Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hazatelepülni, de hova?
Torolt_felhasznalo_613265
Létrehozva: 2016. szeptember 2. 21:22
Külföldről települnénk haza Magyarországra. Még gondolkodunk rajta, de lehet, októberben meglépjük. Azon agyalunk elsősorban, hol folytassuk az életünket. Bp. kilőve, egyikőnk sem szereti. Mit tudtuk javasolni egy 45-50-es házaspárnak (ketten vannak, gyerekek nélkül), hova érdemes "haza"települni Magyarországra? Melyik az a régió, ami fejlődik, ahol relatíve sok munkalehetőség van, ahol jó a közbiztonság, jó a lakóközösség, lehet egyről a kettőre jutni, ahol jó élni? Ahol valóban épülnek új gyárak, üzemek, ahol tényleg toborozzák az embereket, és nem csak elhintik a mézes madzagot az ember előtt... Elsősorban Dunántúlban gondolkodunk.
Tudom, ehhez elsősorban tudni kellene a konkrét végzettségünket is, maradjunk annyiban, hogy semmi különleges, extra végzettség, két középfokú végzettségű emberről van szó.
Fordíthatjuk úgy is a kérdést, hogy beszéljetek arról, ki hol lakik az országon belül, és szeret-e ott lakni. Ha igen, miért, ha nem, miért nem. Melyik megye fejlődik és melyik van lemaradva.
Minket egyik városba, régióba se köt semmi, a híreket nem nagyon követjük mostanság, tehát valószínű, minden infó új lesz számunkra.
Köszönjük! Zsuzsa és Karesz.
Bár az indítóban az egyszerűség kedvéért azt írtam, hogy 45-50-es házaspár, de elárulom Neked: mi idén jöttünk ki, én 42 vagyok, férjem 52. Ő is jajj de sokszor mondta előtte, hogy ő már öreg ehhez, nehezen fogja az agya az angolt, kiesett a tanulásból, meg így, meg úgy. A férjem 51 évesen elkezdeni tanulni egy új nyelvet, választott magának egy új (ideiglenes) hazát, akkor Neked nem kell mondani, mennyire nehéz volt ez a részéről. Egy olyan embernek, aki 18 évesen kijött az iskolapadból. Nekem se volt egyszerűbb, de én már beszéltem az angolt, ennyiből könnyebb volt nekem. Tudtuk, mire vállalkozunk, tudatosan készültünk erre a lépésre, kb. fél éves tanulás, készülés, levelezés, egyeztetés előzte meg a kiutazásunkat.
51 éves vagyok. De, lélekben már az vagyok. Ehhez legalábbis. De lehet, hogy csak gyáva. Pont ezért tisztelek mindenkit, aki vállalkozik erre a nehéz feladatra. Mások lehazaárulózzák őket, én meg fordítva: épp azért tisztelem őket, mert meg mertek lépni valami olyat, amit én nem merek.
Mondjuk az is igaz, hogy nekünk nagyon nagyon nehezen indult be a gépezet, azért is indítottam a topikot, mert nagyon vacilláltunk és vacillálunk még most is, mi legyen, végig tudjuk-e csinálni, amit elterveztünk, vagy adjunk fel mindent, adjuk fel az álmainkat, és menjünk vissza oda, ahonnan eljöttünk.
És igen, nagyon nehéz 40 felett munkát találni, nehéz otthon is, és nehéz itt is. Itt Angliában az biztos, hogy minden nap meg kell halni tízszer és talpra kell állni tízszer, és tizenegyedjére is el kell indulni, menni kell akkor is, ha csak 1% esélyed van a munka találásra, mert az 1% esély is több, mint a nulla. Iszonyú nehéz, nem állítom az ellenkezőjét, nem mondom, hogy itt minden nagyon könnyű.
Mikor olvasok egy olyan álláshirdetést, hogy fazék mosót keresnek, és aztán kiderül, hogy gyakorlat és angol nyelvű referencia levél kell a munkába álláshoz. Egy év gyakorlat. Érted! Ahhoz, hogy mocskos, zsíros fazekakat mosson az ember mondjuk egy üzemi konyhán. És hasonlók, nem is folytatom. Ilyenekre mondtam, hogy naponta tízszer meghalunk legalább, és tízszer feléledünk.
42, 52 évesen jöttünk ki. Nem vagy öreg hozzá.
Egy ismerősöm 45 évesen ment ki Izraelbe, 11 éves taknyos gyerekkel, új életet kezdeni.
Az hát, ne is törődj vele, nem ér annyit.
