Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elmennétek így?
Létrehozva: 2016. október 3. 14:56
Anyósomék házassági évfordulójáról van szó.
Előzmény : férjem külföldön dolgozik, ritkán van itthon. Most épp itthon van három hetet.
Anyósom 46. szülinapja egy hónapja volt. Mivel férjem még nem utalt nekünk pénzt, ami volt az meg elment váratlan kiadásra, az anyjának egy sálat és egy doboz bonbont vettem csak. Gondoltam majd kap még hozzá valamit, de aztán így maradt a dolog.
Kislányom hó végén volt 3 éves. Biciklit kért, amit anyós már jó ideje bevállalt, mondván hogy úgysem tud srmmi értelmeset venni. Így mi nem vettünk biciklit, ellenben a kislányomnak folyamatosan volt mondva hogy megkapja a szülinapjára. Erre amikor ünnepeltünk bicikli sehol és kapott helyette egy tábla csokit meg egy plüss figurás kulcstartót. Mondván, hogy váratlan kiadás volt, ne haragudjunk. (Szó szerint amit én is mondtam) Nyilván a gyerek csalódott volt. Férjem számon kérte hogy miért nem szólt ha nem volt pénze mert akkor megvettük volna mi. Erre kibökte hogy " A feleséged is azzal tisztelt meg hogy adott egy kalap szart ". Szerintem gusztustalan, hogy a gyereken áll bosszút az én figyelmetlenségem miatt.
Jövő héten lenne a házassági évfordulójuk. Szívem szerint el sem mennék. Ajándékot pláne nem vinnék. Férjem szerint abból harag lenne, mert nagy családi esemény lesz. (Képmutató bánya, mindenki tudja hogy halott a házasságuk )
Mondjuk ha nem jutna ennivaló az asztalodra, akkor biztosan átkozódnál. De azt ami már természetes, szükségtelen megköszönni?
Teremtés ... már annak is örülhetünk, hogy ez a kibaszott Föld itt van a lábunk alatt.
Nem olyan egyszerű az emberi lény teremtése. Rengeteg zigóta elpusztul.
láttad?
Akkor viszont veszett a világ.
Ha a háborodott elméjű anyákat tartjátok többségnek, az elég nagy baj a jövőre nézve.
Ez az:
"A többi embert simán embernek nézem, és úgy viselkedem velük, ahogy én is szeretném, ha velem viselkednének. Ez alap, de ettől még nem tisztelem."
Ez az a tisztelet amelyről beszélek, mert ez már az, az ember tisztelete. És most ezt vidd át a szülőkre. Úgy viselkedsz velük ahogyan szeretnéd hogy veled is viselkedjenek. Úgy bánsz velük ahogyan te azt magadra nézve elvárod. Függetlenül bármitől.
"Én csak azt látom és feltételezem, hogy minden édesanya jó. " => Ez egyszerűen nem igaz. Mármint az igaz, hogy Te így látod és feltételezed...
Miért?
Érdekes módon, amíg ti nem említettétek azt, hogy vannak olyan édesanyák, akik nem érdemelnek tiszteletet mert bántják a gyerekeiket, bennem ez még gondolati szinten sem merült fel. Én csak azt látom és feltételezem, hogy minden édesanya jó. Ettől pedig teljesen független az, amit a tiszteletről írtam, úgy tűnik nem értitek. Nem baj. Ennél világosabban nem tudom, és nem is lehet elmagyarázni, vagy valóban nem értitek, vagy pedig nem akarjátok megérteni mit is jelent az eredendő tisztelet.
De ebben a sok negatív hozzászólásban is van elgondolkodtató. Miért van az, hogy valaki a tiszteletről, hűségről, szeretetről beszél, és rögtön akadnak szép számmal, akik felsorolnak rengeteg negatív példát? Lehet hogy a gondolkodásmódon kellene változtatni. Talán ettől van az, hogy egyeseknek minden sikerül, sínen van az életük, mások pedig cseberből vederbe kerülnek.
