Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
FB, a kapcsolatgyilkos
Létrehozva: 2017. január 4. 13:43
Sziasztok!
Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de engem nagyon zavar az, ami a mi kis világunkban történik.
Az elmúlt pár évben oly sok technikai változás történt, ami a hétköznapi ember életét is gyökeresen megváltoztatta, s ezek közül is amire most gondolok, az az állandó elérhetőség érzése, hogy bárkit elérhetünk bármikor, bárhonnan. Ami persze bizonyos esetekben nagyon pozitív dolog, de bizony vannak árnyoldalai is. Erre a viszonylag gyorsan végbemenő változásra igen nehéz a megfelelő módon reagálni. Néhány olyan változás, reakció, ami engem nagyon zavar ezzel kapcsoatban: körbe nézek egy étteremben és látom, hogy az egy asztalnál ülők nem egymásra figyelnek, hanem a telefonjaikra, a közösségi oldalakra, Facebook, Instagram, Twitter, stb...A mai fiatalok a baráti összejövetelek alkalmával a telefonnyomkodást egy olyan jó közösségi cselekvésként tartják számon, mint mi annak idején mondjuk a fogócskát, vagy a csocsót. Egy párkapcsolatban az együtt töltött idő 80%-át töltik online a felek.
Azzal, hogy manapság annyit vagyunk online, kivonjuk magunkat a valódi életből. Sokaknak fontosabb az, hogy egy újabb képet posztoljanak Instára, mintsem átéljek az adott pillanat szépségét.
Mivel egyenlőre nem találtam olyan topicot, ami ezzel a témával foglalkozna, így indítottam egyet. Többek közt azért, mert ebből írom a szakdogámat, s mert személyes tapasztaltok alapján engem nem hagy nyugodni a dolog.
Illetve mert olyan személyeket keresek, akiknek személyes tapasztalatuk van az effajta függőséggel kapcsolatban, akár saját bőrükön tapasztalták meg, akár egy ismerősük által.
Így hát várom a véleményeket, tapasztalatokat 
Nem jo helyen keresgelsz. Jelenlevok mindig kivetelek, foleg ha az enelcerol van szo.
A problema igenis valos. En mindig elcsodalkozom, hogy fenyes nappal rengetegen csungenek a telefonon, magyarul: telefonalnak, sokaig, le nem rohad a fulukrol a telefon, csong, beszel ,dumal, majd ujra csong, beszel, dumal. En csak azon csodalkozom, ha a vonal egyik vegen is meg a masik vegen is csungenek, akkor senki sem dolgozik?
Einstein megmondta, akkor jon el az idiotizmus kora, ha a technika legyozi az embert. Hat mar itt tartunk. Tenyleg nezzunk szet. Majdnem mindenki nyomja.
Temadhoz: egyik ismerosunk ferje is rabja volt a netnek. Amikora felesege mar igen megelegelte ezt, mar mindenen tuljutott, akkor szolt a ferjenek, hogy en mostmar elvalok toled. Jo, mondta a ferje, es fel sem nezett a computerrol.
En pl mar megkaptam,hogy megis mit kepezlek, hogy nem vagyok a facebookon? Hogy az nem is ember, aki nem facebookozik. Fent vagyok,de alaig-alig foglalkozom vele. Kepet dehogy teszek fel. Van aki meg ott el. Ha szorulasa van, azt is kenyszernek erzi, hogy azonnal kozolje a vilaggal.
Egy ismerosom legalabb bevallotta, hogy o a telefonon el. Munkabol hazamenet azonnal szuksegesnek erzezte pl, hogy az egyik munkatarsanak szo szerint elmondja, mi tortent vele meg a masik munkatarssal, es itt en ezt mondtam, majd o azt mondta, es igy tovabb, a vegtelensegig. Haaaaaaaaaaaaat. Nesze neked telefon.
Van az ugy, hogy a legjobb, amit tehet az ember, hogy nem is letezik. :)
Képzeld van olyan is; hogy az ember semmit sem oszt meg a feszbukon. Viszont elég egyszerűen gondolkodsz ha azt hogy hiszed az okostelo csak feszbukozasra jó.
Én személy szerint nagyon örülök neki, hogy van internet, okostelefon, és a többi kütyü. Nem csak azért, mert nekünk munkaeszközök ezek, hanem mert nagyon hasznosnak tartom őket, sokban megkönnyíti az életünket, ha tudjuk ésszel használni. Például sokat fotózok, olyan jó, hogy mindig van nálam egy kütyü, amivel viszonylag jó minőségű képet készíthetek bárhol bármikor egy jól elkapott pillanatban, és rögtön meg is oszthatom azokkal, akik ennek örülnek (nem a szelfizésről beszélek, bár azzal sincs semmi bajom, csak nem az én műfajom).
