Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Engedjem el vagy harcoljak
Létrehozva: 2017. február 7. 08:30
Több mint 3 éves kapcsolat, nehezen indult, fiatal voltam még és majdnem 5 évig húzódott ez miatt, de bármikor összefutottunk, izzott köztönk a levegő. Felnőttem és elkezdtük komolyan.. Nem élünk még együtt, mert én most messzebb dolgozom és még nem tudjuk megoldani, így csak hétvégente vagyunk együtt. Nagyon jó a kapcsolatunk egyébként, odafigyelünk egymásra, szeretjük egymást, annyi időt töltünk együtt, amennyit csak tudunk. De, neki sokkal nagyobb baráti köre van, mint nekem (nekem a barátnőim messze vannak tőlem, ritkán tudunk találkozni). Többször is előfordult már olyan, hogy összeült a haverokkal, iszogattak és én meg órákat vártam rá, mert hívott, hogy kicsit késni fog... Annak ellenére, hogy meg voltunk beszélve, hogy pl. este 8-kor nálam lesz. Ha többet iszik (nem mondom, hogy részeg) akkor hajlamos elveszteni az időérzékét, vagy megfeledkezni rólam. Persze mindig azt mondja, hogy nem szándékosan teszi. Sokszor beszéltünk már erről, azt mondta változtatni fog rajta, de eddig még sajnos nem sikerült. Kevesebb ilyen alkalom van, az tény, de még mindig előfordul. Engem ez nagyon zavar, ha megbeszélünk valamit és ő ez helyett a haverokkal iszogat. Mondtam neki, hogy nyugodtan elmehet velük, csak akkor beszéljük meg és aznap pl. nem találkozunk, nincs ezzel gond.
Különbözőek vagyunk ezen a téren, neki fontosak a barátai, sokszor összeülnek iszogatni és úgy érzem néha, hogy olyan valaki lenne jó neki, aki ezt elfogadja, akinek nem gond, ha az utolsó pillanatba a találkozás csúszik 2-3 órát (de akkor már kicsit ittasan jelenik meg).
Nagyon szeretem őt, reggelit hoz nekem az ágyba, meg tud lepni csak úgy a semmiből, odafigyel rám, úgy ér hozzám, mint még senki más. Tudom, hogy ő is szeret engem. Ennyi idő után is, bármikor ha találkozunk én még mindig izgulok és pillangók vannak a gyomromba..
Csak az is eszembe jutott, hogy lehet boldogabb lenne, ha nem állítanék neki ilyen határokat, mert most úgy érezheti, hogy nem teljesen önmaga.
Na én pont az ellenkezője vagyok. Nagyon kiakadok attól, ha valaki spontánul akar beállítani hozzánk. De még azt is utálom, ha valaki azzal hív fel, hogy fél óra múlva itt van. Nem szeretem, amikor hirtelen borul a napi tervezett program, akkor sem, ha a program a kanapén fetrengés lenne :)
Én időben szeretek érkezni. Viszont mi mondjuk f6-kor rá írunk a másikra, hogy 6kor mehetünk? :)
En amúgy a spontán vendégséget jobban szeretem. Utálom, mint pl egyik barátnőmnél, hogy 1 héttel előbb le kell beszélni, hogy átmegyünk. Meg hogy addig még 6x felhív hogy jo lesz-e melegszendvics vagy pizza. Baromira mindegy. Nem azért megyek hogy kajaljunk. Viszünk ezt-azt és majd csipegetünk. :)
Azért, mert ha azt beszéltük meg, hogy 8-ra jön valaki, akkor én 8-ra készülök el, előtte 10 perccel meg még készülődök. Igen, az is lehet, hogy még nem vagyok teljesen felöltözve, vagy mittudomén. Ha 10 perccel később jön, akkor addigra ugyanúgy kész van minden, csak max várnom kell 10 percet. De ha előbb jön, akkor kellemetlen, hogy nem állunk készen a vendég fogadására.
Hogy mi van?!
Egy szavadat sem értem...
Miert??????Te meg 10 perccel a meghivas elott pendelyben szaladgalsz??Rendszerint ha 8-ra jonnek akkor mar mindenki fel hetre kesz van......vagy addig ucsuljenek a lepcsohazban,nem ertem,pedig eleg okos es intelligens vagyok.....mer jo ha valaki kesik[addig hul a leves,leereszkedik az omlett,es kulonben is sertes]mintha valaki 15 perccel elobb jon,addig lehet koktelozni,vagy ora berben fizeted a szemelyzetet??????
Viszont ma minden telefofon rogzito van,ami a nevet es cimet is megmondja,ami fontos vissza lehet hivni...mar vagy tizszer mondtam,de ugy latszik nehez megerteni,a felnott e gyreken[ha muszaly a kis lurkonak telefon]a rogzito hangosan mondja,na most mar ertheto???????Akinek a nevet es cimet nem mondja,azt el kell felejteni......
Szegeny topik indito lelepett.....
Nem is tudom, hogy korábban hogyan lehetett élni, amikor a tárcsás telefonok nemhogy nem írták ki a másik hívószámát, de még ráadásul mindenki neve és címe is ott szerepelt a telefonkönyvben! Borzasztó, veszélyes világ volt!
"De ugyebár a magyar ember szűk látókörű, ami vele nem esik meg, az nem is létezik."
