Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családi ház vagy spórolás?
Létrehozva: 2016. október 1. 15:28
A helyzetünk röviden: átlagos fiatal pár vagyunk, nulla szülői segítséggel, önerőből próbálunk meg boldogulni az életben.
Egy ideje külföldön élünk, azért jöttünk ki, hogy otthon vehessünk egy családi házat. Ha minden jól megy, nemsokára meglesz rá a pénz javarésze, aztán szeretnénk hazamenni, elméletben normális fizuért el tudunk majd helyezkedni, és a közeljövőben némi hitellel megpótolva vehetünk egy kertes családi házat.
Ez volt az álmunk, ezért dolgoztunk, ezért jöttünk ki. Spórolunk, nem élünk nagy lábon, nincs sokmilliós kocsink, nem járunk a Kanári-szigetekre nyaralni, nincs plazma TV-nk, mert a házra gyűjtünk.
Az utóbbi időben viszont kicsit elbizonytalanodtunk. Ha családi házat veszünk, ahhoz kell majd még némi hitel, illetve biztos kell felújításra is költeni a jövőben. Ezesetben valószínűleg csak minimálisan tudunk spórolni, és nem fogunk tudni félrerakni egy kis kezdőtőkét a gyerekeinknek.
Csakhogy tudjuk, mivel jár a nulláról indulni, meggebedni, suli mellett két helyen dolgozni, elhagyni az országunkat, szenvedni és kimerülni azért, hogy előre jusson az ember. Nem, nem érezzük úgy, hogy ez olyan jellemformáló lenne, mi is szívesen járnánk néha nyaralni, vagy vennénk ezt-azt...
Ha csak egy olcsóbb lakást vennénk, akkor valószínűleg rendesen félre tudnánk tenni, 4-5 év múlva hitelre venni egy kis lakást, kiadni és abból fizetni a lakbért, mellette is spórolhatnánk. Akkor mire a gyerekeink felnőnek, eladhatnánk a lakást és lenne egy kis tőkéjük, hogy nekik már ne kelljen kényzerből külföldre menniük vagy éjszakázniuk suli mellett és későbbre halasztani a gyerekvállalást anyagiak miatt.
Igen, ez a rész még elég elméleti, sok minden történhet 20-25 év alatt, de az alapdöntést most kell meghozni. Önzőnek érezném magam, ha nem tennénk félre a leendő gyerekeinknek, miközben tudjuk, milyen nehéz önerőből elindulni, de közben fáj lemondani a nagy álmukról, a családi házról.
Ti melyiket választanátok?
A szomszedunkban van egy kis tenyernyi kutya, nyilvan nekik van a legnagyobb hangjuk hogy ellensulyozzák a kis termetuket, de csak neha hallom, nem zavar, szerencsere nagy kutya es sokat ugato nincs, de lakasban is ugyanugy hallhatod másét, van ott is bőven... ;)
Ha meg van füved, akkor a szomszed funyirasa nem fog zavarni, mert neked is le kell vagnod :)
Azt hiszem a kertesbe az koltozik sokszor szivesebben aki introvertaltabb. Nekem pl tokeletes kint meginni egy kavet, vagy kicsit pakolaszunk kint vagy grillezunk, ha levegore vagyom, nem kell emiatt az utcakat róni es helyekre beulni, hogy kimozduljunk. Masok vagyunk mindannyian. Persze orulnék ha lenne jofej szomszedom akivel ossze lehet jarni akár gyerekkel, de ennek kicsi az eselye es ugyanugy lehet olyan figura is hogy nem szimpi, ő meg tapadna pedig, na az ciki.
Na mindegy mindenhol ki lehet fogni idiota szomszedokat, ezt nem tudhatja az ember.
A TI-nek viszont, mivel nagy álmuk, nem kell lemondani a kertesrol hogy a leendo gyerekeknek minel tobb jusson (az is lehet hogy csak 1 gyerek lesz es akkor neki még tobb juthat).
Ja,kutyák,majd elfelejtettem,nemrég keretes övezetben járok, kinyílik egy ajtó, rohan ki egy kutya,egyenesen nekem, már majdnem rám ugrott,amikor az ökör gazdája mégis szólt valamit a dögnek,de már ott volt teljesen előttem a kutya, már majdnem rám vetette magát
Ja és ami még szuper a keretesben,az állandó fűnyírózás,szigorúan vasárnap délután 2-3- között.
