Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családi ház vagy spórolás?
Létrehozva: 2016. október 1. 15:28
A helyzetünk röviden: átlagos fiatal pár vagyunk, nulla szülői segítséggel, önerőből próbálunk meg boldogulni az életben.
Egy ideje külföldön élünk, azért jöttünk ki, hogy otthon vehessünk egy családi házat. Ha minden jól megy, nemsokára meglesz rá a pénz javarésze, aztán szeretnénk hazamenni, elméletben normális fizuért el tudunk majd helyezkedni, és a közeljövőben némi hitellel megpótolva vehetünk egy kertes családi házat.
Ez volt az álmunk, ezért dolgoztunk, ezért jöttünk ki. Spórolunk, nem élünk nagy lábon, nincs sokmilliós kocsink, nem járunk a Kanári-szigetekre nyaralni, nincs plazma TV-nk, mert a házra gyűjtünk.
Az utóbbi időben viszont kicsit elbizonytalanodtunk. Ha családi házat veszünk, ahhoz kell majd még némi hitel, illetve biztos kell felújításra is költeni a jövőben. Ezesetben valószínűleg csak minimálisan tudunk spórolni, és nem fogunk tudni félrerakni egy kis kezdőtőkét a gyerekeinknek.
Csakhogy tudjuk, mivel jár a nulláról indulni, meggebedni, suli mellett két helyen dolgozni, elhagyni az országunkat, szenvedni és kimerülni azért, hogy előre jusson az ember. Nem, nem érezzük úgy, hogy ez olyan jellemformáló lenne, mi is szívesen járnánk néha nyaralni, vagy vennénk ezt-azt...
Ha csak egy olcsóbb lakást vennénk, akkor valószínűleg rendesen félre tudnánk tenni, 4-5 év múlva hitelre venni egy kis lakást, kiadni és abból fizetni a lakbért, mellette is spórolhatnánk. Akkor mire a gyerekeink felnőnek, eladhatnánk a lakást és lenne egy kis tőkéjük, hogy nekik már ne kelljen kényzerből külföldre menniük vagy éjszakázniuk suli mellett és későbbre halasztani a gyerekvállalást anyagiak miatt.
Igen, ez a rész még elég elméleti, sok minden történhet 20-25 év alatt, de az alapdöntést most kell meghozni. Önzőnek érezném magam, ha nem tennénk félre a leendő gyerekeinknek, miközben tudjuk, milyen nehéz önerőből elindulni, de közben fáj lemondani a nagy álmukról, a családi házról.
Ti melyiket választanátok?
Na igen, simán ki is lehet nyiffanni bármikor, bárkinek... de persze milyennoazilyen?? 😇
Így van, de nálam nem opció, hogy akkor eszem zsíroskenyeret 20 évig, csak meglegyen az összeg.
Ezt én is pont így gondolom.
Na meg fel is dobhatom a talpam addig... és ezt nem akarom úgy megtenni, hogy addig nem élveztem az életet. ☺
Ertem, annyit szerintem is ossze lehet hozni ha tényleg ügyesek itthon is még persze a hiteles házat is ha szerencséjük van. De a befektetések is nagyon kockazatosak, gondolj a questorra vagy egyéb tönkrement biztositokra! Meg a sok devizahitelesre akik Ócsan tengődnek kenyszerlakasokban, pedig az aztán atombiztosnak tűnt mikor felvettek.
Na mindegy, elmondtam amit gondolok, én személy szerint nem szandekozom mo-val tervezni mert azt látom amit a pénzügyi elemzők nemzetközi szinten, megbízhatatlan korrupt undorító bagázs és az én gyerekemet ennek hosszú távon nem akarom kitenni, persze ha úgy dönt ahogy én régen és ahogy ti. hogy itthon szív a szeretteivel akkor az már az ő feladata lesz.
En is csak egy peldat irtam. A lenyeg, hogy ha egy(fél) lakasnyi nem is jon ossze, 1-2 milla is jol johet, akarmire.
