Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Váratlan vendég
Létrehozva: 2016. december 20. 19:22
Sziasztok!
Már olyan rég volt egy jó kis könnyed vitatkozós topic :) Nálunk meg mostanában aktuális egy eléggé megosztó téma, és gondoltam megvitathatnánk, hogy ki hogyan vélekedik erről. Szóval a kérdés a következő: szerintetek mennyire illik, vagy nem illik váratlanul beállítani valakihez? Mondjuk abban az esetben, hogy tudjátok, nagy valószínűséggel otthon vannak, akikhez mentek. Ti szoktatok ilyet csinálni, vagy hozzátok szoktak így menni, vagy elvárjátok, hogy azért minimum egy rövid telefont vagy üzenetet eresszenek meg, mielőtt beállítanak?
Nekünk elég bosszantó ez a dolog, mert vannak notórius hirtelen-vendégek, akiknek elmondtuk már vagy ezerszer, hogy szóljanak már ide, mielőtt jönnek. Volt már belőle sértődés, különböző kínos helyzetek (például épp aludtunk, vagy kajáltunk, vagy hatalmas rumli volt, vagy vendégek voltak nálunk, ilyesmik). Mi elég sokat vagyunk itthon, és általában nem úgy, hogy vigyázzban állunk mi is, meg az egész ház, készen a vendég fogadásra. Lehet ezt sokan igénytelenségnek tartják, de mi így érezzük jól magunkat: gyakran egy szál bugyiban/alsóban meg pólóban ülünk itthon, előfordul, hogy kicsit szalad a lakás és nem azonnal állunk neki pakolni, ha lehet sokáig alszunk reggel, a gyerek délután alszik (néha mi is szundítunk egyet vele). Szóval ilyen helyzetekben kicsit gáz, ha valaki csak úgy beállít. És ezeken sokan megrökönyödnek. Ezért merült fel bennem a kérdés: mások mindig szépen felöltözve, kisminkelve ülnek otthon, készen arra, hogy bármikor beállítson bárki? Mindig gyönyörű rend van nálatok otthon, sosem marad elöl mosatlan, vagy a gyerek játékai, esetleg ruhák stb még rövid időre sem? Vagy titeket nem zavar, ha ilyen helyzetekben beállít valaki? Mi vagyunk az igénytelenék/háklisék? :)
Én sem szerettem. Ott sok lakásban megoldották úgy, hogy egy külön szobát tartottak fenn a vendégek részére, ami el volt szeparálva teljesen. Függönyök, miegymás. Mi belaktuk a szobákat, erre a célra a két szalonunk bőven megfelelt. Ha több férfi és nő jött, akkor tudtuk őket külön tenni függönnyel elválasztva.
Más szitu volt, amikor előre tudtam hogy pár hét múlva két sógor is nálunk fog lakni családostul, akkor belekalkuláltam hogy a feleségek rokonai is napi szinten hozzánk fognak járni. Sőt, ha elmentek valahová a "lányokkal", akkor minket sógornőket is vittek, illetlenség lett volna nemet mondani.
Ünnepekkor pedig... ááá... álltunk az ajtóban, és vagy huszonötször elmondtuk hogy légy üdvözölve, isten hozott, és az utolsó ember után még kinéztünk hogy jön-e még valaki. Sokszor röhögtek, mert ugyanezt élte át mindegyik. Távozáskor ugyanez, de akkor ördögien hozzátettük hogy majd mi is megyünk ha isten is úgy akarja.
Ja igen, a távozás. Külön öröm volt, amikor valaki 5 percen belül képes volt kilépni az ajtón. Simán ott álltak még 1-2 órát, és beszélgettek, vitatkoztak. Megesett hogy a feleségek megunták a dumát, és amíg a férjeik pletyiztek, ők szépen levetkőztek és visszaültek a kanapéra. Egy kis süteményt vagy kávét még ha lehetne, esetleg letennénk a gyereket aludni fél órát ha nem gond...persze, érezzétek otthon magatokat. 