Zombi üzemmód? De - gondolom - megéri neki.
Az én párom alsó hangon dolgozik ennyit vagy többet. Le se merem írni, mennyiért, olyan röhejes. A legganébb dolog az, hogy nincs túlóra kifizetés. Az ő beosztásával az nem jár. Lecsúsztathatja. Hú de jó! De mikor, hiszen így is rengeteg a meló, ha csúsztat, a meló is csúszik. Jobb lenne, ha kifizetnék. Még így nyáron is ritkán ér haza világosban.
Ő nagyon nagyon kimenne külföldre, én viszont már nem mennék. Úgy érzem, nekem már ez a hajó elment. A külföldre menés a fiatalok sportja. Én meg már marhára nem vagyok fiatal, meg félek is egy ekkora váltástól.
Mi is ötödmagunkkal vagyunk egy albérletben, és mi is úgy számoltuk, hogy 3-4 évet kell lehúznunk itt. Szerencsére nagyon rendes emberekkel élünk együtt, akik még segítőkészek is.
Mi is nyugis, békés, kiszámítható nyugdíjaskort akarunk, mindenképp valahol vidéki Magyarországon majd, mert eleve mindketten vidékiek vagyunk, amire vágyunk, egy kis házikó, udvar, pici kert, kutyus, és nyugdíj előtt még ha dolgozunk, akkor a nyugalomért, békés életért cserébe elfogadom a kintinél alacsonyabb fizetést is majd. Amit szeretnék: Nyugdíjas éveinkre ne legyen sem az albérleti költség, sem a hiteltörlesztés hónapról hónapra egy nonstop stresszforrás, én most csak erre vágyom, legyen itthon valahol egy jelzálogmentes házikóm. Sajnos, mindketten nagyon szegény vidéki családból származunk, szüleink érettségi nélküli szakmunkások voltak (nem nézem le őket, nem azért írtam), nem tudtak és nem is tudnak segíteni, örülnek, ha ők elvannak egyik hónapról a másikra... Aztán, ha haza jövünk a saját kis kecónkba, és hogy Tiszta cipő van-e a lábamon vagy Nike, bélszínt eszek vagy csirkecombot ebédre, százezres telefonom van vagy tízezres készülékkel telefonálok, ezredrangú dolog lesz az életemben.
Elfogadom, ha nem mindenki így gondolkodik, de én így vagyok berendezkedve, nekem a kiszámíthatóság, a nyugalom, nagyon sokat jelent és dob a hangulatomon, ismerem magamat, hogy így lesz.
Hiányzik: a magyar szó, hiányzik, hogy az utcán, a boltban, a hivatalokban, a munkahelyen, az orvosi rendelőben nem azon a nyelven szólnak az emberek, amelyen álmodom. Hiányzik, hogy nem a szakmámat gyakorolom, hiányzik a család, a barátok, hiányzik a magyar táj, a magyar ízek... Ne nevessetek ki, 42 éves koromra ilyen szentimentális lettem.
Cabron irta, en is ezt akartam irni.
Gyüjtsetek annyit, hogy itthon mar ne kelljen dolgozni. csak elni. ugy jo.
En mashogy elem meg a munkat itt külföldön, engem megbecsülnek, szeretnek a kollegaim, fönökeim is - kifejezetten.
Azzal, hogy nem tudjuk,mit dolgoztok, vagy mit vegeztetek, nehez tancsot adni, melyik orszagreszt valasszatok.
Kivanom, hogy ne banjatok meg egyik döntest sem.
Akkor azt mondom, hogy húzzatok le még pár évet, hogy tudjatok venni egy lakást itthon és boldogan élhettek majd. :)
Albérletezni itthon nagy lehúzás és szívás szerintem.
Egy barátom ment ki Angliába úgy, hogy volt egy cél, amiért melózott 4 évig. Az mondjuk zombi üzemmód volt, napi 10-12 óra meló egy szabadnappal ötödmagával egy albérletben. Gyakorlatilag aludt, dolgozott, evett. Na, néha elment moziba. :)
4 év után hazajött, most éli a saját kis átlagos, normál életét és köszöni, tök jól van.
