Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családi ház vagy spórolás?
Létrehozva: 2016. október 1. 15:28
A helyzetünk röviden: átlagos fiatal pár vagyunk, nulla szülői segítséggel, önerőből próbálunk meg boldogulni az életben.
Egy ideje külföldön élünk, azért jöttünk ki, hogy otthon vehessünk egy családi házat. Ha minden jól megy, nemsokára meglesz rá a pénz javarésze, aztán szeretnénk hazamenni, elméletben normális fizuért el tudunk majd helyezkedni, és a közeljövőben némi hitellel megpótolva vehetünk egy kertes családi házat.
Ez volt az álmunk, ezért dolgoztunk, ezért jöttünk ki. Spórolunk, nem élünk nagy lábon, nincs sokmilliós kocsink, nem járunk a Kanári-szigetekre nyaralni, nincs plazma TV-nk, mert a házra gyűjtünk.
Az utóbbi időben viszont kicsit elbizonytalanodtunk. Ha családi házat veszünk, ahhoz kell majd még némi hitel, illetve biztos kell felújításra is költeni a jövőben. Ezesetben valószínűleg csak minimálisan tudunk spórolni, és nem fogunk tudni félrerakni egy kis kezdőtőkét a gyerekeinknek.
Csakhogy tudjuk, mivel jár a nulláról indulni, meggebedni, suli mellett két helyen dolgozni, elhagyni az országunkat, szenvedni és kimerülni azért, hogy előre jusson az ember. Nem, nem érezzük úgy, hogy ez olyan jellemformáló lenne, mi is szívesen járnánk néha nyaralni, vagy vennénk ezt-azt...
Ha csak egy olcsóbb lakást vennénk, akkor valószínűleg rendesen félre tudnánk tenni, 4-5 év múlva hitelre venni egy kis lakást, kiadni és abból fizetni a lakbért, mellette is spórolhatnánk. Akkor mire a gyerekeink felnőnek, eladhatnánk a lakást és lenne egy kis tőkéjük, hogy nekik már ne kelljen kényzerből külföldre menniük vagy éjszakázniuk suli mellett és későbbre halasztani a gyerekvállalást anyagiak miatt.
Igen, ez a rész még elég elméleti, sok minden történhet 20-25 év alatt, de az alapdöntést most kell meghozni. Önzőnek érezném magam, ha nem tennénk félre a leendő gyerekeinknek, miközben tudjuk, milyen nehéz önerőből elindulni, de közben fáj lemondani a nagy álmukról, a családi házról.
Ti melyiket választanátok?
Igen, es 30-40% volt a kamat a hitelre
a panelokat is 150-200ér kótyavetyélték el az önkormányzatok
ha nem tették volna akkor ma a magyarok zöme is bérlő lenne mint a nyugatiak és nem tulajok
Hasonló: Mi dédimamámmal laktunk tanácsi lakásban. Rendszerváltás környékén pár százezer Ft-ért lehetett megvenni az IKV-től, vagy mi a bánattól. Amikor anyukám eladta, az már piaci áron ment és tudott másik lakást venni úgy, hogy sose látott előtte egyben egy lakásnyi pénzt.
Ne ess már neki, csak mert (szerinted) sokat ér az ingatlana!
Lehet ebben szerencse-faktor is. Pl. volt egy idős kolléganőm, bagót keresett nálunk, átlagos kétszobás lakásban lakott (külső kerület), a fiát egyedül nevelte fel. Volt egy 90 év körüli anyukája, aki ma már elitnek számító környéken lakott. A mamáék akkor költöztek oda, amikor az még külterület, meg elhanyagolt "üdülő" övezet volt. Az a ház akkor szinte semmit nem ért, azt hiszem, nem is államosították az 1950-es években. (Nem így a belvárosi, polgári lakásokat...)
