Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Váratlan vendég
Létrehozva: 2016. december 20. 19:22
Sziasztok!
Már olyan rég volt egy jó kis könnyed vitatkozós topic :) Nálunk meg mostanában aktuális egy eléggé megosztó téma, és gondoltam megvitathatnánk, hogy ki hogyan vélekedik erről. Szóval a kérdés a következő: szerintetek mennyire illik, vagy nem illik váratlanul beállítani valakihez? Mondjuk abban az esetben, hogy tudjátok, nagy valószínűséggel otthon vannak, akikhez mentek. Ti szoktatok ilyet csinálni, vagy hozzátok szoktak így menni, vagy elvárjátok, hogy azért minimum egy rövid telefont vagy üzenetet eresszenek meg, mielőtt beállítanak?
Nekünk elég bosszantó ez a dolog, mert vannak notórius hirtelen-vendégek, akiknek elmondtuk már vagy ezerszer, hogy szóljanak már ide, mielőtt jönnek. Volt már belőle sértődés, különböző kínos helyzetek (például épp aludtunk, vagy kajáltunk, vagy hatalmas rumli volt, vagy vendégek voltak nálunk, ilyesmik). Mi elég sokat vagyunk itthon, és általában nem úgy, hogy vigyázzban állunk mi is, meg az egész ház, készen a vendég fogadásra. Lehet ezt sokan igénytelenségnek tartják, de mi így érezzük jól magunkat: gyakran egy szál bugyiban/alsóban meg pólóban ülünk itthon, előfordul, hogy kicsit szalad a lakás és nem azonnal állunk neki pakolni, ha lehet sokáig alszunk reggel, a gyerek délután alszik (néha mi is szundítunk egyet vele). Szóval ilyen helyzetekben kicsit gáz, ha valaki csak úgy beállít. És ezeken sokan megrökönyödnek. Ezért merült fel bennem a kérdés: mások mindig szépen felöltözve, kisminkelve ülnek otthon, készen arra, hogy bármikor beállítson bárki? Mindig gyönyörű rend van nálatok otthon, sosem marad elöl mosatlan, vagy a gyerek játékai, esetleg ruhák stb még rövid időre sem? Vagy titeket nem zavar, ha ilyen helyzetekben beállít valaki? Mi vagyunk az igénytelenék/háklisék? :)
Igen, egyetértek. Sokan leragadtak itt annál a (nyilván nem kevéssé fontos) ténynél, hogy mi van, ha nincs szép rend, mikor beállít valaki, vagy épp vacsoráznak, gyereket fürdetnek, lakást felújítanak, akármi... Hogy nincs semmi, amivel épp megkínáld.
Szerintem a dolog ezen túlmutat. Én sem vagyok egy rugalmas egyéniség és marhára zavarna, ha valaki csak úgy beállítana minden előzetes nélkül (pont azért, amit sokan említettek, hogy ma már szinte mindenkinek van ilyen-olyan telefonja). És nem(csak) a fentiek miatt. Hanem a tisztelet, igen. Lehet, hogy minden oké, mert épp ráérsz, pöpec rend van és még kínálni való is akad, de nincs hozzá hangulatod, hogy vendégekkel foglalkozz. Mert épp rossz napod volt, egyedül szeretnél lenni, vagy épp most vagy túl egy veszekedésen a pároddal. Egyikhez sem igényelsz közönséget. És megmagyarázni sem akarod, mert felnőtt ember vagy.
Érdekes kérdés.
Egyfelől igen: nálunk mindig vendégfogadásra alkalmas állapotok uralkodnak, másfelől nem fogadunk váratlan vendéget. Mi sem megyünk váratlanul: telefonálunk, kérdezünk. Annál nagyobb bunkó tiszteletlenséget egy másik családdal szemben nehéz elkövetni, minthogy magasról kakkantunk a magánéletükre, az ÉLETükre úgy általában, én el sem tudok képzelni. Micsoda tolakodás ...
Mi adunk, és várunk is tiszteletet.
Szóval szerintem a szülőknek is kopogni illik. Nálunk kopogtak a szüleim is, meg a nagyszüleim is, meg mindenhol a rokonok. A gyerek nem a tulajdona senkinek. csak a felelőssége amíg neveli. az nem ugyanaz :)
Igen, én is így gondolnám, de sajnos az én szüleim sem kopogtak, nemhogy gyerekkoromban, de később sem, rettentő taplóság, igen. Na de szüleid hogy neveled át? Maximum a gyerekeidre meg magadra tudsz figyelni, ne folytasd a tapló-vonalat. Sajnos valószínűleg sokan inkább tulajdonuknak tekintik a gyereket, ezért úgy gondolják, az alapvető emberi tisztelet gyermekükkel szemben felesleges.
de én ezt nem értem, intim helyzetben, felőlem verhetik az ajtót, nem nyitjuk ki, nem? akkor hogy jön be a másik?
