Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Abortusz. Hogy éljem túl?
Létrehozva: 2016. szeptember 26. 13:11
Nem mentegetem magam, mert erre nincs mentség: felelőtlen voltam. Párommal egyetlen alkalommal szeretkeztünk védekezés nélkül (gyakorlatilag halott a szexuális életünk) és megtörtént a baj. Amit most is alig bírok felfogni, mert kisfiammal hónapokig próbálkoztunk sikertelenül, ráadásul erősen túlsúlyos is vagyok most és jelenleg is szoptatok, menstruációm szinte nincs.
A lényeg, hogy nem tarthatjuk meg a babát. Férjem kategorikusan elutasította még a lehetőségét is. Igaz van, mert jelenleg anyósomnál élünk és mielőbb szeretnénk elköltözni, mert ez állandó konfliktus forrás a férjem és köztem, valamint anyósomék és köztünk. De ha megint gyesen lennék, akkor nem tudnék dolgozni és nem tudnánk elköltözni.
Mégis majd belehalok a bánatba. Komolyan, már megfordult a fejemben, hogy ha a kisfiam nem lenne, már végeztem volna magammal, hogy együtt haljak a gyermekemmel. Állandóan a kisfiamat puszilgatom és hálát adok az Istennek, hogy ő jött előbb és nem őt kellett megölnöm. Amikor pedig nem, akkor próbálok érzelmileg távol maradni tőle, mert bűntudatom van, hogy neki megadtam mindazt, amit a testvérének sosem fogok. A férjemmel két napja képtelen vagyok még beszélni is. A kisfiam szobájában alszom, nem tudok mellette aludni. Pedig tudom, hogy igaza van, mégis rá haragszom. És magamra, hogy aznap nem voltam határozottabb. Úgy érzem, hogy képtelen leszek már úgy állni a férjemhez mint azelőtt. A szexre még gondolni sem bírok.
Egyszerűen nem tudom lesz-e valaha könnyebb? Talán ha a műtét után elég idő eltelik, megnyugszom? A férjem ebben bízik. Anyósom szerint meg hisztis pics@ vagyok. De egyszerűen nem tudok úgy tekinteni a hasamban lévő gyermekre mint egy parazitára. Pedig mindenki azt tanácsolja, hogy így gondoljak rá. Néha attól félek, hogy valami őrültséget teszek. Pedig tudom, hogy a fiamnak szüksége van rám.
Ha védekeztek akkor is meg történhetett volna . Valamiért ez a gyerek jönni akar . És azt nem értem az anyós a NAGYMAMA miért nem akarja ? Minden nagy szülő örül az újabb unokának ! Szerintem ülj le a férjeddel és a nagymamával és mond el mit érzel . Ha meg szeretnétek tartani a házasságot akkor gondolom akartok még egy gyereket...hogy nem jókor jön ? Istenem nem lehet minden terv szerint ! A helyet hogy az anyósod nevezgetne jobban tenné ha melléd állna és arra biztatna hogy meg szüld és örülnie kellene és segítenie. Nagyon primitív ember az aki kíváncsi más szexuális életére és az aki fel hánytorgatja egy férjezett nőnek hogy miért terhes. Szerintem te nagyon fogsz sérülni ha el veteted ezt a picit és nem hozza a lelkedet rendbe hogy el tudtok anyóstól költözni . Ne haragudj magadra ,nem vagy hibás ! Gondolkodj el milyen segítség kellene hogy meg tarthasd a babát ! És ne érdekeljen az anyós véleménye ! Neki az a dolga hogy őrüljön az unokának ! Én is anyós vagyok de semmi közöm a menyem magán életéhez maximum meg köszönöm hogy meg ajándékozott egy unokával . Hogy a második mikor és hogy jön azt ők döntik el és én majd örülők neki .
De szerintem tegyél meg mindent hogy meg legyen ez a gyerek mert te kötődsz máris hozzá és sérülni fogsz.
Sok sikert neked
CSOK? Itt mindenki megzakkant???
Ez ma Magyarország? Van CSOK, akkor szüljük halomra a nemkívánt kölköket??
Remélem az ilyen "klassz" ötletadók, azért tudják, hogy egy gyereket felnevelni nem csak abból áll, hogy kipottyantjuk!??!
Nem oldódik meg bazdmeg!!
Hülye vagy?
Bocsi a kirohanásért, de te ép vagy?
Ez nem így működik. Lehet 50 éve így volt, de talán még akkor sem.
