Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Abortusz. Hogy éljem túl?
Létrehozva: 2016. szeptember 26. 13:11
Nem mentegetem magam, mert erre nincs mentség: felelőtlen voltam. Párommal egyetlen alkalommal szeretkeztünk védekezés nélkül (gyakorlatilag halott a szexuális életünk) és megtörtént a baj. Amit most is alig bírok felfogni, mert kisfiammal hónapokig próbálkoztunk sikertelenül, ráadásul erősen túlsúlyos is vagyok most és jelenleg is szoptatok, menstruációm szinte nincs.
A lényeg, hogy nem tarthatjuk meg a babát. Férjem kategorikusan elutasította még a lehetőségét is. Igaz van, mert jelenleg anyósomnál élünk és mielőbb szeretnénk elköltözni, mert ez állandó konfliktus forrás a férjem és köztem, valamint anyósomék és köztünk. De ha megint gyesen lennék, akkor nem tudnék dolgozni és nem tudnánk elköltözni.
Mégis majd belehalok a bánatba. Komolyan, már megfordult a fejemben, hogy ha a kisfiam nem lenne, már végeztem volna magammal, hogy együtt haljak a gyermekemmel. Állandóan a kisfiamat puszilgatom és hálát adok az Istennek, hogy ő jött előbb és nem őt kellett megölnöm. Amikor pedig nem, akkor próbálok érzelmileg távol maradni tőle, mert bűntudatom van, hogy neki megadtam mindazt, amit a testvérének sosem fogok. A férjemmel két napja képtelen vagyok még beszélni is. A kisfiam szobájában alszom, nem tudok mellette aludni. Pedig tudom, hogy igaza van, mégis rá haragszom. És magamra, hogy aznap nem voltam határozottabb. Úgy érzem, hogy képtelen leszek már úgy állni a férjemhez mint azelőtt. A szexre még gondolni sem bírok.
Egyszerűen nem tudom lesz-e valaha könnyebb? Talán ha a műtét után elég idő eltelik, megnyugszom? A férjem ebben bízik. Anyósom szerint meg hisztis pics@ vagyok. De egyszerűen nem tudok úgy tekinteni a hasamban lévő gyermekre mint egy parazitára. Pedig mindenki azt tanácsolja, hogy így gondoljak rá. Néha attól félek, hogy valami őrültséget teszek. Pedig tudom, hogy a fiamnak szüksége van rám.
Ezért baj, hogy nem tudják megbeszélni. Egyik verzió sem jó: amikor a férfi közli, hogy vetesd el és kész, probléma megoldva, de az sem, amikor a nő szintén hasonló határozottsággal kijelenti, hogy márpedig megtartom és kész. Mindkét verzió azt jelenti, hogy az illető úgy véli, hogy joga van egyedül meghozni a döntést.
Igazad van, nem kizárólag az övé. De valahogy mégis azt érzem, amit Évi írt. Hogy közösen csináltak egy ostobaságot, aminek következménye lett. Erre nem leülnek megbeszélni, hanem a pali megmondja, hogy márpedig ez lesz és kész, dolog kipipálva. Hát persze.
Én azért nem utálnám meg (valószínűleg), mert itt is pl. a feleség is pontosan tudta, hogy egyikük sem védekezik, mégis belement a dologba. Egy gyerek megcsinálásához mindig, de mindig 2 ember kell (Szűz Máriától most tekintsünk el...). Tehát ha én pontosan tudom, hogy nem védekezik egyikünk sem, és mégis belemegyek, és beüt a krach, akkor az nem kizárólag a férfi felelőssége.
Jujj, ez nagyon csúnya!
"Én simán megutálnám a férjemet, ha egy közösen előállított helyzettel ennyire egyedül hagyna, hogy húzzak el abortuszra, kérdés letudva."
Hát, mondasz valamit. Bár szerencsére nem voltam ilyen helyzetben, de szerintem valahogy én is így éreznék. Bárhogy dönt, mindenhogy a nő vállalja a nagyobb terhet, akár az abortuszra megy, akár megszüli. A pasinak a könnyebb rész jut.