A szüleimnél történt hasonló. Új ház, ünnepek előtt, a szomszédok között pedig intenzíven folyt az ismerkedés, de olyan szinten hogy be sem zárták az ajtót. Bárki bárkihez kopogás nélkül. Én nem ott laktam, saját lakásom volt hála a jó istennek, de sokszor voltam náluk. És egy szép napon épp a konyhában tettem vettem, apuék szomszédoltak. Kész lett a kaja, bementem a szobába és csak azt láttam hogy egy vadidegen ott ült a fotelban. Rávisítottam egy irgalmatlant, erre többen beszaladtak. Kiderült hogy a csávó elücsörgött a TV előtt amíg én főztem, mert náluk már kiszorult a saját lakásából a szomszédok miatt.
Én is igy gondolom. méghozzá azért, mert én is bármikor mehetek hozzájuk.. ahogy a párom szüleihez is.
És ez oda- vissza működik.
A gyerekem sem vendég, a szüleim sem.. hiszen egy család vagyunk.
A kisebbik lányom is tegnap csakúgyra ment ki anyuékhoz.. idén már nem lesz vizsgája... kiment, hogy segitsen.
Valóban nem fodrászhoz megy, ergo nem is vagy szolgáltató, akinek non-stop rendelkezésre kell állni.
Nálunk az exem volt ilyen fogalomzavaros, mindig a legkülönbözőbb embereket hurcolta haza a nap bármely szakában és a miteszel-mitiszol után teljesen természetes volt, hogy én terülj-terülj asztalkámot fogok varázsolni, sőt alkalomadtán panzióvá alakulunk át. Ebből lett elegem, de nagyon.
Nyilván, jöhetnek, amikor akarnak, de azért azt is tudomásul kell venni, hogy nem állok fel a munkám mellől, mert betoppannak, ezért jó, ha előtte kérdeznek. Nekik is.
Meg úgy általában intim szféra ugye. Kötelék ide vagy oda, nekem pl. a szüleim soha nem tették meg velem már kamasz koromban sem, hogy kopogás nélkül rám nyissák a szobám ajtaját. Szerintem ez hatványozottabban kell működjön abban az esetben, ha a gyerek külön családot alapított, hisz ott már nem csak a gyerekük életébe toppan be, hanem a vejük, netán az unokáik életébe is, és nem hiszem, hogy egészséges, ha a vej, netán a kamasz unoka azzal szembesül, hogy egyszer csak ott van após/nagypapi a nappaliban, ahol épp lenge ruházatban éljük a családi életünket.
Nyilván kapucsengő, meg kopogás, de attól még gáz lehet egy szitu akkor is, ha az embernek a szüleiről van szó.
Szüleim jöhettek, amikor akartak. Ez soha nem volt kérdés nálunk. Bárcsak jöhetnének még!
Nekem kifejezetten a hideg futkosott a hátamon attól, amit felvázolt. :)
Masik orszag nagy kulturalis es szokas kulonbsegekkel;-)))
de nekem eleg rossz lenne , nem vagyok ilyen nyuzsgos tipus, es utazni se szeretek. varatlan vendegeket meg vegkeppen rosszul viselem.
Miért lenne furi, ha a szülő-gyerek viszonyban is tiszteletben tartjuk egymás intim szféráját? Attól még szeretjük egymást.
Most elképzeltem egy szitut: férjem otthon (is) tanít, anyósom nyilván nem ismeri a napirendünket, nincs a naptárjába beleírva, hogy mikor vannak tanítványok. Miért lenne az jó, ha eljönne 50 km-ről váratlanul, aztán ahogy jött, úgy mennie is kell, mert a fia épp dolgozik? Nem jobb mindenkinek, ha előtte ránk csörög, hogy jöhet-e?
Tényleg nem értem, mi abban a gáz, ha az ember kérdez, mielőtt cselekszik? Ha megteheti. Ennek praktikus okai vannak, nem azt jelenti, hogy antiszociális vagy távolságtartó lenne az ember. Arról nem is beszélve, hogy megkíméljük egymást néhány kellemetlen perctől. A szülő is okozhat ilyet. Önkéntelenül.
