Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kisbaba - ideális időpont?
Létrehozva: 2016. december 2. 09:26
Az utóbbi időben "mindenki"gyereket vár/szült körülöttem a környezetemben, a huszas évek közepén járó korosztályból. Legalább 20 kisbaba került a képbe idén, de jóformán minden esetben úgy, hogy a fiatal szülők még otthon élnek a saját szüleiknél a gyerekkori szobájukban (tehát nem kétgenerációs, külön lakrészes házakban). Nem tudom, mindet tervezték-e, gondolom azért néhány esetben csak becsúszott a baba, bár van, aki tudatosan akart a szüleihez gyereket vállalni, mert "mire várna..."? Szerintetek igazuk van, felesleges várni jobb munkahelyre, külön otthonra, több pénzre?
Én is szeretnék már kisbabát, de úgy érzem, egyáltalán nem ideálisak a körülményeink. Persze, nyilván nincs olyan, hogy tökéletes időpont, mindig van mire várni, de néha azt gondolom, azért van ideális meg kevésbé ideális idő a gyerekvállaláshoz. Sajnos mögöttünk nem áll olyan családi háttér, hogy azt mondhassuk, a szülőkhöz költözünk és oda vállalunk gyereket, aztán gyűjtögetünk és majd lesz valahogy. Az van/lesz, amit a két kezünkkel megszerzünk magunknak. Most külföldön élünk azért, hogy tudjunk venni egy kis saját lakást, még maradni kell egy kis ideig, utána hazamennénk, otthon is dolgozni kell a GYED-hez, hogy ne csak a 30 ezres gyest kapjam, szóval még kb. 4-5 év, mire gyerekünk lesz, akkor már 30-on túl leszek.
De közben folyamatosan ott az érzés, hogy vágyom már a babára, ha gyereket vállalunk, akkor viszont nem tudunk félretenni lakásra - ám hazamenni két gyerekkel albérletbe úgy, hogy még azt se tudjuk, milyen munkahelyünk lesz... lássuk be, kicsit necces. Most nyilván el tudnánk tartani 1-2 gyereket. A párom is az anyagiak miatt nem szeretne egyelőre, ő sem akar a semmire hazatérni (nem, nem akarunk itt maradni végleg, ez a verzió nem játszik).
Viszont az utóbbi időben mindig olyan rossz érzés, ha valaki bejelenti, hogy terhes lesz. Próbálok vele örülni és nem mutatni, de csak ott van az a kis szurkáló érzés, hogy a mi életünk az örökös várakozásból áll. Nem azért akarok gyereket, mert másnak van és mert ez valamiféle elvárás lenne, hanem ÉN vágyom gyerekre. És persze közben meg kéthetente jelenti be valaki, hogy terhes, most egy barátnőm is, azzal a felkiáltással, hogy mire várjanak - dehát persze, ők otthon élnek, eltartják őket a szülei meg a gyereküket is elfogják és mivel kaptak pár milliót, még baba mellett is megvan 1-2 év múlva a lakás. Mindig jönnek ezek a kis "beszólások", megjegyzések, hogy mire várjon az ember, mi is mire várunk, meg 30 alatt kell szülni, éstaöbbi, de értitek, minket senki nem tart el és senki nem pénzel, hogy azt mondjuk, na szülök, aztán majd más úgyis megteremti helyettünk a hátteret. Néha, mikor lelkendeznek nekem és mondják ezeket a "bölcsességeket", a legszívesebben odavágnám hogy könnyen beszélsz, ha még az életben nem fizettél be egy villanyszámlát magad után, de nyilván nem vagyok ennyire paraszt.
Csak a gyerekvágy mellett fusztrál kicsit ez az okoskodás is, mintha mi lennénk a hülyék, hogy várunk. Mert egyrészt, talán tényleg felesleges várni, más is megoldotta valahogy, de én szegény családból érkezve azt az oladlát is látom, hogy ha nincs anyagi segítség, akkor nem mindig lehet emberhez méltó körülmények között megoldani mindent... őrlődök, hogy mi legyen. Szeretnék gyereket, de közben úgy érzem, muszáj várnunk még.
