Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Váratlan vendég
Létrehozva: 2016. december 20. 19:22
Sziasztok!
Már olyan rég volt egy jó kis könnyed vitatkozós topic :) Nálunk meg mostanában aktuális egy eléggé megosztó téma, és gondoltam megvitathatnánk, hogy ki hogyan vélekedik erről. Szóval a kérdés a következő: szerintetek mennyire illik, vagy nem illik váratlanul beállítani valakihez? Mondjuk abban az esetben, hogy tudjátok, nagy valószínűséggel otthon vannak, akikhez mentek. Ti szoktatok ilyet csinálni, vagy hozzátok szoktak így menni, vagy elvárjátok, hogy azért minimum egy rövid telefont vagy üzenetet eresszenek meg, mielőtt beállítanak?
Nekünk elég bosszantó ez a dolog, mert vannak notórius hirtelen-vendégek, akiknek elmondtuk már vagy ezerszer, hogy szóljanak már ide, mielőtt jönnek. Volt már belőle sértődés, különböző kínos helyzetek (például épp aludtunk, vagy kajáltunk, vagy hatalmas rumli volt, vagy vendégek voltak nálunk, ilyesmik). Mi elég sokat vagyunk itthon, és általában nem úgy, hogy vigyázzban állunk mi is, meg az egész ház, készen a vendég fogadásra. Lehet ezt sokan igénytelenségnek tartják, de mi így érezzük jól magunkat: gyakran egy szál bugyiban/alsóban meg pólóban ülünk itthon, előfordul, hogy kicsit szalad a lakás és nem azonnal állunk neki pakolni, ha lehet sokáig alszunk reggel, a gyerek délután alszik (néha mi is szundítunk egyet vele). Szóval ilyen helyzetekben kicsit gáz, ha valaki csak úgy beállít. És ezeken sokan megrökönyödnek. Ezért merült fel bennem a kérdés: mások mindig szépen felöltözve, kisminkelve ülnek otthon, készen arra, hogy bármikor beállítson bárki? Mindig gyönyörű rend van nálatok otthon, sosem marad elöl mosatlan, vagy a gyerek játékai, esetleg ruhák stb még rövid időre sem? Vagy titeket nem zavar, ha ilyen helyzetekben beállít valaki? Mi vagyunk az igénytelenék/háklisék? :)
Na erre a "valamikor beugrok"-ra nem vagyok alkalmas. Ez kifejezetten a halálom. Majd biztos 5-en várunk, hogy valaki beesik valamikor.
Nemrég szakadt meg egy kapcsolatom ismerőssel pont ilyen miatt, hogy megtelt a bakancsom azzal, hogy a megbeszélt időpontokat rendszeresen lemondta, ha meg jött, akkor késett 2 órákat. Hát bakker, nincs toll a hátamon, ezt valaki mással csinálja.
A gyerekem már majdnem 5 éves, a délutáni alvása amúgy is elég képlékeny, nem is mindig alszik. Amíg kisebb volt, természetesen nem szórakoztunk ezzel, amikor alvásidő volt, akkor csengő kikapcs, ajtó bezár és nem jöhetett senki.
De amúgy igazad van, kicsit túllihegem, határozottabbnak kéne lennem. Csak nagyon megvagyok áldva sértődékeny és kiszámíthatatlan családdal, ismerősökkel :)
"Ja és a másik problémás eset, hogy szólnak ugyan, de úgy, hogy "valamikor majd délután beugrok". Tehát egész délután szobrozhatunk a vendéget várva, nem mehetünk el sétálni, vagy akár boltba, gyereket nem tesszük le aludni, mert tuti hogy abban a pillanatban becsengetnek."
Ezt nem mondod komolyan. Másokhoz igazítod az életed meg a gyerek bioritmusát? Azért csinálják ezt veled, mert megtehetik. Szépen megmondod, hogy neked mikor jó és akkor jöjjön, ha neki mindegy, hogy délután mikor. Meg akkor is, ha nem mindegy. Biztos, hogy senkihez nem alkalmazkodnék ilyen szinten, aki csak úgy be akar ugrani. Főleg a gyerekkel nem tolnék így ki.