Azert ma mar egyszerubb odaszolni,ha megyunk valahova,vagy mas jonne hozzank,a mobitelo stb vilagaban,mint regen,mikor meg vezetekes se volt....
De meg most is elofordul,h csak ugy beallit valaki,en se orulok,mert nem muzeumban elunk,ahol mindig pipec eppen minden..;),meg van olyan h vmelyikunk eppen pihen,leven ejjelre is jarunk mind a 3 an ...
Mondjuk ez a "tisztaszoba" dolog is kicsit elgondolkodtatott, van benne valami :) Akinek olyan a lakása, hogy van benne egy külön helyiség a vendégek fogadására, az ilyen szempontból talán kicsit egyszerűbb helyzetben van. Nálunk amerikai konyha van, amit amúgy imádok, nekünk nagyon jó, hogy egy nagy térben zajlik a családi élet, egész nap ott vagyunk, együtt vagyunk. Ráadásul nekünk nem csak konyha és nappali funkciót tölt be a helyiség, ott szoktunk dolgozni is, a gyerek is ott játszik, mindannyian csak aludni vonulunk vissza a szobákba (néha még aludni sem, előfordul, hogy a kanapén ájulunk be). Szóval ezzel értelemszerűen együtt jár a konyhai rumli, a szétpakolt papírok, könyvek, játékok, amik így szem előtt vannak. Szóval ez az egy hátránya van az amerikai konyhának. De csak emiatt biztos nem szabdalnám fel a teret, inkább szokja csak meg mindenki, hogy hozzánk be kell jelentkezni :)
olyan, hogy telefon nélkül odaállítsak, biztosan nincs. És szerencsére visszafele sincs, ide sem állít be senki csak úgy. Olyan volt már persze, hogy figyi épp erre járunk, otthonvagytok, nem zavarunk? Rég beszélgettünk, beugranánk.. és akkor nem volt gond akár az sem ha nem volt rend, max. javasoltam, hogy sétáljunk egyet, a gyerekek addig legalább jó levegőn vannak... :) vagy ha olyan a viszony, akkor lesöpröm a játékokat a kanapéról a macskával együtt és leültetem :D
De hogy egyszer csak betoppanjon mondjuk anyósom... hát én azt "ellenőrzésként" élném meg :p Egyetlen egyszer volt, hogy kicsit korábban értek ide és csak benyitottak.. épp agyonverte egymást a két gyerekem én meg ordítottam a nagyobbal :p hát... kínosan teltek a látogatás percei, és azóta mindig kopognak és VÁRNAK amíg ajtót nyitok
Hehe, jó topik! :)
Utálom a váratlan vendégeket. Bármilyen korúak és neműek legyenek. Legutóbb a szomszéd kislányt kellett lekoptatni, sajna komoly sértődés is lett belőle mert nehezen vette szegény a lapot. De rendszeresen irtó hülye időpontokban küldték át: vasárnap délben, hétköznap este 7-kor (jujj ép vacsi van?! Jujj de éhes vagyok én is!! - akkor talán menj haza anyádhoz enni :p), vagy indultunk szülinapi buliba és megkérdezte jöhet-e ő is velünk (az ünnepeltet nem is ismerte nem hogy nem volt meghívva...). Non plus ultra, hogy a szülei egyszer sem jöttek át hogy bemutatkozzanak talán, esetleg megnézzék hova a francba küldik át napi szinten a gyereket mert épp útban van... Akár baltás gyilkos is lehetnék, mindegy,lényeg hogy ne legyen otthon a kiscsaj...