Marmint a gondolatban létező gyerek... akinek majd lesz saját akarata... és saját döntései... sok sok év múlva... amikor ki tudja mi lesz mo-n.... lehet japanban nyer majd osztondijat... lehet inkább lakatos lenne vagy fodrász...
Persze h egy szülő jobbat akar a gyerekének mint ami neki volt! Azt szeretné h könnyebb és jobb élete legyen, de ha magából indul ki szerintem tévúton jár!
Gondolom a TI sem mexikoi utakra akar sporolni a gyerekének. De mondjuk allamo felsooktatasi hely nem lesz vagy nem nagyon lesz szerintem akkor, mondjuk a diakhitelt jo meguszni, ha van ra mas mod.
Én utólag örülök is, hogy a szüleim nem tudtak anyagilag segíteni. Ennek köszönhettem, hogy már főiskolásként nyaranta külföldön dolgoztam egy étteremben. Majd később még másik 2 országban is, különböző városokban. Világot akartam látni és így tudtam megoldani. És nem csak tapasztalatot és nyelvtudást szereztem, hanem már huszonévesen megtanultam, hogy mennyi lehetőség van, csak meg kell ragadni és nem kell félni váltani. De a legfontosabb amit a szüleimtől kaptam, hogy tudtam, bármi is van, mindig visszamehetek hozzájuk, mindig számíthatok rájuk. Soha nem mondták, hogy ne menj, és mikor hazamentem, mert nem volt jó, sosem mondták, hogy na látod, jobb lett volna itthon maradni. A lelki támogatás, a biztonságos háttér sokszor többet ér, mint a pénz.
Marha rég volt 😂 13 éve kb. Mellesleg anno ugye kötelező volt a magán nyugdíjpénztár, ment oda love is rendesen erre puff! Elvették. Többmillióm úszott! Es sehol nincs az a bizonyos igeret, h majd mindenkinek csinálnak személyre szabott aktát h majd annak idején visszakapja... vagy itt vannak a telek kisajatitasok, amivel most egy barátnőm szülei küzdenek: fillérekért elveszik a foldjuket mert van alatta soder! Csak arra akarok kilyukadni h nem lehet tervezni, az adott helyzethez kell alkalmazkodni, francsetudja mi lesz.
"Én fél évig az ebédpénzem elköltése helyett a gyárban ingyen fogyasztható csipszet ettem, és utána leléptem 2 hétre mexikóba. Most akkor szemetek a szüleim mert nem fizették az utamat? Miért fizették volna? Az én álmom volt nem az övék."
Abszolút korrekt! :-))) Jól tetted!
Felnőtt ember életéért nem felelősek a szülei.
Én sem kaptam anyagi segítséget a szüleimtől, viszont a lehetőségeinkhez képest utaztunk. Nem csinálnám vissza, úgy volt jó. Még akkor sem, ha most ezért nekem nem kéne hitelt fizetnem.
Nem mindegy, hogy hol akartok családi házat venni.
Vannak olyan helyek ahol jó állapotú házat jó áron lehet venni.Van ahol a lakások rettentő drágák.Nem reális az áruk.
Tanácsot kérhettek, de ti tudjátok igazából mit bír el az anyagi helyzetetek!
Fektessetek lakásba először, nehogy beleessetek abba a hibába, hogy túl vállaljátok magatokat és elúszik minden. Igaz nem tudjuk mi lesz a jövő, de annak akkor is lesz értéke 20-30 év múlva. A pénzzel az a probléma a romláson kívül, hogy hamar elkopik ha hozzá kell nyúlni, és valamiért mindig hozzá kell nyúlni, midig lesz rá nyomós ok!
Aranytömbbe is érdemes befektetni, ha van nagyobb összegyűjtött pénz, akár pár százezer forintról is legyen szó! Az arany is 30 év múlva arany lesz és az értéke megmarad!