Amúgy ezek a "vendégek" általában nem úgy szoktak jönni, hogy gondolnak egyet és beugranak direkt vendégeskedni... Hanem mondjuk hoznak valamit, vagy amúgy is lenne valami elintézni/megbeszélni valónk, erre járnak és akkor már beugranak. Általában tényleg csak 5 percre na de az az 5 perc is nagyon zavaró tud lenni, ha alkalmatlan az időpont.
Ja és a másik problémás eset, hogy szólnak ugyan, de úgy, hogy "valamikor majd délután beugrok". Tehát egész délután szobrozhatunk a vendéget várva, nem mehetünk el sétálni, vagy akár boltba, gyereket nem tesszük le aludni, mert tuti hogy abban a pillanatban becsengetnek. Vannak itt gondok :)
Én utálnám. Mi sem megyünk senkihez előzetes megbeszélés nélkül, hozzánk se jöjjön senki. Ja, és simán megmondom BÁRKINEK, ha mondjuk reggel felhív, hogy délután beugrana, hogy bocs, nem érünk rá. Még akkor is, ha nincs semmi extra, csak épp a hátunk közepére nem hiányzik senki.
Nyilván más, ha valami sürgős, vagy 2 perces dologról van szó, de ha csak úgy látogatni akar, akkor ha nincs kecmec. :)
En nem szoktam beallitani senkihez telefon hivas nelkul es elvarom hogy velem is igy jarjanak el. Mivel itt ez alap borzaszto ritkan fordult elo varatlan vendeg egy kezemen meg tudom szamolni hanyan jottek igy az elmult 30 evben hozzank.
Szerintem termeszetes elvaras a telefon ertesites /megbeszeles hogy valakihez megyunk vagy hozzank akar valaki jonni.
Jogos az elvarasod hogy ne varatlanul allitson be valaki hozzatok.
Anyam azt szokta volt mondani hajdanaban: "Varatlan vendegnek ajto mellett a helye."
.
//
//
Manapság, mikor mindenkinek van mobiltelója, egyenesen el kell várni mindenkitöl hogy odaszóljon mielött betoppan valahová. Nem illik bejelentčs nélkül valakinek a nyakára menni. Szerintem eléggé taplóság. Nekem soha eszembe sem jutna ilyet csinálni.
Amikor már nekem is sok (azért ez 3 gyerekkel rendszeresen eljön), akkor mindannyian nekiállunk rendet rakni, és az mindig öröm, amikor rég nem látott játékok kerülnek elő.
Nálunk ez fordítva van, férjem jóval precízebb, mint mi 4-en, így az a rend, ami neki már élhető, az nekem már bőven mutogatható. :-)
A kupit nálunk sem úgy kell érteni, hogy lépni nem lehet és mocskos a lakás. Csak engem néha zavar, ha a "napi általános káoszt" látja más is. Nálunk a napi pakolás nagy része a férjemre hárul, ő meg kissé hanyagabb, mint amilyen én lennék, ha én csinálnám. Megcsinál mindent, csak mondjuk nem pont úgy, ahogy én csinálnám, meg nem azonnal, hanem mondjuk kaja után ejtőzik egy kicsit mielőtt elpakol az asztalról, konyhapultról. Én már megtanultam ezt "elviselni", de az még most is zavar, ha ezt mások látják :)
Visszafelé nálunk sem jellemző. Főleg mert szüleim nem sokat mozdulnak ki hétvégén. A mi lakásunk meg jóval kisebb, így pedig evidens, ha találkozunk, akkor inkább náluk.
Na attól én is frászt kapnék, ha itt bárki pakolni kezdene. Akkor voltak ilyen próbálkozások, amikor a 3. gyerek született, de nagyon hamar leállítottuk.
Azért telefonon kérdezzen már rá, hogy megfelelő-e az időpont, ne csak úgy ránk rontson! Ha otthon vagyunk, akkor amúgy rugalmasak vagyunk, jöhet.
Rend: Nagy kupiban alapvetően nem érzem jól magam, napi általános káoszt pedig nem érdekel, ha látja a "váratlan vendég".
