Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kisbaba - ideális időpont?
Létrehozva: 2016. december 2. 09:26
Az utóbbi időben "mindenki"gyereket vár/szült körülöttem a környezetemben, a huszas évek közepén járó korosztályból. Legalább 20 kisbaba került a képbe idén, de jóformán minden esetben úgy, hogy a fiatal szülők még otthon élnek a saját szüleiknél a gyerekkori szobájukban (tehát nem kétgenerációs, külön lakrészes házakban). Nem tudom, mindet tervezték-e, gondolom azért néhány esetben csak becsúszott a baba, bár van, aki tudatosan akart a szüleihez gyereket vállalni, mert "mire várna..."? Szerintetek igazuk van, felesleges várni jobb munkahelyre, külön otthonra, több pénzre?
Én is szeretnék már kisbabát, de úgy érzem, egyáltalán nem ideálisak a körülményeink. Persze, nyilván nincs olyan, hogy tökéletes időpont, mindig van mire várni, de néha azt gondolom, azért van ideális meg kevésbé ideális idő a gyerekvállaláshoz. Sajnos mögöttünk nem áll olyan családi háttér, hogy azt mondhassuk, a szülőkhöz költözünk és oda vállalunk gyereket, aztán gyűjtögetünk és majd lesz valahogy. Az van/lesz, amit a két kezünkkel megszerzünk magunknak. Most külföldön élünk azért, hogy tudjunk venni egy kis saját lakást, még maradni kell egy kis ideig, utána hazamennénk, otthon is dolgozni kell a GYED-hez, hogy ne csak a 30 ezres gyest kapjam, szóval még kb. 4-5 év, mire gyerekünk lesz, akkor már 30-on túl leszek.
De közben folyamatosan ott az érzés, hogy vágyom már a babára, ha gyereket vállalunk, akkor viszont nem tudunk félretenni lakásra - ám hazamenni két gyerekkel albérletbe úgy, hogy még azt se tudjuk, milyen munkahelyünk lesz... lássuk be, kicsit necces. Most nyilván el tudnánk tartani 1-2 gyereket. A párom is az anyagiak miatt nem szeretne egyelőre, ő sem akar a semmire hazatérni (nem, nem akarunk itt maradni végleg, ez a verzió nem játszik).
Viszont az utóbbi időben mindig olyan rossz érzés, ha valaki bejelenti, hogy terhes lesz. Próbálok vele örülni és nem mutatni, de csak ott van az a kis szurkáló érzés, hogy a mi életünk az örökös várakozásból áll. Nem azért akarok gyereket, mert másnak van és mert ez valamiféle elvárás lenne, hanem ÉN vágyom gyerekre. És persze közben meg kéthetente jelenti be valaki, hogy terhes, most egy barátnőm is, azzal a felkiáltással, hogy mire várjanak - dehát persze, ők otthon élnek, eltartják őket a szülei meg a gyereküket is elfogják és mivel kaptak pár milliót, még baba mellett is megvan 1-2 év múlva a lakás. Mindig jönnek ezek a kis "beszólások", megjegyzések, hogy mire várjon az ember, mi is mire várunk, meg 30 alatt kell szülni, éstaöbbi, de értitek, minket senki nem tart el és senki nem pénzel, hogy azt mondjuk, na szülök, aztán majd más úgyis megteremti helyettünk a hátteret. Néha, mikor lelkendeznek nekem és mondják ezeket a "bölcsességeket", a legszívesebben odavágnám hogy könnyen beszélsz, ha még az életben nem fizettél be egy villanyszámlát magad után, de nyilván nem vagyok ennyire paraszt.
Csak a gyerekvágy mellett fusztrál kicsit ez az okoskodás is, mintha mi lennénk a hülyék, hogy várunk. Mert egyrészt, talán tényleg felesleges várni, más is megoldotta valahogy, de én szegény családból érkezve azt az oladlát is látom, hogy ha nincs anyagi segítség, akkor nem mindig lehet emberhez méltó körülmények között megoldani mindent... őrlődök, hogy mi legyen. Szeretnék gyereket, de közben úgy érzem, muszáj várnunk még.
A kérdésedet két részre bontanám.
Az egyik a gyerek utáni vágy. Ha nagyon erős lesz a vágy, nem fogsz azon agyalni ideális-e az időpont, mindent a gyereknek rendelsz majd alá. Sokan úgy oldják meg a dolgot, hogy anyuka itthon van a babával, apuka meg külföldön dolgozik, hogy meg tudjanak élni. Mérlegelni kell és dönteni, felállítani a fontossági sorrendet.