És most komolyan filózz el rajta, én megemlítettem az édesanyák felé a tiszteletet, ami szerintem normális, alapvető dolog. Erre viszont nektek csak a rossz jutott eszetekbe. Miért? Miközben arról próbáljátok meggyőzni a többieket, hogy a ti édesanyátok nagyszerű, szeretnivaló. (ne vedd magadra, csak akinek inge...) Vajon hiteles az az ember, aki azt vallja hogy nem adja meg a tiszteletet csak ha az anyuka kiérdemli?
A glóriát épp TI emelitek az anyaság fogalma fölé. Szerintetek érdem anyának lenni, ki kell érdemelni azt, hogy anyának nevezzenek valakit. Hááát, nekem viszont ez érthetetlen.
Más.
Nem azt kérdeztem, hogy tiszteletet érdemel-e az a nő, aki sérült gyereket szül. Nem is folytattam a gondolatmenetet, mert fölösleges azon mélázni, hogy ő neveli-e vagy sem. Azt kérdeztem, vajon a sérült gyerek tiszteli-e az édesanyját aki világra hozta, noha soha nem fog tudni teljes életet élni. Kérdeztem ezt amiatt, mert a sérült emberekben több az érzés, örülnek az életnek. Független attól, hogy az életük nem lesz teljes, amiatt szomorúak.
Az emoció pedig nem tartozik ehhez a témához. Ha azt firtatnám, hogy az édesanyát tiszteljük-e amiatt amit értünk tett vagy sem, akkor igen, abban már közrejátszanak az érzelmek. De hogy alapból egyáltalán az életnek örüljünk, annak adjunk hálát hogy vagyunk, az nem emoció. Érzelemmentes.
Mi van még... ja igen.
Hogy vannak kik jobban örülnének annak ha meg sem születtek volna. Miért is? Mert nekik nem jutott arany étkészlet? Vagy mert csonka a kezük? No igen, lehet így is gondolkodni. Erre csak egy válasz van, kötél és csillár. Senkinek nem kötelező élni ha nem akar, nem kell fanyalogni. De ha már valaki úgy döntött hogy végigcsinálja, az csinálja becsülettel, és ne nyavalyogva.
Sűrítettem, mindenki hámozza ki a magáét.
:-) Kitartás!!!! Mesélj!
Épp tart az esemény. KATASZTRÓÓÓFAAA
Én is hasonlóképp.
És tudod miért? Mert szerető nevelést kaptunk. Akibe szószerint beleverik a tiszteletet, annak lesz ez egy központi kérdés.
Aki szabad -bár tudom ez elég hülyén hangzik- az nem hagyja magát. Én is ilyen vagyok. Tisztelet annak jár, aki kiérdemli a tetteivel. Nem fogok mondjuk a bajuszom alatt morogni egy hivatalban, orvosi rendelőben vagy közértben...hanem fogom magam és szólok. Mert nem hunyászkodok meg.
És sajnos a szeretet nélküli nevelés eredménye ez a sok megkeseredett ember.
nekem meg a nép többsége csak a flóra és a fauna része és ennyi, de egy veszélyeztetett állatfaj sorsa jobban érdekel mint ezek a kártékony pondrók
"és úgy viselkedem velük, ahogy én is szeretném, ha velem viselkednének"
én meg úgy viselkedem velük: a viselkedésükből felmérve amilyen jár nekik
mellesleg meg nyalhatja a seggem akinek nem tetszik, mert szabad vagyok, szívesség nem kell, más rokonait elviselni nem kell, fizetés valakiktől nem kell (és ez már garantaljá, hogy nem kell elviselni hülye munkatársakat) hivalokban ülő faszoknak kalapolni nem kell, dokiknak behúzott nyakkak doktorurazni nem kell.....