Anyuka öreg volt, beteg volt, meghalt. Kolléganő a testvérével örökölt, na de akkor már az a ház rengeteget ért... Neki biztosan gondtalanul telnek a nyugdíjas évei.
kérdeztem 2 a topicodban, tudom nem pittyeg
közülünk is az egyik csak lekötve ülhetett a csónakban, de így is csoda, hogy él, 10x biztos kimentettük a dunából 12 éves koráig
amcsiban rengeteg a medence, már gondolkodtam, hogy egy robot mentőt érdemes lenne tervezni
Na puff neki, az irigykedést buktam, nincs csúszda :) Mer' hogy nem a pinyóban van, csak simán egy külön helyiség.
ez a szociidőben ment ki a divatból és ahogy hallom még a mostani kérókba se nagyon terveznek
nálunk volt mosókonyha is meg cselédszoba is
az egyik haveréknál teremgarázs, medence... van a házban, de a 110m2 kéróban van 2 kis azoba 12m2 fürdőszoba és egy living amiben büdösít a konyharész is
és ez új lakóparknak mondott
a livlngben szárító, pára, kupi van mindig, ja és az 5 éves gyerek játékai halmokban
Ha most azt írod, hogy van szennyescsúszda is, akkor mingyá' irigykedni kezdek! :-)
Amíg picik voltak, addig mindenkit kivágtam a kismedencéből, akár addig is, míg pisilni mentem. Legkisebbet (mert az veszedelem volt), még rögzítettem is. :-) (Pl. babakocsi, járóka).
Medencével az a szabály, hogy aki be akar menni, az szól (nem kell engedélyt kérni, csak jelzés). Aki ezt elmulasztja, az aznap már nem fürdik.
Nekem sem volt alapfeltétel, de "járt" a házhoz, és most már nagyon örülök neki. Ott van a gázkazán is, így az se rondítja az összképet sehol.
kihasználja a yahoo, hogy sok gyerek fullad a medencébe, anyuci csak félpercre ment a konyhába
hát lássa közben is a lapostopról
Mosógép, ruhaszárító, szennyes kosár, vasalódeszka és vasaló. Egyik sem barátom, nem látom szívesen a lakásban. :-)
De az legyen a legnagyobb bajom, hogy nincs mosókonyha.
úgy is mondhatom, hogy az átlag családokra nem jellemző az jó meglét, mint nálatok van
én is tudom milyen jó volt sokan lenni gyerekként
baromisokat voltunk a dunánál veszélyesüzemben, 8éves korunkra ki voltunk képezve és a nem kellett a nagyapámnak csőszködni rajtunk
de felnőtten nekem spec már nem lenne jó, ha a nyakamon lennének, de ettől még semmivel se lett rosszabb a kapcsolatunk
ma ha bármelyikünket kellene menteni a pantanal-ból mondjuk, mindannyian indulnánk, de az igazi rokonaikérr mega kisujjukat se
A mosókonyha remek dolog, arra is, hogy elnyeljen egy csomó kupit :) legalábbis nálunk.
Nem az érték miatt, egyszerűen én úgy érzem, bemásznak az intim szférámba, ha más takarítja ki a kádat például, vagy ha bármit elpakol utánunk.
Azért a 2 évesnek nem sok felelősségérzete van, viszont ügyes és gyors. Nem sok jót ígérő kombináció... :-)
7 éve költöztünk, csak olyan növény van a kertben, amit bátran megrágcsálhatnak a gyerekek, nem lesz bajuk. Viszont eső után többféle gomba előbújik, nem örülnék, ha azt nyalnák a kicsik.
Picik mellett azért egy természetes dolog, hogy az ember napi 100x veszi a papucsot és személyesen megvizsgálja, mit művelnek. És akkor már meg lehet kérdezni, hogy nem szomjas-e, vagy kezébe nyomi egy szelet almát...
Én szeretem az itthoni bulit, de lehetőleg mindenki húzzon haza utána. :-)
Vendéggyerekeket szívesen látok ittalvásra is.
Iroda: Nem létkérdés, de egy pici iroda jól jönne, de nem lesz, nincs rá hely. Ha már plusz helyiség, akkor én mosókonyhát szeretnék a pinyóba: Szennyescsúszdával. De ez sem lesz.
