Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hol rontottam el? :(
Létrehozva: 2016. november 10. 13:46
Üdvözlök Mindenkit!
Három gyermekes anyuka vagyok, boldog családi háttérrel, melyet beárnyékolnak a legnagyobb gyermekemmel egyre sűrűbben előforduló konfliktusok.
A nagylányom (20 éves) mindig céltudatos, szorgalmas, kiegyensúlyozott gyermek volt, jó jegyeket szerzett az általános iskolában és a gimnáziumban is, az érettségije is jól sikerült, jelenleg pedig első éves egyetemista. Régóta van barátja, bár még nem költöztek össze, egyrészt az anyagiak miatt, másrészt úgy gondolom, hogy a fiatalembernek kényelmes, hogy ő is otthon lakik, ahol mosnak-főznek-takarítanak rá, nem kell hazaadnia a fizetéséből sem, ugyanez a verzió áll fel nálunk is. A lányom az iskola mellett diákmunkát vállalt, melyből nem kérünk egy fillért sem, abból fedezi a kis dolgait (ruhák, kozmetikumok, programok stb.)
A problémám az, hogy mióta betöltötte a 18. évét teljesen kifordult magából. A testvéreivel utálatos, tehernek érzi őket, naponta többször hangoztatja, hogy utál hazajönni, mert a két kisebb gyermekem (15 és 8 évesek) folyton veszekednek, hangoskodnak, amúgy is mi elég "olaszos" család vagyunk. Ha itthon van nem segít semmiben, azzal takarózik, hogy egész héten reggeltől-estig suliban van, heti 2x pedig dolgozik (igaz 4-6 órában). Ha számonkérem, hogy ha éppen otthon van miért nem segít a takarításban, esetleg miért nem vasalja ki a ruhákat (persze amiben a sajátja is benne van), akkor húzza a száját és az a válasz, hogy nem mondtam neki, ha mondtam volna megcsinálja. Szerintetek mondani kell egy 20 évesnek, hogy amíg ő otthon van és a szülei dolgoznak akkor némely házimunkát végezzen el?
A barátja intelligens, kedves, jóravaló fiatalember, kedveljük, nincs vele semmi probléma, de más családi háttérrel rendelkezik. Míg mi elég sokat dolgozunk a férjemmel és ott a két kisebb gyerek, addig a fiú szüleinél csak apa dolgozik, anya otthon van, nem vezet háztartást, mert a nagymama főz rájuk és vélhetően jelentősen jobb anyagi körülmények között élnek, mint mi. A lányom ilyen életszínvonalt szeretne magának, de ezt mi nem tudjuk biztosítani számára, így folyton rosszkedvű és ez rányomja a bélyegét az egész családi életünkre. Nem lehet hozzászólni, már eljutottunk addig, hogy meg akartam simogatni az arcát és ellökte a kezemet, hagyjam békén, mert neki rossz napja van :(
Minden vágya, hogy albérletbe költözzenek, de kizárólag a belvárosba és lehetőleg 80 ezer alatti összegért. Szerintem álomvilágban él, de amikor elmondom neki, hogy manapság mi mennyibe kerül, megsértődik :(
Gonosz anya vagyok, ha azt szeretném én is, hogy elköltözzön? Nem azért, mert nem szeretem (hiszen imádom a gyermekeimet), hanem hogy tapasztalja meg milyen az, amikor be kell osztania a pénzt a kötelező kiadások miatt. Nem is értem, hogyan akar külön életet élni, amikor suliba jár és a diákmunkával nem keres sokat :( Persze a barátja megtehetné, hogy finanszírozza a külön életet, de a fiú nem erőlteti az összeköltözést, sajnos ezt a lányom nem akarja észrevenni, mi pedig a férjemmel ebben nem szeretnénk véleményt mondani.
