Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kisfiam azt hiszi kislány
Létrehozva: 2016. december 1. 14:43
Mai nap folyamán úgy fogadott az óvónő, hogy nagy gond van a kisfiammal.Játék közben többször is kislánynak nevezte magát és amikor mondják neki hogy ő kisfiú, következetesen kijavítja kislányra. Ezt ugyan mi is tapasztaltuk eddig, de nem tulajdonítottunk neki jelentőséget. Viszont az óvónő elültette a bogarat a fülemben. Azóta teljesen kétségbe vagyok esve. Tudok tenni valamit azon kívül, hogy kijavítom? Egyébként nem lányos a viselkedése, szereti az autókat, barkácsolni (igaz hogy babázni is szokott, talán ez a baj). 3,5 éves. Az óvónő felajánlotta, hogy holnap zárás után ad tanácsokat illetve végső esetben nevelési tanácsadót javasolt.
Elsőre sokan félreértettünk téged. De úgy látom nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Hogy bántja, vagy hogy tévedett? :) Mindkettő igaz, különben nem ebben a minőségben szólalt volna meg. ;)
a legtőbb, mert mekkmesterek csinálják őket
Vagy még erőszakoskodnak is vele, hogy "kineveljék" belőle ezt az úri hóbortot...És hány gyerek szív emiatt. Meg úgy általában hány gyerek szív felnőttek hülyesége miatt.
képzeld el az olyan következő 15 évet
ahol az idióta felnőttek gyanuskodva fogják figyelni a gyereket, hogy buzi lesz vagy nem
biztos jót fog tenne a szerencsétlen gyereknek
anno az általad finoman őskövvületnek nevezett degeneráltak sokasága buzizta le a hosszűhajú fiúkat
az ilyen alja-fajta volt és lesz is
Így korrekt.
Nekem fiaim vannak. Ilyen esetben max. lopni tudnak gyereket. :-)
ne faszságokkal foglalkozz (ha képes vagy rá)
neveld egyenes szorgos okos embernek 8ha képes vagy rá)
tápláld testileg, szellemileg egészségesen (ha képes vagy rá)
és reméld, hogy egészséges sikekeres ember lesz
az meg hogy majd brokira vagy cuncusra fog gerjedni az a magánügye lesz
Igaz, hogy nehezebb. Ahogy írtam sok barátom van, aki a másik oldalon hajtja a járgányt. És tudod mi a nehéz? Magyarországon lenni. Mind elment innen. Mert itt így néznek rájuk. Pedig értelmes, tanult nők, mégis.
Unoka: az egyik jóbarátnőm, aki már összeházasodott egy másik lánnyal (akinek már volt egy házassága egy férfival és ebből született egy gyerek) na nekik épp idén született közös gyerkőc. (hogy ki az apa ne kérdezd :D ) de boldogok és a nagyik is unokázhatnak.
Ha nem megy, akkor nem megy. Majd szerepjátékozik az oviban, ott legalább hasonszőrű pajtikkal teheti. :-)
Férjemmel pl. kézműveskedni nem lehet, ő meg hozzám irányítja a delikvenst.
Köszönöm!
Látod nem csak fekete meg fehér van, velem lehet olvasgatni, lövöldözni, birkózni, sőt már azt is megengedtem, hogy gyerek kifesse a körmömet. De a szerepjátékhoz nem vagyok túl jó partner.
Bármi lehetett. Akár ez is.
Nálunk pl. oviban van egy halom jelmez kirakva, amit bármikor lehet használni. Lehet, hogy ilyen tetszett meg a gyereknek.
Azért erre ne vegyél mérget. :-)
Én rendszeresen megdöbbenek, amikor ilyen hozzáállással találkozom, hogy még mindig itt tartunk...Lehet, hogy nekem Hollandiában kéne élnem. :-)
Hogy mindenki pontosan tudja, hogy MÁSOKNAK hogy kéne élniük, mert azt úgy KELL, ha máshogy csinálja, akkor már megy a szöveg. Kedvencem pedig ez: "Én elfogadom a XXX-t (szabadon behelyettesíthető), DE...És ez megy akkor is, ha valaki csak külsőre más.
Nekem is az lenne az aggodalmam, hogy a sok csökött megnehezítené az életét, ha más lenne. A másik pedig simán önző érdek, de ezt háttérbe teszem: Örülnék, ha nagy halom unokám lenne, bár ez hetero esetén sem garantált.
Sziasztok.
Megprobaltam visszaolvasni a hozzaszolasokat, többször felkaptam a fejem, de mindegy.
En onnan kezdenem nezni a dolgot, hogy talan az oviban ovoneni talan elkezdte az udvarias viselkedes tanitasat, pl a fiuk engedjek elöre a lanyokat, segitsenek a lanyoknak, ilyesmik. Aztan a gyerek meg gondolta, hogy ez igy hüdejo, akkor en is lany szeretnek lenni.
Tudom, en vagyok a hülye, de nem lehetett igy is?
Elhiszem, ha bánt, hogy tévedtél.
Én is direkt visszaolvastam, hogy félreértettem-e valamit, de így sem. Azt írja, hogy a nőstény a pompás. Legtöbb állatnál ez nem igaz. Viselkedésre sem, nincs is erre szükségük.
Erre írtam a lehetséges őskövület óvó nénit...
Kisfiam ovijában van egy idős óvó néni, csupa szív, szépen bánik a gyerekekkel, de neki is van 1-2 ilyen megnyilvánulása, ami nekem még belefér, mert a fiamnak nem árt vele. Nála abban nyilvánul meg, hogy a gyerekek rajzait javítja ki "szóban": Nem ilyen vastag a virág szára, nem ilyen színű a felhő. Erre szoktam mondani, hogy "Ha neked ilyen színűnek tetszik, akkor rajzold ilyennek".
