Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Váratlan vendég
Létrehozva: 2016. december 20. 19:22
Sziasztok!
Már olyan rég volt egy jó kis könnyed vitatkozós topic :) Nálunk meg mostanában aktuális egy eléggé megosztó téma, és gondoltam megvitathatnánk, hogy ki hogyan vélekedik erről. Szóval a kérdés a következő: szerintetek mennyire illik, vagy nem illik váratlanul beállítani valakihez? Mondjuk abban az esetben, hogy tudjátok, nagy valószínűséggel otthon vannak, akikhez mentek. Ti szoktatok ilyet csinálni, vagy hozzátok szoktak így menni, vagy elvárjátok, hogy azért minimum egy rövid telefont vagy üzenetet eresszenek meg, mielőtt beállítanak?
Nekünk elég bosszantó ez a dolog, mert vannak notórius hirtelen-vendégek, akiknek elmondtuk már vagy ezerszer, hogy szóljanak már ide, mielőtt jönnek. Volt már belőle sértődés, különböző kínos helyzetek (például épp aludtunk, vagy kajáltunk, vagy hatalmas rumli volt, vagy vendégek voltak nálunk, ilyesmik). Mi elég sokat vagyunk itthon, és általában nem úgy, hogy vigyázzban állunk mi is, meg az egész ház, készen a vendég fogadásra. Lehet ezt sokan igénytelenségnek tartják, de mi így érezzük jól magunkat: gyakran egy szál bugyiban/alsóban meg pólóban ülünk itthon, előfordul, hogy kicsit szalad a lakás és nem azonnal állunk neki pakolni, ha lehet sokáig alszunk reggel, a gyerek délután alszik (néha mi is szundítunk egyet vele). Szóval ilyen helyzetekben kicsit gáz, ha valaki csak úgy beállít. És ezeken sokan megrökönyödnek. Ezért merült fel bennem a kérdés: mások mindig szépen felöltözve, kisminkelve ülnek otthon, készen arra, hogy bármikor beállítson bárki? Mindig gyönyörű rend van nálatok otthon, sosem marad elöl mosatlan, vagy a gyerek játékai, esetleg ruhák stb még rövid időre sem? Vagy titeket nem zavar, ha ilyen helyzetekben beállít valaki? Mi vagyunk az igénytelenék/háklisék? :)
Na, hogy velem mik történtek, semmit nem szólnál.
Kiköltöztünk külföldre, ahol a család nem 20 emberből áll, hanem kábé 200-ból. És "jó" szokás, hogy csak jönnek-jennek-jönnek... és sokszor élesben váltják egymás bejelentés nélkül persze. Gyorsan megtanultam a szart, délután ünneplőbe öltözve vártuk a pereputtyot. Süti, kaja, dzsúzok, gyümölcsök dögivel, ezzel nem is volt gond. Hanem inkább azzal, hogy én felöltöztem, de tojtam az egészre.
Ott az is szokás, hogy péntekenként felkerekedik a család, és mennek ki a szabadba. Erdő mező, húst sütnek, miegymás. Amikor még új voltam, mi is felkerekedtünk néhány autóval, pár száz kilométert megtettünk, sütögettünk, miegymás, és a nap végére irtó büdösen, mocskosan szétszéledtek az autók, ment mindenki haza. Mi betettük a lábunkat a lakásba, és csörgött a telefon, egyik köztiszteletben és magas rangban álló nagybácsi örömmel közölte hogy jönnek. Én beszéltem vele, kérdeztem, mikor? Mondta most. Kérdem mikor most? Hát most. Vazze, szóltam a férjemnek, ő elrohant büdösen, anyós pedig szaladt fel a 4 emeletes ház tetőteraszára elbújni. Tudtam hogy a most az most, és nincs annyi időm hogy legalább letusoljak, mert pucéron érne a meglepi. Nem emelte volna a hangulatot a látvány. Jöttek is, legyetek üdvözölve, leültettem őket a szalonban. Leültem velük szemben. Hogy vagytok? Jóóól. Ti hogy vagytok? Jóól, köszönjük. Kölcsönös udvariasság a gyér tudásommal, majd megkérdezték, holk a férjed? Hááát... ööö... van neki dolog, gyors dolog. Kint. Sok idő dolog. --- Aha. És? Anyósod hol van? No, erre felnéztem a plafonra, és mondtam,: elment. Megijedtek, hová ment? Hát mondom, fel. (égre emelt tekintettel) A nagybácsi a bátyja volt. Ijedten kérdezte hogy...meghalt??? Mondom nem, csak neki is dolga van. Fent. --- Mit csinál? Hát nem tudom, ő gyors megy fent. Szalad. talán ekkor már kezdték sejteni hogy nemkívánatos vendégek voltak. De semmi baj, nyugodt emberek, nézegettük egymást csendesen. Vittem nekik sütit, gyümölcsöt, és kávét, szép csöndben megették. már nem emlékszem hogy miként és miért távoztak, de még szóltam nekik, Isten adja hogy mindig jöttök.