Én ennek a fordítottját is láttam már: bátyáméknál a második házasságában a bátyám ragaszkodott a második (OTP)-gyerekhez. A sógornőm nem akarta a második gyereket, inkább azt mondta, fizessék vissza a pénzt az OTP-nek (a lakás kiutalásánál kedvezményt kaptak, hogy 2. gyereket is vállaltak). Szerintem is jobban jártak volna, hisz volt egy csomó hitelük, alig látták egymást, a bátyámnak előző házasságából volt egy gyereke, gyerektartást kellett fizetni.... Nem volt ideális a kapcsolatuk. De a sógornőm mégis belement, szülessen meg az OTP-bébi. Meg is született, utána bármi probléma merült fel, a bátyám lerázta magáról, mint a vizet, hogy a te gondod, te szülted....
Itt pedig szavaz. Ha már a nyitóban megjelenik anyós véleménye, akkor ebben az esetben tényező.
Én úgy gondolnám, hogy anyós nem szól bele a döntéseinkbe. "Cserébe" felnőttek vagyunk, így a lakhatásunkat is megoldjuk magunk.
Itt egy ilyen hülye helyzet van: Elméletileg köze nincs hozzá, hogy szaporodik a házaspár, gyakorlatilag viszont az ő nyakára viszik az új-gyereket - IS...
Hát nem... Mondjuk szerintem az anyós ne szavazzon. Értem, hogy még nála laknak, de ebbe akkor se szóljon bele. (Abba persze majd joga lesz, hogy az esetleges 2. unoka mennyire változtatja meg a lakás életét, hiszen mégiscsak az ő lakása.)
Egyébként arra kíváncsi lennék, hogy az apa az első gyereket mennyire akarta, durván fogalmazva mennyire "apatípus". Mert a 2. gyerek kérdésében azért szerintem az sem elhanyagolható tényező, hogy az 1. gyereket még ő is nagyon akarta, vagy már abba is csak úgymond "belement".
Itt az érvekkel nem sokra megy.
Otthon leülnek az asztal mellé, és szavaznak: NEM, NEM, IGEN.
A baj ott kezdődik, hogy pont az ő hasában figyel a gyerek, aki kisebbségben van. Kompromisszum nem látszik körvonalazódni.
Á, NLC-s szinten lájtos a topik, olyan komoly ostorozást szerintem nem kapott, inkább egymással vitatkoztak a hozzászólók. Hol van ez a híres NLC-s hiénizmustól :) A homokos dologban igazad lehet, csak hát egyrészt ez valóban nem megoldás, másrészt ennél a problémánál bizony erősen ketyeg az óra, és talán segítene neki dönteni, ha minél többféle érvet olvas mellette és ellene.
Szerintem van ebben az eltűnésben logika - nem nekem. Ugye otthon sem tökéletes a kommunikáció, ahogy ezt láthatjuk. Idejön, leírja, és valóban egy komoly krízishelyzet, erre a fele hozzászóló kiosztja rendesen. Nincs ezzel semmi gond, csak van, aki nem bírja, és inkább gyorsan visszadugja a fejét a homokba. Persze ettől a probléma nem oldódik meg, csak nem osztják / osztjuk tovább.
Ha én az abortuszhoz, vagy újabb gyerekhez így állnék, akkor nekem aztán tuti senki be nem dugná védekezés nélkül. Túl nagy a tét...
(Még) nem mondom, hogy kamutopik, csak nekem mindig furcsa, amikor valaki nyit egy ilyen típusú, mondjuk úgy, "megosztó" topikot (lásd abortusz témája), aztán meg eltűnik, mint szürke szamár a ködben... Természetesen egy kisgyerek mellett + épp egy felzaklatott idegállapotban senki nem kívánja, hogy itt legyen nonstop, csak hát elvileg azért nyitott topikot, mert beszélgetni akar a problémáról, nem? Ha csak arról van szó, hogy ki akarja írni magából a feszültséget, írjon naplót... Felvetni egy problémát egy fórumon, aztán eltűnni, nem túl tisztességes a többi fórumozóval szemben. Vagy legalább írjon annyit, hogy bocs, lehet, lehet, hogy napokig nem leszek, és akkor legalább tudjuk, mire számíthatunk. De mondom, én még hiszem, hogy valós a történet...
A másik témád: hacsak nem nemi erőszakról van szó, akkor a védekezés nélküli dugás mindig két ember döntése és felelőssége. Minden egyes nemi aktusból lehet terhesség. A védekezési nélküli szex orosz rulett... Én csak azt nem értem, hogy valaki, aki még az abortusz gondolatától is rosszul van, aki egyértelműen gyilkosságnak tekinti, miért kockáztat.
