Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hol rontottam el? :(
Létrehozva: 2016. november 10. 13:46
Üdvözlök Mindenkit!
Három gyermekes anyuka vagyok, boldog családi háttérrel, melyet beárnyékolnak a legnagyobb gyermekemmel egyre sűrűbben előforduló konfliktusok.
A nagylányom (20 éves) mindig céltudatos, szorgalmas, kiegyensúlyozott gyermek volt, jó jegyeket szerzett az általános iskolában és a gimnáziumban is, az érettségije is jól sikerült, jelenleg pedig első éves egyetemista. Régóta van barátja, bár még nem költöztek össze, egyrészt az anyagiak miatt, másrészt úgy gondolom, hogy a fiatalembernek kényelmes, hogy ő is otthon lakik, ahol mosnak-főznek-takarítanak rá, nem kell hazaadnia a fizetéséből sem, ugyanez a verzió áll fel nálunk is. A lányom az iskola mellett diákmunkát vállalt, melyből nem kérünk egy fillért sem, abból fedezi a kis dolgait (ruhák, kozmetikumok, programok stb.)
A problémám az, hogy mióta betöltötte a 18. évét teljesen kifordult magából. A testvéreivel utálatos, tehernek érzi őket, naponta többször hangoztatja, hogy utál hazajönni, mert a két kisebb gyermekem (15 és 8 évesek) folyton veszekednek, hangoskodnak, amúgy is mi elég "olaszos" család vagyunk. Ha itthon van nem segít semmiben, azzal takarózik, hogy egész héten reggeltől-estig suliban van, heti 2x pedig dolgozik (igaz 4-6 órában). Ha számonkérem, hogy ha éppen otthon van miért nem segít a takarításban, esetleg miért nem vasalja ki a ruhákat (persze amiben a sajátja is benne van), akkor húzza a száját és az a válasz, hogy nem mondtam neki, ha mondtam volna megcsinálja. Szerintetek mondani kell egy 20 évesnek, hogy amíg ő otthon van és a szülei dolgoznak akkor némely házimunkát végezzen el?
A barátja intelligens, kedves, jóravaló fiatalember, kedveljük, nincs vele semmi probléma, de más családi háttérrel rendelkezik. Míg mi elég sokat dolgozunk a férjemmel és ott a két kisebb gyerek, addig a fiú szüleinél csak apa dolgozik, anya otthon van, nem vezet háztartást, mert a nagymama főz rájuk és vélhetően jelentősen jobb anyagi körülmények között élnek, mint mi. A lányom ilyen életszínvonalt szeretne magának, de ezt mi nem tudjuk biztosítani számára, így folyton rosszkedvű és ez rányomja a bélyegét az egész családi életünkre. Nem lehet hozzászólni, már eljutottunk addig, hogy meg akartam simogatni az arcát és ellökte a kezemet, hagyjam békén, mert neki rossz napja van :(
Minden vágya, hogy albérletbe költözzenek, de kizárólag a belvárosba és lehetőleg 80 ezer alatti összegért. Szerintem álomvilágban él, de amikor elmondom neki, hogy manapság mi mennyibe kerül, megsértődik :(
Gonosz anya vagyok, ha azt szeretném én is, hogy elköltözzön? Nem azért, mert nem szeretem (hiszen imádom a gyermekeimet), hanem hogy tapasztalja meg milyen az, amikor be kell osztania a pénzt a kötelező kiadások miatt. Nem is értem, hogyan akar külön életet élni, amikor suliba jár és a diákmunkával nem keres sokat :( Persze a barátja megtehetné, hogy finanszírozza a külön életet, de a fiú nem erőlteti az összeköltözést, sajnos ezt a lányom nem akarja észrevenni, mi pedig a férjemmel ebben nem szeretnénk véleményt mondani.
Hol rontottam el? Másnak is vannak ilyen problémái az épphogy felnőtté vált gyermekével? Jó lenne tanulni a hibákból vagy tanácsokat kapni, mert még ott a másik két gyerkőc is...
Jó lenne már egészen kicsi koruktól a kis fejükbe verni, hogy a gazdagság nem JÁR. Ha nem tetszik, amit nyújtani tudok, akkor érje el, amit szeretne. Ne az én f...omat dugja csalánba, és húzzon le rólam felnőttként még 7 bőrt.
