Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Engedjem el vagy harcoljak
Létrehozva: 2017. február 7. 08:30
Több mint 3 éves kapcsolat, nehezen indult, fiatal voltam még és majdnem 5 évig húzódott ez miatt, de bármikor összefutottunk, izzott köztönk a levegő. Felnőttem és elkezdtük komolyan.. Nem élünk még együtt, mert én most messzebb dolgozom és még nem tudjuk megoldani, így csak hétvégente vagyunk együtt. Nagyon jó a kapcsolatunk egyébként, odafigyelünk egymásra, szeretjük egymást, annyi időt töltünk együtt, amennyit csak tudunk. De, neki sokkal nagyobb baráti köre van, mint nekem (nekem a barátnőim messze vannak tőlem, ritkán tudunk találkozni). Többször is előfordult már olyan, hogy összeült a haverokkal, iszogattak és én meg órákat vártam rá, mert hívott, hogy kicsit késni fog... Annak ellenére, hogy meg voltunk beszélve, hogy pl. este 8-kor nálam lesz. Ha többet iszik (nem mondom, hogy részeg) akkor hajlamos elveszteni az időérzékét, vagy megfeledkezni rólam. Persze mindig azt mondja, hogy nem szándékosan teszi. Sokszor beszéltünk már erről, azt mondta változtatni fog rajta, de eddig még sajnos nem sikerült. Kevesebb ilyen alkalom van, az tény, de még mindig előfordul. Engem ez nagyon zavar, ha megbeszélünk valamit és ő ez helyett a haverokkal iszogat. Mondtam neki, hogy nyugodtan elmehet velük, csak akkor beszéljük meg és aznap pl. nem találkozunk, nincs ezzel gond.
Különbözőek vagyunk ezen a téren, neki fontosak a barátai, sokszor összeülnek iszogatni és úgy érzem néha, hogy olyan valaki lenne jó neki, aki ezt elfogadja, akinek nem gond, ha az utolsó pillanatba a találkozás csúszik 2-3 órát (de akkor már kicsit ittasan jelenik meg).
Nagyon szeretem őt, reggelit hoz nekem az ágyba, meg tud lepni csak úgy a semmiből, odafigyel rám, úgy ér hozzám, mint még senki más. Tudom, hogy ő is szeret engem. Ennyi idő után is, bármikor ha találkozunk én még mindig izgulok és pillangók vannak a gyomromba..
Csak az is eszembe jutott, hogy lehet boldogabb lenne, ha nem állítanék neki ilyen határokat, mert most úgy érezheti, hogy nem teljesen önmaga.
Oszt mér'?
Egyszerűen nem érted, mert másként működsz.
A kérdésemre nem válaszoltál: Ha a férjed, gyereked beszél hozzád, félbeszakítod, mert csörög a telefonod? Felveszed, bárki legyen is az?
Nem megjátszom magam előttük, hanem megtisztelem azzal a beszélgető partneremet (aki épp hozzám beszél) azzal, hogy nem szakítom félbe egy olyan dolog miatt, ami semmilyen szinten nem fontos.
Lehet mégiscsak nekem nem felszínesek a kapcsolataim?
De mondom, nem vagyunk egyformák, én tisztelem az embert akkor is, ha közeli kapcsolatban vagyunk és nem a kapcámnak tekintem.
És a bunkóságot még meg is magyarázod azzal, hogy annyira mély kapcsolatban vagytok. Anyám.
Te a férjedet, gyerekedet is simán lekevered, ha beszél hozzád, mert csörög a telefon? Ja, biztos, hisz nem felszínes a kapcsolatotok. :)
Persze, ezért mondom, hogy még, ha érik is külső hatások és vannak kilengések, az etalon akkor is az marad.
Egy gyerek/kamasz el tud ám szállni akkor is, ha normálisan nevelték, max. nem marad úgy. :)
Sértegetni nem fogok jóbarátot. De ha van olyan hibája, ami őt rossz fényben tünteti fel, akkor szólok.
De a legjobb nevelés mellett sem tudhatod biztosra hogy nem lesz majd 16 évesen rossz társaságban. Ez egyáltalán nem nevelés kérdése.
Meg ott kezdődik mi a rossz társaság?
A lázadók akik nem állnak be a sorba?
A téren füvezők, akik értelmiséginek készülnek?
Mert szülői szemmel ez is lehet rossz társaság.
Azt honnan lehet tudni, milyen mélyek a kapcsolatai?
Sokan összetévesztik a megjátszást azzal, hogy a közeli barátok, rokonok társaságában sem tesz meg akármit az ember...Hasonló témakör került elő többször: Vágok-e olyan dolgokat a szeretteim fejéhez, amiért később bocsánatot kell kérnem....
Duma a rossz társaságba keveredésről: Úgy gondolom, hogy mire szoba kerül, hogy bárhová önállóan keveredjen, addigra pontosan tudnia kell, hogy a tetteiért csak is ő maga a felelős. Senki más. Ennek kb ovi végére masszívan mennie kell.
Csak éppenséggel te havonta talalkozol a baratiaddal, en meg 2 naponta.
Neked felszínes baratiad vannak, nekem meg az életem részei.
Neked meg kell játszani magad előttük, nekem meg nem.