A másik dolog én is külföldön élek, Mao.-on van egy új lakásom totál felszerelve, és fájó szívvel gondolok rá, hogy miért nincs itt kint, miért nem tudom kihozni? :) Én most jelenleg úgy érzem nem fogok visszamenni lakni Mao.-ra, itt kint tervezem. Nem tervezem a lakás eladását, az tudom, hogy ott lesz nekem 30-40 év múlva is, nem úgy mint a pénz, ha most eladnám.
Nem tudom melyik országban vagytok, de ha lehet ne Mao.-on vegyetek fel hitelt, hanem az adott országban ahol vagytok!
Évtizedekkel előre tervezni nem lehet, mert az infláció nagy dolgokat művel a pénz értékével. Magyarázat helyett pár példa.
Gyerekkoromban a postást helyettesítettem, a totó/lottó szelvény ára 3 frint 30 fillér volt. 5 éves koromba keztem dolgozni,13 éves koromra tudtam össze spórolni egy Pajtás fényképező gépre, ami akkor 160 forint volt.
Hjaaaa spórolni kellett az én szüleimnek is, ami később nagyon sokkal kevesebbet ért, Vannak ettől sokkal rosszabb példák is, a '47-es infláció. Nem csak negativan változ/ik/hat az életünk......
A jövőben nem a mult fog történni, de a jövőt senki sem tudja.
Van egy mondás: "Majd átmegyünk a hídon ha odaértünk a hídhoz".
Vagy.
Ismered a lány történetét, akinek megkérik a kezét és lemegy a pincébe sírni utána, hogy ha gyerekük lesz akkor az hogy fog meghalni, így a kérő lelép?
NNa.
Nem érzed "butaságnak" lemondani az álmaitokról a meg sem fogant gyerekek kedvéért? :DD
Az élet nem olyan, hogy pontról pontra te döntenél mindenben. Van millió körülmény ami közbeszólhat.
Estem én már hatalmasat ismerős által ajánlott jó munka kapcsán. Semmi nem biztos, soha.
Az meg hogy a szüleid hagytak éhezni, fagyoskodni, hát. Én fél évig az ebédpénzem elköltése helyett a gyárban ingyen fogyasztható csipszet ettem, és utána leléptem 2 hétre mexikóba. Most akkor szemetek a szüleim mert nem fizették az utamat? Miért fizették volna? Az én álmom volt nem az övék.
En kertesbe koltoznék, dolgozzatok kint, ameddig tudtok, a tobbi hitel. A gyerekek mig felnonek, van még ido, en sem kaptam semmit kb, de ha akar 1-2-3 milliot felre tudtok tenni nekik (eletbiztositas, babakassza stb) elindulni az is eleg. Es igen, ne minden a penz legyen, sokkal fontosabb a szeretet, az élmények!
Nem lehet még egy kicsit kint húzni a szekeret? Csak addig, míg közelebb kerül a családi ház. Bár ahogy leírtad magatokat, nem féltenélek attól, hogy szép fokozatosan nem jutnátok 1-ről a 2-re. :-)
Nálunk én voltam a parább. Mondtam, hogy jó lesz az a lakás, de legyen kicsi a hitel. Férjem ragaszkodott a házhoz. Kb. minden nap megköszönöm neki. Igen fizetjük a hitelt, majd elfogy. Ennyi. És nem hagyunk ki egyetlen élményt sem. Túl gyorsan nőnek a gyerekek. Ezeket az éveket nem tudom visszahozni, ezeket csak MOST lehet kiélvezni.
Ne add fel az álmaidat!!!
Most tökminegy neked, hogy én mit csinálnék, mert neked nem biztos, hogy ez az üdvözítő út.
Én vennék egy házikót, felnevelném benne a gyerekeimet boldogan, elmennénk együtt erre-arra lehetőségeinkhez képest, és megpróbálnám a gyerekeimet úgy nevelni az életre, hogy képesek legyenek a saját lábukon megállni, de nem feltétlenül cél a kész lakás alájuk tolása.