Ha ez a gyerek mentalitása, akkor nem tudsz neki annyit adni, ami elég.
Az semmiképp nem gyógyír, hogy habosra nyalom a seggüket.
minap beszéltünk a nőkkel a kupisságról
és mennyinek az nagyon fasza
én meg a pasi az 1 poharat se hagyom koszosan elől (pedig jön a taksinyanya)
mert olyan közegben szocializálódtam
pedig én voltam az aranyfaszú egyetlen gyerek és ráadásul FIÚ
nálam nem látsz soha koszosruhát, vagy száradót vagy vasalatlant elől
és csak a vasalást nem én csinálom a mosás teregetést nem adom ki a kezemből
Nem, nem szállhatsz be a kajájukba. Semmibe.
Egy 20 éves nőnek meg kell tanulnia beosztania azt ami van, és azt is, hogy önmagán kívül nem számíthat másra. Nem leszel mindig "ott", amikor baj van.
Hát akkor keressen Ő az Andrássyn.
Csak úgy mellékesen jegyzem meg, én oda nem mennék.
És mi a f....t kéne csinálnia? Alá tolni mindent, csak azért, mert a másiknak több van és a királykisasszony elvárja?!
Ne már...Felnőtt ember(nek érzi magát) keresse meg a rá valót.
Nekem is pont ez jutott eszembe: Mintha megkésett kamasz korát élné...
ma egyszerűen gyűlölik a fiatalok a csóró életet
mert előttük a jobblét a képükbe mászik a gazdagabb élet
mondhatod bármelyiknek, neked csak ez jutott, legyél happy
a csajok nem véletlen görcsölnek, hogy gazdag faszik fogjanak
100ezrével meg a neten is kurválkodnak
MERT nem elég ami jut a csóró anyuciéktól
nem hiszem, hogy van erre gyógyír
Tesó és a sampon cirkusz: Erről az a véleményem, hogy ha ő is használja otthon a közös dolgokat, akkor ez a reakció nagyon erős a sampon miatt. Ezt azért helyre tenném még sértődés árán is, mert nem a seggéből húzta elő a testvérét.
Az ajándékról pedig annyit hogy elemista koromba a spórolt pénzemből vettem két pohár készletet az anyukámnak két alkalomra ...és ma már egyik itt van nálam mert ők nincsenek ...Ezt az érzést még nem ismeri a lányod hogy akkor jó kapni ha adunk is de ezt a társadalom neveli beléjük mert csak azt látják hogy ezer kencefice kell mert ők meg érdemlik (pedig anya még jobban meg érdemelné ...) hogy az a sikk ha minden cucc menő és ha csak az a gondjuk hogy hol bulizzanak és hol élhetik a gondtalan életüket . Azt nem súgja a média hogy ezért dolgozni is kell hogy mindennek ára van...Igazad van mert te csak adtál a gyerekeidnek és el várnád hogy ő is ilyen önzetlen legyen ...de hátha majd rá jön hogy nem az anyós jelölt a tökéletesebb nő akit eltartanak hanem te aki a családért dolgozol ...Szoríttok neked ...
te ezt mondogathatod magadnak, hogy van mindre pénzed
DE MÁR ugye a saját lányod se úgy gondolja
mert látja, hogy a másikra a pasijára mennyivel több jut és még csak anyucija nem is melózik
"Az olaszos családot arra értettem, hogy pl. vacsinál egyszerre beszél mindenki,
nem ordibálunk, csak van beszélőként és az alaphangszínünk sem túl halk, 
nem gondolnám, hogy diliházban élünk. "
már bocs de ez messze van az olyan közegtől ahova szívesen leülnék, de mint látod a lányodnak se ok
Igen, talan kicsit magasak az elvarasok, bar nem tudom. A jo oldal az kezpenznek van veve, de miert nem ilyen meg olyan meg amolyan is me'g melle'.
