Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tanácstalanság...
Létrehozva: 2017. március 5. 14:28
Sziasztok!
Sokat gondolkodtam, hogy leírjam e, ami bennem van, úgy döntöttem megteszem, hátha segít.
Nagyon el vagyok keseredve, és nem tudom hogyan tovább. 8 éve férjnél vagyok, és annak ellenére, hogy az első perctől kezdve szeretnénk gyereket, még nem jött össze. Sok mindenen vagyunk túl, a házasságunk is majdnem ráment. Már el is költöztem itthonról, de küzdöttünk tovább, és próbáljuk rendbe hozni. De érzem, hogy nem az igazi. Nincs nagy gond közöttünk, mindenünk megvan, nem unatkozunk, sok közös programunk van, de mégsem vagyok boldog évek óta. Másfél éve van egy nagyon jó munkahelyem. Rengeteget dolgozom, cserébe viszont jól is keresek. Sokkal többet, mint a férjem, pedig ő is dolgozik. Nagyjából elmondhatjuk, hogy én vagyok a családfenntartó. Ami nem is lenne gond, de a férjem nagyon elkényelmesedett, és sokszor nagyon gorombán bánik velem. Biztosan bántja, hogy többet keresek. Szeretnénk nagyobb lakásba költözni, nyaralni menni, síelni menni. Igényei vannak neki is, de igazából én vagyok az, aki tesz is azért, hogy mindezeket meg is tudjuk valósítani. És én is fizetem mindezt. (Ő nem akart az első perctől kezdve közös kasszán lenni, azért írom így.) Nem tudok felnézni rá, úgy érzem én vagyok a férfi a kapcsolatunkban. :( És el is fáradtam, mert olyan, mintha csak nekem lenne fontos, hogy jobban éljünk, és úgy érzem, szemben úszom az árral.
Az életemet tovább nehezíti, hogy gyerekkoromban egy nagy traumán estem át. Elvittek a szüleim pszichológushoz, aki nem tudott segíteni, így sajnos eléggé szorongó lettem. Pánikbetegséggel is kezeltek, volt olyan időszak, hogy nem mertem a lakásból kilépni, de nagyon sokat dolgozom magamon. Elvégeztem 2 egyetemet, doktoráltam, és szépen be is indult a karrierem. Nem volt mindez egyszerű, de megcsináltam. És aki nem tudja rólam, hogy miken mentem keresztül, el sem hinné. A környezetem szerint mindig mosolygós, pozitív, kiegyensúlyozott vagyok.
A szorongásaim azonban mindenféle pszichoszomatikus tüneteket okoznak, így kerültem ahhoz az orvoshoz, aki 2 éve beköltözött a fejembe, és a szívembe. (Nem pszichiáter) Tudom gyakori, tudom félrevezető, az ember sokszor beleszeret az orvosába. (Voltam pár orvosnál, sőt, azok között dolgozom, mégsem érdekelt/érdekel egyik sem) A két év alatt csak néhányszor találkoztunk. Nem csinálok semmit, nem provokálom, eszembe sem jutna, felesége, gyerekei vannak, de érzem, hogy kölcsönös a szimpátia. Ő sem tett tulajdonképpen semmit, de mindig történt valami, amit nem tudtam mire vélni.
Az elején visszarendelt kontrollra néhány havonta, bár az első perctől kezdve rájött, hogy nincs semmi bajom, minden csak a szorongásaim miatt volt. Mindig kitalált valami újabb vizsgálatot, csak hogy megnyugtasson. Az első két alkalommal volt rajta gyűrű, aztán már nem. Egyre személyesebb kérdéseket tett fel. Hol dolgozom, milyen a magánéletem, hova járok sportolni, a szüleim mivel foglalkoznak stb. Sokat nevettünk, olyan bensőséges lett a "kapcsolatunk". Nagyjából egy időben doktoráltunk, megbeszéltük kinek hogy sikerült. Sokszor csak nézett és mosolygott, akkor is, amikor kint ültem a váróban és kijött, beszélgetett valakivel, közben engem nézett. Volt olyan is, hogy meglátott a váróban, és nagy vidáman odaköszönt nekem. Elvállat olyan vizsgálatot is rajtam, ami nem is az ő szakterülete.
Aztán mikor bementem a rendelőbe előfordult, hogy gyorsan elkezdett matatni az asztalán, majd közölte, hogy nagyon zavarban van. És én nem mondtam erre semmit.