A másik ami a fórumindítódból lejött, hogy magad állsz a boldogságod útjában, azzal, hogy másokhoz méred magad. Mire jó ez? A tényeken nem változtat, de téged frusztrál, boldogtalanná tesz. Ilyen hozzáállással lehetne akár saját házad, kocsid, jó állásod, két gyereked, akkor is boldogtalan lennél, mert lenne olyan, akinek több van, vagy kevesebbet kellett érte tennie.
Ez a hosszadalmas topikindító szöveg viszont egy süket duma.
"a 20-as éveikben járók vannak a legjobb időben a baba érkezésére"
Pontosan!
Czeizel is azt mondta régebben, hogy az az ideális, ha a nő a húszas éveiben szüli meg a gyerekeit, és az elsőt 25 előtt.
Valóban nem normális, hogy a szülőkor így kitolódott. Mindegy, mi az oka, valami magyarázatot mindig ki lehet találni. De állítólag most már kezd visszakanyarodni a rendes kerékvágásba, egyre több a fiatal kismama.
Félreérted.
Az alak csak egy nüansznyi morzsa morzsahalomban/ témában.Mindig van valami ami miatt nem akarnak gyereket.Amúgy már rég kihalt volna az emberiség ha évszázadok/évezredek alatt ez a felfogás dívott volna amit említesz.Sok minden volt, mostoha körülmények, keserű sorsok és harc a természettel.Semmi nem volt biztos, és mégis itt vagyunk..........................., kérdés meddig.Szerintem ha nem térünk észhez, nem sokáig.
De, nem magyarázom.Valaki vagy érti vagy nem.
Semmi nem törvényszer. ☺
Az nekem is. De hogy jön ide? Miért törvényszerű, hogy ha valaki marad a szülői házban, akkor már eltartatja magát?
Értelek, de azért én úgy látom, sokkal többen vannak, akiknek a körülmények nem adottak a gyerekvállalásra, illetve sokan nem találnak stabil párra, csak esetleg a 30-as éveikben....Azok vannak kevesebben, akikről te beszélsz, akik azért nem szülnek, mert féltik az alakjukat.
Úgy gondolom, hogy ideális esetben felnőtt ember szül gyereket. A felnőtt embernek pedig egyik ismérve, hogy képes eltartani magát, is igen, a gyerekeit is. Nem várható el, hogy a nyugdíjas szülőknek még erre is legyen kerete, általában nincs is, max. erőn felül támogatják a felnőtt gyerekeiket (akár olyan áron is, hogy ők maguk nem esznek.). Nekem ez "más f...át a csalánba" kategória.
Éppen hogy nem egyoldalúan közelítek a témához.Ahogy olvashattad is, csak ezt már nem gondoltad végig.
De, azért van igazság abban amit írsz.
Ugyanis sok nő sem szeretne semmit, csak lébecolni végig amíg aktív és fogamzásképes.És persze az alak , a forma megtartása a legfontosabb ( ide muszáj azt írnom hogy egy fiatal anya milyen szép a várandósság alatt és szülés után, szép természtes testtel) Aztán mikor kezd beborulni, akkor jön rá hogy mi mindent vesztett és semmit sem nyert, mert egyszál magában lesz vénségére.És ekkor jön a társadalom terhére a mesterséges megtermékenyítés.Láttad mennyien várnak erre?(Tisztelet azoknak akiknek csak ez a lehetőségük van.)
Mostani tapasztalás.Többen, sőt!sokan (gyermektelenek a munkahelyemen, a városban ahol lakom és ismerősök körében) állandóan azt emlegetik hogy milyen buták voltak, hogy mennyire elvesztegették az egész életüket.
Késő bánat, csak sírjon.
Már miért adná magát a dolog, hogy eltartatják magukat? Meg még a kölyköket is. Egyáltalán nem adja magát, sőt. Ebben a szituációban mindenki számíthat mindenkire, hiszen közös döntés szüleménye. Akinek ez sok vagy nem működik, nem csinálja. Ennyi.
Szerintem meg mindenki akkor vallaljon gyermeket, ha onala megvannak a megfelelo feltetelek, barmilyen kiabrandito is ez masok szamara. Ha valaki huszoneves vagy 30, minden meglenne a gyerekvallalashoz, de megfelelo partner nincs, akkor szerintem nagyon is jol teszi, ha var, amig talalkozik az illetovel, aki megfelel az o gyereke apjanak. Pont. Persze, van idealis idoszak, de melyik ember az, akinek az elete idealis?