Csakis.
Belváros nálam is no way!
Visuont jagyon zavarnak az éjjeli hangok, ugató kutyák pl őrületbe kergetnek. Itt külvárosban sok a zöld, a terek, parkok. Éjjel meg mivel sétálóutcára néz az ablak csend van. Nagy csend. :)
De persze töl megértem azt aki kertesben érzi jol magát. :)
Ember-környezet és persze szerencsefüggő
Nekem meg arról panaszkodnak családi házas környéken élők,hogy ugye mindnekinek automata kapu,bemegy a garázsba ,anélkül,h kiszállnak,hetekig nem is látják egymást,mindenki megy be a csigaházába, gyerekek is külön a kis udvarukon, egy időben járt át a fia a szomszédba,az ottani gyerekek hívták,de anyuka olyan pofákat vágott,hogy inkább nem ment,meg egyszer meg is hallotta a gyerek, hogy anyuka puffogott,hogy minek jön át ez a gyerek...miközben az ő gyerekei is vissza voltak hívva.
Sok ismerősünk ment ki Bp-re, olyanok is ,akiknek már a dédanyja lipótvárosi úrilány volt, és persze van,akinek nagyon bejön,de sokan panaszkodnak és elindult egy tendencia,vissza a városba.
Egyébként én Bp születettem,koliban laktam első pár hónapom babaként, később egy váci panel következett, nagyon nagy élet volt ott,kisváros,közel Bp-hez,ott a Duna ,jártunk le sokat vizisportolni,imádtam, állandó bandázások, bográcsosások, utcabulik, aztán kamaszként vissza Bp-re, a bulikorszak már itt ért.
Persze a kertes házas övezetnek is több alfaja van,vannak a falusi őslakosok,amikor Mici és Juci már 40 éve szomszédok,sőt már a nagyanyjaik is azok voltak,ez egy történet és a másik,ami az én környezetemben többször előfordul,amire rálátásom van, az, hogy fiatal, értelmiségi bp-i családi romantikus hangulatban kiköltözik Bp-ről.
En laktam tobb helyen lakasban es sehol nem foglalkoztak egymassal az emberek, es ismerosok kozul is egyet tudok, aki az also szomszeddal joban lett. Nem hiszem hogy ez annyira atlagos foleg Budapesten.
Vilag vegere en sem koltoznék, ahonnan masfel ora a belvaros, legalabbis egyelore, es nem is csak annyira vannak kerttel rendelkezo hazak. (Ha ugyanannyira hallani egy szomszedot, akkor is inkabb a plusz kertet valasztanam:D)
En pl agglomeracioban laktam pont kamasz eveimben es az alkalmankenti bulizas nehezkes is volt hazajutas miatt, de azert megoldottuk. Emiatt nem fogok a zajos belvarosban lakni... 😂
Nagyon jó kérdés.
Én is sokat hallom a kertvárosi anyukáktól, h szinte el vannak zárva a külvilágtól. Sokan sajnos ott maradnak a kertesházas övezetben 1-2 gyerekkel kocsi nélkül, mert azt apu használja. És szinte igy sehova sem tudnak kimozdulni. Mire összecuccolják a gyerek(ek)et már szaladhatnak haza etetnialtatni..
A másik ami elsi ír, h tényleg nem túl baratkozosok a családi házasok. Nálunk a panelek közt rengeteg haver, barat, ismerős van. 1 telefon és bárki csatlakozik hozzánk egy kis bandázásra.
Én nem mennék kertesbe, mert lusta is vagyok gondozni ill nem szeretnék elszeparálódni. Kivétel persze biztos van, hogy a kertes övezeznek is van közössegi központja, de sajna nem ez a jellemző.
Mit értünk gyereken?Ovist?
Vagy sulist,aki mindenféle különórára jár a belvárosba?Vagy bulis tinit?
Gimiben sok családi házas barátnőm aludt nálunk a belvárosi lakásban és irigyeltek,hogy én ott vagyok mindennek a közepén.
Értem amit mondasz,ház kis telekkel, van ismerősöm,aki ilyenben lakik,kb egymás szájába érnek a családi házak, hiába jogilag önálló ház, mindent hallani a szomszédból.
Nálunk is van zöld udvar, ott játszhatnak a gyerekek,sok-sok gyerek összeverődik egy társasban ,míg azt látom,ahol családik vannak, a gyerekek azeparálódnak.