Kicsit egyoldalúan közelíted meg a dolgot. Igaz, hogy van akik azért tolják ki a gyerekvállalás időszakát, mert "élni" akarnak....de nagyon sokan meg azért, mert meg szeretnék teremteni a feltételeket ahhoz, hogy nyugodt szívvel vállalhassák a gyereket. Azért én nem szerettem volna, ha hó végén azon kellene tipródnom, hogy úristen, beteg a gyerek, nekem meg kb egy kiló kenyérre van már csak pénzem.
A másik meg, hogy a nők nem feltétlenül "megtesznek mindent" a férfiaknak, hanem akár nekik is nagyon jól megfelel egy kötetlenebb kapcsolat. Van az úgy, hogy a nő nem akar házasságot, gyereket.... ilyenről is tudok.
Szerintem alapvetően nem a többgenerációs együttélés a "gáz" azokban az esetekben, amiket a topikindító vázolt, hanem az, hogy azok a fiatalok nem magukról gondoskodnak, hanem kvázi eltartják őket. Ez azért így gáz. Az ember ne a szülei nyakára szüljön, hanem teremtse meg a saját megélhetését, és ha együtt is laknak valamelyik fél szüleivel, ne már a szülők tartsák el őket és akkor még odapottyantanak egy/több gyereket is. (Ámbár, ha ezt jónak látják a szülők is és helyeslik, akkor hajrá:)))
Talán én vagyok az egyetlen, aki más oldalról közelíti meg a kérdést. Nem kétlem, hogy az anyagi és a szociális háttér (=lesz-e a leendő anyukának külső segítsége, pl. nagyi, testvér, stb.) sokat nyom a latba egy ilyen döntés meghozatalánál.
De... Szerintem hallgassatok a szívetekre! Ha mindketten úgy érzitek, hogy akkor lenne teljesebb, örömtelibb az életetek - a nehézségek dacára is - ha kisbabátok születne, akkor ne várjatok vele!
Mindenki mást "tanul" az életében (a saját kárán...), én leginkább azt tanultam meg, hogy a döntéseknél sokkal jobb, ha az ember a szívére hallgat és nem csak az eszére, de legfőképp nem mások tanácsaira! Azt kell meggondolni, hogy adott szituációban Neked mi lenne a jó, s ne törődj azzal, hogy az esetleg másoknak nem tetszik.
A te példádban befolyásoló tényező a környezeted, hogy mostanság sok fiatal nő lesz várandós, szül gyereket. De ha te úgy érzed, hogy nem "csak" azért vágysz erre, mert a barátnőidnek is sorra születnek a gyermekei, hanem azért, mert te is és a párod is szeretnétek, akkor nem érdemes hezitálni.
Van olyan nőismerősöm, akinek a bizonytalan kapcsolataiban nem lett gyerek - vagy ezért, vagy azért. Viszont amikor egymásra találtak a (most már) férjével, akkor alig voltak együtt fél éve, már akartak babát is! Pedig lett volna még idő bőven, de egyszerűen nem látták értelmét várni.
Nekem évekkel ezelőtt volt egy nagyon stresszes munkahelyem egy olyan főnökkel, amilyet az ellenségemnek sem kívánnék. Akkor volt egy olyan kapcsolatom, amelyben nem voltam szerelmes, csak úgy elvoltam a pasimmal. Menekülési útként felmerült bennem, hogy szülni kéne és akkor megszabadulnék a rabszolgaságból, de még egy lépést sakkoztam: ha olyantól szülök, akit nem szeretek igazán, akkor az csöbörből vödör.
Otthagytam a fickót, sajnos a munkahelyet csak jóval később sikerült. Mégsem bántam meg ezt a döntésemet.
