Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hazatelepülni, de hova?
Torolt_felhasznalo_613265
Létrehozva: 2016. szeptember 2. 21:22
Külföldről települnénk haza Magyarországra. Még gondolkodunk rajta, de lehet, októberben meglépjük. Azon agyalunk elsősorban, hol folytassuk az életünket. Bp. kilőve, egyikőnk sem szereti. Mit tudtuk javasolni egy 45-50-es házaspárnak (ketten vannak, gyerekek nélkül), hova érdemes "haza"települni Magyarországra? Melyik az a régió, ami fejlődik, ahol relatíve sok munkalehetőség van, ahol jó a közbiztonság, jó a lakóközösség, lehet egyről a kettőre jutni, ahol jó élni? Ahol valóban épülnek új gyárak, üzemek, ahol tényleg toborozzák az embereket, és nem csak elhintik a mézes madzagot az ember előtt... Elsősorban Dunántúlban gondolkodunk.
Tudom, ehhez elsősorban tudni kellene a konkrét végzettségünket is, maradjunk annyiban, hogy semmi különleges, extra végzettség, két középfokú végzettségű emberről van szó.
Fordíthatjuk úgy is a kérdést, hogy beszéljetek arról, ki hol lakik az országon belül, és szeret-e ott lakni. Ha igen, miért, ha nem, miért nem. Melyik megye fejlődik és melyik van lemaradva.
Minket egyik városba, régióba se köt semmi, a híreket nem nagyon követjük mostanság, tehát valószínű, minden infó új lesz számunkra.
Köszönjük! Zsuzsa és Karesz.
Én még a legelső, vagyis a topik indítóra válaszoltam. Természetesen nem kellett volna arra gondolnom, hogy ők már évek óta kint élnek, és ezért összegyűjtötték az otthoni megélhetésre valójukat, de mivel ez az általános tapasztalat, nekem -bevallom-, eszembe sem jutott, hogy mindössze pár hónap angliai melót tudnak maguk mögött. Ha úgy maradt volna a történet, ahogy az indítóban volt, most is ugyanazt válaszolnám, mint tettem.
De az egész nagyon átváltozott, miután a valódi történetet is elmondta TI. Így, a létező valóságra alapozva, én is azt javallom, hogy ne induljanak haza, mert egyik bajból nem úgy lehet kimászni, hogy közben belemásznak egy másikba. De ezt majd elmondom neki.
-----------------------
Tőled viszont kérdeznék. Már csak azért is, mert te is külföldön élsz, mégis sok otthoni infóval, kapcsolattal rendelkezel.
Szerinted az tök normális az a világ, amit itt azok hoznak össze, akik megállás nélkül nyígnek azon, hogy mennyire nincs otthon meló, meg mennyire lehetlen megélni, meg mennyire elborzasztó minden, s nyomják ezt állandóan úgy, hogy a legtöbbjük messze az átlag fölötti életszínvonalon él? Ez tényleg így normális?
Nem az lenne a normálisabb, hogy éppen ezek, akiknek munkájuk, tehetségük, vagy bármi más spéci megoldásuk miatt sikerült, azok segítik azokat, akiknek nem úgy jött össze mint nekik, hogy figyelj már haver, ehhez az kell, hogy tanulj, de arra vigyázz, hogy mit választasz magadnak, vagy hogy ebben a szituban hajtsd le a fejed, és vállalj be minden melót, tök mindegy hogy mit, de amivel túl tudod élni a mostani helyzetet, mert mindig van holnap, aminek egyike biztos, hogy hoz megoldást? Vagy, nem az lenne a normális viselkedés, hogy abban támogatom és segítem,hogy te is meg tudod csinálni, mert ahogy nekem sikerült, úgy másnak is sikerülnie kell, és így tovább?
---------------------
Egyébként van otthon meló. Sőt, sok helyen éppen a munkavállalót a legnehezebb beszerezni. Hát még a megbízható, a munkáját tisztességgel elvégzőt.
Csak úgy látszik sokan még nem tanulták meg azt, hogy a munka, legyen az bármi, az megélhetést ad. Ha Angliában képesek feketemosogatni, vagy földeken krumplit egyengetni, akkor mi tartja vissza az "éhezőket" attól, hogy kb ugyanakkora fizetésért pl a balatoni éttermekben mosogasson, vagy éppen pincérkedjen? Azon kívül, hogy az idénymeló? Vagy mi tartja vissza az éhezőket attól, hogy elmenjenek pl betakarításhoz, szintén idénymunkára, ahonnét akár össze is szedhetik az egész télre való ennivalót? Tetejébe úgy, hogy mindkét helyen kosztot és kvártélyt is kapnak?