Ma már nem divat egymáshoz átjárogatni
Egy másik ismerős arról panaszkodik, hogy hiába a kert,a gyerekek az utcán szeretnek lenni,ő meg akkor ugyanúgy sasolhat,mintha játszón lennének.
Nekem még gyerek-balhéért sem kell innen kitennem a lábam. :-)
... Akkor végül törölted magad innen..
Ugye,te vagy az,aki "kémikus" nickken kb. egy hónappal ezelőtt indított egy topikot hasonló témában,ami nagy vitát kavart. Ugyanis akkor sokan rájöttek a csúsztatásokra,hazugságokra,meg az előző nicknevekre is.
Ezek szerint mégis maradtál Angliában és továbbra is húzod az igát ott fillérekért egy gyárban szalag mellett? Most megint másik nikkel itt vagy és megint kérdezel? Ha egyáltalán igaz a kérdés is....?
Ja meg medence is volt nyáron.
Gyerekkel nagyon jó a családi ház!
Eret is vágnék magamon, ha kint kellett volna korzóznom órákat a házak között, hogy levegőhöz jusson a gyerek
Meg ha nem tudnék kiülni a verandára. Nekünk is lesz kis homokozó, hinta már van jó ideje. Attól még fogunk menni játszótérre a gyerekharcokért és társaságért, de nem kell minden alkalommal, ha épp úgy jön ki a lépés.
Szóval aki gyereket akar, annak nagyon kényelmessé teszi a kert a dolgokat.
Nem mizéria, ha valaki szereti a saját házat.
Nekünk nem nagy a kert és a ház sem veszett nagy. Sokkal több benne az öröm, mint a nyűg.
Én pl. nagyon szeretem, hogy oda ültetek virágot, ahova akarok. Oda teszek trambulint, kismedencét, homokozót, ahova akarok, és legfőképp azt engedek be, akit én akarok. Nekem 3 pici volt egyszerre, nagyon jó volt, hogy közel gyerekbaráttá alakíthattam a kertet.
No,igen, ma már nem nagyon akarnak a gyerekek a szülői házban maradni,akkor sem, ha önálló lakrészt alakítanának ki nekik a tetőtérben.
A gyerekek felnőnek, aztán az öregek ottmaradnak nyugdíjasan a nagy házban
És ne feledjük,minél nagyobb egy ház,annál nehezebben forgatható az ingatlanpiacon
Nagy ház-nagy rezsi,jó hacsak nem valam sziszipszup szigetelt,de akkor meg az ára...
"nagy ház nagy gond"
Van sok 120-150nm-es családi ház, amikbe én nem költöznék, mert vagy rámegy heti 1 egész napom takarítani, vagy sokba kerülne a takinéni :)
De azért vannak kisebb családi házak, a miénk 80nm, hát, lehetne nagyobb, vagy nekünk lehetne kevesebb cuccunk, de van egy kis kert, és ez a lényeg. :) De nekünk is csak 1 gyerek van, és nem önálló családi ház, mert az anyagilag egy nagyobb ugrás lett volna. Kompromisszum volt, de szuper ez így is. Én inkább arra koncentrálnék, hogy legyen a gyereknek saját szobája, még ha kicsi területű is, de én örültem, hogy magamra tudtam baszni
, meg hogy tényleg nem kell túl nagy kert és túl nagy ház, mert hamar elrepülnek az évek és hány és hány szülőt ismerek, akik egyedül vagy ketten ülnek a 130nm-es házban, és befűteni is alig tudják!
Mondjuk én egy örökölt házat elfogadtam volna, kivéve ha a szülők olyan rossz anyagi helyzetben vannak, hogy igazából nekik is jól jönne, csak hát első a gyerek.