Volt olyan, hogy nekiálltam szőrteleníteni, fél lábom megvolt, közben csöngettek. Kinéztem, több ember is állt az ajtónk előtt, közöttük a férjem. Kiszóltam magyarul hogy ne most, félig pucér vagyok. Sopánkodott befelé, hogy nem ő hívta őket, de be akarnak jönni. Mondta hogy menjek be a fürdőbe, majd ő ajtót nyit. Ordítottam kifelé, hogy várjon már legalább két percet. És basszus, vártak. Kár hogy nem mondtam többet.
Másik hasonló eset, szedem a szemöldököm, és mint a viccben, az egyik oldal megvolt, amikor jött anyós a sógornőmmel, és az aprónéppel. Hogy megyünk a játszótérre, mert nyűgösek a gyerekek. Mondtam neki hogy nem érzem jól magam, nem mennék, és próbáltam féloldalasan kommunikálni. Sógornőm éles szeme kiszúrta, nevetett, mondta hogy kis probléma, nem baj, úgyis mindjárt sötétedik. Aha.
Azon, hogy a szomszédok hozzánk jártak szarni és tusolni a vízhiány miatt, már meg sem lepődtem. Szerintem az egész környéken mi voltunk a leggazdagabbak, nálunk volt víz dögivel, másoknál két nap alatt elfogyott. Becsöngettek, elücsörgött nálunk kicsit a négy lányból álló család, majd sorban mentek slozira. Később már csak annyit mondtam, ne üljetek le, menjetek WC-re. Becsöngettek, itthon a férjed? Nincs. Akkor tusolhatnak? Ja. Legyetek üdvözölve, házam a házatok.
Az egyik lánnyal összehaverkodtam. Sütöttem pizzát, amikor átjött. Pár perc múlva felhívta a kövér húgát, gyere át. Ne kérdezz semmmmit, gyere. A hugi leült, érezte a pizzát, de én basztam adni. Vártam hogy mi lesz. A nővére megszólalt, XY sütött ám finom pizzát....! Mondtam hogy igen, de holnap vendégek jönnek kell nekik, nincs fölösleg. Ahogy kitrették a lábukat, kénytelen voltam másnapra vendégeket hívni, mert a nagyobb zajjal járó vendégsereget hallották.
Az hogy a gyerek alszik probléma lenne ... uggyan mááá! A kicsi gyerakem aludt a szobájában, megint jönnek, kopogtatnak, csengetnek, dörömbölnek, sógornők a gyereksereggel. Jó sokan. A lányomat eltorlaszoltam, mondtam nekik, a gyerekszobába senki nem fog bemenni. Szépen csöndben leülnek a szalonban, és éreztettem velük hogy amelyik gyerek megnyikkan, annak feje vétetik. A férjem volt a legidősebb gyerek a családban, így az ő gyereke szent és sérthetetlen.
Azt hiszem a gyerekem lesz az egyetlen kivétel, akinek bármikor örülnék :)
A múlt héten váratlan öröm ért..
Volt egy váratlan vendégem....- chatelgettem a nagylányommal... úgy szórványosan a fészen... aztán egyszercsak eltünt én meg néztem a tévét... aztán nyilt az ajtó.. és betoppant.. a lányom.. Örömujjongás.. és öleléssel megfojtás...