Másik "váratlan vendégünk" még gyerekkoromban volt a szomszéd, aki rendszeresen benyitott hozzánk kopogás-csöngetés nélkül, mint ha hazaérkezett volna. Anyám többször illedelmesen megkérte, hogy legyen szíves legalább kopogni ha át akar jönni, de nem ment át... anyámnál akkor gurult el a cérna, amikor egy szombat reggel nyitott be és kezdte átrendezni a hűtőnket, mert az övében már nem volt hely a csirkének amit a piacon vett reggel - nálunk meg még mindenki az ágyban, nyár, ennek megfelelő nulla öltözetben :p Ott megtanultuk zárni az ajtót (akkor még nem volt ez ennyire egyértelmű szokás), hát amikor legközelebb nem tudott Ibi néni benyitni lett is patária
A barátnőm volt az egyetlen, aki jöhetett bejelentkezés nélkül de hát egyrészt nem éltem még családban, másrészt kb. minden nap azonos időben lehetett rá számítani, hülyeség lett volna ha minden nap bejelentkezik... :) (és a kupi sem zavarta sem őt sem engem, ha látja).
Egy szó, mint száz, szerintem oltári nagy parasztság bárhová eleve hívatlanul érkezni, de váratlanul meg nagyon nagyon az... :p
Ja és igen, a korábban érkezés... Hu az még jobban ki tud akasztani, mint a késés. Amikor épp készülődünk, pakolunk ezerrel. Vagy mondjuk épp a zuhany alatt vagyok, amikor becsengetnek.... wááá
Én is örülök a válaszoknak :) Mert nem erre számítottam, sokan nagyon furcsálják, hogy mi nem örülünk neki, ha "csak úgy" beállítanak. Értetlenkednek, amikor finoman próbálom elmagyarázni, hogy szeretnénk, ha előtte megbeszélnénk, hogy mikor alkalmas. Volt már olyan, hogy az volt a reakció, hogy ő nem fodrászhoz megy, hogy időpontot egyeztessen, meg ilyenek. Ezért kezdtem azt hinni, hogy csak mi vagyunk ilyen antiszocik, hogy nem feltétlenül repesünk az örömtől, ha hirtelen ránk nyitják az ajtót, szóval most megnyugodtam :)
De örülök ennek a topicnak :) . Már kezdtem azt hinni, hogy csak engem akaszt ki, ha váratlanul törnek ránk, vagy ha pl. az ebédre várt vendégek 2órával hamarabb érkeznek...
Nem. Csomó olyan élethelyzet van, amikor nem szeretnék kaszát-kapát eldobni, mert beállítottak a szülők. Ahogy nekik is, nekünk is megvan a privát szféránk, mi sem megyünk oda csak úgy, kivéve, ha valami baj van vagy valami sürgősen megoldandó, amihez ők is kellenek. Cseverészni bejelentkezünk egymáshoz. Sokszor viszek nekik pl. húst, tojást "ajándékba", de mindig odaszólok, hogy kérik-e egyáltalán vagy mikor alkalmas, hogy átvigyem. Anyum is sokszor süt-főz valamit amit nagyon szeretünk, hív, hogy kérünk-e és hogy mikor hozhatja. Anyós dettó.
Én is írtam, hogy a szülőkre is vonatkozik, hogy jobban szeretjük, ha szólnak, mielőtt jönnek. És ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem őket, vagy hogy nem állunk közel egymáshoz (és főleg nem raknám ki a szűrüket), egyszerűen csak nem állunk készen a nap 24 órájában a fogadásukra.
hm.. és nem érzed, úgy ez egy picit furi??
Ha már ott van, én sem tenném ki a szűrét, de azért megmondanám neki, hogy ha nem áll fenn akut probléma, akkor szóljon ide előtte.
és a szülő??
mert volt már hasonló topik, ahol megtudtam,, hogy a szülő ha váratlan vendég.. akkor kellemetlen is egyben... és ki kell rakni a szűrét.... hm..
no ilyesmit sem lennék képes soha elkövetni.
Ja igen, csináltak is erről egy zenét, kifigurázzák a vendégeskedést, ugyanazokat a szavakat használják.
Pont igy vagyok vele en is. Vannak, akik barmikor beallithatnak, akar ejszaka kozepen is, es hozzajuk en is. Masok meg jelentkezzenek be.
Na jó, de a gyerek nem vendég.
Mintha én írtam volna....