Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Férj csapatépítés
Létrehozva: 2017. január 30. 14:14
Sziasztok!
Segítséget, véleményt szeretnék kérni. Férjem egy éve dolgozik egy külföldi multinál. Időnként elviszi a munkáltatója céges vacsorára olyan helyekre, ahova egyébként nem jutnánk el (drága Bp-i helyek). Elvitték már csapatépítő tréningre is őket, most pedig az éves munkát megköszönve három napra Barcelonába viszik őket egy 5*-os szállodába (a féltékenység beszél belőlem: kétágyas szobába teszik őket emberenként). Családtagok, barátnők stb. nem mehetnek. Én kiakadtam rajta, hogy miért nem mehet a család, miért álcázzák ezt szakmai útnak, miközben a leírásban látszik hogy sokkal több a szabadidő program (wellness, éjszakai buli stb.). A férjem szerint 200 nőből rajtam kívül nincs olyan, akinek ez problémát jelentene. Azt mondja, hogy ez egy nagyszerű dolog, hogy a cége ilyen gáláns. Itthon vagyok a 14 hónapos gyerekünkkel, az még plussz rosszul érint, hogy én ragaszkodom hozzá annyira, hogy a napi 4 órás munkámra is bűntudattal hagyom itthon az Anyukámra, ő meg 3 napra simán lelép. Velem van a baj?
Tudom, hogy szereted megmondani, mások hogyan éljenek, de köszi, nem kértem életvezetési tanácsot.
A gyerekeket ketten vállaltuk, úgy nem sok, egyedül sok, mert mindkettő még kicsi és intenzíven szükségük van ránk.
Van jogosítványom, de egy csúnya baleset után úgy döntöttem, hogy a magam és a társadalom javára lemondok a vezetésről, mindenkinek jobb ez így. Amúgy Bp-en élünk, van BKV, minden megoldható, csak kicsit nehezebb. A férjem céges kocsiját nem vezethetem, másik pedig nincs. Ez van.
A munkahelyem kötetlen.
Egyéb kérdés, észrevétel, kritika?
Komolyan kérdezem!
Ha valamihez nem fűződött érdekem, már óvodás koromban sem bírtak rávenni, hogy együttműködjek a többiekkel. Nincs ez másképp ma sem. Viszont ha valami hasznom van belőle, akkor a legteljesebb mértékig együtt tudok működni a legellenszenvesebb emberrel is. ha nem lennék csapatjátékos, ez így nem lenne igaz.
Céges rendezvényre nem lehet partnert vinni.-
és egyébként sincs ott semmi keresnivalója
(ahova én elmentem azt az iparkamara szervezte.. az más)
Szerencsés munkahelyed van, ahol elnézik az 1 órás késést és azt, hogy előbb jössz el.
Lehet, hogy sok neked a 2 gyerek, ha a hazavitel, leckeellenőrzés, vacsoráztatás túl sok neked.
Esetleg megtanulhatnál vezetni, mindenki élete sokkal könnyebb lenne. Ha pl. a férjed beteg lesz, eltöri a lábát stb., akkor megáll az élet nálatok?
nem csapatjátékos :-)
És ha valaki nem hajlandó együtt működni, akkor mi van? Miként könyvelik el?
Az egyik (felnőtt) gyerekem is egy amerikai cégnél (informatikai) dolgozik.
Minden évben mennek csapatot építeni. Eddig: Málta, Tenerife, Barcelona volt az úti cél.
kivétel vagy, ami erősíti a szabályt :-)
Leírtad a férj szemszögéből is, másokkal szeretne utazni, nem a családjával. Ha a nejét is szeretné vinni, megmozgatna minden követ. Ráadásként kimondja, hogy ez másik 200 nőnek nem okoz problémát. Tehát a neje nem az Ő neje, hanem csak egy nő a 201 közül.
Érdekes házasságuk lehet. Az asszony nekünk panaszkodik.
A férj vajon kinek?
Á, semmi különös, de a lényeg, hogy a legtöbb játékban az a tanulság, hogy ne versengj, hanem működj együtt. Így még egy jót játszani sem lehet, mert tudod, hogy a HR-es p..a elmagyarázza, hogy ez így rossz volt, mert igaz, hogy a zöld manók megnyerték a játékot, de az egész társaság akkor nyerte volna a legtöbbet, ha megállapodnak, bla-bla-bla...
Amugy.. én 3 vagy 4 éve.. az egyik karácsonyi vacsin véletlenül elkezdtem beszélgetni egy kolléganővel.. akivel előtte nem nagyon. NOs.. ő már rég nincs nálunk.. de akkor nagyon jó barátnők lettünk.. és azóta is vagyunk. Olyan igazi szívkiöntősen vagyunk barátnők. Nagyon szeretem őt... meg sztem ő is engem..
Sztem semmi baj nincs veled.
1, Ha ezt év végi prémium helyett kapta, akkor joggal ki lehetsz kiakadva, hogy miért nem pénzt adtak, aminek nyilván hasznát vennétek.
2, Ha ez így jobban megéri nekik, akkor is jobb íze lenne, ha nem a kollégákkal lenne kötelező menni, hanem ki-ki oda, ahová akar, azzal, akivel akar. (A férjem egyszer jubileumi jutalomként utazási utalványt kapott a cégétől, de természetesen minket vitt el, nem a kollégáit)
3, Végül, de nem utolsó sorban, ha nincs más és ez van, ki lehetsz azon akadva, hogy a férjed szerint ez teljesen rendben van és nem veletek szeretne utazni, hanem vadidegen emberekkel.