Másnap beállitott hasonlóan anyámékhoz... bár szóltunk, hogy megy... a szüleim odavoltak az örömtől.
Bár én kivétel leszek a topikon.. mert én mindenféle váratlan vendégnek örülök... mert úgyis csak a jön hozzánk, akivel nagyon közeli a kapcsolatom.
De gondolom, hogy nem bánod...
Soha nem voltam ezzel kapcsolatban szívbajos. Ha az van, hogy szia itt vagyok a házatok előtt, felugranék, akkor mondom azt, hogy nem vagyok otthon. Simán letagadom magam még akkor is ha a kocsim ott áll a ház előtt. Ezt csak egy szívbéli barátnő engedheti meg magának, akivel már 25 éve barátok vagyunk. Ő bármikor, akár éjjel is.
Ha én látogatok valakit, én sem azt nézem, mi van a konyhában, vagy mit keres a kupac ruha a fotelban. Beszélgetni megyek, nem kritizálni. Őszintén megmondva már elég régen leszoktam arról, hogy bárkinek is megfelelni igyekezzek. Aki nem tudja elfogadni az én rendemet, az ne jöjjön látogatni. Elég kellemetlen tudok lenni, ha valaki beleszól az életembe.
Jesszum :o :))) ez így meredek
Az kemény. :D
Nem elég, hogy hívatlanul, de még 9-en is!! :D
Távol élő rokonok bejelentkeztek hozzánk. Úgy volt, hogy délután valamikor odaérnek. Mivel messziről jöttek, kajával akartuk várni őket. Épp indultunk volna bevásárolni, erre megjöttek (délelőtt). És közölték, hogy éhesek... Azóta nem nagyon voltak nálunk :)
9 ember lazán beugrik valahova, király. :-)
Nálunk az volt, hogy amikor megszületett az első gyerek, azon vettük észre magunkat, hogy nem 3-an megyünk nyaralni, hanem egy csomóan. Család úgy gondolta, hogy mi innentől már nem egy pár vagyunk, és jöttek. (Mi nem hívtunk senkit.) Majd feltették a kérdést, hogy legközelebb hova MEGYÜNK. Mondtam férjemnek, hogy kezdjünk valamit a jelenséggel, mert ez nekem nem OK. Sikerült megszüntetni. Legközelebb nem mondtuk el, hova készülünk, csak már ott látták a bőröndöt összepakolva.
Így van, szokás és azok tiszteletben tartása kérdése. Nálunk telefon van és nem egymáshoz futkosás.
Amúgy nagyon prosztó emberek vannak. Pl. nekem távolabbi rokonaim eldöntötték egyik nyáron, hogy akkor most meglátogatnak minket az új lakóhelyünkön 9-en (4 kisgyerek, 5 felnőtt). Hétköznap du. 3-kor felhívtak, hogy akkor ők most jönnének. Kiszámolták, hogy mivel minden normális ember 4-ig dolgozik, ők kb. fél 5-re érnének hozzánk, addigra mi is biztos hazaérünk, és 8 körül indulnának haza. Ezt halál komolyan így.
Köpni-nyelni nem tudtam, és persze elküldtem őket a búsba, ők meg nyilván megsértődtek. Pedig udvarias voltam, csak elmondtam merre hány méter.
Nem mintha érdekelt volna, hogy soha többet nem látom őket, ami így is lett. Sosem voltunk igazán meghitt, jó viszonyban, én kifejezetten hidegrázást kaptam tőlük mindig is, szóval probléma letudva. Én az ilyen emberekkel nem tudok és nem is akarok mit kezdeni.
Az oké, de ő azt írta, hogy addig le se tette a gyereket.
ezt tisztázni kell a barátokkal :) mondom, ez csak úgy megy, ha mindkét oldalról működik. Nekünk is van olyan barátunk, aki nem ennyire laza, eszünkbe nem jutna csak úgy beállítani. Pedig ha baj van, első körös telefon vagyunk egymásnak. De tiszteletben tartjuk hogy nekik más a jó. Szerintem ez így ok. tisztelet a kulcs. Nem fogjuk egymásra erőltetni egymás szokásait. Az a szokás marad, ami mindenkinek megfelel az ilyesmiben.