Nekem semmit sem tudtak adni, kiskoromban indult egy életbiztosítás, amire azt mondták, hogy egy kis garzonra elég lesz (értékkövetést anno még nem állítottak be? :D), de a válás után ez hol volt-hol nem volt fizetve, így a végén alig valami lett belőle sajnos, ami el is ment hamar (pár száz ezer ft), DE ki tudtam belőle menni Angliába au-pairkedni úgy, hogy volt tartalék a számlámon, tudtam venni egy normális fényképezőgépet, stb. Hát, garzont még beugrónak se lett volna elég, és nem csak azért mert nem volt rendszeresen fizetve később. :)
És végül egy személyes példa férjem részéről, szülők, de főleg apuka eléggé tartalékoskodó, mondhatni spúr, ami így mostanra szép eredményt produkált, hitel nélküli házunk van (de nem csak az ő segítségével). Viszont a férjem gyerekkorában sosem volt egy játszóházban, moziban, Mekiben, Csodák Palotájában, sehol, amire egy gyerek alapvetően vágyik és ahova néha szokták vinni... Élményt nem kaptak az évi egy nyaraláson kívül. Persze, most hitel nélkül vagyunk, ami szuper. De ha kevesebb tartalékot képeztek volna és a fiúk is megkaptak volna vágyott dolgokat, akkor pozitívabb lenne a gyerekkori emlék. Talán csak nem akarták elkezdeni ezt a "nagyvilági" életet adni a fiúknak, mert ha egyszer eljutnak ilyen helyekre, akkor utána megy a rinya a repetázásért.
Na kár hogy utólag olvastam vissza, látom szépen elismételtem azt, amit előttem már leírtak :) De talán jól jön a döntésben még egy személyes tapasztalat.
Ja és még egy dolog. Minket nagyon akartak segíteni a szüleink, bár pénzük nekik sem volt, de örököltek egy házat, amit nekünk adtak volna, és felújíthattuk volna magunknak. De ezt én nem akartam, aminek több oka is van, de nagyrészt azért, mert úgy éreztem, hogy felnőttek vagyunk, a saját erőnkből kell boldogulnunk, szóval én felnőttként nem szívesen kapaszkodnék a szüleimbe, bár ha kényszerhelyzet lenne, akkor nyilván elfogadnám a segítséget (ahogy el is fogadom sok minden másban). Szóval kalkuláld bele azt is, hogy nem biztos, hogy a gyerekeitek akarni fogják, hogy ti teremtsétek meg nekik a javakat felnőtt korukban. És mi is ebből indulunk ki a saját gyerekünkkel kapcsolatban. Szeretnénk neki mindent megadni, amíg szüksége van rá, és amíg ez természetes, de felnőttként neki kell boldogulnia az életben, én nem tartom jó dolognak, ha egy felnőtt embernek a szülei tolják oda a lakást, kocsit, stb... De ez persze egyéni értékrend kérdése.
Mi épp most vettünk családi házat. Már nem vagyunk fiatal pár (bár ez elég relatív), a harmincas éveinkben járunk, egy óvodás korú gyerekünk van. Én úgy gondolom, hogy fontosabb az, hogy MOST legyen egy nyugis, kellemes, idilli élettér a gyerekünk számára, mint az, hogy a bizonytalan jövőre esetlegesen összekuporgassunk neki valamit. Szerintünk fontosabb a kert, a nyugodt, idilli környezet, jó levegő, családias légkör stb. A jövő annyira bizonytalan, nem tudhatjuk előre azt sem, hogy konkrétan mennyit fog érni az, amit esetleg megspórolhatnánk, ha nem így döntünk. Mondjuk nekünk szinte semmi félretett pénzünk nem volt, nagyrészt hitelre vettük a házat.
Egyébként annyi mindentől függ ez az egész. Például attól is, hogy hol vennétek ingatlant, mi annyiért vettünk egy viszonylag nagy és szép felújított házat nagyon jó környéken, de vidéken, amennyiért Bp-n max egy lepukkant panelt lehet kapni.
Én sosem értettem ezt a házmizérei dolgot
Hacsak nincs egy szexi kertész és takarítófiú, a nagy ház nagy gond.
Én lakásban nőttem fel,párom is, most is lakásban élnünk.
Először volt 2 szoba a társasházi lakásunkban az első-legfelső emeleten ,később megvettünk a padlást,beépítettük, így most már van egy 88nm alapterületű( tetőtér miatt a hivatalos alapterület hetvenpár) és nagyon kényelmesen jól elférünk 1 gyerekkel,( 2 gyerek is elférne,nem ezért nincsen). A társasháznak van egy közös kertje,amit egy gondnok tart rendben.
Sokan vágynak a nagy házra,megszerzik,utána meg nyűglődnek vele.
én azt avariációt választanám,amihez kevesebb hitel kell.
Az én tapasztalatom szerint a gyerkek pontosan attól menekűlnek, amiben felnőnek.