Nekünk is ilyen a viszonyunk, legalábbis mi mehetünk hozzájuk bármikor bejelentés nélkül :) Fordítva viszont annyiból más, hogy azért előttük is kellemetlen, ha mondjuk még nem tértünk magunkhoz :) Meg az is, ha épp nagy a kupi, mert akkor anyám automatikusan nekiáll takarítani, pakolni, amitől én frászt kapok.
Jaj ez a másik "indok", hogy azért nem szól előre, hogy ne kelljen készülnünk. Értem, hogy sokaknak ez könnyebbséget jelent, de mi akarunk "készülni", legalább annyira, hogy normálisan fel legyünk öltözve, meg viszonylag vállalható legyen a lakás. Vagy hogy egyáltalán ébren legyünk :) Meg mondjuk hogy tutira legyen itthon elég kávé vagy ital, hogy meg lehessen kínálni. Mert az is tök ciki, amikor megkérdezünk valakit, hogy kér-e egy kávét, ő elfogadja és akkor kiderül, hogy mondjuk nincs elég tej.
Egy helyre mégis nagy ritkán beállitok szó nélkül: a szüleimhez. ;) De velük ilyen is a viszony. :)
Na örülök, hogy az eddigi válaszok alapján nem mi vagyunk az ufók :) Nálunk is az a "gond", hogy mindenki azzal a felkiáltással jön, hogy ti úgyis otthon vagytok. Mondjuk ez elsősorban közelebbi barátokra, rokonokra vonatkozik, ők úgy érzik, hogy vagyunk olyan viszonyban, hogy nincs ebből probléma, de engem igenis zavar, ha teljesen váratlanul állít be bárki is, ez még a szüleimre is vonatkozik.
Sőt, még annak sem szoktam örülni, amikor valaki ideszól, hogy 5 perc múlva ott vagyunk. Mert 5 perc nem mindig elég rendbe szedni magunkat, a lakást, vagy épp felébredni :)
A váratlan vendégnek tudnia kell, hogy nem várták. Nem készültek a fogadására, a háziakat úgy találja, ahogy éppen vannak, és ez természetes.
A váratlan vendég általában nem is vendégként érkezik, hanem mert van valami sürgős ok, ami miatt találkoznia kell.
Ha nincs semmi indok, "csak úgy" meglátogat minket, felugrik mert erre járt, akkor lehet, hogy épp azért nem szól előre, ne kelljen "készülniük" a háziaknak.
Én pl. örülök, ha bejelentetlenül jön valaki. Akkor nem kell frissen sütött sütemény, kap valami kis kekszet meg ropit és annyi. Sőt ha nincs időm vele foglalkozni, vagy el kell mennem, azt is megmondom neki.
Legalább hivja fel azt, akihez megy, ez alap. Otthon van-e, ha igen, akkor nem zavar-e. Ha nem zavar, akkor megbeszélni, hogy mikor megy és miért. Ha már valakit meg akar látogatni, az a látogatottra is tartozik, nem lehet senkit kész tények elé állítani, mert ez modortalanság.
Szó nélkül nem állítok be sehová. Ahogy hozzánk sem jön senki min. egy idetelefonálás nélkül.
Viszont vannak a közelben lakó barátaink, akikkel olyan jóban vagyunk, hogy nincs az a rumli vagy mosatlan ami miatt szégyellném magam. Amúgy sem vagyok ezügyben túl szégyenlős. :) Bár az is igaz, hogy nálunk a legtöbb esetben rend van. Én max. főzök, mert minden nap főzök, az jár illatokkal, szétpakolt konyhával.
Amikor bárki is jön hozzánk, az a délután vagy az este, délelőtt nem szeretném, ha bárki beállítana hétvégén. Csak ha előre megbeszéltük. ;) Viszont én nem flangálok sem hálóingben és a férjem sem ücsörög a kanapén alsógatyában. De ez már a mi dolgunk, nincs túl meleg a lakásban. :)
Hat en sem szeretem, ha valaki "csak ugy" beallit, bar az mar nem igazan erdekel, hogy hogy nez ki, vagy mi van elöl. De en is szeretek csak ugy akar haloingben ellenni a hetvegen. Söt amit utaltam mindig, "a ti ugyis mindig otthon vagytok". Hat nem.
ugyhogy en nem szeretem, ha valaki csak ugy szo nelkül beallit