Hol rontottam el? Másnak is vannak ilyen problémái az épphogy felnőtté vált gyermekével? Jó lenne tanulni a hibákból vagy tanácsokat kapni, mert még ott a másik két gyerkőc is...
büdi
leírtad a fontos momentumot
egyetemista létére sokat keres,
ez akinek megy, főleg fiatalon az megrészegedik az érzéstől, beleszeret önmagába, hogy milyen okos, ügyes, különb, felsőbbrendűbb az átlagnéptől (és ezt joggal is érzi egy bizonyos szintig)
megveszi azt ami kell és az ügyetlenebbek még szolgálják is
és ezt nagyon is táplálják általában a szülők
az egyetemista gyereket nem fogja be a munkásapja hétvégén kerítést festeni, de az iparitanuló gyerekét igen
az anyám gyógyszerész közgaszdász doki lett
hétvégente az a mérnők apja mosta takarította a kocsiját, a közértes piroska meg a 2 gyerekével mosta a családi wartburgot
én lettem a következő aranyatszaró a papinak, suvickolta az én kocsim is
de az apám apja más volt, vele hárman a fiúk fűrtunk-faragtunk, szereltünk, barkácsoltunk mindig
nála nem volt baj ha a tanult embernek is piszkos lesz a keze
nem majmolta el az apámat se és engem se
de persze én is királyfi lettem egy bizonyos fokig és valszeg már úgy is fogok meghalni
ahogy a kicsit írod a hátébénk hasonló
élvezi a konyhát, élvezi csilivilire csinálni a kérójukat
elvégezte az egyetemet, de soha nem volt állásban és így happy
nem kell neki a sikerélmény a boldogságához
Menjen kollegiumba.... egyetemistanak ott a helye .
A kollegium kivalo atmenet a sajat feszek es a szuloi alarendeltseg kozott .
Lazad, mert felnott : sajat szarnyan szeretne repulni.
Ha jo kislany volt , akkor a sok minden, amit megtanult a szuleitol , az "érték"= utravalo a sajat élethez, megmarad benne .
régebben csak a pasik zöme volt balfasz, mert akkoriban a lányokat sokkal inkább megtanították a házimunkára, főzésre satöbbi
de elkezdett divat lenni az hogy a lányok nem cselédek, nekik se kell tudni ezeket
a vége meg a mai katasztrófa népesség
(én csak azért tanultam meg magamtól a "nőimelókat", hogy soha 1nek se legyek kiszolgáltatva)
de 1000 mást is pont azért tanultam, hogy ne legyek kiszolgáltatva és átbaszva a szakikáltal és ez a folyamatos tanulás kell ameddig élünk
a fiatalokba ezt még időben belekellene nevelni
mert az zsákutca, ha diktátumokat állítanak nekik
fiam lányom kell mosogatni és kész
fiam lányom 7kor kell kelni és kész 600
......
kuci
Életkori sajátosság- lázadás...
ezt én pontosan tudom, lázadtam az akkori világ ellen, LÁZADOK még ma is az általános ostobaság ellen...
de soha nem lázadtam az anyám apám ellen, mert nem volt rá okom
ők megtették azt amit úgy gondolk illik a szülőknek ha már megcsináltak egy gyereket
én is megcsináltam azt ami egy gyerek dolga
és valóban ha az ember fiatal, tekereg, bulizik, éjjel tanul......
akkor ostobaság azt elvárni, hogy a dolgozónép menetredje szerint feküdjön, keljen, létezzen
és ahogy írtad
20 éves már nem akar a kicsikkel feltétlenül egykupacban lenni mint a malacok az ólban
Jó kérdés... Nem is az a szomorú, hogy ő idehányja a szokásos baromságait a szokásos, alpári stílusában, mert tőle ezt már megszokhattuk, senki nem csodálkozik rajta, az lenne a meglepő, ha tudna normális, emberi hangnemben megnyilvánulni. Hanem az a baj, hogy ez elfogadott lett, sőt, többen még fel is veszik ezt a stílust, és ugyanezekkel a szavakkal válaszolgatnak.
Amúgy én sem a csúnya szavaktól kapok idegbajt, én is szoktam cifrákat káromkodni adott esetben, csak nem mindegy, hogy milyen kontextusban használjuk a nyomdafestéket nem tűrő szavakat. Már sokszor leírtam, hogy nem mindegy, hogy például "b*sszameg belerúgtam a k*rva ágy lábába", vagy az, hogy mondjuk valakit, vagy főleg valakinek a gyerekét alpári szavakkal illetjük, meg a nemi szervét emlegetjük pejoratív stílusban.