Nekem fontos a saját életem is a gyerekeimé mellett, mert hogy abból is csak 1 van (életből van 1, gyerekből 3 :-)). Nem áldozom fel olyan módon a saját életemet, hogy gürizek 0-24-ben, hogy ellássam őket megfelelő anyagiakkal, amikor majd felnőnek. Én másféle batyut szánok nekik: Boldog családi életet, sok-sok közös élménnyel - addig is, míg felnőnek. Kár lenne ezeket az éveket nem kiélvezni az utolsó percig. Túl hamar mennek el....
1. Azért, mert önmagában az egy büntetés, hogy itt kell élnünk ;) Megpróbáltuk, akartuk szeretni, de egyszerűen nem megy. Mindenki otthon van, akit szeretünk.
2. Ehhez pozitívan állunk, mert van jó végzettségünk, illetve beszélünk is 2-3 nyelvet, azért feltételezzük, hogy ezzel már lehet valami értelmeset találni, vagyis valójában ismerősök pl. most is tudnának segíteni, de tény, hogy akkor nem tudnánk annyit félrerakni, mint most és nem akarunk nagy hitelt. Viszont mindketten kertes házban nőttünk fel, ismerjük a vele járó fáradozást, ez nekünk nem gond.
3. Szerintem az adott X millió és a jó nevelés nem zárja ki egymást.
Persze, lehet azt mondani, hogy majd a gyerekeink is oldják meg, tudom. De minket pl. segíthetnének a szülők, csak nem teszik, inkább úgy vannak vele, oldjuk meg magunknak akkor is, ha belegebedünk. Nem várjuk el a segítséget, de ezt a hozzáállást sem értjük. Viszont, mivel mint mondtam, mi is a semmiből indultunk és elég kemény volt egyáltalán idáig eljutni (részemről volt az éhezéstől, fagyoskodásig minden), én nem akarom, hogy a gyerekemnek is ez jusson. Jobbat akarok neki. Csak közben nyilván nekünk is vannak álmaink.
De egyébként nem vegetálunk most sem, csak erről a családi házról nehéz dönteni.
Szia!
Első kérdésem: miért akartok hazajönni egyáltalán?? Én azt mondanám, ne! Ha kinnt vállaltok gyereket, lehet, hogy sokkal többre viszi majd ott mint MO-n. Jelenleg itt a helyzet lakás és ház dolgokban kriminális! :(
Második dolog: jó, rendben, van valamennyi pénzetek, hazajöttök. Hacsak nem a főváros valamelyik külső kerületében vesztek házat, esélyetek se lesz a jól fizető állásra (vagyis, olyan 5%). Már ha ház. Az agglomeráció is kegyetlen drága. És tényleg, aki dolgozik, annak lehet teher is: alig van otthon, hogy kiélvezze és túrhatja a kertet nyírhatja a füvet, söpörheti a leveleket, stb napestig, mikor végre lerogyhat és van fél órája hogy mondjuk a kertben egye meg a vacsit.
Harmadik: jó pár szülőt ismerek, akit "nem indítottak el" a szülei. Sőt, a felsőoktatást is diákhitellel vagy munkával fejezték be. Túlélték, gyerekük is lett, stb. Nem hullott az ölükbe semmi, mégis rendben vannak, nem mentek ki külföldre, nem rágják magukat mit adnak majd a gyerkőcnek - és szerintem is egy jó gyerekkor tisztességes nevelés többet ér mint a 18.szülinapon x millió.