Ha belegondolsz, egyszerűbb népséget elég jól kordában lehetett / lehet tartani ezzel a "tisztelet" dologgal. Nem megy mindenki a saját orra után, hanem meg van határozva, kit kell tisztelnie (= ki felé tartozik kussolással). Nem kell azon gondolkoznia, hogy XY érdemes-e a tiszteletre, és ha nem, akkor mi legyen az irányvonal.
Én a tisztelet szót egész máshogy értelmezem + nem vagyok az a tipikus emóci (szavaiddal élve), így nekem ez a romantikus születés blabla már olyan magasságok, amik nagyon távol állnak tőlem.
Nálam nem létezik ez az alapvető tisztelet. A többi embert simán embernek nézem, és úgy viselkedem velük, ahogy én is szeretném, ha velem viselkednének. Ez alap, de ettől még nem tisztelem. Abszolút semmilyen érzéseim nincsenek felé. Sem akkor, ha idős, és akkor sem, ha terhes.
elég sok esetben inkább utálatot érdemel, mert az önzésével egy méltatlan életbe kényszeríti a gyerekét
de erről már sokat beszéltünk
feudális tekintélyelvű világból maradt ez a feltétlen tisztelet jár szarság
a főúrnak alatvalója volt mindenki és mint egy darab szarral beszélt velük
az ettől frusztrált emberek is csináltak maguknak alatvalókat
a fiatalabb már édesecsém lett a feleségnek a gyereknek 3 lépés távolságból magázni kellett a ház urát
mindenkinek tisztelni kellett az öregebbet, akkor is ha szar és nem érdemli
és még mellé jött a vallásos szarság
a frusztrált réteg mindig a tőle gyengébben verte le hogy maga egy nulla és a nagyúrfelé kuss a neve
ma is láthatod a melóban a kisfőnök pont ez a trágya
Az a sértődött "gyerek" már valószínűleg felnőtt, ha megszakította a kapcsolatot a szüleivel. Épp ezért úgy gondolom, hogy igen, el tudja dönteni. Vagy szerinted hány éves kortól tud egy ember dönteni?
És kizártnak tartom, hogy egy szeretetben nevelt gyerek, akivel a szülők normális kapcsolatot alakítottak ki, elforduljon a szüleitől.
Nem mellesleg én már sértődős szülőről is hallottam, aki jól lehordta mindennek a felnőtt gyerekét, mert annak a párja épp nem tetszett neki vagy a politikai nézetei stb. És a sértődős szülőnek eszébe sem jutott nyitni a gyerek felé, vagy urambocsá' elnézést kérni. Mert ugye a gyerek dolga, hogy csússzon-másszon a szülei előtt.
És mielőtt az általánosságban írt soraimból messzemenő következtetést vonnál le: nekem jó a kapcsolatom a szüleimmel!
A legszebb, hogy anyósomról sem volt szó :D Egyedül anyu anyját említettem a téma kapcsán. Egyébként meg általánosságban írtam.
Azt sem értem, hogy az én gyerekem hogy került szóba.
Alighanem a kedves beszélgető partnerem már jó rég várta, hogy írjak valamit, amire végre bedobhat valami bájos kis fröcsögést. Ezt csinálja folyamatosan. Azt ugyan nem értem miért, mert ugye ő csupa nyugalom meg kedvesség. Harag nélkül persze
Te komolyan képtelen vagy pár sort értelmezni? Totál nem írtam olyasmirtől, amit te zagyválsz. Szerintem fuss neki még egyszer reggel frissen, mert ez estére már nagyon nagy falat neked. Vagy kerüld ki az összetett mondatokat, mert azokkal látom, van gondod.
Ezért kár volt ennyit pötyögnöd, mert most ezt elég csúnyán benézted. Kár hogy nem lehet törölni, mert így ez elég ciki neked :(
Nem. A gyerek valami miatt elfordul.