Amiket irsz egyebkent, olyan, mintha kicsit elkesett kamaszkorban lenne a lanyod, ez a "me, myself and I" attitud akkor szokott tombolni:-)
O meg akkoriban "jokislany" volt:-) Na itt egy bonuszpont a sok keseruseg melle:-)
En sem eroltetnem a beszelgetest, de annyira lehet, hogy leultetnem, hogy "figyu, nem akarok nagy eszmecseret, csak el szeretnem mondani, hogy erzem magam az utobbi idoben kettonkkel kapcsolatban, nem kell, hogy valaszolj, eleg ha meghallgatod"... Aztan probalnam kivenni az indulatokat belole, inkabb csak egy helyzetjelenteskent elebe tarni, nem ugy, hogy te ezt meg ezt meg ezt, hanem bennem igy meg igy csapodnak le a dolgok (szoval en-uzenet formajaban, nem ora kihegyezve), es hagyni, kicsirazik-e benne valami.
Ez a kamasszal jol mukodik nalunk, vannak kisebb-nagyobb eredmenyek mindig:-) Csak azert irtam le, amit az elejen mondtam, mintha kicsit kamaszos lenne a lanyod nemely hozzaallasa.
Szerintem nem rontottál el semmi ....SŐT...., eddig! Az a 20éves lány hiába felnőtt....otthon gyerek, kezeld úgy! Mondd meg neki szépen, mit csináljon, ha pont ráér....Azon sem csodálkozom, hogy nem akar a kisebbek ANYJA lenni...., sőt rivalizál velük.....az anyjuk szeretetéért...
Az én lányomnál 13 - 5és 6 évesek a gyerekek...., a 13 éves simán veszekszik hülyeségen a kicsikkel....GYEREKEK!-szó szerint!
Ha a nagylány önálló akar lenni, az lesz. Ha gyerek akar még lenni, akkor duzzogva az lesz még egy darabig....Abban segítsd, hogy minél többet lásson-tapasztaljon a való világból....innen a meleg családi fészekből....egyszer úgyis kirepül!
Ha nincs pénzed neki /mindnek/ önálló lakást venni - ne szégyelld magad....EZ VAN! Örülj, hogy okos-szép-tanul....dolgozgat...., na, hogy nem Ő a háztartási alkalmazottak gyöngye....nem baj! Inkább tanuljon, mint mosogasson! Még mosogathat, vasalhat eleget...., mint TE!
En is beleesem a kamasszal a martirhibaba alkalmankent, hogy "nem igaz, hogy nem latja, hogy..."
Es egy darabig meg vagyok sertodve
, aztan elszegyellem magam, mert o is mondja, miert nem szoltam, ill. ha szolok, akkor altalaban tenyleg alaposan es szepen megcsinalja a kijelolt feladatot. Neha szebben, mint en szoktam.
Azert is szegyellem el magam, mert tudatosul, en se voltam am az az odaado, empatikus fiatal, aki ugrott, hogy mit segitsen otthon, mit vegyen le a szulei vallarol nap mint nap... Es igazabol szerintem ilyen keves van. Aztan valahogy beleerik az ember moralisan. Mostanra es mar joideje meg ez a termeszetes szamomra. Bizom benne, hogy a pelda nevel a legjobban:-)
Ne magadban keresd a hibát és ne próbáld meg oldani a lányod vágyait . Ti egy család vagytok ebben nőt fel ehhez kell alkalmazkodni . És hidd el nekem hogy a valódi régi "pénzes" családok soha nem tolják a gyerek feneke alá a megélhetést .Volt nekem kollégám a (Söller jégkrémre ha emlékszel )a tulajdonos ide Magyarországra küldte a kis fiát dolgozni tapasztalni ...Céges lakást kapott azt sem tudta mit kezdjen benne .Nem tudott egy gáztűzhelyet meg gyújtani nem hogy a kazánt kezelni . És magyarok közt dolgozni akik közül páran beszéltünk nyelvet . És 1 évet itt dolgozott azért hogy meg tapasztalja az életet . Tehát mond el a lányodnak keressen ő lakást (ha már pasi van elég nagy hozzá ) ha akar költözzön el és próbálja meg az életet. Ti tisztes család vagytok ezt tudtátok adni fel neveltétek ,otthon mindig van és lesz helye de az nem lehet hogy a család most már nem élheti az életét mert ő meg nőt . És a másik két gyerek még gyerek akik mozognak ,nevetnek , szaladnak ,veszekednek ...a nagy lány is ezt tette még nem is olyan rég .Ne legyen bűntudatod bármit írnak is ...csak itt Magyarországon szokás az hogy mindent a gyerekért és pláné ha pénz van akkor le hozzák a csillagot az égből . És a végén semmi nem elég . Enged el a lányod kezét hadd élje az életét dolgozzon, tanuljon hadd tapasztalja meg mi menyibe kerül . És akinek gyereke van mindenki át ment ilyen vagy hasonló problémákon csak van aki be ismeri és van aki nem .Sok sikert neked
Valószínűleg abban én vagyok a ludas, hogy bánt, hogy csak akkor csinál bármit is ha szólok és magától nem jut eszébe :( Tudom, hogy sok mindenben nagy az elvárásom (pl. házimunka), lehet, hogy ez azért van, mert annak idején én is besegítettem otthon és ezt várom el a saját gyerekeimtől is (jó kis régimódi vagyok mi?).