De a téma szempontjából már mindegy, a topik kifutott oda, ahova mostanában mindegyik, a TI érthető módon lelépett.
Eletedben nem volt se csaladod ,se gyereked,akkor a tanacsadas,es egyeltelen mi a banatot keresel egy noi topokban?At vagy operalva mar?????
Ismerős néhány mondatod. A nagyfiam 21 éves, bár most éppen már tanulmányait befejezte, állást keres. Amit írtál nálunk is igy van, magától nem igazán jut eszébe mit kellene itthon segítenie, de ha mondom neki, akkor megcsinálja. Ugyanez a mondat elhangzott nálunk tucatszor, amit leírtál: "Miért nem szóltál, ha szólsz, megcsináltam volna". Pl. beindítom a mosógépet, elmegyek melóba, gyerekek otthon, szólok reggel, majd teregessenek ki. Persze, ígérik, de még írjuk rájuk massangeren, nehogy elfelejtsék. Mindez oké, de van hogy a melóban már én is elfelejtem, hogy rájuk kéne írni, igy ruha marad mosógépben egész 4 óráig, még haza nem érek és látom nincs kiteregetve. Szuper.
A kisebb 16, ők már jól elvannak együtt, együtt járnak bulizni, stb. De ha nekem is lenne még egy 8 évesem, biztos teher lenne a 21 évesnek, ezt ne vedd zokon a nagyobbtól, hogy néha terhes neki a kicsik társasága. De pl. az én 21 évesem olyan szuperül elvan a rokon 2 évessel, simán bébyszitteli, kényezteti, a pelenkázáson kívül mindent megcsinál, de hát ez pont az a cuki korosztály, amikor 2 évesen még nagy kajla kamaszt le tudják venni a lábukról.
Én ultimátumot adnék albérlet ügyben.
1. Ha tanulni akar, akkor eltartjátok, természetesen albérlet szóba sem jöhet,mert az nem bírnátok.
2. Ha annyira vágyik albérletbe a barátjával, mehet, egyetem nem kötelező (és most jöhetnek a kövek, de a véleményem az, hogy a legtöbb diplomával ugyan semmire nem megy manapság az ember), el lehet menni dolgozni, és lehet menni albérletbe, lehet élni a mindennapi életet. De ebben az esetben a ti anyagi segítségetek befejeződik.
Nem annyira tökéletes minden azért nálunk sem, mert a kicsinek voltak komplexusai, nehezen értette meg, hogy amivel a nővére az elért dolgaiban előtte jár az éppen a 6 év korkülönbségből adódik, nem kell siettetni a dolgokat és túlzott elvárásokat támasztani magával szemben, de ez egy hosszú történet...Talán már túl vagyunk rajta.
Mi még nem tartunk a leválásnál. Jövő ősszel már nekem is Pesten dolgozik majd a nagyobbik, de úgy gondolom én is ugrálok majd neki szívesen, ha néha itthon lesz. Megértelek! :))
Igen!! a két lányból kettő különbözőt kaptam én is.
A nagy anno a suli-szünetekben már 15 évesen bevásárolt és megfőzött mire hazaértem. Kivasalt- kimosott.. - stb
A kicsi.. na ő az idén nyáron már hajlandó volt megfőzni mire hazaértem. A hajlandó azt jelenti, hogy nógattam.. de szeret nemráérni... a házimunkára...
Mivel a fiam és nagylány pesten vannak.. és havonta egyszer hazatalálnak... kénytelenek magukat ellátni. Hogy ezt miként osztják be egymást között az ő dolguk..
na ha itthon vannak akkor átmennek kisbabába.. anyaaaa vágsz nekem kenyeret????én meg örömmel ugrok... és kiszolgálom őket...
Gratula a lányokhoz!!
A nagy nekem is ilyen talpraesett- jéghátán is megél - tipus... minden lehetőséget megkeres és kihasznál.
Most már igen. Én még csak előre itt figyelek, legnagyobb is csak 10 éves, fiú, és még olyan "kishülye"...
Én elnézést kérek érte, és javítom "maradjon a fenekén" kifejezésre. Nem szántam sértőnek, nálam nincs ekkora jelentősége annak, hogy egy szó szép, vagy csúnya.