Aztán történt vele egy baleset, amibe majdnem belehalt. Annyira aggódtam és féltem. Aztán amikor újra dolgozni kezdett, elmentem hozzá ismét. Kicsit más lett. Talán a legjobb szó rá, hogy olyan lassabb lett, kimértebb. Aznap én voltam az utolsó páciens, és megkérdezte, hogy kocsival vagyok e. Mikor mondtam, hogy igen, akkor annyit mondott, hogy hát akkor jó. És legutóbb, amikor megint én voltam az utolsó, a szemembe nézett, és azt mondta, hogy úgy örül annak, hogy én vagyok az utolsó, mert úgy feldobom a napját. És én erre ismét nem mondtam semmit. Legszívesebben pedig a nyakába ugrottam volna. És közölte, hogy nem kell többet mennem, nyugodjak meg, tényleg, nincs semmi bajom.
Nagyon mozgalmas életet élek, rengeteg konferenciára járok külföldre is, egy percig sem unatkozom, de a dokim már most hiányzik. Lehet, hogy nem találkozom vele többet. Az a legrosszabb, hogy nem tudom eldönteni, hogy csak én gondolom, hogy szimpatikus voltam neki, vagy tényleg. Mondjuk, ha akart volna valamit, akkor már keresett volna :(
Na de a nagy problémám, hogy nagyon az utolsó pillanatban vagyok a gyerekvállalás terén. A férjemmel nem vagyok túl boldog, de újabb kapcsolatot keresni sincs már sok időm. Ráadásul ugye nagyon másra sem tudok gondolni. :(
Mit tennétek?
Jaj, de hosszú voltam, bocsánat!
Igen, igaz :)
Köszönöm is, Ti legalább a témával foglalkoztatok. Veletek szívesen megvitatnám a dolgokat. A többi reakciót egyszerűen nem értem!
Nincs azzal semmi baj, ha valaki nem ért velem egyet, de ez a stílus...
A felvetésre válaszolva egyébként, nem fogom megkeresni a dokit. Teljesen mindegy mit mondana, nem szeretnék semmibe sem bekavarni. Csak nem tudom senkivel megbeszélni, és annyira kikívánkozott.
Szerencsetlen tobb oltari baromsagot olvas, mint a par kosza normalis hsz-t, nem egyszeru neki sem. No, sebaj, ez csak az nlc laza vasarnap delutani session-je.
Amugy. Dokirol tudunk valamit? Csalados pl? Gyereke van? Magyarorszagon kepzei el magat, vagy mar a zsebeben lapul egy svajci klinikara a szerzodes osztol?
Nem is értem mit kerestek egyáltalán itt!
Kulonben azt mondjad el , mibol doktoraltal ?
Felteszunk nehany kerdest es kesz... elhisszuk a miseriadat....
Tedd azt. Csak egy javaslat volt, nem varom el, hogy folfogd. Na szevasz, orokre.
Khm, én pl. tök normálisan reagáltam. Paradicsom is. A kötekedéseket ne olvasd el! Nem érdemes :)
Nos, ismét csak a személyeskedés. Nem tudok veled mit kezdeni. Sajnálom.
Tök tevedsz : az en szememben pont olyan vagy , amilyen adott pillanatban vagy... s ugy es akkor es ott es ahhoz szolok , amikor kesztetest erzek hozzaszolasra..OK?
én tök nem vagyok normális
Baaaah.
Ezt ugye nem igy mondod a konferenciakon...
Felnott , ketdiplomas , doktoralt szemely nem tiniszokinccsel fejezi ki magat...
Szerinted melyik rész nem igaz? Vagy miért gondolod, hogy nem igaz, fejtsd ki légyszi!
Van kepzelotehetsege. Mert egy szavat sem hiszem el.
Már bánom, hogy írtam. :( Nem tudtam, hogy itt ennyi gonosz, személyeskedő és megkeseredett ember van. Régen csak olvasgattam a topicokat, voltak pro és kontra válaszok, de ilyen szintű bántásokra nem emlékszem.
A topic nem kamu! Nem vagyok kurva, nem vagyok törtető, és nem én mondtam, hogy a férjem élősködő. Nem ismertek, de már tudjátok, hogy mekkora egy szemét vagyok.
Én beszélgetni szerettem volna, de a sok unatkozó, sötét lelkűvel nincs kedvem. Nem is értem mit kerestek egyáltalán itt!
