Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kisfiam azt hiszi kislány
Létrehozva: 2016. december 1. 14:43
Mai nap folyamán úgy fogadott az óvónő, hogy nagy gond van a kisfiammal.Játék közben többször is kislánynak nevezte magát és amikor mondják neki hogy ő kisfiú, következetesen kijavítja kislányra. Ezt ugyan mi is tapasztaltuk eddig, de nem tulajdonítottunk neki jelentőséget. Viszont az óvónő elültette a bogarat a fülemben. Azóta teljesen kétségbe vagyok esve. Tudok tenni valamit azon kívül, hogy kijavítom? Egyébként nem lányos a viselkedése, szereti az autókat, barkácsolni (igaz hogy babázni is szokott, talán ez a baj). 3,5 éves. Az óvónő felajánlotta, hogy holnap zárás után ad tanácsokat illetve végső esetben nevelési tanácsadót javasolt.
óóóó ez a tudatlan beszéd, de tudjuk be....
magyarban mint ha csak ő lett volna egyedül szakember a területén a csapból is czeizel folyt 73-tól
elfeledte a komcsivilág neki hogy kapitalista német a családja volt
kapott is sok gagyi magyar elismerést
DE azért a világ is elismerte a kennedy dijjal, ami valóban már nem semmi
SZOT-díj (1977)
Ifjúsági díj (1987)
Március 15-e Emlékérem (1987)
Ifjúságért Érdemérem (1987)
Fényes Elek-emlékérem (1988)
Kiváló orvos (1988)
Markusovszky-díj (1970, 1973)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995)
Gyermekekért Díj (1996)
Joseph P. Kennedy, Jr. Alapítvány díja (2000)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2005)
Hazám-díj (2011)
Radnóti Miklós antirasszista díj (2012)
Semmelweis-díj (2014)
MSZP Közéleti Díj (2015)[2
14 évesen zenéltem buzival, aki még akkoriban se leplezte
eléggé hányingert keltett amikor smárolta a másikat
a fábián tibor pesti műsor nagyon nyomult a fiatal fiúkra, simán taperolt bárkit vállon, vagy a hátát megérintette (segget brokit persze nem, mert úr volt)
mivel a faszba küldeni nem volt ildomos, így mindig nagyon kellett figyelni, nehogy kartávolságon belülre kerüljön BRRRRRRRRRRRRRRR
engem ma se zavar ha pasik egymással, csak ne lássam
átbuzisodást meg eddig pasiból nem láttam, csak csajokból akiknek elegük lett a pasikból
Dettó. :)
pár hasonló lány nálunk is volt
őket nem is akartuk megdugni amikor már 13-15 évesen alkalmassá váltak
bezzeg azozokat, akiket a tipikus szerencsétlen lányokká neveltek
a "fiús" csajok később csak idegen fiúkkal lettek lányok a bandából nem lett egynek se pasija
de nekem még ma is így van, haverok nőjei vagy barát csajok, nemileg érdektelenek, mert a csapatban vannak
ha átlép egy bizonyos pontot, amit írtam is akkor bolond és surmó
bizonytalansággal ezt nem lehet kiszépíteni
Juj, de klassz. :)
Nos, én hasonlóan vagyok azzal a különbséggel, hogy mindig is szerettem sütni-főzni, babázni is babáztam, mellette gombfociztam a fiúkkal (ma is szeretem a focit), bunkert építettem velük, kardoztunk az "ellenséggel" stb.
Kifejezetten szerettem/szeretek fát hasogatni és egy csomó mindent megszereltem (apám full béna volt).
De ettől még nő voltam és vagyok.
Ez most nagyon OFF, de nekem volt szerencsém Czeizel doktorral konzultálni, egészen más okból, mint ami a fórum témája. Személyesen tapasztaltam, hogy mennyire emberi, korrekt, és úgy gondolom, hogy szakmailag is hatalmas zseni, még ha kis hazánkban nem is ismerték ezt el.
Ja és azt még hozzátenném, mielőtt valaki belekötne, hogy ez a tojok mindenkire dolog egészen addig érvényes, amíg másoknak nem okozok ezzel kárt. Azt gondolom, hogy az, hogy a gyerekemnek volt egy "lányos" korszaka, nem okoz senkinek sem kárt. Az említett példánál maradva, amikor mások előtt kissé túl nagy hangerővel tiltakozott, hogy márpedig neki p*ncija van, akkor természetesen rászóltam és leállítottam, mert az nem célom (és neki se legyen), hogy szándékosan megbotránkoztassunk, zavarba hozzunk másokat. Tehát a nemi szervek hangos emlegetése idegenek előtt nem oké. Az viszont hogy 3-4 évesen otthon időnként szoknyában bohóckodik, mert éppen az tetszik neki, nekem belefér.