Ami még nagyon-nagyon rosszul esett, hogy borzasztóan anyagias lett amióta megkeresi a saját kis zsebpénzét:( Arra gondolok, hogy megvesz magának minden márkás kozmetikumot (L'Oreal, Garnier stb.), de eszébe nem jutna, hogy ha elhasználja a tampont, akkor esetleg vegyen egyet helyette. Persze tény, hogy mi nem kérünk tőle haza egy fillért sem, de azért jól esne, ha ilyen apróság eszébe jutna (arról nem is beszélve, hogy elhasználja, nem vesz helyette, de nem is szól, hogy vegyek én meg belefutok, hogy nincs otthon). Egyik este a fiam a Syoss samponjával mosott hajat és amikor észrevette, hogy nyitva van a flakon, egy órán át kiabált az öccsével, hogy az a saját samponja és nem használhatja más.
A csúcs a héten volt, amikor megkérdeztem, hogy szeretne-e venni az apukájának szülinapi ajándékot jövőhétre, mert ha igen akkor lenne ötletem aminek örülne és megfizethető (könyv), erre közölte, hogy nincs rá elég kerete, max. 1-2 ezer Ft. Értettem, nem erőltettem, de megfordult a fejemben, hogy magának mindent megvesz, de az apjának aki eltartja, még egy könyvet sem vesz a szülinapjára.
Az a baj, hogy a sok apróság miatt (ami lehet, hogy az én türelmetlenségem miatt is van) annyi keserűség gyűlt össze bennem, hogy már nem is akarok erről beszélgetni a lányommal, mert félek, hogy megint csak vita lesz belőle.
Fú, emlékszem, én is mennyire rühelltem, amikor a legváratlanabb pillanatban csapott le valami mélyen utált házimunka - pedig még jogos is volt...
Így visszagondolva talán jobb lett volna, ha közösen leülünk, összeszedjük a feladatokat, és mindenki rábök valamire a listából, és akkor az az övé, ő dönti el, milyen beosztásban végzi - feltéve, hogy NEM sohanapjánkiskedden jön el ennek a napja.
Vasalás: Az meg minek? Csak ing és blúz. Slussz. Azt meg mindenki kivasalhatja, amikor fel akarja venni. Ezt a problémát orvosoltam máris. :-)
Szerintem most kezd szembesulni a lanyod azzal, hogy nem feltetlenul eleg a vagyakhoz az, amit gondolt, amit o kimondottan dicseretes modon letett az asztalra eddig.
Irod, hogy szorgalmas, jo tanulo, fegyelmezett gyerek volt, jol sikerult erettsegi, egyetemi felveteli, stb. Emellett is dolgozik, nemcsak ul a baberjain es eltarttatja magat, mint szerintem sokan. Nekem ez eddig nagyon pozitiv keplet, arra is, amit ti szulokent beraktatok:-)
Viszont nem konnyu neki sem raebredni arra, hogy hiaba tett, tesz meg sokmindent, ez nem eredmenyez olyan szinvonalu eletet, amirol almodozik. Egyelore legalabbis. Nekem termeszetesnek tunik, foleg eletkorilag ez a fajta kis vergodesi reakcio, vilaggal valo elegedetlenseg. Most ebredezik. A tarsadalmi egyenlotlenseg kerdesere is.