Vagy mi tartja vissza az éhezőket attól, hogy ne kólára, meg cigire, vagy éppen haverokkal való piálásra költsék a pénzüket, ha már hozzájutottak valami jövedelemhez, hanem a gyerekeik reggelijére, ebédjére, meg vacsorájára?
Ha én és a gyerekem éhezünk, akkor nem azt mondom, hogy én ennyiért ugyan nem fogok annak a gazdag rohadéknak melózni, hanem lehajtom a fejem, és viszem a melót, mert ebből élünk meg. Ha kell, akkor egyik melóból megyek a másikba. S ha muszáj, akkor hajnali négykor kelek, hogy bevonatozzak a munkahelyemre.
Bp-ről mentünk el, és ide nem is akarunk visszajönni. Hogy miért indultunk el ilyen öregen is? Én gyakorlatilag 18 éves korom óta albérletben élek, most vagyok 42 éves, számold ki, hány éve. Elegem lett... És a férjemnek is. Besokalltunk az évtizedek alatt kifizetett albérleti díjakból, abból ,hogy vágjuk ki a sok pénzt hónapról hónapra, nekivágtunk, mert mi tényleg nagyon nagyon szeretnénk végre öregkorunkra saját kis lakást vagy házat, ne albérletben érjen minket a nyugdíj, mert az kínkeserves lesz. Férjem is vidéki, középiskola után nem sokkal feljött Pestre, még akkor nem ismertem, aztán miután összeházasodtunk, még ketten, közös erővel se tudtunk lakást, házat venni. Lehet, kínos és ciki meg szégyen, ahogy ügyintéző is írtam, hogy az álmoskönyvben se jelent jót, ha valakinek 50 évesen nincs lakása. Vagyok én is olyan realista, hogy igazat adok ügyintézőnek, igaza van, lúzerek vagyunk valahol mindketten. Szinte semmire se vittük a nagy spórolásunkkal.
Hogy hol rontottuk el? Ma sokat gondolkodtam rajta. Talán ott, legeslegelőször, hogy mindketten szegény családba születtünk. Egyikőnk szüleinek se volt még érettségije se, mindegyik szülő nagyon nehéz munkával kereste a kenyerét, és szegények voltak, sose tudtak segíteni egyikőnknek se. Ráadásul mindkettőnk szülei Magyarország legrosszabb megyéjében élnek, kis faluban ill. kis városban. Nehéz indíttatás. Sose erőltették a továbbtanulást. Vidéken az volt a jó, ha a gyerek mielőbb keres, munkába áll. A spórolásról, törekvésről:Próbáltunk mi félre tenni mindig az albérlet mellett, aki élt hosszútávon Pesten albérletben, tudja miről beszélek. Most ahogy számolgatom, átlagban havi 20 ezret tehettünk félre, mert 5 millió forintunk van. Még ez is kész csoda a több évtizedes albérleteskedés mellett. Aztán viccesen szoktam mondani sokszor, hogy a férjem ott rontotta el, hogy szegény nőt vett feleségül. Persze nem lenne jobb nélküle, ez nem is kérdés.
Elrontottuk ott is, hogy nem szereztünk diplomát.
Elrontottuk az utóbbi 4-5 évet, korábban kellett volna elindulni, ahogy valaki lentebb írta, túl sokáig gondolkodtunk az elinduláson.
Jobban kellett volna spórolni, többet félre pakolni. Nem bírtunk. Így is nagyon levettük a költekezést. Férjem mondta mindig, ha még ennél lejjebb vesszük az életszínvonalat, akkor olyan megkeseredett emberek leszünk, hogy soha nem fogunk tudni örülni semminek öreg korunkban, még ha lesz egy kis házunk, annak se.
Most ezek jutottak eszembe indokként, bár, az a tény most már, hogy miért vagyunk lúzerek, tök mindegy.
Próbálunk kint maradni pár évet, ahogy a jóindulatú hozzászólók tanácsolják nekünk, most egy gyárban dolgozunk mindketten, sokadmagunkkal élünk együtt egy házban, gyakorlatilag tényleg szinte egyáltalán nem költekezünk, nem vásárolunk, kivéve a kaját, a legolcsóbb helyeken. Ennél jobban nem tudok spórolni már. Holnap még megkérdezem a gyárban, hogy lehet-e dupla műszakot lehúzni, túlórában. Túl kéne élni a következő 3-4 évet.
Te valóban minden megnyílvánulásoddal magadat égeted.
"annyira szeretek itt olvasni" ! Nem kellene azt sem!
Hogy juttál el idáig?