( pont mint a tehenészetekben)
Ezekkel a szavakkal válik egy férfi kollégám.Ő nagyon szeretett volna gyereket a felesége nem.Évekig tipródtak és "éltek".
Szó szerint tenyészbikának érezte magát és odáig fajult a dolog hogy már a feleségére sem tud nézni.Válnak!
Igen, ez más mint amit az elöbb írtam, de ez ilyen is van.Nem csak a férfiak a hunyók.
Ne szabadkozz, mert a 20-as éveikben járok vannak a legjobb időben a baba érkezésére.
Nézd meg mi van most. 40-es éveik végén járok klinikáról klinikákra járnak hogy valamilyen módon legalább 1 szem gyereket összehozzanak.
Ez nem normális ami világszerte történik.A kor sok mindent megszab. Hála az égnek a fiatalabbaknak még van türelmük és főleg idejük az utódokat felnevelni.Ami kissé idősebb korban már egy cseppet más.............
Sokan "élni" szeretnének , azt is nagyon jól.Mindenfajta kötöttség és felelősség nélkül.Nők és férfiak is.Aztán a pasi dobja a kivénhedt nőt, mert egyszer csak megérik arra hogy gyereke legyen.Csak közben ezt már az eredeti butuska már a klinikai beavatkozásokkal sem tudja elérni.Beh sok házasság megy tönkre éppen az évekig tartó kezelések és programozott megtermékenyítési kísérletek miatt. ( pont mint a tehenészetekben)És ekkor a pasi lecsap egy valamivel fiatalabb nőre, pikk pakk összejön a gyerek.Válás, sírás-rívás, anyák emlegetése és depresszió............
................és megállíthatatlanul jönnek a topikok a galád férfiakról..........
amiben van is némi igazság, mert manapság sok nő mindent megtesz ész nélkül a csak párosodni akaró pasiknak.Még a pasi által megidealizált szabad és kötetlen házasságot vagy vadast is felvállalva.Csak később eszmélnek hogy másra nem is voltak jók csak űrítő tartálynak.
Tudom, kemény szavak.Csak a tények azok tények.Nézz körül a társadalom hogy néz ki ma.Csonkacsaládok százezrei.Noooooooormális?
Én kultúrembernek érzem magam, de ismerem a határaimat, és tudom, hogy nem lenne jó egy túl szoros együttélés a rokonokkal, túl nagy alkalmazkodást követel. Persze, ha muszáj, meg átmenetileg, akkor OK, de önként és hosszútávon nem.
Szerintem gyerekként egész más ez a sok generációs együtt-élés, mint felnőttként.
Én örülök, hogy külön élhetünk így 5-en, elérhető közelségben a rokonokkal. Úgy gondolom, hogy egy együttélés több alkalmazkodást kívánna, mint az nekünk még "jól esne".
Bizony, jó dolog. Régen sem volt ez másként, mikor több generáció élt egy fedél alatt. Kultúrembereknél teljesen működőképes a dolog.
Én 22 évesen szültem és egy percig nem bántam meg. Volt, hogy 26 forintunk volt a hétvégén. Ebből sokat bulizni nem lehetett. Önerőből felépítettünk mindent, 40 évesen volt egy felnőtt lányunk és volt pénzünk élni, szórakozni, utazni. Mint tudjuk ma már egy 40-es fiatal még. Az utolsó mondatod szép és mélyen egyetértek:-)
Szia!
Előre elnézést kérsz a megjegyzésedért,szóval valahol azért érzed,hogy sértő és degradáló./különben olyan szó,hogy ledegradáló nincs,még Pesten sem./
Elég nagy probléma,hogy ennyire kitolódott a gyermekvállalás,a nagyszüleinknek még az volt a cél,hogy az unokájuk esküvőjén táncoljanak,mi már örülünk majd,ha megérjük az unokák születését.