Szerintem nagyon jók a meglátásaid.
Miért kéne kamunak lennie? Elég sok mindent tud az élet produkálni, ez a sztory nem is a vadabbak közül való.
Nekem ebből tényleg a kommunikáció hiánya jön le. Másik meg, hogy ha tényleg annyira biztos-tuti, hogy nem akar a férj gyereket, akkor miért szórakozik védekezés nélkül? Komolyan, kössön csomót rá. Én simán megutálnám a férjemet, ha egy közösen előállított helyzettel ennyire egyedül hagyna, hogy húzzak el abortuszra, kérdés letudva.
Én a legnagyobb gondnak azt látom, hogy semmiféle kommunikáció nincs a házastársak között. Mindkettő csak hajtogatja a magát, és meg sem próbálják az álláspontokat közelíteni. Az egyik kategorikusan kijelenti, hogy nem és nem és nem, ezt a gyereket ő nem akarja, és kész, fellebbezésnek helye nincs, a másik meg tényleg a hisztéria határán kvázi öngyilkosság fenyegetőzik, ha nem tarthatja meg. (Jó, tudom, valójában nem "fenyegetőzött" vele, de hogy már a gondolata is felmerült benne, számomra már ez is ijesztő.) Egyik oldalról sem látom a felnőtt, felelősségteljes hozzáállást a problémához. Pedig ezt a "problémát" ketten hozták össze, tehát ketten is kell megoldani. De ha képtelenek rá, mi lesz később? Egy párkapcsolat során nem egyetlen nagy horderejű döntést kell hozni, ha ezt sem tudják megoldani, hogy fogják a többit?
(Én egyelőre még jóhiszemű vagyok, és nem feltételezem, hogy kamutopik.)
Szia,
nem tudom, hogy tényleg igaz-e a történet, vagy ez is csak egy kamu topic, de hátha...
Már gyereknek érzed a magzatot, így gyilkosságként éled meg, tehát jó eséllyel sosem fogod tudni megbocsátani magadnak. A pénzügyi helyzet változó, de magaddal együtt kell tudni élni még remélhetőleg sok-sok évig. Nem vagyok abortusz ellenes, de ÉN nem tudnám megtenni, mert nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel...Ezt már az első szex előtt eldöntöttem -el is mondtam a páromnak-, úgy védekezünk, hogy ha gyerek lesz, kiskor ide vagy oda, megtartom...
Pénz: Nézz utána mi jár.
Lakhatás: Üljetek le, beszéljétek át a férjeddel (egyedül?), hogy milyen más lehetőségek vannak, nem anyósnál. A legfurább ötleteket is vegyétek át, hátha...(Mint költözés olyan helyre, ahol szinte ingyen adják a házat, vagy éppen ellenkezőleg Pest, Győr vonzáskörzetébe, ahol van lehetőség másodállásra, stb...) neked az első három évet kell valahogy végigcsinálni, utána már tudsz dolgozni. Persze a gyerekek nevelése+munka nem láblógatás, de talán ez már nem is ér meglepetésként...
A szex hiánya, meg a veszekedések, a férj hajlíthatatlansága azért nem túl szerencsés jelzések...
..de amúgy kocsisbözsi magára vállalja meoculpázva, hogy ő volt felelőtlen és terhes lett. miközben a férje dolga is a védekezés. ez mindent elárul a viszonyokról.
"Neki az a dolga hogy őrüljön az unokának !'
Aha, az a dolga...már bocs, de mi jogon szabod meg, hogy kinek mi a dolga?
Semmi közöm, hogy hány gyereket vállalnak a gyerekeim. Ameddig azt a saját otthonukban teszik. De ha az enyémben kívánják szaporítani a családot, bizony jogom van beleszólni.
El kell költözni, és mindenki a saját elképzelése szerint élhet.
Az a kollégám, aki igényelte, ő maga építkezik. Így nem lesz annyi, mint amit te írtál.
Igaz, bőven kell önerő, de azt mondta, jól jön az a pénz, ő ezt a bizniszt nem hagyja ki.