Persze ettol me'g nem konnyu szulokent asszisztalni hozza, elhiszem.
En igazabol kivarnek, nem surgetnem sem az elkoltozeset (hadd erlelodjon benne tevolegessegig/realitasig), sem azzal nem gyotornem, miert nem veszi eszre, ha segithetne otthon. Valahogy ugy erzem, nappalis egyetemistakent plusz reszmunkaidoben dolgozva van eleg a vallan. Tobb mint nemely felnottnek (pl anyosjelolt?)... Miert gond az, hogy szolni kell, ha akkor tenyleg megcsinalja?
Azzal, hogy Te keresgélsz kérót, pont gyereknek nézed. Gondolom használ internetet, azt hiszem, menne neki. És akkor nem Te lennél a hülye, hogy nem jókat mutatsz. Nekem még kicsik a gyerekek, de azt hiszem, ilyen helyzetben annyit ajánlanék fel, hogy elmegyek vele megnézni, amiket kiválasztott, ha szeretné.
Hétvégi döglés: Én bizony nem kelteném fel semmikor, de amikor együtt a család, akkor megbeszélném velük, hogy én annyit tudok ígérni, hogy a kisebbek reggel 9-ig csendesen foglalják el magukat. Szerintem ez minden oldalról vállalható. Ha ez kevés, akkor füldugó. Kicsit már a ló túlsó oldala, hogy mindenki lábujjhegyen járjon, amíg elő nem jön...
Az irigyes topic pont erről szól. Tökmindegy, mennyi zseton van, mindig lehet nézegetni egy eggyel gazdagabbat, és magát szerencsétlennek érezni tőle. A szülők ezt tudják biztosítani. Ha nem tetszik, akkor tegyen érte.
Szerintem egy normális családban nem azon gondolkodnak a tagok, hogy kitől kéne megszabadulni, hogy több zseton maradjon...
Szerintem nem rontottál el semmit. Én is pont ilyen hülye voltam 20 évesen. Valahogy már kifelé állt a szekerem rúdja, nem éreztem magaménak az otthont, viszont saját lábra állni meg még kis hülye voltam agyilag. Anyukám tőlem is pont ezt kérdezte akkor, hogy hol rontotta el. Sehol.
Ne próbáld meggyőzni, hogy nem fog találni belvárosi albérletet olcsóér', mert akkor Te vagy a genya, aki keresztbe tesz. Keressen. Azzal se foglalkozz, hogy hogy fogja magát eltartani. Próbálja ki. Te ott vagy hátországnak, és az otthon is megmarad biztonságnak. Azt viszont nem ajánlanám, hogy Te pénzeld az önállósági törekvéseket.
Én nem érzem úgy, hogy nem engedem el, sőt. Próbáltunk nekik segíteni albérletet találni, rengeteg megfelelő/megfizethető lakás lett volna, felajánlottam, hogy beszállok a kajájukba, hogy kevesebbet kelljen arra költeni, ha elköltöznek, de egyik sem tetszett a lányomnak, mert az albérletek nem a belvárosban voltak. Mindig az volt az álma, hogy az Andrássy úton éljen tetőlakásban, de nincs tisztában azzal, hogy az mennyibe kerül. Amikor már a sokadik lakást mutattuk meg neki (a barátja ebbe nem is folyt bele), akkor közölte, hogy ne keressünk lakást, mert amit mi mutatunk az nem jó, mert nem az 5,6,7 kerületben van :(
Nem kezelem gyerekként, nem mondom meg, hogy hányra jöjjön haza, nem szólok bele a döntéseibe, tudomásul veszem, hogy felnőtt, de úgy gondolom, hogy mivel még velünk él valamilyen szinten még alkalmazkodnia kell a mi életvitelünkhöz, gondolok itt arra, hogy pl. mi általában 8 óra körül felkelünk hétvégén is, míg a barátjáéknál 11-kor kelnek fel és du. 4-kor ebédelnek. Ha felkeltem 10 körül (a többieket addig folyamatosan csítitgatom, nincs hangos tévénézés, nincs porszívózás stb.), akkor vérig van sértődve.