Nagyon jókat írtál...
egyetértek veled...
Főleg az jó meglátás, hogy egy 20 éves lánynak kell a privát szféra.. neki nem partner a két jóval fiatalabb testvér...Nem is lehet elvárni, hogy élvezze a társaságukat amikor otthon van.. és épp bármi mást csinálna.
Nálunk kisebb a korkülönbség közöttük, de mégis szerettek elvonulni és egyedül lenni. pedig jó tesók és igazán jól együtt tudnak müködni.. kivéve amikor épp ölik egymást.. :-)
De belegondolok.. amikor ez iskolába indult éppen kicsi testvére volt.. ő oviba járt majd iskolába ment.. anyu otthon volt a kistesóval. Aztán kamaszodni kezdett, és megint született egy tesója... anyunak megint kevés ideje volt a kiskamaszra.. hiszen ott volt egy suliba induló tesó meg egy kisbaba...
Hát.. a 20 éves leányzó lehet már szeretne önmagának is figyelmet...- lehet úgy érezte.. neki mindig kevesebb jut a tesók miatt... és ezért most amit magának megkeres magának is akarja..pl sampon.
Ami meg a tampont illeti.. hát anyu!! legyél már nagyvonalú és vedd meg azt a nyomorult tampont... csak ki tudod már számolni hogy mennyi kell kettőtöknek.
Igaz
Szerintem ez erősen gyerefüggő is, nem csak a nevelésen múlik. Nekem 2 lányom van, 17 és 23 évesek. Két külön beállítottság, a nagy királylány tipus, még úgy is, hogy amúgy ügyesen lavírozgat a világban, egyetemista létére sokat keres, az eszével pedig céges ösztöndíjhoz jutott az utolsó évre. Őt aztán nem érdekli a konyha, max. enni szeret, de mindenféle terelgetés kudarcot vallott, a vajaskenyér is akkor jó, ha más megkeni.
A kicsi pörgős, érdeklik a kaják, az ízek, az illatok, elképzelése van a dolgokról, olvasgat recepteket, kísérletezget a konyhában a maga szórakoztatására is. Otthonosan mozog a konyhában, mondhatni a közege. Nem várja el, hogy elé tegyünk bármit, ha vmihez kedvet érez megy és sokszor megcsinálja magának. Mert a folyamatot is élvezi. Én szültem, én neveltem mindkettőt, mégis teljesen máshogy állnak az önállósághoz.
Most..
majd térjünk vissza erre 7-9 év múlva
Sajnos nincs moderacio, hogy kiszurje a silanysagot. Magatol meg ugye ..., az abra mutatja.
Mege'rtem, ha igy dontesz. Nem vagy egyedul.
A 13 éves fiam reggelente magának vasalja ki az aznapi ruháit, (jó, az inget még én vasalom) és már nem kell mondanom, hogy segítsen. A 9 évesem, ha a kedvenc pólóját akarja felvenni és még nem tiszta, berakja a mosógépbe. Neki még én mondom.
Egy ennyi idős lánynak, a saját dolgait rendbe kell tartania. Én a fiaimtól nem tűrnék ilyen basáskodást.
Többet ehhez nem tudok hozzászólni. Amennyi a leírásodból kiderül, számomra nagyon gáz.
Topictól függetlenül, nem a topicindítónak szánom.
Úgy látom sajnos egyre több az életképtelen huszonéves. Akiket ha kiraknának egy lakatlan szigetre azonnal éhenhalnának. De lehet nem is kellene hozzá sziget, egy albérlet és 1 hét bőven elég lenne hozzá.
Én szégyellném magam mint anya, ha a lányom 16-18 évesen nem tudna pl. alapdolgokat megfőzni, mosógéppel kimosni, kitakarítani. Ha fiam lenne akkor is
. Basszus sok fiatal még egy rántottát sem tud sütni.
Csak igényeik meg elvárásaik vannak, de azok dögivel. Jaa hogy azért valamit tenni is kellene, na azt már nem. Ha meg a szülő ezt nem tudja megadni, máris megvan a bűnbak az ő sanyarú sorsáért.
Szia!