Ennek a szerencsétlennek nincs senkije csak egy 1,5 éves gyerek. Az nem támasz. Az nem jövőkép. Nem említ szülőket, rokonokat, testvéreket. Gondolom mert nincs neki közeli senkije, akire számíthat.
Ne szülje meg!
Menjen abortuszra és ne rinyáljon!
Vagy tegye helyre a házasságát vagy lépjen le a gyerekével együtt, akkor majd magához láncolhatja őt és játszhatja a mártírt, hogy "bezzeg én egyedül megoldottam"...
Nem tudnátok megoldani, hogy korábban elköltözzetek és tudd vállalni a gyereket? Két gyerekre kaptok CSOK-ot, az nem könnyítené meg a lakásvásárlást? Biztos, hogy ennyire el van döntve, hogy nem tarthatod meg? Úgy látom, hogy nagyon megrendít ez a helyzet és nem látod a kiutat belőle. Lehet hogy ha külön mennétek az anyóstól, valamelyest javulna a házasságotok is.
Csak azért írom ezt, mert úgy érzem, hogy kötődsz nagyon a babához, és az abortusz után nehezen szednéd össze magad. Igazuk van azoknak, akik a két gyerek miatti felelősségről írnak, de olyan sokan megoldják végül.
A férjed egyáltalán nem érez semmit a születendő gyerek iránt?
Természetesen tiszteletben tartom a véleményedet. De: azt írod, a Gondviselés dolga, meg majd megoldódik valahogy a pénz-, az állás- meg a lakásprobléma.
Mást se hallok, mint hogy jelenleg Mo-n is kb. 4 millió ember él mélyszegénységben. Nem lehet, hogy azért, mert ők is azt várják, hogy majd csak megoldódik valahogy a problémájuk?
A válasz a véres valóság. Szerintem nem, nem oldódik meg. A problémák attól oldódnak meg, hogy megoldjuk őket, nem attól, hogy várunk valamire....
Az élet és a halál a Jóisten, vagy a Gondvielés (vagy nevezzk akárhogyan) dolga. Ez nem a mi hatáskörünk. Valamiért az a baba szeretne megszületni, ezért fogant meg, óvd az életét, és vigyázz rá.
A munka meg a pénz, meg a külön lakás pedig majd megoldódik. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy egy külön lakás vagy egy másik ember élete (a születendő kisbabádé) a fontosabb?
(magam = magam előtt)
Elvált anya két gyerekkel állást és új társat keres - szinte látom magam a sikerekkel kikövezett jövőt.
Arról nem is szólva, hogy ha megszüli a 2. gyereket is a férje KIFEJEZETT kérése ellenére, ezzel meg is alapozza majd a hosszú távú rossz viszonyt, tehát egy válás esetén nagy valószínűséggel a férj legminimálisabb támogatására sem számíthat majd.
Figyelemre méltó a véleményed. Viszont egyet nem értek. Azt javaslod, tartsa meg a babát, holott szerinted a kapcsolatuk a válás felé vezet. Nos, ha tényleg így lesz (de ne legyen!!!), akkor nem lesz rosszabb egyedül maradni 2 gyerekkel, mint eggyel? Szerintem marhára nem mindegy.
Egyébként - olvasva a történetét - nagyon üdvözítő lenne külön költözni. Sehova se vezet ez így, hogy együtt laknak szülőkkel.
Tartsd meg a babát!
Különben a kisfiad egy önmarcangoló, depressziós anyukát lát majd, érzi a benned lévő feszültséget, boldogtalanságot, ami rá is kihat. Nem tudod, hogy mitől olyan agresszív, feszült, sírós ő is, mert szuper csápjaival leveszi anyu kedélyállapotát.
A férjedet tuti, hogy megutálod akkor, rá sem bírsz majd nézi, aki ugyanannyira sáros a történetben, mint te, főleg, hogy fel is hívtad a figyelmét, hogy vigyázzon....!
Ha megtartod, a te lelkednek mindenképp jobb lesz, és ez nagyon fontos. A házasságodat nem biztos, hogy sikerül megmenteni, mert az út nagyon a válás felé vezet, bármelyik oldalt is nézzük, de egy gyerek és egy anya jól kerül ki a történetből.
Véletlenek meg nincsenek! Valamiért így kellett történnie!
Sztem is.
Nem voltam még ilyen helyzetben, így csak ötletként írom, ha tuti nem tartjátok meg, esetleg örökbeadni?
Ne tedd. Mar most buntudatod van, egesz eletedben erre akarsz gondolni? Hidd el, minden megoldodik, tartsd meg a babat es bizz a sorsban.