Aki így gondolja, annak hiába bármi tanulmány, így is fogja gondolni.
Egyszer végeztek egy kutatást, hogy ha a szülők előre tudnák, hogy homoszexuális lesz a gyerekük, elvetetnék-e. Megdöbbentő lett az eredmény. Én egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy egy szülőnek miért nem az a legfontosabb, hogy a gyereke BOLDOG legyen.
Ha a fiamról kiderülne, hogy meleg, nem tapsikolnék örömömben. Mégpedig azért nem, mert tudom, hogy mennyivel nehezebb dolga lesz a világban azért, mert rengetegen így állnak hozzá. De eszembe nem jutna emiatt "kicserélni", vagy "kinevelni" belőle. Egyszerűen aggódnék, hogy rögösebb lesz előtte az út... De ha megtalálja a helyét a világban és boldog ember lesz, akkor pont nem érdekel, hogy a párjának mi van a lábai közt, egyszerűen csak örülnék, hogy boldog.
Lehet, hogy akkor én vagyok UFO, de én meg sose akartam királylány lenni. Farsangon inkább választottam valami szörnyeset, vagy állatosat, fiúsat pl, és úgy is maradtam: Nem volt hosszú fehér esküvői ruhám sem. Az nem én vagyok. Megnézem máson, szép, de eszem ágában sincs felvenni. Sok lányos dologotól hidegrázást kaptam, pl a játékbabákat kifejezetten utáltam. Sose jártam jazzbalettre hiába jártak oda a barátnőim, inkább kosaraztam. Nem a konyhában nyüzsögtem, inkább Apuval barkácsoltunk. Szerintem ennek ellenére egész jó kis anyuka lettem, tudom biztosítani nekik a puha fészket. :-)
Ennek ellenére mindig tudtam, mi van a lábam közt, de nem ez határozta meg a játékaimat, és sose csókolóztam lányokkal. Csak jobban elfogadott, ha egy kislány játszik fiúsat, mint fordítva.
Innen a monitor elől nem tudom eldönteni, hogy adott hozzászóló gyereke ideje hány %-ban kutya, így nem is mondanám rá, hogy ez már nem normális ennyi ideig kutya lenni. :-)
Erről az esetről pedig úgy gondolom, hogy van, aki nem full-homo, hanem mondjuk biszex, és a homo oldalát elnyomta, mert hát a társadalmi elvárások. Aztán eljött az a pillanat, amikor már nem érdekelte. Tinilányok és a csókolózás: Éééés akkor mi van, ha kipróbálják? Egy részük rájön, hogy nem esik jól, és marad a fiúknál, más részük marad a lányoknál, harmadrészük még válogat. Legyen az ő dolguk.
Biztos fura, de én teljesen őszintén el tudom fogadni, ha a gyerekem tarajos punk, vagy b...ipap lesz, felesége, vagy épp férje lesz. Engem az érdekel, hogy egészségesek és boldogok legyenek és ne legyenek mások kárára.
Kedves féltanult topiktárs! Nagyon rosszul veszi ki, ahogy mosakodsz. Összehordasz hetet-havat, és ha szembesítenek, vele, nem azt írod "bocs, hülye voltam" hanem még te támadsz.
Most te írtál le ostobaságot, ezt nem lehetett félreérteni.
Nem keverek össze semmit. A hsz-ban, amire reagáltam, azt fejtette ki Nikita, hogy ha az ő gyereke játszott volna kutyásat, ő bizony KIPOFOZTA volna belőle. Erre írtam, hogy nem akarom elhinni, hogy ezt komolyan gondolja.
Ez a két dolog pedig (hogy kutyásat, vagy éppen kislányosat játszik) egy gyerek azért lett egy lapon említve, mert ugyanarról van szó. Szerepjátékról. Az, hogy egy óvónő ezen fennakad, az őt minősíti. Nem ő lenne az egyetlen hozzá nem értő pedagógus a világon... Ha az anyuka valóban aggódik, akkor kérdezzen meg erről a jelenségről egy szakembert (nem a sarki óvónénit, hanem mondjuk gyerekpszichológust), de úgy, hogy a gyerek nélkül odamegy/felhívja, és információt kér anélkül, hogy a gyereket összezavarnák és valódi problémákat okoznának neki... Remélhetőleg a szakember akkor felvilágosítja az ilyen korú gyerekek viselkedéséről, és arról, hogy mi célt szolgál a szerepjáték, és hogy kell-e aggódni miatta.
Nem tudom pontosan mióta csinálja ezt a TI gyereke, azért mondtam el mindezt, mert az én gyerekem is átment hasonlón. Bizony hónapokig tartott, és következetesen, minden alkalommal, amikor kisfiúként volt jellemezve, kijavította, hogy ő bizony kislány. És annak ellenére, hogy nem "pofoztuk ki" belőle, meg átnevelő táborba sem küldtük, nyom nélkül elmúlt a dolog. Aztán jött a kutyás játék. Akkor is mindig kijavított mindenkit, hogy ő bizony nem gyerek, hanem kutya. Ezt az óvodában is előadta, érdekes módon ott az óvónénik nem akarták orvoshoz küldeni, hanem belementek a játékba, a kutya nevén szólították meg ilyenek. Most kezd kikopni ez a kutyás dolog, lassan kinő belőle, van jön valami új, majd kiderül.