Szerintem ha visszaemlékszel, akkor kicsit magadra ismerhetsz, mert kb. mindannyian azt hittük 20 évesen, hogy rohadtul okosak vagyunk, felnőttek vagyunk és majd mi mindent jobban tudunk, ha a saját életünket kell koordinálni, legalábbis honnan veszik a bátorságot a szüleink, hogy egy felnőtt ember életébe beleugassanak. Majd mi tudjuk mit és hogyan akarunk, hogy az nekünk jó legyen.
Hagyd ! Főleg ne oktasd ki. Ha el akarod neki mondani azt, amit a kevés élettapasztalata okán nyilván nem lát át/be, azt úgy csináld, hogy a segítő szándékot lássa, hogy rendben, legyen ahogy ő szeretné, üljünk le, beszéljük át a kivitelezést. Ha leültök és pontról pontra veszitek, hogy mennyi az albérlet, mennyi a kaució, mennyi a havi rezsi, napi minimum mennyiből hozza ki a legkevesebb 3 étkezést, a bérletét, etc., és neki ehhez mennyit kell keresni, akkor kicsit közelebb kerül a valósághoz. Aztán a miheztartás végett ugyanezt vezesd le neki az otthoni helyzetre lefordítva, hogy mennyiből gazdálkodik a család, mennyi az annyi, amit be kell osztanotok 5 főre és ebből mennyit tudnál áldozni arra, hogy támogasd , amíg nem dolgozik. Ha fillérre be van osztva a pénzetek, akkor semmivel, ezt ő is beláthatja. Ha vmi jutna neki is, akkor én biztos, hogy azt mondanám válasszon, most ruhára, erre-arra fordíthat x összeget, amit eddig is megvettél neki, ha elmegy odaadod neki, de ér-e a "szabadság" ennyit, hogy ezt a pénzt albérleti díjban kidobálja az ablakon. Én azt gondolom, hogy becsülendő hogy dolgozgat, mert nem minden egyetemista hajlandó erre manapság. A szándékot, hogy nem vár el tőletek teljes anyagi hozzájárulást nektek is "illik" honorálni, tehát ami neki "jár", ha otthon van, azt amíg tanul mindenképpen odaadnám neki akkor is, ha elköltözik albérletbe, csak azt neki kell belátni, hogy azzal együtt ez mire elég. Én azt gondolom ha azt látja, hogy próbálod megoldani a vágyát, hogy tőletek külön költözzön, akkor sokkal kevésbé lesz ellenséges veled. Próbáljatok együtt kidolgozni vmi stratégiát, hogy ez megvalósuljon. Küzdjön, tegyen érte mégtöbbet és biztasd. Egy idő után valószínűleg magától is kezd majd beletanulni a nagybetűs életbe és rájön, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Az én nagyobbik gyerekem 23 éves, rengeteget változott az életszemlélete csak az elmúlt 3 évben is. Szóval türelem ! :)
A másik, hogy nem tudom mekkora lakásban éltek, de próbáljátok megoldani, hogy legyen nyugalma, ha otthon van. Az nem jó, ha egy zajos családban nincs privát szféra, állandó pörgés van és elvárás, hogy köztetek "éljen". Ha el akar vonulni hagyjátok, ne erőltessétek, legyen hol bekuckózni neki, még abban a korban van, amikor nem feltétlen kíváncsi a családtagjaira, nincs kedve kérdésekre válaszolgatni, beszélgetni. Ha nem tud elköltözni, akkor legalább legyen nyugalma, ne utáljon otthon lenni.
Takarítás, stb. : korábban csinálta ? Ha nem, akkor ne most akard megnevelni. Már mindegy. Lillarékának adok igazat, nálunk is így működik, hogy már egy ideje nem takarítok a lányaim szobájában. Most ott tartunk, hogy a 17 évesem magától is előveszi a Prontot és rendet tart, kiporszívózik magánál, és bár nem tökéletes még a rendszer, mert vannak szerintem hosszabb koszos periódusok, de már elkezni utálni magát, ha kupi van. :) Ettől többet én nem várok tőlük. Tanulnak, a kicsi is sokszor dolgozik hétvégente, ha úgytetszik letesz vmit az asztalra, a maga dolgát becsülettel elvégzi, így nem érzem korrektnek, hogy a szabadidejében házimunkát végezzen azon kívül, hogy maga körül rendet tart. Azt gondolom ezt így, hogy neked is dolgozgat a lányod az egyetem mellett nem nagyon kellene feszegetni. Főleg nem számonkérés jelleggel !