Nem értem miért baj, ha a mai gyerekeknek a telefon, tablet jut eszükbe a műanyagról. Hiszen ezek manapság mindennapos használati eszközök. A világ változik, akár elfogadjuk, akár nem, felesleges emiatt morgolódni. Az, hogy vannak bunkó emberek, az nem a technika hibája. Van egy rokonom, aki folyamatosan ezt a szöveget nyomja, ami a topicindítóban is volt, hogy bezzegezekamaifiatalok, mindig a "fészen" lógás, meg a telefonnyomkodás, bezzeg ő nem vesz okostelefont, mert ő nem akar elbutulni, meg leépíteni a személyes kapcsolatait... Erre a családi ebéd kellős közepén jutott eszébe felhívni a barátnőjét a (buta)telefonján. Még csak fel sem állt az asztaltól...
Azt sem értem, miért baj, ha valaki várakozás közben a telefonját nyomkodja. Én sokkal szívesebben olvasok mondjuk híreket, mint bámulok magam elé tétlenül. Akár a párommal is. Együtt vagyunk 0-24-ben, beszélgetünk épp eleget, ha mondjuk együtt kell várnunk valahol, hát nem akkor állunk neki egy mély magánbeszélgetésnek idegenek előtt.
Az szerintem sem normális dolog, ha valakihez egy családi programon nem lehet szólni, mert mondjuk állandóan a facebookot lesi, vagy hogy nem bírja ki, hogy társaságban nem nézze meg rögtön, ha kapott egy értesítést. De az ilyesmi nem a kütyük, vagy az FB hibája, hanem azoké, akik nem tudják ésszel használni.
A problema egyebkent valos. Gyerekek, kamaszok kozott mindenkeppen, de a felnottek jelentos resze is fuggo de minimum elvonasi tunetei vannak, ha a tolton felejti a telefonjat a reggeli rohanasban.
A fugges azt hiszem nem a telefonnak szol, hanem az elmaganyosodassal, az elsivarosodo kapcsolatokkal hozhato osszefuggesbe. Millio pelda van, csak egyet hoznek fel: kulfoldon elek es latom, hogy a kapcsolattartas az otthoniakkal es egyeb tavol levokkel nagyon felerositi mondjuk a fb szerepet.
Azert az tagadhatatlan, hogy az onlineseg:) alaposan atrendezte az emberi kapcsolatokat. Ennek van jo es kevesbe jo oldala is. Esszel hasznalva tobb a pozitivum szerintem, de ez kb mindenre igaz.
dr Tari Annamaria, youtube, nagyon jo eloadasai vannak a temaban.
bocs, hogy rád kattintottam, de a topikindítóhoz nem enged hozzászólni ;)
Én jelentem a napközben telefonnyomkodó vagyok :) olyan a melóm, okosteló nélkül be lennék zárva a lakásba, na persze! így jöttömben mentemben kb annyi látszik, a hülye aki nyomkodja a telefont. az nem látszik kívülről miért :) csak azért írom, van ez az oldal is.
Amúgy pedig ahogy már más is írta, van a telefonon kikapcsológomb, lehalkítás, stb. nem kötelező állandóan azt fürkészni. Aki függő lesz ettől, az függene mástól is, a függőség személyiségjegy. Ez egy tárgy, segíteni az életet nem elvenni. Mint az összes kütyü.
Nekem mint mondom pl lazább lett az életm, hogy jöhetek mehetek, mert bárhol elérhető vagyok. Igen, pl felveszem kocogás közben is a telefont, és azért teszem, hogy amikor együtt vagyok a szeretteimmel, barátaimmal, akkor meg megtehessem, hogy nem veszem fel. :) Mert én pl ismerem a kikapcsológombot :) Mindenkinek ajánlani tudom meleg szívvel.
A topiknyitó meg egy marha nagy általánosítás. Amerre én járok, ott marhára nem ezt látom. leteszik az emberek a telót , aztán beszélgetnek.
Így van. Szerintem kicsit túl van jajgatva ez az okostelefon dolog. Pl. a gyerekeim azon beszélik meg a barátaikkal, hogy mikor tudnak találkozni, Whatsapp-csoportokban én is benne vagyok, pl. a lányomék osztályában a szülők egy csoportjával. De a suliban is látom a gyerekeket, ott van a telefon a szünetben, de nem egyedül nyomkodják, hanem csoportokban zenéket hallgatnak, fényképeket néznek. (Középiskola, nem kell nekik futkosni a szabad levegőn a 10perces szünetben.) Nem vagyok már mai gyerek, de a mi időnkben is voltak már viedójátékok, amiket lehetett nyomkodni a szünetben, aki arra vágyott.