Majd anyádnak se vedd fel, ha épp az utolsókat rúgja, és szeretné ha ott lennél mellette, mert épp valamelyik útszéli rüfkét akarod becserkészni.
Szép. Ez ám a komoly ember.
itt is 1000 olyan témán kínlódnak emberek
amit nem is észlel egy normális, normális közegben élő
van abban valami hogy zsák a foltját foltjait
a külsőhatások ellen az van, ha a gyerekbe belenevelik 10-14 éves korára, hogy az ócska dolgokat ócska embereket megveti
akkor nincs az a duma később, hogy rossz társaságba keveredett
Meg azért személyiségfüggő is a dolog nyilván.
Nos igen, akartam írni, hogy nem is probléma ez a téma, mert olyan a baráti körünk, ahol ugyanez a hozzáállás az alap. Ezért is mondtam, hogy nem vagyunk egyformák.
Az nagyon fontos, hogy milyen mintát lát.
Gyerekkoromban nálunk sosem volt fontos a tv. Szüleim megnéztek egy-egy műsort, amikor mi már lefeküdtünk, de nem az volt a délutáni-esti családi elfoglaltság, hogy nézzük a tv-t. Amikor már nagyobbacskák voltunk, mesére be volt kapcsolva, de az már a lefekvés rituáléja volt.
Rengeteget társasoztunk, én apámmal sokat mászkáltam kint, kirándulás, jövés-menés, tesóm inkább benti típus volt, ő már gyerekként is imádott olvasni (én csak olyan 14 éves korom körül kezdtem rákattanni).
Imádtam rajzolni, festeni, gyurmázni, nagyapám történeteit hallgatni, nagyanyámmal sütni. Állati klassz dolgok voltak körülöttünk.
Mai napig szarok a tv-re.
Így lehet ez a kütyükkel is. Ha egy gyerek azt látja, hogy az egy használati tárgy, szórakozásnak meg valahol alul helyezkedik el a rangsorban, akkor ő is így fog hozzáállni.
Persze érnek más hatások is egy gyereket, ami miatt lehetnek kilengések, de alapvetően az lesz az etalon, amit kicsi korától otthon lát.
ha kategórikusan az ilyesmi buksi féle embereket kitakarítod az életedből
akkor azt se veszed észre, hogy a társaságodban lévő embereknek van telefonja
Nekem még így sem ok. Az rendeben van, hogy előfordul egy-egy olyan telefon, amit tényleg fel kell venni, de engem idegesítene, ha pl. vagyunk öten, és öt embernél már nagy esély van rá, hogy valakinek mindig megcsörren a telója, így valaki mindig kimegy telefonálni. Szerintem ez már a zavaró kategória.
Igen, ezt a tesómmal is bevezettük egy időben, de nem igazán működik, mert ő elég para és hisztigép, és neki mindig minden kicseszett fontos még akkor is, ha nem az. :)
Egyszerűbb felvenni és fél perc alatt lekeverni, ha épp nem alkalmas. Nekem is jobb, mert nem áll belém az ideg, amikor másodszorra is megcsörget.:)
ha 10 éves korára megtanítottátok viselkedni, akkor a telefonnal se fog bunkózni
akkor se ha mindenhol azt látja magakörül
amikor a telefonok elkezdtek tudni fényképezni (jó szar minőségben még anno)
mindenhol azon lehetett röhögni, hogy az együgyű fajta azzal csinálta a kirándulól képeket tömegesen (húú má neki a legújabb telója van)
a japcsik a nagy fényképező buzik meg csúcs digitális gépekkel nyomták
Ja és nem hozza asztalhoz. Egy kis szekrényen van. Nekünk mondja hogy ezt nem veszi fel, majd visszahívja. Pl hiányzól elkérik a leckét.
Most kezdett egyedül járni iskolába. Egy perccel sem előbb kapta.
Én sem értem, annak minek, akit hoznak-visznek.
Én a késésnél egy dolgot utálok jobban: ha valaki korábban jön a megbeszéltnél, még ha csak 10 perccel is :) Akkor már inkább késsen...
Nekem ezt nehez megerteni,mert iszonyodom a keso emberektol,akar 3 orat akar 10 percet rendszeresen kesobb betoppanokra,tiszteletlenseg,es megbanto.Mi mindenhol inkabb 10 perccel elobb vagyunk,be lehet azt kalkulalni,nem olyan nehez,dehat ez csak az en velemenyem.
Aki allandoan lekesik,es van kepe 3 ora utan [vagy reggel]hazamenni,az semmibe veszi a masikat,mondvan,minek siessek,ugyis megvarnak......de mondom ez csak en vagyok...
Nem bantasbol,de felmerul a kerdes a 10 evesnek minek a telefon?Csak hogy megertsem.Szulei hozzak ,viszik az iskolabol,a baratokat latja mindennap,ha nem is hasznalja,de minek viszi az asztalhoz,vacsora kozben,es hogy vissza hivlak???Kicsike meg ahhoz,hogy ne tudjon masnapig varrni...mi lehet egy 10 evesnek olyan fontos??Plane ha a szuleivel van...
Nem akarok bantani modern szuloket,csak jo lenne ha valaki elmagyarazna ,mert nem ertem.
az uradnak puncsolni kell neked, hogy fedele legyen
én nem az a kategória vagyok