Kicsit úgy érzem, hogy minket hibáztat azért, mert még otthon kell laknia velünk, ahelyett hogy saját lakásban, saját egzisztenciával lakhatna a barátjával. Nem mi tartjuk vissza, csak még nincs rá lehetőségük, hogy ezt megteremtsék maguknak (legalábbis a lányomnak nincs rá lehetősége).
Nem rontottál el semmit.És amíg távol van, tartsa el saját magát.Hagyd őt elmenni hogy visszajöhessen.
Ami a két kisebb gyerek állandó veszekedését illeti, kapjanak ők is feladatokat, kösd le az energiájukat.Így ha végeznek a feladattal, örülnek majd a saját szabadidejüknek.
Csak légy következetes mindegyik gyerekednél!!!!!!!!!!!!!!!!
Mindhárom gyermekemre van "pénzem", nem írtam sehol, hogy ne tudnánk eltartani a gyermekeinket, nem is értem, hogy ezt miből következtetted ki
Az, hogy kevesebből kell kijönnünk, mint egy jobb anyagi körülmények között élő családnak nem jelenti azt, hogy nem teszek meg mindent azért, hogy a gyermekeim ne nélkülözzenek.
Az olaszos családot arra értettem, hogy pl. vacsinál egyszerre beszél mindenki, nem ordibálunk, csak van beszélőként és az alaphangszínünk sem túl halk, nem gondolnám, hogy diliházban élünk.
Nem rontottad el, csak éppen már a nevelését befejezettnek kell tekintened. Engedd el, élje a saját életét, vissza fog találni hozzátok. és meg fogsz lepődni, rendet fog tartani a "saját" otthonában. És arra is rá fog jönni, hogy az a pénz amellyel most rendelkezik, nem az övé. A párjának is ennie kell majd, albérletet, rezsit kell fizetni, egyéb kiadások is lesznek, és ezeken felül jön az ő kívánsága. De ezt megelőzi az hogy rájön, milyen jó érzés a párjának ajándékot venni.
Engedd el, de "fogd a kezét". Én mindenképpen megkérném, hogy vigyázzon, ne legyen még terhes, éljék az életüket, élvezzék ki amit lehet. Ha együtt maradnak, ez a kezdet szép emlék marad, amire tudnak majd érzelmileg építkezni.
Ne haragudj rá ha ellöki a kezedet, ez nem neked az anyának szól, hanem a helyzetnek, hogy nem tudtátok neki megteremteni azt, amire tulajdonképpen vágyik. Kérdezd meg hogy segíts-e neki lakást keresni. Segíts neki a saját útja kezdetén, de ne zárd be a családhoz visszavezető kaput.
Jól nevelted, értelmileg felnőtt, de az érzelmi részt saját magának kell kialakítania, ez az amit csak figyelemmel kísérhetsz. Ha megpróbálsz beleszólni, akkor csak ellenkezni fog. Ez az utolsó "lázadás" a felnőttkor küszöbén. Azt pedig hogy VALÓBAN jól nevelted-e, nem idegenek fogják megmondani, hanem évek múlva a lányod fogja tudatni azzal, hogy elégedettség tölt el ha rá gondolsz.
utál hazajönni, mert a két kisebb gyermekem (15 és 8 évesek) folyton veszekednek, hangoskodnak, amúgy is mi elég "olaszos" család vagyunk
ÉS EZEN mit csodálkozol? ki szeret diliházban élni?
az olaszos szöveg meg nem frankó
az olaszokból se ordítozik a jobban nevelt réteg
tipikus csaj viselkedése van
mások pénzén akar jól élni, anyjáén apjáén és a pasién
a szegényeknek még kivülről látni is nagyon szar, hogy mások gazdagabban élnek
de főleg ha bele is lát közelről a jobb életbe és neki nem jut, attól meg mi a töktől lenne happy
biztos jár a fejében, minek vannak ők hárman, amikor 1 gyerekre sincs elég pénzetek
mert már ezt összerakja magában, nem baba
Nem rontottad el ,hagyni kell menjen albérletbe és élje a saját életét csak így jön rá hogy nem terem semmi magától csak így tanul . Nem vagy rossz anya sőt . Enged hogy menjen így azt is meg tanulja hogy rendet kell rakni, főzni is kell a pénzt be kell osztani és talán azt is meg tapasztalja menyit ér ő a fiúnak .