Végül: ha két lakásotok lesz, egyikben laktok, a másik hitelre és kiadva, akkor utóbbi is csak szerencsés esetben fedezi önmaga költségeit, csak szólok. És ha lakást adtok leendő gyerekeiteknek, lehet, hogy ők "röghözkötésnek" fogják megélni. Ha pénzt, lehet elköltik másra. Szerintem nem kellene arra tervezni, hogy majd mit adtok leendő gyerekeiteknek, mert lehet, hogy ők nem azt akarják majd kapni!! És egyszer vagytok fiatalok, bár nem irtad hány évesek, de nagyon hamar meg fogtok törni ha sosincs semmi kikapcsolódás (nem, nem a Kanárisziget és nem, nem a plazmatévé, senem a milliós kocsi nem számít ide, de egy hétvége valahol azért csak bele kéne férjen) és akkor mikor a gyerekek felnőttek, ott álltok idősen egy levegetált élettel magatok mögött...
Mi is hasonló helyzetben voltunk sok évvel ezelőtt. Külföldön dolgoztunk, így tudtunk félretenni, és szintén kertes házat szerettünk volna. Mikor hazaköltöztünk, egy ideig még a szüleimnél laktunk, a párom pedig még kijárt dolgozni. Én meg közben folyton kerestem a lehetőségeket, és végül találtam egy nagyon jó kis házat elég jó áron, amit azért kellett eladniuk, mert a házaspár elvált és osztozniuk kellett. A ház külterületen volt, egy hétvégi házból kialakítva, de mi imádtuk. Csendes, erdős környék, de mégis könnyen megközelíthető, autóval 8-10 perc a városközpont. Sok év után aztán a férjem kapott egy nagyon jó munkaajánlatot, így tavaly újra külföldre költöztünk. Először nem akartuk eladni a házat, aztán az utolsó pillanatban meggondoltuk magunkat. Nagyon kedvező áron hirdettük meg és 1 hét alatt meg is volt a vevő. Egy fiatal pár vette meg készpénzért (ez nekünk fontos volt), akik nagyon jól jártak, mert teljesen felszerelve, berendezve hagytuk ott. Szóval keresni kell a lehetőségeket, mert mindig lehet áron alul kapni valamit, csak ki kell várni.
Megint elolvastam amit írtál, és azt akarom még hozzá tenni, hogy az életben semmi nem végleges.
Tehát lehet hogy "normális fizuért el tudunk majd helyezkedni", de meddig? Mert az élet folyamatos változás.
Lehet hogy érted angolul is, "your life can turn on a dime."
Hogy tudna bárki is a te fejeddel gondolkodni.
Soha nem hallgattam senkire, nem volt szükség arra hogy szóljanak, bíráljanak, és bíztassanak.Láttam az otthoni példát, és lőn................
Az ember tudja mit akar,ehhez senkinek semmi köze.
Jön majd egy sereg hozzászóló aki megesküszik a lakásra, a következő század pedig a házra esküszik.
Mit fogsz kihámozni belőle?Arról nem is beszélve hogy írod is a kételyeidet.Azokat ki tudja ugyanúgy átélni/megélni még jobban mint te.Miközben gyűjtögettek és gályáztok a jövőért, és a teherbírásotokat is ti ismeritek a legjobban.
Nem az a lényeg hogy mi mit tennénk, hanem az hogy te ill.ti mit bírtok elviselni.
Pro és kontra- gondolkozz el rajta.Aztán válassz.
Szia,
Attila Kovács azt mondta, hogy "Elméletileg a gyakorlat és az elmélet ugyanaz!!! Viszont gyakorlatilag NEM"
Én a házat választanám, de hozzá teszem azt hogy nem csak megvenni kell azt, hanem fenntartani is.
Az egyik barátom úgy szokta mondani, hogy akinek háza van, az oda jár aludni, a többi időt pedig a munkahelyén tölti, vagy leginkább az űzletben vásárolja a javításokhoz szükséges dolgokat. Ez természetesen más egy új háznál.
Sajnos én meg még hozzáteszem azt is, hogy úgy általában beszélve az ilyen tervek füstbe mennek. Előttünk élő emberek szavajárásuk szerint, ember tervez, Isten végez.