Mondom, az a kulcs, hogy nem élünk vissza egymás dolgaival. Alapból persze telefon, de simán be lehet csengetni a másikhoz, ittvagyok, bejöhetek? És be. mivel zárva az ajtó , vagy kapu (mi lakásban lakunk de több barát házban) így csak úgy rátörni, hogy ott álsz nem tudsenki a másikra. És az az egyik kulcs, hogyha nem alkalmas, akkor közöljük, és nincs sértődés. illetve nyilván intim szféra, nem nyitunk mindig ajtót, akkor sincs sértődés :D meg amúgy is, épp mindenhol van még otthon élő gyerek, szóval akkor már mindegy a jövés menés. mondjuk míg nem volt otthon élő gyerekem, akkor pláne mindegy volt. Szóval habitus kérdése inkább, így hogy belegondolok. És mondom, ez csak azokkal van így, akik szintén ilyenek. Nem állítok be csak úgy én se sehova. a minimum, hogy egyeztetek előtte telefonon. És ha megbeszélt időpont eljön, akkor is mégegyszer, hogy igen ottleszek érkezem. Szóval amúgy nem gondolom hogy illene csak úgy betoppanni bárhova. sőt bunkóságnak gondolom.
Na szerintem nálunk ez lehet a gond, hogy sokan úgy érzik, hogy benne vannak ebben a belső körben és jöhetnek bármikor, viszont a mi részünkről nem így van, én mindenkitől frászt kapok, aki váratlanul jön. És olyan rossz, amikor azért jönnek, mondjuk, mert hoztak valamit, vagy éppen valami szívességet tesznek nekünk, ami meg volt ugyan beszélve, csak a pontos időpont nem, ilyenkor olyan nehéz beszólni, hogy miért nem csörögtetek ide.
Ha valami vészhelyzet van, az nyílván más, olyankor nem állok neki ezen cirkuszolni, természetesen.
Hú, nekem ez nagyon para. Én megőrülnék így élni. Intim szféra pont. Lehet bármilyen közel álló ember, akkor se toppanjon be csak úgy váratlanul. Kivéve, ha bajban van. A szomszédokkal mi is vagyunk úgy, hogy ha hirtelen kell egy tejföl, kérünk egymástól, de van telefon.
Persze van olyan is, aki simán becsönget, ha akar valamit, én meg nem megyek ki, ha nem akarok. :)
Mi a legjobb baratainkkal minden héten talakozunk. Akár többször is. Messengeren szoktuk keresni egymást. Nyáron van, hogy mindennap összefutunk, gyerekeket elhozzuk oviból és találkozunk a téren. De ahogy írtam, előtte mindig egyeztetünk, akár 5 perccel előbb is. Egymás lakására inkább csak télen megyünk, de akkor minden héten pénteken vagy szombaton délutántól estig vagy egyikünknél vagy másikunknál találkozunk. :)
senki?? tényleg senki? sincs egy családtag, közeli barát, akivel csak úgy spontán találkozhatnátok?
Nekem eszembe sem jutna beállítani valakihez váratlanul, de hozzám se jöjjön senki úgy. A kaputelefont sem veszem fel, ha nem várok senkit.
Az a minimum, ha a jönni szándékozó megkérdezi, alkalmas-e az időpont.
nem, a legszűkebb kör az nem csak bajban jöhet, hanem csip csup dolgokkal is :) pont ez is a lényege. egymás életének részei vagyunk. pl simán rendelünk egymás címére házhozszállítást, ha úgy jön ki. ilyenekben sincs semmi. És tényleg ottvagyunk, jajj becsöngetünk, mondom van aki közel lakik, szóval akár a bocs, van egy pohár tejfölöd is belefér :) vagy volt már hogy kaptam telefont, hogy ottvannak a gyerekek bicajjal, vagy volt hogy pizsiben nyitottam ajtót, és ott ált egyikük, hogy hú öltözz, mert valami kell, de nem baj volt :) meg ezer példa. Napközben meg mikor itthon vagyunk, van hogy csak úgy beugrik valaki egy kvra. nekünk ez a szűk körös ismerettségnél belefér.