Én 23 és 30 évesen szültem,így volt tökéletes ,és 25 évesen már a 2. diplomámat kezdtem,szóval nem nem minden huszonévesen szülő felelőtlen senkiházi,egyszerűen soha nem éreztem azt,hogy a gyerekszülésig bármit is ki kellene élvezni /ahogy Te írtad kibulizni-kiutazni-lenyugodni/.
Mindig úgy gondoltam-és ez számomra így is van-,hogy a gyerekek a családban csak mindenhez hozzátesznek,velük minden csak jobb-több lehet.
Millió és millió ember élt így. A különböző generációknak megvolt a maga feladata. Amikor anyámék összeházasodtak a nagymamáméknál laktak. Aztán jöttünk mi, gyerekek. 54-ben és 56-ban nem volt gyes, anyánk gyorsan visszament dolgozni. Mamáméknál laktunk egy szobában. Ő vigyázott ránk, amíg a szüleink dolgoztak. Megfőzött, mire mindenki hazaért, ellátta az állatokat. Nagyapám fuvarozott, voltak lovai. Biztos, hogy voltak összezördülések, de alapvetően azt mondom szép gyerekkorunk volt. Azt hiszem ötödikes voltam én, amikor felépült a házunk és külön költöztünk. Mennyivel jobb most, amikor már reggel hatkor hurcolják az alvó gyereket a bölcsibe albérletből? Vagy a nagyszülőt a város másik végéből vezénylik a gyerekhez, hogy mire felébred ott legyen és elvigye óvodába vagy iskolába.
Miért foglalkozol másokkal? Egyrészt tényleg nincs olyan, hogy ideális időpont, de amíg úgy érzed, hogy a jelenlegi helyzetetekben képtelenség gyereket vállalni addig nem is kell. Egyébként nem tudom, ki hány évesen vállal gyereket, én 30 évesen szültem az elsőt és bizony a terhesgondozóban 30+ évesek voltak többségben, húszasok alig néhányan, azok is többnyire "kisebbségiek". Szóval harmincegynéhány évesen sem leszel lemaradva semmiről......akikről meg úgy érzed "beszólnak", hogy mégis mire várjanak, azok pont lehet, hogy önigazolnak, mert valahol érzik, hogy kicsit "izééé" hogy nem bírtak annyit összekaparni, hogy önálló egzisztenciájuk legyen, de gyerekcsináláshoz már elég "felnőttek". Ezzel nem azt akarom mondani, hogy huszonévesen ne szüljön senki, hanem azt, hogy azért kell valami alap, ahhoz hogy gyereket vállaljon az ember.
Ja, tudok olyant, akik egyetemistaként összeházasodtak, mire a csaj utolsó éves lett jött a gyerek, de ők is megoldották az életüket, egyetem mellett dolgoztak, albérletet tartottak fent, és nem a szüleik nyakára vitték haza a kisbabát.
Jó.És?
Akárki akárhogy és akárhol vállal gyereket
, valamilyen szinten ő maga küzd meg vele és fizet meg érte
. Lehet hogy rossz az időpont vagy éppen jó.A kérdés ott is csak az hogy hogyan éled meg az egész dolgot.........................
És akkor neked mi a gondod vele?
Szülsz vagy nem szülsz a faszidra meg rád tartozik.
Mégis valahol ledegradálod azokat, akik korán szülnek. Én így érzem, ahogy olvaslak. Miért is ne tehetnék? Az én ismeretségi körömben is vannak, akik harminc alatt szültek. Fővárosi vagyok. Nem mondom, befolyásoló tényező a lakhatás, az anyagiak. De nem minden. És nem abból kell kiindulni, hogy valaki nem szívesen lakik a szüleivel egy házban. Van akinek sikerül. Mindannyian mások vagyunk.
Sziasztok :)
Én úgy gondolom nincs ideális időpont a gyerekvállaláshoz, mert mindig tudnánk még egy kicsit, még egy kicsit találni mi is kellene.