És ez csak a szülő hibája.
Ha a gyerek nincs semmilyen befolyás (drog, pia,szekta) alatt akkor a szülő váltotta ki belőle a sertettseget.
És ezen nincs mit ragozni. Aki nem élte at,nem papolhat.
És a sértődött gyerek el tudja dönteni mi az érdemtelen?
Nem hiszem, de minden esetre jobb neki fenntartani a haragot, a lelkiismeretfurdalás fenntartását, mert neki az a hasznos.
Azzal lehez zsarolni a szülőt! Ha már a világrahozta őt, ugye?
No, a józan ész ugye itt nemigen használ, másképpen kell rávezetni a gyereket arra, amire szüksége lesz akkor amikor a szülő már nem él.
Sok szülőnek csupán ez a bűne.
Most kéne benézni a válós topikba.
Ott mindenki egytől egyig elítél egy férjet, aki veri a feleségét.
Az anyát, aki veri a gyerekét meg tisztelet illetné meg...hmmm....érdekes...
Miről beszélsz?
Totál félreértelmezel nyanya!
Azért mert utalja az anyóst még nem dühös.
Van fogalmad arról amiről beszélsz?
A születésről ilyen lecsupaszítottan hogy lehet beszélni? A születés misztériumáról soha nem hallottál?
Miért van ilyen iszonyú kemény és mindenkit utáló érzéketlen szíved?Nehogy azt hidd hogy ebből a gyereked nem érzékel semmit.
Figyelj rá és nyisd meg a szived, ne termelődjön újra ez a motorikus , lélektelen nemzés, gyermek kihordása, gy.nevelése.Csodát kaptál a kezeid közé a gyermekeddel, nem érzéd milyen szerencsés vagy hogy magad is megszülethettél és még gyermeked is lehetett?
Csodálatos az élet, mindenért köszönet jár annak akitől kaptuk.A várandósság és a gyermek születése igenis felemelő dolog, a maga nyűgével és fajdalmaival együtt!
Ilyen kemény lélektelenül gyermeket élere hívni és nevelni mégis hogy lehet?
Szomorú fekete felhő van a szivedben, mindent belepő és rothasztó gőgősséggel a párod anyja és rokonsága felé.Ez belülről rothasztja a családod, ahogy írtad is.
Szüntesd ezt meg, élj harag nélkül és tisztán.És nem másokért, hanem magadért.
Nagyon sajnállak hogy neked ennyire futja csak..................
Vajna Timike, te vagy az???
A vallás sosem vezet jóra. Csak gyűlöletet szít.
És ezt a történelem mondhatja velem.
Visszatekintve, szinte minden háború és öldöklés valamilyen vallás miatt tört ki.
A vallásos ember gyenge. A gyenge ember pedig befolyásolható.
Maximálisan igazad van.
Semmi sem jár érdemtelenül.
Így van. Ha egy gyerek nem tartja a kapcsolatot a szüleivel, az nem az ő hibája, hanem a szülőké.
Utálom, mikor valaki a tisztelettel jön, mert azt ki kell érdemelmi, nem jár csak úgy.
Mert ez ennyi és nem több.
Amitől több lesz az már az, ami a szülés után van. Azután dől el, hogy valaki édesanya vagy egy csak egy nő, aki mellékesen szült egy gyereket. Azt gondolom, ha egy gyerek minimális tiszteletet, szeretetet sem érez a szülei iránt, akkor elsősorban nem a gyerekben van a hiba. Normális családban, normálisan nevelt gyerek általában szereti a szüleit. És tiszteli is persze.
Az én anyám mindig mondta, hogy az anyja megszülte, mert szégyen lett volna elvetetni. De azt persze nem bánta volna, ha nem éli túl az öngyilkossági kísérletet. Mert így is tudott róla mindenki. Legalább egy gonddal kevesebb lett volna. Hát egy anya soha nem.gondolkodna így.