Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Apukák ide! 2 gyerek?
Létrehozva: 2016. november 26. 02:10
Sziasztok!
37 éves családanya vagyok, egy 8 éves gyermekkel, van állásom. Férjem (45) munkanélkülisége alkoholproblémákhoz vezetett, ami miatt házasságunk 2 éve megromlott. Majdnem elváltunk, de segítettem őt talpra állni, azóta még inkább (az előtt is az volt) példás családapa. Kb. egy éve eldöntöttük, hogy rendeztük az életünket és ezt megerősítendő vállalunk még egy gyermeket. Azóta próbálkozunk, sikertelenül. Idén szeptember óta orvosi segítségünk is van, peteérlelőt szedtem, ultrahangra jártam, "programozott" együttlétünk is volt tüszőrepesztő injekció után, de eddig sajnos továbbra sem sikerült a baba. 
Ezt elég rosszul viselem, már említettem neki a Kaáli intézetet is, hogy megpróbáljuk de semmi reakció. Mikor nem sikerül, engem mindig megvisel, Ő rajta nem látom a bánkódást egy ideje...
Aztán tegnap reggeli közben közölte, hogy fogadjam el, hogy Ő nem akar még egy gyereket. Sírógörcsöt kaptam. 
Neki van egy nagy gyereke (18) az első házasságából, eddig rossz volt a kapcsolatuk, de most az is rendeződni látszik. Kérdeztem hogy mi az oka, mert ezt nem teheti velem, hogy egy évig nagyon akarja, aztán hirtelen nem. De azt mondta, hogy nem történt semmi, csak anyagilag nem fér bele, és "öregnek" érzi magát még egy gyerekhez. Azért nem értem az álláspontját, mert mielőtt belevágtunk a "baba-várásba" átbeszéltünk minden érvet és ellenérvet is, és akkor nem volt semmi kifogása. Azt is mondta, ha kell ő is megvizsgáltatja magát. Lassan én is kifutok az időből, így sem jön össze a baba, az nem lehetőség, hogy még 1-2 évet türelemmel várjak. (érdekes, hogy az első közös gyermek ahogy letettem a fogamzás gátlót rögtön összejött, most meg semmi...) Ha közben meddővé vált volna azt megérteném, belenyugodnék, mert arról senki sem tehet, de nem beszél erről a témáról, csak halogatja, és a pénzre fogja. Miért nem őszinte velem??? Annyi mindenen keresztülmentünk együtt, ez az alapja egy házasságnak. - szerintem.
Szóval remélem ezt apukák is olvassák, és segítenek megérteni, elmondják mi zajlik le egy pasi fejében ilyenkor, mert ezt ép ésszel fel nem fogom. Szeretem a férjem 
de félek ez lesz kapcsolatunk szakítópróbája.
""Kb. egy éve eldöntöttük, hogy rendeztük az életünket és ezt megerősítendő vállalunk még egy gyermeket. ""
Engem ez zavar leginkább. Talpra állt, rendeződik a helyzet, erre a nyakába akarsz tenni egy olyan felelősséget, ami miatt újabb húsz évet megfeszített íjként fog élni.
Szerintem ne erőltesd ezt a második gyereket. Valahogy rossz előérzetem van. Nem szeretném (=szomorú lennék) egy olyan topikot olvasni egy-két év múlva tőled, hogy "Két gyerekkel hagyott itt a férjem"... Mért változtatta meg a véleményét? Csak tippelni tudok. Lehet, hogy elsőre jó ötletnek tűnt, őszintén akarta ő is, de aztán telt az idő, a hagyományos spontán szexuális együttléteken túl egyre "bonyolultabb" dolgokat kellett tenni a gyerekért, ez is frusztrálhatta, plusz ahogy telt az idő, volt ideje végiggondolni magában (ami más, mint amikor ketten beszélgettek róla), és egyre több érv szólt ellene: én is voltam már munkanélküli, ismerem azt az érzést, ami az ember érez, amikor elképzeli, hogy mi lesz, ha még egyszer megtörténik. Azonkívül objektíve még nem öreg, kispapának viszont már majdnem az. Lassan elér abba a korba, amikor már inkább nyugalmat, biztonságot szeretne. Végre helyrerázódott az élete a sok viszontagság után... Nyugit akar.
persze mondhat, amikor a felnőtt emberek egymást szívatják és nem egy gyerek életminősége a tét (csak nekem a szélkakas emberek nem igazán szimpik)
de azért gondolom neked se normális, hogy a gyerekek zömének az élete el van baszva, mert vagy az anyja vagy az apja
elkezdett bét mondani, mert a kimondott át már semmibe vette
Simán mondhat a-t, aztán b-t a megváltozott körülmények miatt...vagy mert az ember lánya fia folyamatosan változik...Sokkal inkább változzon a vélemény, mint foggal-körömmel ragaszkodni valamihez, ami már nem is olyan fontos...