Ha csak olvasnál és értenéd is,amit olvasol,de írsz is!
na még ontsd magadból ez a szart
annyira szeretik itt olvasni
még a szénné égésed fokozd csak
A nagyobb baj az,hogy a primitivitásod,beteg pszichéd,magyargyűlöleted mellet te sem magyarul,sem angolul nem tudsz rendesen!
A saját fajod szégyene vagy!
bp albibol ment
de az nem ok nekik
a magyar suttyó az ndékában is az marad
Wie geht's?
tessék szótárt használnia ha nem beszélni német
miért szereted égetni magad?
még akkor se nézel utána annak amit nem tudsz ha szőlnak?
nagyon hiányzott már ide a szar amit ontassz
Lengyelország
Az Európai Unió tagországa: 2004. május 1. óta
Főváros: Varsó
Terület: 312 679 km 2
Népesség: 38 005 614 (2015)
Pénznem: lengyel złoty (PLN)
Bővebben Lengyelországról
Ahonnan elmentél, az a település nem jó?
ha valaki lemaradt azt manapság már behozni nem lehet
akkora lett az ipari fejlődés
Figyelj te szerencsétlen,beteg agyú,magyarokat gyűlölő,kiöregedett playboy,te megkeseredett vigéc!
Azt hiszed,ha egy női fórumon éled ki a komoly pszichés problémáidat is,akkor az segít rajtad?
A saját fajod szégyene vagy,amit naponta bizonyítasz is!
Inkább az a baj, ha kicsit későn esik le a fatantusz, hogy valaki nem jut egyről a kettőre, és ugyanabban a posványban maradva nem is fog.
Ó igen,csak a lengyelek már 2004 január 1-től,mi meg csak májusban.
A lengyelek közül már sokan az előző évben is ott voltak Angliában,mert tudható volt az EU-s csatlakozásuk ideje. Ha úgy tetszik,ők alapozták meg,segítették és segítik ma is a honfitársaik kivándorlását,kinti létét.
Már 2004 januárban sokezer lengyel ment Angliába és kért munkát,letelepedést. Az angolok alig bírták akkor a lengyel áradatot kezelni,de akkor még örültek a sok olcsó keleti munkaerőnek. Kaptak is munkát dögivel,csak a nyelvet nem tudták sokan még ennyi év alatt sem rendesen megtanulni és kiderült,dolgozni sem igazán szeretnek...
Mi magyarok,csak később eszméltünk!
Könnyen a görögök sorsára juthatunk, ha megvalósul Orbán álma
a nyagyvégzetségú ápolónő
(lengyelek kezdték,mert ők előbb csatlakoztak az EU-hoz,mint mi)
2004-ben Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozott (ötödik bővítés, első rész).
ha megnézed sok millió magyar ment el mint ti és vitte valamire
mostanában is elment 5-600ezer
de vissza csak nagyon kevés megy
nem véletlenül
Sajnos az a gond,hogy már túl későn mentetek ki Angliába!
Nem csak az életkorotok,alacsony képzettségetek az ok,hanem a megváltozott politikai helyzet miatt is. Ezek így együtt már végképp nem garantálják a sikert.
Úgy tűnik,hiába szerveztétek meg előre a dolgokat,mert sokakat átvertek már pont úgy,mint titeket. (Csak remélni tudom,hogy esetetekben nem egy másik magyar igérgetett mindent). Rengeteg ilyen esetet lehetett olvasni,hallani a hírekben is.
Ha ezt a lépést csak 4-5 évvel korábban (de inkább 10 évvel) teszitek meg,még volt lehetőség Angliában,hogy a hozzátok hasonló kvalitásokkal rendelkezők is jobb munkát kapjanak,akár még nyelvtudás nélkül is. Akik akkor mentek ki,azok beszélnek most sikerről,meg hogy ott sokkal jobb,mint itthon stb és bíztatnak még most is.
Csak sok dolgot elhallgatnak: Az angoloknak már a rengeteg keleti gazdasági menekültből is nagyon elegük van,(lengyelek kezdték,mert ők előbb csatlakoztak az EU-hoz,mint mi) emiatt ma már ott nehezítik meg a bevándorlók életét,ahol csak lehet. (Már "fazékmosogatáshoz" is helyi gyakorlatot és referenciákat kérnek az új bevándorlóktól is.)
Valamint sokan nem számolnak az angolok egyre nyíltabb,híresen megalázó stílusával,tradicionális idegen utálatával sem,a "you're just a bloody foreigner" mentalitással. Ezzel is sokaknak nagyon nehéz megbírkózni,nagyon lélekromboló lehet.