Nekem egyébként semmi bajom ezzel. Csak olyan fura a gondolat számomra, amivel nehezen barátkozom meg. Hogy egy kis jövevénynek nem azért kell a világra jönnie, mert annyira akarták.... Hanem azért, hogy így lehessen az államot fejni. De hát nem vagyunk egyformák.
Mindenki nem, de elég sokan. Csak az arányok miatt: én egy olyan helyen dolgozom, ahol a mi csoportunkban összesen kb. 10 ember van. Ebből, akire egyáltalán a kora miatt vonatkozhat (ez a CSOK), az kb. a fele (a többi idősebb). Tehát durva számítás szerint 5 ember, igaz? Nos, mikor ez a tervezet először elhangzott (tavaly decemberben), már 2 kollégám (kétgyerekesek) is jelezte, hogy náluk akkor lesz harmadik, mert kell nekik a kétszer 10 millió forint. Az egyik kolléga a második gyerek után már megjegyezte, hogy harmadik tutira nem lesz, mikor viccesen rákérdeztem. Azt mondta, két gyerek pont elég, hogy ne őrüljenek meg. Amikor azonban ezt bevezették, közölte, hogy hát miért is ne.... Milyen gyorsan változnak a vélemények. Csak egy kis pénz kell hozzá.
Kettőre is jár valamennyi, de nem sok. Abból kérót nem veszel, csak ha van egy megfelelő önerőd. Akkor jó kiegészítés lehet.
Nekünk ugye itt figyel készen a 3 gyerek, tehát nem azon agyaltunk, hogy kéne egy CSOK-os gyerek, ráadásul 2 keresővel normális anyagi körülmények közt élünk. Csak kíváncsiságból megnéztem, mennyire reális a környéken igénybe venni. Hát semennyire. CSOK-nak megfelelő ház irreálisan drága. Még akkor is, ha a 10 milla kedvezményes hitelt felvesszük mellé. Elérhetetlen. Csak az arányok: Nem CSOK-os megfelelő méretű és állapotú ház 33 milla, CSOK-os 59-től...
Khm.... csak egy megjegyzés:
" És ne érdekeljen az anyós véleménye !"
De érdekelje a TI-t, mivel is hogy nála laknak. Bocs, de ha én befogadok valakit a lakásomba, nekem is jogom van ahhoz, hogy véleményt formáljak, ha szaporodik az illető, ha kutyát, macskát, csörgőkígyót akar hozni a lakásba.
A másik, hogy "egy nagymamának az a dolga, hogy örüljön az unokának". Na ennél a mondatnál ér véget a gondolatszabadság. Azért azt már ne írjuk elő senkinek - könyörgöm - hogy mit érezzen! Hogy épp örüljön, mert én azt szeretném, vagy bánkódjon, mert nekem épp az kell. Az érzéseihez mindenkinek joga van.
Én annyira nem vagyok képben, de az csak három gyerekre jár, úgy tudom. Kettőre még nem.
"Ha védekeztek akkor is meg történhetett volna. Valamiért ez a gyerek jönni akar."
Persze, dehát nem védekeztek. Pont azért jön(ne) a gyerek. Nem, mert ő akarta. Valahogy nem emlékszem, hogy én akartam volna jönni, mielött megszülettem volna.
"Minden nagy szülő örül az újabb unokának!"
Tényleg? Itt az élő példa, hogy mégsem. Főleg ha az ő nyakára szülik.
Naná, ahova az isten báránykád ad, ad legelőt is, nem?
Kábé ezt írtad... aztán én valahogy elég sok családot látok, ahol van bárányka, aztán valahogy évek múlva sincs legelő...
A külön lakás sem "oldódik meg"...csak ha megoldják...amiért keményen dolgozni kell.
És nem, a baba nem azért fogant meg, mert szeretne megszületni, hanem azért, mert apu-anyu nem védekezett.
már megint egy topic, ami beindult, nyamnyoghatunk a CSOKon, indító meg sehol.
Mi oldódik meg? Nekem 3 gyerekem van, de azt látom, hogy hogy ehhez laza 20 évig kellene napi 24 órában megoldódnia a dolgoknak...
Persze, az megoldódik, hogy valaki megsajnálja a szerencsétlen sok gyerekest, oszt' ad egy zsák használt ruhát, de egy kicsit több kell a gyerekek normális felneveléséhez.
Lehet ezt egyedül is vállalni, de érdemes legalább átgondolni.