Éreztehti magát öregnek a gyerekvállaláshoz a korától függetlenül is. Neki ez már a harmadik gyereke lenne, lehet, hogy már nincs rá indíttatása, energiája, türelme, kitartása. Felesleges erőltetni, csak újabb veszekedések forrása lenne, nem beszélve arról, hogy ha egy kapcsolat rossz, akkor nem egy gyerek feladata azt összetartani vagy megjavítani.
Te nyitottad a '"Lakásfelújítás- hogyan?" című topikot is egy hasonló nicknévvel? Vagy ketten vagytok, akik azonos módon képeztek neveket, és indítotok vele aznap egy friss topikot? Mert ha előbbiről van szó, akkor van némi ellentmondás a különböző fórumtémák tartalma között (a másik fórumon épp borzalmas lakáskörülmények között lakik a topik indítója).... Bár az utóbbi is fennállhat - mármint más is hasonlóan képezi a nickneveit....
Semmiképp se vállaljatok újabb gyereket, és örülj, hogy most gondolta meg magát.
Tökmindegy kiben és miért van kétely, de ha van, akkor nem szabad. Egy gyerek nem játék. Rendeződött az életetek, van egy 8 éves közös gyerek, jók az anyagi körülmények. Koncentrálj arra, aki már meg van és ne hazárdírozz gyerek kontójára!
és ezt megerősítendő vállalunk még egy gyermeket.
idióta önző barmok
normális emberek nem játszadoznak gyerekek életével
normális pasi nem mond 1x valamire á utána meg bé
a te embered ha lenne gyerek, akkor is simán kifarolhatna
MERT a szava szart se ér
nyomorítsátok csak egymást
de egy ártatlan gyereket nem kéne
Hat nem tom. Ha annyira erolteted, az is a pakliban van, hogy esetleg egyedul maradsz ket gyerekkel. Ezt is bekalkulaltad? Gyereked mar van, en biztosan nem eroltetnem masikat ebben a szituban. Persze, a te eleted. Foleg, hogy az a masik nem is akar jonni.
Rövidesen nagyobbacska lesz a legkisebb is, és mindkettőjüknek sokkal-sokkal könnyebb lesz. Ne haragudj a felszín alatt se a menyedre, egyrészt mert egészen biztosan tisztában van vele, hogy titkon (?) neheztelsz rá, másrészt meg mert a kicsik már megvannak, örülj nekik és segíts a háttérből, ahol tudsz. A fiadat azzal nem tehermentesíted, ha azt látja rajtad, hogy úgy aggódsz, majd tönkremész bele (mert Téged is félt), inkább a pozitív dolgokra hívd fel a figyelmét... Egy tálca süti a családnak klassz dolog...Nagyon jól tud esni , ha van estére/uzsonnára egy-egy adag olyan házi egészséges finomság, amit könnyen a kicsik kezébe lehet nyomni egy pohár tejjel.
Nálunk másfél éves volt a legkisebb, amikor eljutottunk oda, hogy most csak ketten muszáj elmennünk valahova több napra, mert így nem mehet tovább. (Előtte nem adtam ki a kezemből egy mozira sem a kicsit.) Férj állt a sarkára, hogy most megyünk kettesben egy hosszú hétvégére, szüleit hívta fel, ők vigyáztak a három gyerekre, mi meg mentünk. Próbáltam kibújni alóla, -legalább a kicsit vigyük- de nem sikerült, a határig bőgtem, olyan rossz érzés volt, hogy itt hagyom őket, de aztán a gyerekek jól érezték magukat, meg mi is nagyon, így azóta rendszeressé tettük a kettesben megszökéseket. (Ilyenkor három éjszaka "jár"...:))
Szóval kitartás, ez a "legkisebb egy éves" volt a legnehezebb időszak, két éves kor után könnyebb lesz, ha pedig a fiad is jobban tud otthon pihenni, könnyebb lesz neki is.
Egyidős vagyok Veled, úgy jó fél éve úgy döntöttünk, jöhet a negyedik gyerek. Mivel első három egyből összejött, egyből készpénznek vettem, hogy a döntés után rövidesen teherbe esek. Hát nem... jöttek a csalódások részemről, aztán férjem mondta, nem is olyan nagy baj, jó ez így nekünk, végre szabadabbak vagyunk, stb...Mi nem jártunk utána, kicsit úgy vagyok vele, hogy lehet nem véletlen, hogy így alakult, én is félretettem magamban a dolgot.. Más a helyzetünk, nekünk már van három, de a férjed reakciója miatt írtam be, hogy máshol is van ilyen...