Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
máris feltúrom a fórumot! tényleg érdekel, hogy az egyik arctalan nick mit mondott a másikról!izgi!!
nemár. mit nem lehet ezen érteni? én is várom, hogy beszélgessek és kommunikáljak a fiammal. de most is imádom. (1éves)mint ahogy újvagyok is imádja a gyerekét.
Nekem egyszerűbb volt, míg nem dumáltak vissza, és ott találtam őket, ahova tettem. :-p
És? Ez zavar téged?
Én kevésbbé vagyok alkalmas arra,h egy zsák krumplival bezárva legyek évekig. Evvan. Nyilván imádtam azt a kisbabát is,de mikor már igazi kommunikáciora lett képes,megkönnyitette az életünket.
Ennyi. Nem kell tulfantáziálni.
A babazas akkor lett oneki elmeny, amikor mar o beszelt?
Itt mondta valaki a forumon, nevet nem mondok,ha akarod, keresd meg.
Azért szerintem ezt így kicsit erős kijelenteni, hogy egykének lenni vacak. Sok mindentől függ (elsősorban a szülőktől), hogy a gyerek hogy éli meg. Másrészt sajnos a testvér sem garancia arra, hogy mindig lesz valakije...
Igen, ez nekem is eszembe jutott. Van testvérem, szeretem, de sosem lesz ő a támasz, ha nem lesznek szüleim. Mert a férjem, a (saját magam alapította) családom és a barátaim sokkal közelebb állnak hozzám.
Koszonom Amarynda
megkaptam.
Jó esetben. Anyámék haton voltak testvérek. Gyerekkoromban már csak ketten beszéltek egymással. Mire felnőttem, már ők sem.
Én ráadásul nem is a gyerekeimnek szültem, hanem magamnak... én szerettem volna többet, mert így kerek a világ. :-)
Én sem játszópajtás(oka)t szülök a 4 éves lányomnak. Hanem testvéreket. Mert ők 20-30-40-50 stb. év múlva is ott lesznek egymásnak (akkor is, ha már mi, "vén" szülők nem leszünk).
Szokta mondani mostanában a fiam, hogy kéne neki egy testvér -persze aki egyidős vele.
aztán elmagyarázom neki, hogy nem sokat érne vele, mert mire lehetne a tesóval játszani, ő már 8 éves lenne. Akkor meg már nem érdeklené a 2-3 éves..
Úgyhogy játszópajtást én nem szülök. Meg úgy alapból sem vagyok már kiadó más számára.
Na, mi pont ezért vágtunk bele még egyszer, mert ugye egykének lenni vacak. Nem kérdezősködtem itt, hogy teherbe merjek-e esni 41 évesen vagy ne, megtettem és kész
. Igaz, betöltöm majd a 42-t, mire jönnek az ikreim, de ez nem izgat. Nézzenek akár a nagyanyjuknak a ballagásukon (mert ez szokott lenni a legfőbb ellenérve a "fiataloknak"), a három gyerekem akkor is ott lesz egymásnak, és ez a lényeg.
Idősebb szülők egykéje voltam. Nem azért volt vacak, mert "szégyelltem" volna anyut és aput (nagyon jól tartották magukat az ötvenes éveikben, vagány, jó fej szülők voltak "idős" koruk dacára is, és erre büszke voltam), hanem mert amikor elmentek, nem maradt senkim...
Na, mi pont ezért vágtunk bele még egyszer, mert ugye egykének lenni vacak. Nem kérdezősködtem itt, hogy teherbe merjek-e esni 41 évesen vagy ne, megtettem és kész
. Igaz, betöltöm majd a 42-t, mire jönnek az ikreim, de ez nem izgat. Nézzenek akár a nagyanyjuknak a ballagásukon (mert ez szokott lenni a legfőbb ellenérve a "fiataloknak"), a három gyerekem akkor is ott lesz egymásnak, és ez a lényeg.
Idősebb szülők egykéje voltam. Nem azért volt vacak, mert "szégyelltem" volna anyut és aput (nagyon jól tartották magukat az ötvenes éveikben, vagány, jó fej szülők voltak "idős" koruk dacára is, és erre büszke voltam), hanem mert amikor elmentek, nem maradt senkim...
most kuldtem neked privit az email cimemmel legyszives irj vissza hogy megkaptad-e, mert azt irta a rendszer hogy az uzenet rendben elment.
udv. A.
Fejlesztőfüzet brrrr... :-)
Persze, az a dínós azért tesókkal sokkal izgibb.
Persze, persze. ;) Nálunk se úgy képzeld, hogy nincs egy percünk se.
Csak az egésznapos ovi után hiányzunk a gyereknek, nna. Amit nem is bánok
csak jobbszeretek olvasni neki vagy egy fejlesztőfüzetben feladatokat megoldatni vele, mert azt én is élvezem. Legót mondjuk még szeretem, de a szerepjátékokat eléggé nem csípem. Itt ne orvososra vagy boltosra gondolj, hanem, hogy én fogjak meg egy bábut és gyerekem pedig elmondja, hogy mit csináljak és mondjak vele. Na, ez baromi uncsi. Ráadásul 2 mondatot talál ki, amit ismételjünk meg 20x...köszi!!
Persze-persze, élet apróbb örömei, de akkor is jó, hogy vannak. :-)
Mi amikor reggel kilökjük őket a kocsiból suli előtt... Huh, project completed, mindenki többé-kevésbé felöltözve, összepakolva, időben eljuttatva a célterületre... az olyan megnyugtató tud lenni.
Szót váltani férjjel: Azért nálunk se úgy képzeld, hogy angyali mosollyal békésen órákon át játszanak. Jönnek-dumálnak, jó ez így. Este fél 9-kor elhúznak, akkortól tudunk teljes nyugiban szót váltani. Ha valamit meg akarunk beszélni, akkor azért szoktam szólni, hogy most kicsit húzzanak el, hadd beszélgessünk. (Na meg nekünk a home-office)
Én nagyon szeretek velük játszani. Szerintem ez nem korfüggő, hanem habitus kérdése. Piciket is élveztem.
Nem maga a fáradtság. Hanem hazamenni és mondjuk leülni valami idióta játékot játszani vagy/és ülni a földön, dinókkal harcolni.
Mert ez rettentően kielégítő - gondolhatod. Te nem tudod, mert nálad a három lefoglalja egymást, hogyne. Ha hozzánk jönnek át barátok gyerekkel, akkor nekünk felnőtteknek sem kell lemenni gyerekbe. De egy egyke más. Ő igényli a szülő társaságát. Én meg a férjem társaságát igénylem, de sokszor nem tudunk 2 szót sem váltani, mert gyerkőc nyúz a játékokkal. Na..ez ami fárasztó.
Mi a tökömtől fáradt egy 30 éves???
Én 41 évesen is csak attól vagyok fáradt, hogy most itt szórakozom a mankóval, de múlt hét elején még nem voltam fáradt...