Igen, ez teljesen így van.
Még gondolkoztam ezen a kamasz témán (valaki írta a kamasz éjjeli autóval történő begyűjtését) és arra jutottam, hogy igen, ha épp úgy alakul, akkor elmegyek értük - bármikor, és megvárom őket. Fater is így tett velem.
Engem nem zavar, és annyi szabadidőt ad, ami nekem megéri. Borzasztóan értékes berendezési tárgyakban nem tesz kárt. :-) Még ha lennének is ilyenek, akkor is nagyobb veszélyben lenne a gyerekektől.
Nálunk az vele a megegyezés, hogy nem pakol el semmit. Mindenki a saját cucca közt (a napi pakolásnál nagyobb) rendet vág előző este, ő meg másnap takarít, így folyamatosan rendben van a ház.
Idilli? Tökéletes nincs sehol , nem is érdemes keresni- megvannak a magunk kis vitái, bosszúságai, de ha mindkét fél részéről a megoldást keressük, akkor tovább lehet lépni. És ami nagyon fontos, hogy jó érzés együtt lenni... De ez minden emberi kapcsolatra igaz...A gyerekek is tök jól elvannak egymással, de ez nem azt jelenti, hogy csendben sutyorogva játszanak, sosincs veszekedés....Az egészen biztos, hogy a jó kapcsolathoz létfontosságú a nagy élettér, meg a lehetőség, hogy aki nyugalomra vágyik, az kapja is meg... Tök jó látni az ablakból, hogy aranyosan játszanak a kertben, de ha minden szót, butaságot, egymásnak beszólást hallanék, akkor más kihullott volna az összes hajam és beleszólnék olyan dolgokba, amikbe nem kellene...Vagy hallgathatnak zenét, ami akarnak, de nem bánom, ha az a ház távolabbi sarkából tompítva szivárog felém...Tök jó dolog, amikor bandáznak a gyerekek, nem győznek hangoskodni, de ha itt ugrálnának a nappaliban mellettem, pár óra alatt eljutnék oda, hogy soha többet hasonlót...Így kint vannak (A 2000nm mellett a kert végében található erdő és hegy is a játszóterük), vagy fent az emeleten , időnként -ha kell valami, vagy éhesek- jönnek...(Tompítva hallom őket, így ha nagyobb galiba van, vagy túlságosan elszálltak az eszetlenséggel be tudok avatkozni, de ennyi pont elég.) Egyedül a folyamatos harc a viszonylagos rendért ami a nagy kert, nagy ház, nagy családnál probléma....Mondjuk sosem voltam odáig a takarításért.....
Kiengedés: Biztonságos, zárt udvarra már a kétévest is ki lehet egyedül engedni, persze bentről folyamatosan rajta van a szemem, a négy éves már teljesen megszokta, hogy egyedül is kimegy, tudja mit szabad, mit nem. (Persze figyelni kell még rá is.) Sokkal felelősségteljesebben viselkedik már az egészen pici is, ha úgy tudja egyedül van...
én általánosan mondtam, amit látok
nem igazán sok olyan idili tesó-családi kapcsolatok vannak, amiben galile él
nekem hivatalos testvérem nincs, aranyarszaró egyedül voltam, de soha nem voltam kivételezve amikor a kistesóim is jelen voltak
18.ra az egyik nagyapám adott kérót, nem is az anyámék
a yahoo már 2000-ben szettben 3 darabos wireless webcam árult $200 a gyerekeseknem, hogy a konyhabol is lássa a gyerekeket, ha az ablakból nem látja
Aztán persze olyan dolgok is számítanak, hogy ház vagy lakás, hogy mennyire éltek nagy társasági életet, mennyire buliztok otthon, mennyire jellemző, hogy akár hosszabb-rövidebb ideig vidéki rokonok (nagyi)megszállnak nálatok.
Kell-e otthoni iroda pl?
Nálunk pl egyik fenti követelménynek sem kell megfelelni, mindenki Bp-en él, ha bulizunk, akkor nem itthon és nem kell itthon iroda sem.