Te vagy az első aki leírta,le merte írni a kinti valóságot és azt is,hogy milyen körülmények között élnek kint a gazdasági menekült honfitársaink! (Tömegszálláson laknak,értékcsökkent konzerveket,junk foodot esznek,mert ugye spórolni kell és másra nem telik).
A kivándorolt diplomások is pont így élnek,csak ők hazafelé igyekeznek szépíteni a dolgokat,de ez sajnos nem változtat a valóságon. De ugye kinek,mi éri meg,mit gondol karriernek.
Volt már itt a fórumon is hasonló téma és a már kint lévők próbálták bármi áron bizonygatni annak az ellenkezőjét,amiket leírtál most te is és lehurrogták azokat,aki megcáfolták őket,mert ismerték a valós helyzetet.
Ez persze téged nem vigasztal.
Talán azt tudnám ajánlani az itthoni egzisztenciátok hiánya miatt ,hogy próbáljatok még kint maradni és dolgozni és ha lehet,valamennyit spórolni is. De ne olyan áron,hogy fizikailag és lelkileg is belerokkanjatok,mert akkor már nem fogjátok tudni élvezni sem a sokéves kínlódás előnyeit sem.Sok sikert,nagyon drukkolok!
nem arra gondoltam pont, hogy legyen ház
legyen versenyképes végzettség
legyen a 20-30 éves mukának eredménye a bankban
40-50 éves nem néz ki jól 4 gatyával mint egy egyetemista
barátom 60 óta lakik a egy rent kéróban
vehetne akár 10 házat is de nem akar
nagyon szurkolok a cicadnak nekem is van ketto tudom mennyire aggodik az ember ha betegek.
remelem minden jora fordul es felepul szepen a cicacska
Ja ha iden mentetek ki es maris vissza akartok jonni akkor itt nincs mirol beszelni. Mennyit tudtatok felre tenni azt nem is kerdezem mert minimalis lehet abbol MO on nem lesz ujra kezdes.
Mondjuk ne haragudj nagyon fura hogy valaki kozel 50 hez kimegy es par honap utan mar visszatekintget es "hazatelepul".
Ti nem telepultetek sehova csak par honapig voltatok kulfoldon hiszen otthon se volt se lakasotok se mas es akkor se lesz ha visszamentek, ugyhogy gyakorlatilag a kerdes is okafogyott.
akik otthon elnek azok tudjak jobban hogy egy kozepfoku vegzettseggel kozel az 50 hez nagy szerencsevel majd kaptok valami minimalberes melot vagy kozmunkat. Egyebkent azt gondolom ha valaki igy indul es igy megy vissza minden nelkul akkor neki teljesen mindegy hol el mert nem boldogul sehol.
jo vegzettseg nelkul 50 evesen majd trogerolhatnak ha lesz munkajuk egyaltalan.
Teljesen mas ha nyugdijat kapsz kulfoldrol azzal biztonsagosan meg lehet elni.
Ha meg raadasul se csalad se baratok nincsenek Mo on akkor egy katasztrofa lesz az egesz es onnet mar nem lesz visszaut.
Nekik pedig nincs jovedelem kulfoldrol. Meg annyi penzuk sincs ahogy olvastad hogy videken egy szereny lakast vegyenek alberletbe keszulnek.
szerinted ezek utan tenyleg jo tanacs hogy "csak menjetek ne torodjetek a karogokkal"?
Ez jellemző a nyugati társadalmakra is, sőt ott a jellemzőbb egyre inkább.
Van egy viszonylagos jólét, egy albérletben, közepes végzettséggel lehet élni egy kényelmes, középszerű életet. Az emberek nem is nagyon akarnak valamire jutni.
Egy német barátom mondta, hogy azért jellemző egyre inkább pl. a foci világában, hogy bevándorlókkal vannak tele a csapatok, mert bennük megvan a törekvés, hogy magasabb életszínvonalon éljenek. Esetükben egy másod-harmadosztályú csapatban dolgozni is jobb életet jelent, mint otthon gürizni.
A német ehhez már lusta, elkényelmesedett.
Mindenkinek más a valamire jutás.
az álmoskönyvben sem jelent jót ha valaki 40-50 évesen még semmire jutott
aki angliába akar menni az jobb ha előre készül
1 konkrét srácot ismerek
vett egy angol telszámot, dolgozott magyarban 80ért
elküldte a cv pár cégnek
1-2 hónap felhívta az egyik, hétfőn, szárdán menjen be személyesen
hama vett jegyet
következő hétfőn már dolgozott az elemző cégnél 7,2 órabérért
a pár nap alatt keresett egy kérót, majd később jobbat
Ez így van, de megpróbálni meg lehet és van úgy, hogy az ember már feladná, de aztán mégsem...