Szerintem az okostelefonnak sokkal több előnye van, mint hátránya, amint már többen is írták, arról hogy valaki függővé válik, nem a telefon tehet.
Valahol máshol van és nem netezik máshollevés közben
Viszont ha egy számomra vadidegen ember, aki együtt várakozik ugyanott ahol én, a telefonját simogatja várakozás közben, az engem cseppet sem zavar. Mint mondtam.. unaloműző.
Nem számit , hogyan űzi el az unalmát.
ww meg eltűnt mint szürke szamár a ködben?
Bizony! Nekem például se facebook, se más nincs a telómon, Csak hívás, fogadás és kész. Elég sokat ülök a gép előtt más okokból kifolyólag így is. Aki meg a társaságomban is a telefonjával van elfoglalva, az ne akarjon találkozni velem. Ha én megtisztelek másokat azzal, hogy kikapcsolom a telefont, akkor ennyit én is megérdemlek.
A mobil nálam is önvédelmi eszköz arra, ha valaki velem akarja megosztani nyűgjét baját.
De. Amikor a párommal együtt vagyunk valahol, bárhol, akkor beszélgetünk. nem családi és személyes dolgokról, annyi minden van, amit el szeretnénk mondani egymásnak, megosztani a gondolatainkat.
Ezen felül, ha egyedül vagyok, imádom megfigyelni az embereket. Azokat ba gyerekeket viszont nagyon sajnálom, akik szülei belefeledkeznek a telóba, és a gyerekre alig, vagy egyáltalán nem figyelnek. Cumisüveget vagy játékot dugnak fél kézzel vagy oda sem nézve, amerre a gyereket sejtik. Na most mit tanulhat tőlük az ilyen gyerek?
És egyáltalán, az ilyen beteg telózó emberek képesek egyáltalán szeretni? Hiszen nem ismernek senkit igazán. És igen, betegek.
Talán emlékszel, a netes korszak előtti gépekre. A tesóm egyszer belefeledkezett, csak játszott. A szüleim nem bírtak vele, meg sem hallotta őket. Én csak kihúztam a kábelt, nem könyörögtem.
Működött, tesó némi őrjöngés után ismét a körünkbe került.
Teló beteg emberek hálistennek nincsenek a társaságunkban, valahogy mind nómális.
Bocsi, kicsit sok az elütés, de talán érthető.
Amíg nem volt okostelefon, addig Sem várókban beszélgettem a férjemmel. Nyilván szólunk egymáshoz, de másfél órás beszélgetést biztos nem folytatnék. A vonatban is, amíg nem volt okostelefon, inkább rejtvényt fejtettem. Most meg nem cipelek újságok, hanem játszok egy a telefonon egy szókirakót.
Mielőtt jönne, hogy mért nem olvasok egy könyvet inkább - azt is szoktam, de otthon, nem olyan helyeken, ahol mások beszélgetnek. :)
25 év alatt eljutottunk a férjemmel arra a szintre, hogy kibírjuk, ha nem beszélgetünk folyamatosan egymással.
Ugye-- nekem is ez jutott eszembe.
nem érdekel egy idegen magánélete...
és nem biztos hogy a párommal egy orvosi rendelőben - vagy ügyfélváróban akarok családi dolgokról beszélgetni. egyik hely sem alkalmas erre.
Hm.. a én könyvet szoktam vinni, ha várnom kell valahol.
Orvosi rendelőben -bárhol.- a múltkor mégis megszólitott egy nénike.-- 2 órás várakozás alatt, az összes nyavalyájáról sikerült tudomást szereznem... a könyvvel meg nem haladtam. Hát..bocs.. de lehet nem annyira vagyok kiváncsi más betegségeire...ha ezért bunkó vagyok vállalom.
Lehet legközelebb inkább telót nyomkodok-- akkor eleve bunkónak néznek és nem szólitanak meg hogy elsorolják a betegségeiket. Nem annyira vagyok ilyesmire kiváncsi.
A telefon unalomüző várakozás közben és távol tartja az energiavámpirokat....
Pl. PET palack, műanyag szatyor, zacskó, fésű, fogkefe-tartó, és a legtöbb gyerek játék műanyag (Lego, dömper, a babák többsége).... Nem az a baj, hogy ezeket mondják, hanem hogy más nem is jut eszükbe. Én nem harcolok ezek ellen, csak túlzónak érzem a jelenlétüket.
Más magánéletét én sem szeretem hallgatni, ez a kulturált nevelésen és viselkedésen múlik. Mi diszkréten beszélgetünk, másokat nem zavarva. Mi ezzel a baj? A leírásom arra irányult, hogy párok, akik EGYÜTT vannak, azok totál befásulva, egymáshoz egy szót sem szólva nyomkodják a telefonokat, vadidegen emberekként viselkednek. Ha te ilyen vagy, neked ez jó, gond egy szál se. Mi nem ilyenek vagyunk, de így színes a világ.