Ertelek, ha valaki nagy bajban van es varatlanul betoppan, pl.
En elhiszem, hogy zavaro tud lenni, ha az embert zavarjak, de addig jo, amig van, aki ranyitja az emberre az ajtot. Az ember addig nyig, amig a bosegben turkal, szelektal meg kidobal. Mennyi maganyos ember van, aki orulne, ha valaki rakopogna az ajtot.
de miért nem mondod meg, hogy bocs, ok, de jövök megyek, ha nem vagyok itt megvársz, vagy jó ygere, csak csörögj, hogy akkor épp ittvagyok e, stb.
gyerek alvását meg végképp iylenhez igazítani :O húúú, erősíts lelkileg ;)
szerintem erre nincs általános szabály még egy adott családnál se.
Nekünk vannak olyan emberek, akik tényleg bármikor beállíthatnak. illetve mi is bármikor. De, nyílván részint nem élnek vele vissza, részint vagyunk olyan viszonyban, hogy ha ön egy bőrönddel, akkor is ittmaradhat ez a pár ember, illetve fordítva (még nem volt végül ilyenre példa, de olyanra többször, hogy éjjel beállított valaki, na nagy kaland. ) Ezek a nagyon közeli ismerősök, akik gyakorlatilag család. a szó nemes értelmében. persze többnyire velük is előre megbeszéljük, de lehetnek váratlan helyzetek, amikor nyilván első körben bennevagyunk egymásnak, akihez fordulhat a másik.
Ezekkel az emberekkel egyáltalán nem számít milyen állapotban van a másik, vagy a lakás. ugyan, max röhögünk egyet az egészen.
Aztán vannak azok, akik már nem ennyire közeli ismerősök, vagy nem mi vagyunk a "csatárlánc" belső köre náluk. Velük nyílván nem támadjuk le csak úgy egymást. mindig előre lebeszéljük. de azért velük se kell sminkben stb találkozni feltétlen.
És van a legtágabb ismerettségi kör, akikkel kb protokolláris szinten tartja az ember a kapcsolatot, ők kb annyit jönnek, hogy ok, menjünk valahová. Na ők a "kiöltözős" kör. velük nyilván ha találkozunk is, akár otthon, az a klasszikus takarítós, készülős vendégség.
ez nem azt jelenti, hogy nem takarítunk vagy nem csinálunk közös kajálásokat a belső körrel. Csak annyit, hogy ők beállíthatnak bármikor. (van akivel közel is lakunk egymáshoz, szóval elő is fordulhat emiatt pro és kontra, és jó így) illetve nyilván a belső kör nem sértődik meg azon, ha közli az ember, bocs, kivagyok, maradj, vagy menj, de én most aludni fogok :D ez csak egy példa persze.
Mondjuk a gyerek alvasat en sem zavartam meg. De mostansag mar azt mondom, nekem is van olyan, hogy most akkor senki ne zavarjon. Es ingenis szüksegem van egy kis idöre, hogy hangulatilag en legyek fogadokepes. Nagyon sokaig mindenkinek, minden elvarasnak meg akartam felelni, jol bele is betegedtem, igy magam miatt önzö vagyok.
szerencsere, akik nekem fontosak, azok megertik, es tudjak.
kiakadni erdekes modon azok akadtak ki, hogy mi az, hogy nem alkalmas, akik maguk is elvartak, hogy jelentkezzünk be.
es ha neadjisten valamit kineztem magamnak akar a tv-ben, akkor igenis zavar a varatlan vendeg.
Na, hát igen, ezt végképp nem. Elvileg felnőtt, fegyelmezett ember nehogy már ne tudjon belőni legalább egy olyat, hogy mondjuk 4 és 5 között.
Ezt én is pont így gondolom.
Mondjuk nálunk az alvásukhoz nem nagyon igazítottam ilyen szempontból semmit, rájuk csuktam az ajtót, oszt' aludtak, amikor itt volt az ideje.