Szánalmas, hogy valakinek ilyen áron kell a társaság...
Engem nagyon frusztrálna ha minden jött -ment véleménynek meg kéne felelnem.
Nem tudom, én csak magamból tudok kiindulni. Én nem csak úgy mondom, hogy letojom mások véleményét, én tényleg így is gondolom :) Én tényleg képtelen vagyok a kényszeres jópofizásra (jó, mondjuk néha elkerülhetetlen, ha mondjuk rokonokról van szó... de nagyon nehezemre esik), képtelen vagyok színlelni, csak hogy megfeleljek valakinek. Nincs is túl sok barátom :) De nem is bánom. Az a kevés, akik vannak, azoknak nem kell megjátszanom magam. Pont letojnám, hogy mindennek elmondják a gyerekemet, ha ő ettől még boldog. Ha már az ő életét keserítik meg ezzel, az más kérdés...
Persze nyilván árnyaltabb ez a kép, sokan rá vannak kényszerülve, hogy jó képet alakítsanak ki magukról és a családjukról, mert sok múlik rajta, és tudom, sokan igénylik a nagyobb társasági életet, hogy minden nap jópofizhassanak legalább 5 ismerőssel. Elhiszem, hogy őket nagyon zavarja, ha lebüdösbuzizzák a gyereküket, de azt nem értem meg, amikor a rangsorban előrébb van az, hogy jaj csak meg ne szóljanak, mint az, hogy a gyerekem saját maga lehessen és boldog legyen, és hogy emiatt "kipofoznák" belőle a nemi identitását, merthogy mit szólnak majd az emberek...
Ha beleesel hidd el, az lesz a legfontosabb.
Ahogy írtam nálunk közeli rokonságban történt ilyen. És mind apa, mind anya jól viselte. Nyilván megvolt a saját belső harcuk, de ezt kifelé sosem mutatták.
Azt az érzését nem lehet anélkül megítélni, hogy ne lennél benne.
Fiaim még kicsik, tehát benne van a pakliban, így is azt mondom, hogy soha nem fogok tudni és akarni a buzizókkal azonosulni. Mondjuk világ életemben szívesen pisiltem széllel szemben...
És igen, akár a rokonok véleményére is teszek magasról.
Szerintem ez nem ilyen fekete-fehér... Tetszik, nem tetszik, társadalomban élünk, emberek vesznek körül, egyes emberek kifejezetten közel vannak hozzánk (fizikailag is) nap mint nap. És bár könnyű azt mondani, hogy nem érdekel az emberek véleménye, a mikrokörnyezetünk (szomszédaink, munkatársaink, rokonaink) reakciói igenis meghatározzák az életünk, vagy legalábbis akkor is hatással vannak ránk, ha nem akarjuk. Én általában azt veszem észre, hogy az emberek addig nagyon elfogadók és empatikusak egy, mondjuk úgy, az átlagostól eltérő viselkedésmintával, ameddig őket nem érinti. És minél kevésbé érinti, annál elfogadóbbak. Egy szélsőséges példa: akinek már unokái vannak, az minden szívfájdalom nélkül mond olyat, hogy ő akkor is szeretné a fiát, ha nem felesége lenne, hanem egy férfival élne együtt, mert pontosan tudja, hogy a kevésnél is kevesebb esély van arra, hogy ez megvalósul :) Ha viszont egy faluban már délelőtt 11-ig öten buzizzák le a fiát, akkor nem hiszem, hogy őszinte a mosoly az arcán, amikor azt mondja, hogy "csak az a fontos, hogy ő boldog legyen". Szép gondolat, hogy nekem csak az a fontos, hogy a gyerekem boldog legyen, csak sajnos egyetlen ember boldogsága sem egy kis sziget az óceán közepén, hanem mindannyian egy nagy egésznek vagyunk a részei.
Hát ebből a szempontból kb. teljesen mindegy lenne, hogy a férjem fiúkat, vagy lányokat csókolgatna, egyik sem tenne jót a házasságunknak. :-)
Akkor a kérdés megfordítva: OK, értem, hogy vége lenne, ha a férjed fiúkkal kezdene, de Te elintéznéd egy vállrándítással, ha nőkkel csókolózna?
Pont ezt akartam írni.