De... szerintem az ésszerű az amikor a pár a saját lábán áll, ebben az esetben mindegy,h albérlet vagy saját lakás, de magukat tartják fent, és nem rohangálnak haza mindenért. Az én baráti körömben is van olyan akinél becsúszott a baba, de egy percig nem gondolkoztak jaj most mi lesz. Mindkettejüknek biztos munkahelye van (már amennyire ma biztos lehet), kap normális gyedet a lány, épp azon gondolkoznak miként tudnának pár év múlva sajátot venni.
Én jövőre 30 leszek, és egyre jobban érezzük a férjemmel, hogy szeretnénk családot. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van saját hitel mentes lakásunk amiért a két kezünkkel dolgoztunk meg, de fel kell még újítani illetve van még 1-2 terv amit szeretnénk a gyerekvállalás előtt elérni, így kb 2 év mire teljes család leszünk
Ez is olyan dolog,h mindenki másként érzi,h itt az idő a családalapításra.
Az előző topikjában még az volt a gondja,hogy mire neki gyereke lehet,kifut az időből és irígyelte a kisgyerekeseket. Akkor is ezen a nicken írt.
Miért, szerinted jó dolog, ha egy fiatal pár meg egy idős házaspár és még egy csecsemő egy fedél alatt él? Ajjajj! Legnagyobb konfliktusok forrása. Főleg, mert a nagyszülők, úgyis mindig a saját gyermekük felé húznak érzelmileg.
Nem gondolom, hogy van olyan, hogy ideális időpont. Mindig lehet érveket és ellenérveket találni. Van olyan, hogy lehetetlen időpont vagy élethelyzet (például ha nincs hova hazavinni az újszülöttet - na ilyenkor szerintem is hatalmas felelőtlenség szándékosan gyereket csinálni), és vannak alkalmasabb élethelyzetek. De nincs egy mindenkire érvényes aranyigazság. Mert ezerféle ember, ezerféle értékrend és ezerféle élethelyzet van. Én sem szültem volna úgy, hogy anyáméknál lakunk a gyerekszobámban. Ha megtettem volna, biztosan segítettek volna a szüleim, valahogy meglettünk volna, de én nem akartam ezt. Másnak meg jó így, a családnak, a gyereknek is, nem hiszem, hogy kívülállóként ítélkeznünk kellene, az ő életük, az ő döntésük, és ha nekik valóban jó így, akkor örülök neki, hogy boldogok. Az albérlet példád is olyan, ami eléggé szituáció függő, nem lehet egy kalap alá venni mindenkit, aki albérletben él. Mi bérelt lakásban éltünk, amikor szültem (tervezett baba volt). Hosszú távra béreltük, nem volt meg az a veszély, hogy 1-2 hónapon belül kitesznek minket, egy szép, tágas lakásban éltünk, és voltak terveink egy saját házról, ami mostanra meg is valósult. De egy lepukkant egy szobás albérletbe, amit alig tudnak fizetni, és a tulaj bármikor úgy dönthet, hogy kirakja a bérlőket, szerintem sem szerencsés szülni. Nem ragozom tovább, a lényeg, hogy szerintem nincs mindenkire érvényes ideális vagy rossz időpont, mindenki döntsön a saját körülményeit, szándékait és elveit figyelembe véve. Ha ti úgy érzitek, hogy nektek és a leendő gyereketeknek az a legjobb, ha vártok, amíg jobb anyagi körülmények között élhettek, akkor csináljátok így, de ez a ti döntésetek a ti saját értékrendetek szerint, nem érdemes másokra utálkozni azért, mert ők máshogy gondolják, vagy mások a körülményeik.
Hogy érted, hogy a szülői házba is képesek gyereket vállalni? Ugyan mi azzal a probléma?
Jó szórakozást!
Ne haragudj, nem vagyok semmilyen "kémikus", nem tudom, feltűnt-e, hogy a fél ország külföldön dolgozik, valószínűleg nem mi vagyunk az egyetlenek ilyen helyzetben. Mégcsak nem is Angliában vagyunk.