És mindennek semmi köze a bizalomhoz vagy féltékenységhez.
Erről mesélj kérlek
én már nagyon régen tanultam.. ilyet.. és csak középszinten.. még érettségi után
A bugyuta játékok, amelyek vmi belső tulajdonságunkra hivatottak rávilágítani minősített esetek, ezeket már csak azért is utálom, mert tanultam vezetés-szervezést, ezért átlátok rajtuk, mire megy ki a játék.
szerencsére már megszüntették ezt nálunk.. évek óta nincs.. de kiváncsivá tettél
"hm.. igazából... sok igazság van abban amit irsz
de nem biztos hogy egy céges rendezvényen a főnök és a beosztott egymással haverkodik.. vagy sör-virsli versenyt tart
többnyire elkülönülnek
nálunk így van.. még akkor is ha az intelligensebb főnökségi tagok azért odajönnek és megkérdezik - jól érezzük- e magunkat.. pár udvariassági formula.. pár kedves szó... mi pedig megköszönjük.. ilyesmi. Az ügyvezető mindig megteszi... - amugy ő úriember.
Viszont vele nincs napi szinten kapcsolat. "
Ezt most láttam. Ez pontos látlelet a munkahelyi rendezvényekről, plusz hozzátenném, hogy általában mindenki azzal beszélget, a mellé ül, akit amúgy is jól ismer/kedvel/naponta beszélgetnek. Az ritka, hogy vkire hirtelen rácsodálkozik az ember, hogy jé, milyen jó fej... ha 10-20 éven át nem tartod jófejnek, annak általában van vmi oka :-)
A bugyuta játékok, amelyek vmi belső tulajdonságunkra hivatottak rávilágítani minősített esetek, ezeket már csak azért is utálom, mert tanultam vezetés-szervezést, ezért átlátok rajtuk, mire megy ki a játék.
... khm ... nem akartam belepofázni, de megteszem.
Senki nem köteles egy jutalmat igénybe venni, főleg ha az külföldön van. Ha valaki úgy érzi meg kell tennie hogy a munkája megmaradjon, az kimondatlan zsarolás lenne a munkaadó részéről, ráadásul aki ezt így fogja fel, gyenge férfi.
Egy kérdést tennék fel a topic indítónak, ha nem bízik meg a férjében, akkor mi a jó büdös francnak ment hozzá feleségül? Mire szült gyereket, ha nincs meg az alapvető bizalom, ha féltékeny?
Másrészről, miért ne menne a férj, ha lenne rá lehetősége? Iszákos, bulizós, nőzős fajta?
Olyan rossz nő a topic indító, hogy vetélytársa akadhat?
Nem topicot kellett volna indítania, hanem önmagába nézni. Azzal az IGEN kimondásával valamit nagyon elbaszott. nem azt mondja hogy neki szar lesz egyedül, hanem a GYEREK ... a gyereket hozza fel, hogy egyedül kell majd bajlódnia vele. Csapja falhoz, a férje miatt pedig bömböljön, meg lesznek oldva a problémái. Nem hiszem el hogy egy felnőtt nő ne legyen képes felnőtt módon dönteni, érezni.
A férjem és amerikai cégnél dolgozik, jó pozícióban, de őket sem szokták elvinni. Az ügyfeleket utaztatják, hogy tőlük rendeljenek, na, arra nem sajnálják a lóvét, de a dolgozókat annyira nem szokták elkényeztetni.
ja.. szóval én azt a 200at nem hiszem el
sztem azt csak úgy mondta a férj.
Van ilyen??
Bízz már a férjedben annyira hogy tudja , mit kell annak érdekében vállalnia, hogy a munkája és a poziciója megmaradjon.
most komolyan, melyik cég visz el 200 embert külföldre wellnessezni?
Akkor állandóan jogos az aggodalom
Viszont ha bizalom nincs akkor a kapcsolat halálra van ítélve.
Apuka is kisszörnynek gondolja a gyerekeit :-) mert azok :-) róluk szól az életünk, ezért rengeteg energiát, erőt kivesznek belőlünk, megesznek, felszívnak, megsemmisítenek... de épp azért, mert nagyon szeretjük őket
nem mellesleg anyuka is visz haza pénzt, sokat dolgozik, ezért a nap végén adott két fáradt felnőtt, akiknek van annyi esze, hogy a munkahely a munkáról szól, ezért a szabadidőnket nem adjuk :-)
egyébként is megvan a véleményem az ilyen csapatépítő izékről...
Sziasztok! Minden igaz amit leírtatok, de szerettem volna azt hinni hogy az (önbizalomhiány miatt) féltékenykedő kis lényemnek mégiscsak igaza van :( Sokat segítettetek, önkritikát gyakorlok!
JÓÓÓÓ.- de azért te kivételes vagy. A munkád nem éppen mindennapos..- ha jól emlékszem. :-)
nekünk ilyen ottalvós nem volt..
de a párom volt ilyenen.. lehet naiv vagyok... mert nagyon röhögtem amikor mondta kivel aludt egy szobában..
egyébként egyszer voltam én is.. mert maradt hely.. ki kellett fizetnünk a szállást és a programokat számomra.... érdekes és tanulságos volt számomra.. mert olyan helyekre jutottam be, amire hétköznapi turistaként soha. -szakmai volt.. természetesen.