Te állandóan azt akarod, hogy mindenki rettegésben éljen, és költözzön le a bunkerbe. És minimum gépfegyvert tartson a párnája alatt.
Nem fogok felfújt hírek meg tengerentúli pletykák miatt félelemben élni.
Nem zaklatnak. Nem törnek rám. Nem rabol el a csúnyamigráns
És nem fognak atomot dobni rám.
Lehet, hogy ti ilyesféle helyen éltek, de nem kell pánikot kelteni. Főleg, itt, ahol nincs mire. ;)
Ha valakinek van telefonja, és van egy hozzá kapcsolódó "élő" száma, azt bárki hívhatja, nem gondoltál még erre?
Ez a zaklatás. Az pedig, hogy az ismerőseimet burkoltan idiótának nevezed, nagyfokú rosszindulat.
A magyar emberek pedig vagy IQ szegények, vagy pedig elitták az agyukat. Olyasmit bizonygatnak, ami szót sem érdemel, ami természetes. Persze hogy a szüleit, gyerekeit bárki bármikor felveszi, ha hívják. Én teljesen másról írtam, olyan telefonszámok amelyekhez nem kapcsolódnak nevek, semmilyen bejegyzés. De ugyebár a magyar ember szűk látókörű, ami vele nem esik meg, az nem is létezik.
Nem kell cseverészni ahhoz, hogy a beszélgetőpartnert zavarja az, hogy a beszélgetést félbeszakítva valakit lerendezz egy perc alatt. Az emberek imádnak pletykálni, csak úgy telefonálgatni. Ritka az, amikor a telefont tényleges egyeztetésre használják, vagy pedig fontos dolgok megbeszélésére.
ÉN döntöm el, hogy kit veszek fel és mikor, és az illetőt visszahívom-e. Az, hogy ezzel másoknak miféle érzést okozok, és illetlennek tartanak-e, nem érdekel.
Ha nem veszed fel,a rogzitore megy,ami hangosan megmondja ki es miert hiv,ha eletbe vago,akkor fel kell venni,kulonben meghallgathatod kesobb a rogziton,ha fontos,es nem valami kamu......
Nem vagyunk egyformak hala az egnek.....
Nekem az is jöhet, csak most kutya sem játszik velem, egymást nyúzzák boldogan. :-)
Egyik sem. Inkább Geomag. Mondom, én létrehozni, alkotni szeretek, engem az szórakoztat, de ez semmit sem jelent, mert mindenkit más szórakoztat :)
Jó-jó! De kicsit sem szép? :-)
https://digiboardgames.files.wordpress.com/2013/04/taken okophotobassedfinition.jpg
Ez sem? Egy egészen picit sem érdekel, mit tud a panda meg a kertész?
(Csak szórakozom, nem komoly... :-))
Szabadulószoba??? Geoláda???
Nem kell győzködnöd, te szeretsz társasozni, én nem :) Engem a legfantasztikusabb társasjáték sem köt le, egyszerűen magát a műfajt nem szeretem.
De ügyes vagyok, elküldtem, mielőtt befejeztem volna a gondolatomat. Azt akartam még hozzátenni, hogy engem nem nagyon szoktak többször hívni, mert tudják, hogy azonnal visszahívom, ha tudom, illetve ha nem ér el telefonon, FB-cseten megerősíti, hogy keresett. Illetve ez a némítás dolog csak orvosnál van lényegileg, ott meg kb. évente egyszer-kétszer vagyok, szóval az én esetemben inkább elméleti a kérdés. Mint írtam, én mindig mindenkit felveszek.
Nem fog, mert megy az automatikus SMS, amiről írtam.
Tessék, kártya, only for you! :-) Imádjuk!
http://www.jatszma.ro/images/colt_express.png
Nincs kör, nincs kocka, de még csak klasszikus játéktábla sem.
De te magad írtad, hogy van olyan hely vagy szitu, amikor lenémítod és a táskád legbelső zsebébe rakod a telefont. Akkor is hívhat valaki kétszer-háromszor.
Nincsenek körök. Sokszor kocka sem...Nézd meg amit Du. Linkeltem.
Én se vagyok oda a társasért. Scrabble-t szeretem, az évente 1-2x előkerül
Tudom, meg hogy manapság iszonyú csilivili társasjátékok vannak, de én akkor sem szeretem a társasjátékot a mai napig sem. Építeni szeretek, alkotni, nem ugyanazokat a köröket futni. Ha már "társas" játék, akkor legyen kártya.
Nálunk apukám készített nagyon ötletes tarsasokat, általában mi és a környezetünk volt a fő motívum. :) Vicces volt. Szerettük.
Nem kell rögtön arra asszicialni hogy én nem foglalkozok a gyerekemmel. Hidd el, sokat vagyunk együtt. Csak mi szójátékozunk, mesét olvasunk vagy vmi tudományos könyvet bújunk a kanapén ülve. Néha előkerült a lego vagy a játszós-feladatmegoldós újság. (DörmögőDömötör) De mi szeretünk együtt főzni-sütni is. Rajzolni pedig a gyerek egyedül szokott.
És ebbe a kis vilagunkba tök jól belefér, ha napi 1-2 alkalommal felveszem a telefonomat. :)
Ilyen ma már nincs, hogy "A társasjáték". :-)