Szerintem nem rontottál el semmit, ne ostorozd magad.
Mindkettőtöknek nehéz időszak ez szerintem, a lányod épp az elszakadás-felnőtté válás határára érkezett, de ehhez még sok minden hiányzik neki. Még nincs meg a kellő életbeli tapasztalata és az anyagi lehetőségei sem. Az mindenesetre becsülendő, ha dolgozik az egyetem mellett. Azt meg valahogy meg kellene vele értetni, hogy a lehetőségeitekhez mérten tudjátok őt segíteni, de az exrákat neki kell majd előteremtenie ha ezek a szükségletei.
Próbálj vele nyugodt és türelmes lenni, kicsit "távolabb" lenni tőle, hagyni hogy elkezdje a saját útját járni.
A házimunkát pedig üljetek le és beszéljétek meg szerintem, hogy pl ő mi az amit szívesen bevállalna rendszeresen, de akkor az az ő feladata. Ne ad-hoc módon kelljen beugrania segíteni, mert arra mindig lehet kifogást találni. Pl. hétvégente kiporszívózik és vasal, csak hogy előre és rendszeresen tudjon számolni a feladattal.
A szülő szerintem is joggal vár el tiszteletet, de sokkal jobb, ha azt kiérdemli. Ez gyakran piszok nehéz, de mint elérendő célban remélhetőleg egyetértünk.
Nem rontottál el semmit. Én úgy látom, hogy eddig még szerencsés voltál vele, persze a példás nevelés is hozzájárul. Úgy látom, a viselkedése önzővé vált. Talán a másik családban más a divat, másképp élnek,több mindent megengedhetnek maguknak. És az is érdekes, hogy a fiú nem támogatja a vágyai elérésében. lehet hogy kedves fiú, de valószínüleg mindent megkap otthon, és semmit nem várnak érte. Félő, hogy a lánnyal is így bánik majd egyszer.
Én ráhagynám...! Oldja meg a problémáit, ha olyan okosnak tartja magát. Ha rádöbben hogy nincs igaza,talán visszatér.
Nekem mindig voltak gondjaim a lányommal. elkeserítőnek láttam önzőségét, hogy senki nem érdekli, ha vmit el akar érni. Érdekes, ezt a viselkedést főleg családon belül mutatja,kívülről minden szép,és jó. De nincs egyedül ezzel a családban. Majd talán felnő...! Mindent megtettem érte, ha a kisújjam nyújtottam,az egész kezem kellett volna. Mindez, viszonylag nehéz anyagi körülmények közt. Most jól keres. jobban mint én. Velem nem irigy, de a barátjával szemben már láttam azt a viselkedést, amit a férjem is produkál.
én úgy gondolom,neki kell megoldani a problémáit. Ha kell segítek. De a tiszteletet elvárom.
Tanács, segítség és szeretet. Szerintem ez a jó szülő-gyerek kapcsolat záloga. Egyszerűnek tűnik, de nem az. Nagyon nehéz megtalálni a jó formát, a helyes módot, a megfelelő mértéket. E tekintetben nem lehet tanácsot adni. Személyenként változik, és csak az érzések adnak támpontot. Rá kell hangolódni egymásra!
Nem biztos. Életkori sajátosság- lázadás... vagy ahogy írták megkésett kamaszkor.
De mindegy is
Egy ekkora leányzót már tökfelesleges csesztetni.
pl itt a késői kelés... - mondjuk vizsgaidőszak.. és a jelek szerint a leányzó az a tipus, aki éjjel tanul. Tanul mondjuk hajnal 2-3ig... biztos tökjó, hogy reggel 8 kor felverik - amikor még aludna. Miért nem lehet békén hagyni???
Mi történik ha csak 11 kor kel fel??? kb semmi.
ha meg el akar költözni akkor azt intézze egyedül... és a saját lakásában akkor kel fekszik amikor akar...
az a gáz, ha panaszkodik, hogy lusta
mert olyan amilyenre nevelték