Szerintetek Kamu topic, én tök nem vagyok normális, leírtátok egyszer, de azóta is itt lebzseltek. Nincs jobb dolgotok ezek szerint.
Valóban volt olyan mondata a dokinak, ami félreérthető, de hát ő is csak ember. Ha pl. egy nehéz napja volt, sok hülyével, akkor örülhetett, hogy legalább az utolsó betege kedves/szimpatikus/normális. Csak hát az ilyen könnyen félreérthető. Mondjuk én a kocsival van kérdésre biztosan visszakérdeztem volna, hogy mért kérdezi? Nem taktikából, hanem a meglepettségem miatt. Azért ez nem egy szokványos kérdés orvostól :)
Hmmm.... friss/új pipihusi?
Hát ja!A kis sasszemű!!!
Biztos most olvastak neki valami mesét a bölcsibe
n ő meg trónol a bilin.
En kevesbe lennek direkt, mint egy fb privat uzenet elesben, de en is tisztazni akarnam, hogy tenyleg igaz-e a doki kiemelt figyelme felem, vagy csak teszemazt profizmus es en kepzelek bele tobbet, mert otthon az a helyzet ami.
OFF
Mozdony, ha meglatod a nickemet, egyszeruen gorgess tovabb. Massziv, remenytelen ostoba vagy a szememben, ez bizonyara kolcsonos. Hagyjuk egymast beken, koszi.
Eddig is ugy forumoztam, ahogy jonak lattam, ezutan is ugy fogok, te is tedd ezt, az en ignoralasommal.
ON
???????????????? Ugyan! 13 eves kiscsajok viselkednek igy , nem felnottek !
Ezért kéne rákérdezni. Ha nagyon kínos személyesen, akkor ott a Facebook, és a privi nem kerül semmibe. Minden jobb, mint a bizonytalanság. Egyébként az orvos is ember, tehát simán lehet, hogy tetszik neki, csak hát jó lenne tudni, mi a kedvessége mozgatórugója.
Hát volt bőven , az biztos..
De nekem konkrétan a gyűrűs rész rohadtul ismerős.....
Lecso!
Tanacsolhatnad : ilyen hosszu logorrhea az minek is a jele? Tanultal valamikor egy kis pszichologiat , ha jol emlekszem...
Kugggyyeddd orvoshoz , az O erdekeben !
Azt hiszem én már olyan sokmindent láttam az életben, hogy sokszor azt hiszem nem tudok már újat látni/hallani, de mindíg jön valami új.
Elkezdtem olvasni, de azután túúúúúl hosszúnak találtam, és csak átfutottam. Elakadtam ott, ahol azt írta, hogy "És én is fizetem mindezt. (Ő nem akart az első perctől kezdve közös kasszán lenni, azért írom így.)"
Abból kiindulva én neveztem a férjet élősködőnek. Nekem vannak orvos/fogorvos/ügyvéd/bíró/gazdag barátaim, ezért tudom hogy nagyon művelt emberek, akik tudnak határozatot hozni.
Nekem ez túl magas, mert én is mint mindenki más, magamból indulok ki.
Mondhatjuk hogy korán nősültem, közelebb voltam a 18-hoz mint a 19-hez amikor a lányom született, elváltuk, de mindenféle harag nélkül fent tartjuk a békés kapcsolatot az első feleségemmel. Szerettük egymást, van közös gyerekünk, soha semmi az életben azt nem fogja/tudja megváltoztatani.Tehát röviden,egyetértek veled.
Általánosságban beszélve a legtöbb ember emlékezetében csak a legutolsó események maradnak meg amikor válásra kerűl a sor.
Sőt, ha új szerelem van kilátásban, akkor még a rossz dolgok emlékei elő is segítik a gondolkodásmódot. (pl. ő is is olyan büdöset csinál mint......
)
Valoszinuleg a dokihoz valo vonzodasodban jelentosen kozrejatszik a ferjed gorombasaga, a kiurultnek erzett kapcsolat. Hogy vegre valaki figyel rad, fontosnak lat...esetleg a mostani allapotodban nehezen kulonbozteted meg szakmai erdeklodest a szemelyestol, mert nagyon vagynal az odafigyelesre, nonek levesre.
Mi olyan ertek talalhato ebben az idetlen tortenetben , ami megerdemel egy perc raaldozast vagy egy tollvonast ?
Tudtad ? -> A konyvek szama vegtelen , a mi idonk veges....