Maximálisan egyetértek.
Csak ha hagyod.
Én elő sem veszem a táskámból- ha társaságban vagyok. mert minek is??
fent vagyok a fészen-. most már a telefonom is okos.. van rajta net és messenger. és van amikor jó ha van. De biztos, hogy utcán nem ragadok rá, és pl vacsi vagy mozi közben sem.
Mindenkinek a saját döntése.
Nem az FB- vagy az okosteló a kapcsolatgyilkos- hanem az ember.
AKi nem tudja letenni a kezéből az eszközt.
2 jellemző esetet írok: általános iskola, 1. osztály, technika óra, anyagismeret. A műanyagra, mint anyagfajtára a gyerek példája a tablet, meg az ájfon... Ének óra, 4. osztály, szolmizációs jelek ismétlése: a "fá" szolmizációs hang kézjelét úgy jegyezték meg a gyerekek, hogy UnLike...
Ezek teljesen jo, eletszeru peldak. A gyerekeknek igazuk van:)
Mért, azok nem műanyagból vannak? Nem mondhatja, hogy tejeszacskó, mert nem látott olyat. Nem tudom, mi ezzel a probléma.
A várakozás közbeni telefonozással nem tudom, mi a probléma. Engem meg pl. egy orvosi váróban az zavar, ha valakinek a magánéletét kell hallgatnom. Az okostelefon a világ része, nem kell ellene harcolni.
Szia!
Engem is nagyon zavar, amikor a társaságomban valaki belefeledkezik a telefonjába emiatt. Nyilvános helyen, pl. étterem, cukrászda én is ezeket vettem észre, szerintem bunkóság. Mi azUrammal nem vagyunk telefonnyomkodósok. A munkahelyen és otthon is van számítógép, laptop, internet. Amit kell, el tudjuk intézni úgy is. Nekem nincs is okos-nak kikiáltott telefonom. Tudatosan. Pont ez a mindig elérhető érzés miatt.
Valamelyik nap úgy alakult, hogy hosszabb időt kellett egy ügyfélváróban eltöltenünk. Még aki szintén párosan jött, az is, de mondom, mindenki a telefonját nyomkodta, szingli emberként. Mi meg vígan elbeszélgettünk egymással, tehát azt a röpke másfél órát is egymással, egymás aktív társaságában töltöttük azUrammal.
Kell vmennyi idő a neten kívül is, mert van ám élet, és igazán szép :) mi, fiatal 30-asok még úgy nőttünk fel, hogy fára másztunk, pokrócvárat építettünk, a legkülönfélébb játékokat találtuk ki, a mai gyerekek meg.....
2 jellemző esetet írok: általános iskola, 1. osztály, technika óra, anyagismeret. A műanyagra, mint anyagfajtára a gyerek példája a tablet, meg az ájfon... Ének óra, 4. osztály, szolmizációs jelek ismétlése: a "fá" szolmizációs hang kézjelét úgy jegyezték meg a gyerekek, hogy UnLike...
Csak ha hagyod.
Nem vagyok ott, de a mobillal kapcsolatban is ugyanezt tudom mondani.
Csak ha hagyod, akkor vagy "kiszolgáltatott".
A mobil lezárható, a jelzőhang kikapcsolható, stb....Ha nem akarod hogy elérjenek.
Ha szakdogahoz keresel anyagot, erdemes dr Tari Annamaria eloadasait meghallgatni a temeban, van fenn par youtube-on.
Bizony, a fb-t lehet kapcsolatgyilkossagra hasznalni. Egy jol iranyzott foto azonnal szornyethalast kepes eredmenyezni.
Regen pl a szakitas azt jelentette, hogy nem talalkozunk es nem is tudunk egymasrol, igy elobb-utobb kigyogyultak a felek egymasbol. Ma az online vilagnak koszonhetoen akkor is lathatod a masikat, ha nem akarod, igy elnyulik a gyogyulas folyamata. Az orokos nyomkoraszas meg...lelekolo egy dolog es megakadalyozza a normalis kommunikaciot. Szemelyes tapasztalat: nemreg csereltem telefont es direkt nem tettem ra se fb-t, se messengert. SOKKAL jobb igy. Nincs zsebbenpittyeges, nincs kenyszeres rapillantgatas.
Termeszetesen van ertelmes hasznalata is a fb-nek: hasznos infot is el lehet juttatni tomegekhez. Mas kerdes, hogy elenyeszo ez a hasznalata a sok folosleges dologhoz kepest.
Egy biztos: kemenyen addiktiv a cucc......