Pont ugyanerre gondoltam én is. Hogy aki ezen rugózik, azt az érdekli, hogy mit szólnak mások. Akár ahhoz, hogy a gyerekből homokos lesz, akár csak ahhoz, hogy kellemetlen helyzetbe hozza a szülőt azzal, hogy mások előtt is előadja az éppen aktuális hóbortját gyerekként. Ebben különbözik itt a két "tábor". Az egyiknek fontosabb a gyerek boldogága, mint mások véleménye...
Tudtam! Úgy tudtam, hogy Czeizel és egyéb tudósok, kutatók nem érhetnek fel a te szellemi magasságaidba. Majd te azt jobban tudod :)
Nekem olybá tűnik, hogy a magyar társadalom pont ilyen. Illetve bizonyos körök azon igyekeznek, hogy ilyen legyen. Mert azért az mégis csak egy f@sza dolog. A homoszexualitásra utaló tevékenységet meg pont most akarják tiltani bizonyos polgármesterek. Az sem baj, hogy az Alaptörvénybe ütközik. Azért ők majd jólmegaszongyák....
Bocs az OFF-ért, nem akarok politizálni.
Évi, most sem csalódtam benned. Utolsó mondatodat meg pláne aranyba kéne foglalni!!!
Nekem - ugyan nincs gyerekem - pont az a fura, ha egy szülő nem így gondolkodik.... Ha nem az az első és legfontosabb kívánság, hogy boldog, egészséges gyerekek majd felnőttek legyenek... Természetesen a jog talaján állva, tehát nem ártva másoknak. (itt csak arra utalok, hogy a homoszexualitás, biszexualitás nem bűn. A pedofília, az erőszak viszont igen, és ha rajtam múlna kötéllel büntetném). Hanem az, hogy másoknak megfeleljenek, meg hogy mit szól a nép hozzájuk.... Képtelen vagyok megérteni, hogy sokszor felnőtt emberek is egy életen át nyomorítják meg magukat, esélyt se adva a boldogságra, mert az a fontos, hogy mit szól a nép a döntésükhöz.
azert valahogy eleg rossz neven vennem ha a ferjem csak ugy erdeklodesbol kiprobalna milyen a baratjaval csokolozni vagy netan egymast kolcsonosen kielegiteni.
pusztan azert mert az elmult 40 evi hazassagunk utan most jonne ra hogy a G farka erdekesebb mint az en noi nemi szervem amit eddig boldogan hasznalt(unk) a szerelem celjara.
Lehet hogy te elintezned egy vallranditassal, en nem. olyannyira nem hogy egyetlen megbeszeles utan vegeterne a 40 evi hazassagunk. Sok szerencset kivannek neki a jovoben es a kapcsolatunkat EGYSZER ES MINDENKORRA BEFEJEZETTNEK TEKINTENEM. es mielott megkerdezned, nem, ha novel lenne ilyesmi az egeszen mas kategoria, ott lenne helye tovabbi megbeszeleseknek. ferfi eseteben egyetlen csok utan sem lenne tobbe eselye ennek a hazassagnak.
igaz en sose akartam lannyal csokolozni. nem azert mert elitelnem vagy elitelem hanem mert szamomra undorito lenne a vilag leggyonyorubb nojenek a szajat megcsokolni.
en a gyerekemet se csokoltam soha szajon es o se minket. picinek sem es kesobb sem. valahogy eszebe sem jutott, az arcunkra hajunkra kezunkre barhova adott puszit de szajra soha. es lehet nyugodtan felhaborodni ugyanugy nem tartom normalisnak meg azt se ha egy szulo a gyereke nemi szervet megpuszilja. akkor se ha ujszulott. tudom en vagyok a konzervatizmus oskovulete. nem baj, nekem igy jo.
Persze, sok a dilinyós, csak nem biztos, hogy mindig pont az, akiről mi hisszük pár mondat alapján.
Épp erre a suttyó válaszra vártam. Le akartam írni, zárójelben, csak gondoltam nem adom a szádba, de sajnos nem kellett.
Huhh. Baj van. Nagy. Jó lenne az ilyen emberek nélkül a világ.
Gondolom te ott vagy az első sorban a tojásdobálók között a Pride-on. Szomorú.
hímneműeket nem dícsérek
de a lányod az valóban remekül sikerült és nem csak a kasznija
Az én gyerekeim normálisak. Minden értelemben.
Ki sem bírnám, ma már magam alá vizeltem.
Itt a szomszédban? Óóóó ...
lelépek, a drágám akar...