Pl. A szülők gyári munkát végeztek otthon a saját műhelyükben, sok gépük volt, (100 körűl),olyan mint maró/eszterga/CNC, stb....stb....
A férj állandóan dolgozott, mi fürödtünk egész nap, ő pedig este már majdnem sötétben jött, hogy "megmártsa magát"
De persze a gyerekeket is befogták, pl. takarítani/csomagolni, és a gyerek pedig azt utálta meg.
Másik....
A szülők biztosítást árultak, az állandó telefon hívások, az állandó hazudozások, amitől elment a kedvük.
...és akkor még nem is említetted, h esetleg az idős szuleidet is tamogatnod kellene...
Ismerős körben van egy anyuka, nagyon régről, gyerekkorombol ismerem. Okos lány. Mindenaron amerikai állampolgár akart lenni. Az is lett, ott három férjét fogyasztott el és tömte a saját bankszámláját még a szuleiet is. Végül egy magyar férfival vállalt gyermeket, aki az usaban született tehát amerikai, de itthon élnek. Na neki nem nyugdíja lesz hanem bankszámlája... keresztül kasul utazta a világot, van diploma, most a fia apjának dolgozik, meglátjuk mennyire lesz tartós ez a kapcsolat de az végülis mindegy is. Az meg h úgy is lehet nézni h számító qrva még úgy is hogy elérte az álmait szinte mindegy. Ugyis csak az mond rá kígyót bekat akinek a véleménye pont nem érdekli...
Hat a befektetesek azert mukodnek, mert otthon valahogy az embernek nincs motivacioja gyujtogetni. Egy Questoros barat azt hiszem a 70%-at kapta vissza. Hat, gaz volt az egesz es barkivel barmi tortenhet, de azert igy elni nem lehet szerintem, felelemben. Sajnos en pl nem vagyok nagy gyujtogeto, mert mindig volt mire koltenem, inkabb elutaztam egy csomo orszagba, de nem bantam meg. Aki megteheti, azert éljen is, kulonben egy megkeseredett ember lesz belole. Teszunk felre a gyereknek is, de nem nagy osszeget havi szinten. Valamennyi legyen, aztan majd lesz valahogy.
Az a baj inkabb, hogy ugye lakhatasra hitel, aztan gyereknek tenne felre az ember, aztan sajat magara sem artana tartalekot kepezni, es akkor a nyugdijas korrol ne is beszeljunk, mert ez egy mas topik lehetne, szoval ha lenne modom, 3-4-fele is fizethetnék, csak azt ki birja anyagilag...
Nagyon-nagyon egyetértek!
Kiegészítve azzal, hogy a gyerekek jó eséllyel a szülői példát fogják követni, csak dolgozni, lemondani a következő generáció javára...Tényleg ez a cél? Mindenki egyszer él, itthon is fogtok tudni boldogulni, ha szorgalmasan, tudatosan teszitek a dolgotokat, talán itt lassabban, de lehet előrejutni. Főleg, ha megvan a megfelelő tudásotok, akaratotok hozzá. Én nem tervezek a gyerekeknek (3) lakást, házat venni, de ameddig akar, lakhat itthon, mert aránylag nagy házunk, kertünk van. Aztán ha dolgozik, fizetheti a lakbért cserébe, amit félre tudunk tenni neki kezdő tőkének....
Nekünk sem volt semmink sem, csak egy-egy diploma a zsebünkben, mikor az első gyerkőc született (Illetve államvizsga előtt egy nappal született a drága, úgyhogy az sem...) Emlékszem nagyon helyes gyerekorvoshoz kerültünk, amikor jött ki látogatni az újszülött babát, akkor beszélgettünk, és mondtam hogy még albérlet, ahol vagyunk, még nincs semmink se a diplomán kívül, akkor nagyon komolyan rám nézett, és mondta, hogy az épp elég lesz.... -Én nem bánom, hogy pénztelenül kezdtünk egy gyerekkel a puttonyban, mekkora öröm is volt megvenni a felújítandó házunkat, ahol még a víz se volt bevezetve..Itt laktunk, miközben ahogy összejött egy kis pénz építkeztünk, többnyire sk....Minket még jobban összehozott a férjemmel a szűkös helyzet, sokkal jobban tudjuk értékelni amink van. Csak közben nem szabad elfelejteni, hogy nem csak a vagyont, hanem az együtt örömperceket is gyűjtögetni kell, mert aztán a lényeg veszik el....