a sülő nem kopog, szerintem az taplóság... mi kopogunk a gyerekeknek (eleve mindig is kpogtunk), ebből tanulták meg, a példából, hogy kell. Sőt egymásnak is kopogunk, mert nem ám fellöki az ember a másikat az ajtóval :) Bár én is voltam olyan családnál, ahol kiröhögtek, hgy mindenféle zárt ajtón alapból kopogok... Én meg megvontam a vállam, és levontam a tanulságot, hogy van ahol csak a kulcs segít :)
Szóval szerintem a szülőknek is kopogni illik. Nálunk kopogtak a szüleim is, meg a nagyszüleim is, meg mindenhol a rokonok. A gyerek nem a tulajdona senkinek. csak a felelőssége amíg neveli. az nem ugyanaz :)
De értem mit írsz, erről írtam, hogy az úgy nem ok :(
Mondjuk szerintem cabron nem úgy értette, hogy de facto benyitnak... (valószínűleg nem is tudnának). Hanem úgy, hogy mondjuk ajtót kell nyitni egy szál lenge magyarban, lihegve, izzadtan, pasi álló cerkával, hadd ne ragozzam. Amikor messziről ordít rólad, hogy épp mit csináltatok.... Ez nem tartozik még a szülőkre sem. Szóval én egyetértek vele.
A másik, amit írsz: "de azt hogy? kopogás alap, nem? és csak akkor megy be az ember, ha kikiabálnak, hogy szabad :)"
Hát, szerintem is alapvető illedelmesség, a másik iránti tisztelet kifejezése, hogy nem rontok rá csak úgy. Már gyerekkoromban is így gondoltam, épp ezért nem értettem soha, hogy nálunk ez miért nem működik. Illetve egyirányú volt. Nekünk is kopogni kellett, ha be akartunk menni a szülőkhöz olyankor, mikor épp csukva volt az ajtó. De fordítva nem így volt. Én már felnőtt voltam, és ha volt nálam valaki, akár fiú (az mondjuk ritkán fordult elő), akár barátnő, becsuktam az ajtót, mert úgy voltam vele, nem tartozik senkire, hogy mi miről beszélgetünk. A szülők állandóan ránk nyitottak. Soha nem kopogtak, eszükbe sem jutott. (mondjuk akkor se, ha egyedül voltam) Már a 19. évemet tapostam, dolgoztam, szilveszter volt. Az akkori udvarlóm nagyon messze lakott, az ország túlsó végében, szóval esélytelen volt, hogy találkozzunk (a karácsonyt úgyis az ő városában töltöttem rokonoknál). Szóval meghívtam a kedvenc barátnőmet, de beállítottak bátyámék is az aprótalpúval. Egyszer csak csöngetnek még éjfél előtt és majd elájultam, mert megérkezett a párom - ez volt szilveszteri meglepi. Nem kettesben voltunk, mert mások is voltak még ott (ahogy említettem), de a fater kb. 10 percenként ránk nyitott és (szerintem bosszúból) állandóan kitárta utána az ajtót (én meg mindig visszacsuktam). Ők a másik szobában a szomszéd házaspárral szilvesztereztek. Mi békén hagytuk őket, de ő állandóan járkált ellenőrizni. Majd a falra másztam.
Ha élne még, szerintem most is ezt csinálná, akárhány éves is vagyok.
de azt hogy? kopogás alap, nem? és csak akkor megy be az ember, ha kikiabálnak, hogy szabad :)
nálunk kopog mindenki, már icipicinek is kopogtak a gyerekek, még beszélni se tudtak, mert ezt látták. szóval ennyire rátörni a másikra nem is lehet. Az már tényleg nem valami jólneveltség lenne...
Igen,o csak jot akart,nem tudta,h 8 kor meg agyban vagytok.Aki koran kel,annak termeszetes,h mas is.
En is mentem mar ki pizsibe n-pongyolaban,kocosan,delelott,ha elotte ejjeles voltam,es epp pihenni probaltam...Hozzank 10 tol hamarabb ritkan jon amugy futar,postas...
Sokan egyébként tényleg merő jóindulatból jönnek, és totál nem értik, hogy mi ezzel a baj... Például a postásunk is. Nemrég költöztünk ide, ez egy pici falu, és mindenki kedves, aranyos, és barátkozni akar :) Szóval a postásunk is új. Rendeltem karácsonyra cuccokat, direkt postapontba szoktam rendelni, akkor kapok értesítést, ha megjött a cucc, és beugrunk érte a postára, amikor akarunk, nincs az, hogy rosszkor csenget be a postás/futár. Erre a drága postásunk (tényleg tündéri amúgy) becsenget reggel 8-kor a csomaggal, mert hogy látta, hogy postapontos, de úgyis erre járt, és gondolta akkor már kihozza, ne kelljen nekünk fáradni :) Naná, hogy aludtunk még, a gyerek beteg volt, nem ment oviba. Olyan ciki volt... és még haragudni sem lehet rá, hiszen tényleg jófej akart lenni. Mindenesetre látván a gyűrött, értetlenkedő fejünket, legközelebb tuti nem akar így kedveskedni :)
Az ilyet sosem értettem, aki átugrik és 10 órát marad váratlanul, utál otthon lenni vagy uncsizik?
Legjobb barátnőmhöz is ha átugrom délelőtt, max ha ebédre marasztal maradok, de utána megyek, nem tartom fel estig - pedig babázik otthon - de tudjon pihenni, mosni, főzni, stb stb.