Mi is úgy voltunk itthon, mielőtt kimentünk, mit Te, ahogy meséled. A nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot többre becsültük mindig a versenynél, nem érdekelt már engem mikor itthon laktam, akkor se, hogy milyen telefonom, laptopom van, mennyire márkás ruhában járok, emlékszem, mennyire tudtunk örülni a férjemmel egy hátizsákos túrának is a közeli budai helyekben, amit kihoztunk nulla forint pluszköltségből, mert BKV bérlettel mentünk a túra útvonalig, és az úton az itthonról vitt kaját ettük meg (amit itthon is megettünk volna. ) Tudtam örülni egy Hádás új szoknyának, vagy ha egy ezerforintos hajfestékkel a férjem befestette a hajamat és új frizurát vágott nekem. Viszont, nem tudtunk lépni egyről a kettőre, az albérlet és fizetés arányok rosszabbak voltak, mint itt Angliában most. Nekünk egy saját ház megvásárlása a kitűzött cél, amit majd itthon akarunk megvenni, pár év múlva. Nem szeretnénk itt kint leélni az életünket. Albérletből mentünk ki, Budapestről, amúgy egyikőnk se pesti, taposómalomban éltünk, de szerettük-szeretjük egymást, nem voltak viták, elfogadtuk, hogy Pesten ennyire futja és kész. Viszont! Többet akartunk elérni, azt mindig éreztük, hogy többre vagyunk képesek, és éreztük azt is, hogy tudunk, akarunk is harcolni a céljainkért. Angliában most is albérletben élünk, itthon átlagfizetésünk volt, esélyünk nem volt albérlet mellett a saját lakásra, házra gyűjteni. Itt picit jobban lehet félre tenni. A lenézés, semmibe nézés itt nagyobb, mint Pesten volt. Pesten jobban tiszteltek a munkahelyeinken minket. Ez a nehezebb része itt, a lelki oldal. A fizetés jobb, ez a jobb része a kinti életnek. Kaja ugyanannyiba kerül, sőt, egyfontos boltban, lengyel boltokban, diszkontokban olcsóbban is ki lehet fogni húst, tejtermékeket, mint Pesten. Szórakozásra, utazgatásra, piperére, hobbikra nem költünk. Nehéz volt Pesten is, itt is nehéz, itt más miatt nehéz, de talán egy hajszállal jobban lehet spórolni itt.
Viszont, nagyon várjuk, hogy hazamehessünk végre, nincs nap, hogy ne mondanánk el.
Húha, most aztán szíven találtál. Meg a lájkolóid is. Szövegértési zavaros balfék.
tudod, hogy kimondom egyenesen
ha legálisan haza tudtam volna vinni az anyám, akkor 1 napnál tovább nem maradtam volna
úgy is hogy nem kell semmi olyannal bajlódnom ami másoknak az élet része
és a halála lesz nekem a szabadságom, akármilyen hülyén is hangzik
mindegyik itteni jóismerősöm azt mondja, hogy orbán és minden nemzeti k anyja előtt
sokkal békésebb volt az élet
Még nem tűnt fel ugye, hogy mindenki szembejön az autópályán?
Csodálkoztam volna..... ehhez gondolkodni kéne.
"Hátha megint sikerül egy értelmes topikot szétoffolnotok. Másra amúgy sem vagytok képesek."
A topikok szétverésében és mások leugatásában te élen jársz. De csak ugass tovább nyugodtan, erre legalább alkalmas vagy. Értelmes gondolkodásra, vitára kevésbé.
Még egy (és most huhogok): az életkorotok... Nem kell nekem hinned, nézz be a Munkahelyi Terror blogba, sajnos 45 fölött több diplomával, nyelvtudással is lehetetlen állást találni, ha nincs valahol protekciód. És ez nem csak diplomás probléma, egy kedves kollégám szülei 50 körül lettek munkanélküliek (egyszerre ketten...), mindkettő állítólag hiányszakma. Apukája autószerelő, anyukája TB ügyintéző, bérszámfejtő. Semmi baj nem volt velük, "csak" 50 év felettiek voltak. Sajnos itthon az ennyi időseket már nem szívesen alkalmazzák.
Amikor a Munkahelyi Terror blogon vki hasonló cipőben jár és kipanaszkodta magát, mást senki sem tud tanácsolni, mint hogy keress protekciót vagy menj ki külföldre, ott ennyi idősen is emberszámba vesznek.
Ja, és tényleg ne hidd el a sok huhogást, hogy nehogy hazagyere, mert itt minden fos.
Lehet itt is boldogulni, csak okosnak kell lenni, és semmivel sem szarabb most, mint 10 évvel ezelőtt.
Dunakanyar, ha van pénzetek. Igaz, hogy kb. Budapest szintűek a lakásbérleti díjak, de nem igazán van munkanélküliség és a fizuk sem minimálbér szintűek. Ha van nyelvtudás, a turizmus miatt munkalehetőség is akad. Feltéve, ha nem zavar titeket a nyüzsi.