Nocsak,megint itt van előzőleg a "kémikus" és már a sokadik új nickváltás után!
És aki,mint volt gyógyszertári asszisztens (kémikus nicken) most Angliában egy gyárban melózik három műszakban("majd bele pusztul") az ottani minimálbérért,lakik egy tömegszálláson és azért spórol,éhezik,hogy itthon majd "házikót" vehessen.
Az angliai kivándorlásukat évekig szervezték és akkor mentek ki,amikor valaki a TI-nek beigérte a "tuti álommelót",de kimenetelük után kiderült,hogy átverés volt,ezért kénytelenek most egy gyárban,minimálbérért szalag mellett dolgozni.
Mert itthon ők csak dolgoztak a férjével,de nem jutottak semmire,lakásuk sem volt,mert egyikük sem diplomás és topikindítónak akkori állítása szerint nem is volt régebben erre igénye. Meg angolul is csak ő beszél egy kicsit,párja meg ott tanulja a nyelvet a gyári meló mellett.
Ez volt itt nemrég az egyik kétségbeesett topikjának a témája,mely akkor több,mint 100 ötleteket adó,segítő,sajnálkozó,kárörvendő kommentet is megért. Aztán ahogy egyre több dolgot megírt a topikindító magáról,összeértek a történetek és a régi fórumozók számára kiderült,hogy ez már a sokadik ilyen topikja,csak mindig más nicknéven,mindig kicsit átalakított történettel.
No,ekkor tűnt el gyorsan innen egy időre,majd tért vissza megint új néven,de mindig új,átalakított sztorival,továbbra is esendő kérésekkel bombázva a fórumozókat és tagadva,hogy az előzőeket is ő írta.
Ezeket megelőzően pedig egy másik nicknéven az itthoni értékes bútorait ajánlotta eladásra mielőtt külföldre távoztak,amiről aztán egy másik topikjában kiderült,hogy nem is a saját bútorait adta el.
Mit mondjak!
Amíg ilyen fantáziadús,sokarcú nickek vannak,nem lehet unatkozni és pöröghet a fórum.
A fórumozók (az újak) meg mindig benyalják a dolgokat,tucatnyi segítő kommentet írnak,félig megoldják a kérdező életét,aztán jön a pofáraesés,a topikindító meg jót mulat magában,miközben már bezsebelte a használható és jó ötleteket. Na,az ilyet nevezik életművésznek,aki mindig másokkal képes kikapartatni a gesztenyét.
Nem, ez abszolút nem vidék, nagyváros. Igen, tény az, hogy nem a "diplomás értelmiségiek" szülnek sorra körülöttem, de azért vannak köztük olyanok, tanultabb fiatalok is, tehát nem 8 általánost végzett rétegről beszélünk.
Nem, ez abszolút nem vidék, nagyváros. Igen, tény az, hogy nem a "diplomás értelmiségiek" szülnek sorra körülöttem, de azért vannak köztük olyanok, tanultabb fiatalok is, tehát nem 8 általánost végzett rétegről beszélünk.
Előre is elnézést, nem akarok én senkit ledegradálni, de nagyon vidék lehet, ahol az ismeretségi körben 20-as éveikben járó párok ilyen szinten "potyogtatják" a gyerkőcöket!??!
Én már lassan közelebb leszek a 40-hez mint a 30-hoz, de nagyon nem érzékelem, hogy Budapesten ennyire nagy lenne a gyermekvállalási kedv. Ellentétben a vidékkel, akik -ahogy írod- akár a szülői házba is képesek gyereket vállalni.
Részemről az volt a megfelelő idő a babaváráshoz, mikor úgy éreztem, na, most lenyugodtunk, én is meg a párom is. 30 körül már mi úgy éreztük, most megfelelő az idő. Kiutaztuk magunkat, kibulizgattuk magunkat, van lakásunk, házasok vagyunk és aktívak. Nekem ez kellett ahhoz, hogy elköteleződjek.