Nem lehetne kompromisszumot kötni a férjeddel és a családjával?
Úgy értem leültök és megbeszélitek a megoldandó "problémát"
Ha úgyis akartok még babát, hát jöjjön aki már útban van. Férj és anyós is megenyhülne egy szép baba láttán, nem?
Homályosíts fel a férjedet, hogy ez akkor is bekövetkezhetett volna ha védekeztek.Mert annyi minden lehetséges.......
Egy úttal anyóst is rá kellene bírni, hogy a füle álljon másfelé bizonyos esetekben.Vagy talán ő is sétálhatna többet vagy sokszor, pont azért hogy nektek legyen időtök egymásra.
Megértelek hogy téged ez feszélyez.Viszont lehet hogy ö meg anynira szabados hogy fel sem fogja.
Mond el neki és azt is hogy te szeretnéd ezt a babát.
Odáig menj vissza a gondolataidban, érzéseidben, hogy miért nem kívánod az együttlétet. Önmagadat utasítod el, nem tartod magad megkívánhatónak esetleg? Ha igen, akkor tudsz tenni ellene. Ha elutasítóan viselkedsz a férjeddel szemben, előbb utóbb félrelép. Ha viszont változol, és képesek vagytok arra hogy valamikor külön költözzetek anyóstól, akkor szedd össze magad, és állj a férjed mellé. Még akkor is ha ez most érzelmileg felkavar. Külön lakásban egy kiegyensúlyozott kapcsolatban lehet még második, harmadik gyereked. Így viszont az elsőnek a jövőjét veszélyezteted. jelen esetben a te vágyaidat, érzékenységedet kell feladnod az élő gyerekért, a családodért.
És csak bízom benne hogy érted azt amit írtam.
Barátkozz meg a gondolattal, hogy feletted rójuk a köröket.
Topic indító senkinek semmit nem vétett. A te hozzászólásaid viszont vonzzák a dögkeselyűket.
Most nem tiszta számomra, hogy már elvetetted-e a gyereket, vagy még nem, de nem értem, miért ne tudnátok különköltözni, ha elmész gyesre? Ha felveszitek az állami támogatást két gyerek után, és plusz hitelt a férjed nevére, akkor sem tudtok megvenni egy kisebb lakást? Gyes alatt elmehetsz ingyen tanulni is valamit, akár főiskolára, ha ez még elmaradt volna, illetve, ha úgy érzed, segítene majd a későbbi elhelyezkedésben...
Vagy dolgozhatnál valamit otthonról, ha másképp nem megy. Próbáld a lehetőségeket keresni, ne megnyomorítani a lelked!
Már eleget ostoroztad magad, mindegy hogy kinek a hibájából, miért...miért pont Te, Veled történt meg????.....Megtörtént! Ezen többet nem kell agyalni! Nem tudom pontosan idézni, van egy mondás , egy ima - AMIN TUDSZ - VÁLTOZTASS!!!! AMIN NEM TUDSZ VÁLTOZTATNI, AZT FOGADD EL........Lépj túl ezen a dolgon, mert begolyózol!
Szeresd, neveld szépen a gyermekedet, és a férjedet, csináld a háztartásod, foglalkozz magaddal - táplálkozz egészségesen, sétálj-gyalogolj sokat - az is égeti a kalóriákat - egyhamar csinos leszel, én ne foglalkozz a Anyósoddal, csak amennyit illik, ha az Ő lakásában laktok!
Elég szar helyzetben vagy, nem irigyellek.
De nem lett volna szabad ennyire kiadnod magad. Már köröznek a dögkeselyűk feletted, alig várják, hogy kimúlj és lakmározhassanak belőled. Biztos új vagy még itt.
Abszolút jogos a kérdés, hogy miért nem védekeztem. Én is felteszem magamnak egy nap ezerszer.