Sok összetevője van ennek a dolognak. Pl., ha teszem azt a szociális szférában tudsz elhelyezkedni, mondjuk, mint ápoló, mert ehhez van végzettséged, akkor ugyanazt a pénzt fogod kapni Győrben is, mint egy alföldi kisvárosban, viszont Győrben minden drágább. Csak egy példa volt.
De az sem mindegy, hogy mik az igényeitek. Pl. fontos-e, hogy mindig mindenből meglegyenek a legújabb, legmodernebb cuccok, vagy elvagytok egy 10 ezer forintos telefonnal.
Netán egy kirándulás alkalmával nem ront a komfortérzeten, ha az otthon készített szendvicset eszitek, vagy mindenképp éttermezni is szerettek.
És lehetne még sorolni.
Én, személy szerint előtérbe helyezem a nyugalmat a nagyobb anyagi jóléttel szemben.
Biztos, hogy inkább itthon kuporgatnám hónapról-hónapra az ezreseimet, mint, hogy pl. Londonban éljek. :) Sarkítottam persze, de remélem érted mire gondolok.
lehet békességben élni magyarban
ha van elég pénzed, hogy senkitől ne függj és csak azokkal kelljen szóbaállni akik neked tetszenek
persze így is folyamatosan stresszelhetsz, hogy a kocsid lopják vagy nem, meghúzzák a bolt előtt....
a kéródba betörnek vagy nem....
nem amcsi ahol nem kell kerítés és börtönhöz hasonlóan berácsozd magad
de aki normálisan él nyugaton az valszeg soha nem képes már magyarban megmaradni
ameddig az anyám járóképes volt, látogatóba se mentem
A Dunántúl jó választás. Ha van hozzá affinitásotok, megpróbálhatnátok pl. Bük-ön az életet. Van termálfürdője, így jelentős a gyógyturizmus és panzióztathatnátok mellékesen, Szombathely is közel van, mint nagyváros - és munkalehetőség, valamint Ausztria sincs messze.
Az eddigi 56 hozzászólásból nekem '56 is eszembe jut, meg "más" is........
.................leginkább az a bizonyos kanál víz, ami van sok a térdig érő Balatonban.
teljesen világos volt szarember
hogy azt hiszed neked mindent lehet írni
és ugatsz ha szembesítenek az írásoddal
Off:
Látom megérkezett a másik gyökér offoló! Bunkóságban egymást igyekeztek túllicitálni.
Lássuk a többi hasonszőrűt is,mert biztosan előbb-utóbb megérkeznek ők is!
Hátha megint sikerül egy értelmes topikot szétoffolnotok. Másra amúgy sem vagytok képesek.
On:
Szia!
Én kecskeméti vagyok, de nagyon nem ajánlom a várost. Turistaként vitathatatlanul szépnek tűnik, de a mindennapi életben olyan, mint egy nagyra nőtt falu. A várost az autógyár tartja életben, ahol (több ismerősöm dolgozik ott) siralmasak a bérek és a munkakörülmények, ráadásul bizonytalan. A lakhatás és a közlekedés az országoshoz viszonyítva igen drága, az épülő egyetem miatt már most kb. 20-30 %-kal drágábbak az ingatlanok (a bérlés is, nemcsak az adásvétel), mint kb. 5 évvel ezelőtt. Normális fürdő, vagy szórakozási lehetőség sincs és akkor még a vásárlási lehetőségekről nem is beszéltem. Nincsenek normális kínálatú üzletek, ami van, az is drágább, nincs áruválaszték. Én ide születtem, így itt élek több mint 30 éve, de nem hullatnék könnyeket, ha el kéne mennem ebből a fantomvárosból.
"Az emberek gonoszkodók és irigyek egymással. Mindig azt nézik, hogy a másiknak mi van, és imádják megszólni a másikat. Nem tudom, hogy ez mennyire zavar téged és Angliában ilyen napi hangulatban volt részed?"
Igen,ilyenek egymást között is a magyarok külföldön,kevés kivételtől eltekintve ott is erről híresek. Szégyen!
"Ne személyeskedj,mert az nagy bunkóságra vall"
mielőtt másoknak írsz
akkor is kéne tudnod, amire hivatkozol
nem azért mert igazad van
csak magadra is tartsd érvényesnek amiket másokra írsz
44 45
persze ezt se fogod érteni mert síkhülye vagy alapból