A történethez hozzátartozik, hogy nekünk jóformán nincs házaséletünk. Talán idén négy alkalommal, ha volt. Ez az én hibámból van így. Egyfelől szülés óta nagyon ritkán kívánom a szexet, másfelől rettentően zavarban vagyok anyósom miatt, aki túlságosan szabadosan kezeli a szexualitást. A miénket is. Mielőtt meglett a fiunk is sokszor az ajtó előtt hallgatózott, majd másnap megjegyezte, hogy néha pihenjünk is, ne mindig csak dugjunk. Ő ezt viccnek fogja fel, ahogy a férjem is, engem viszont nagyon frusztrál. Ráadásul én sokáig kisfiammal aludtam mert a légzésfigyelő ellenére sem éreztem biztonságban. (Születésekor újra kellett éleszteni)
Aznap egy rendkívül romantikus napunk volt, és különös mód én is kedvet kaptam a szexhez. Sajnos férjemnek nem volt gumija, mert hát sok szükség nem volt rá, korábban pedig én szedtem gyógyszert. Azt mondta majd nagyon figyel de nem így lett. Tudom, ugyanannyira hibás voltam, amikor úgy gondoltam, hogy egy alkalomból biztos nem lesz baj. Főleg mivel korábban voltam orvosnál hogy szülés óta még nem jött meg. (1,5 éve szültem). És azt mondta, hogy ezek szerint nálam remekül működik fogamzásgátlóként a szoptatás, illetve valószínűleg a rajtam lévő +30kg felesleg miatt felborult a hormonháztartásom és nincs peteérésem. Tudom hogy erre alapozni felelőtlenség volt. Teljes mértékben tisztában vagyok vele és ha tehetném már máshogy cselekednék.
sokban igazad van, viszont amennyire ketsegbe van esve es mivel nincs mellette segito szereto tars vagy csalad elkepzelheto hogy keptelen elsz tultenni magat az abortuszon.
Nem tudom mi a jobb ha vallalja es lelkileg belenyomorodik vagy megszuli es esetleg egyedul kell nevelnie. az az erzesem a hazassaga igy is ugy is nagyon ingatag alapon all.
Sajnos ez nem így működik, a gondolat nem változtat a tényen. Ha nagyon nem akarja, nem tudja megtartani, szerintem akkor sem képes az ember élete végéig elengedni, akit nem hagyott megszületni. Nem napi lelkiismereti kérdés ez, hanem vannak pillanatok, amikor ránézel a gyerekeidre, akiket imádsz, akik gyönyörűek, és a semmiből lecsap rád a gondolat, számolsz, hogy hány éves is lenne, milyen lenne ha köztetek élne, etc. Nem gyakori, de nagyon nehéz pillanatok ezek. Nem azt akarom mondani, hogy az abortusz ellen vagyok, csak hosszútávon több ez, mint akkor máshogy felfogni és azzal fejben, lélekben lerendezni.
Ha megtartja, még nagyobb problémái lesznek. Zűrös család.
És a nyitóból én még minimálisan sem érzem, hogy a férjével szeretnék egymást. Persze hogy kétségbe van esve ez a nő, az érzelmi hátt6ere nulla, csak a gyerekére számíthat érzelmileg. No de meddig? Amíg kamasz nem lesz.
Az teljesen jogos, hogy a férj miért nem húzott gumit. De ez a nő miért nem védekezett? Már a kislányoknak tudniuk kellene, hogy az első vérzés előtt is teherbe eshetnek. Ez egy felnőtt nő? Ha csak ritkán van együtt a férjével, akkor nem eshet teherbe?
Mondanek en neked valamit. En abortusz parti vagyok ha szukseg van ra
DE : a te esetedben nem vagyok biztos hogy feltetlenul el kell vetetni azt a gyereket. Ha te ezt most igy eled meg es ennyire ketsegbe vagy esve es ellene vagy az abortusznak akkor ennek erzelmileg igen sulyos depresszios kovetkezmenyei lehetnek nalad.
Sem az anyosodnak sem a ferjednek sot elo embernek NINCS JOGA egy not abortuszra kenyszeriteni.
Mondom mindezt ismetlem hogy abortusz parti vagyok senkit se itelek el ezert a megoldasert HA NINCS MAS LEHETOSEGE ES AZ ILLETO NO EZT AKARJA IGY DONT.
viszont itt nem te dontottel hanem erre akarnak kenyszeriteni.
Hat ebben az esetben en nem vetetnem el a gyereket.ha igy erzel es megteszed soha tobbet nem fogsz tudni a ferjeddel lefekudni es tonkre megy a hazassagod is. nagyon gondold meg mit csinalsz mielott kart teszel magadban. A ferjed onzo, neki is van resze a gyerek letrejotteben es nincs joga arra hogy teged erre kenyszeritsen. miert nem huzott gumit ha nem akart gyereket?
nekem ez is olyan, mintha valamelyik nlc-s írta volna. bocsi. de ha igaz, akkor meg gondolj arra, hogy nem a gyereked ölöd meg, meg nem is parazitát (de gáz gondolat..) hanem elveteted az embriót.
amúgy nagy gond lehet ott családi körben...inkább arra koncenrtálj.