Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
(N)agyonféltett gyerekek
Torolt_felhasznalo_377888
Létrehozva: 2016. augusztus 23. 13:13
Lehet, hogy én vagyok túl lazamami, de azt veszem észre a környezetemben, hogy az ovis gyereket túlféltik a szülők.
Nektek nem tűnt fel, hogy ezek a gyerekek szinte életképtelenek a szüleik nélkül? Pedig ők már igencsak okos, értelmes korosztály.
De hogy ne mehessen a lakótelepen egy kört biciklivel egyedül? Vagy nem tudnak egy pulóvert felvenni? Vagy ne tudjon bemenni a fagyishoz kérni 1 gombóc fagyit? A legdurvább, hogy képtelenek a szüleik utasításai nélkül együtt játszani..bandába verődve. Ma már 'animátor' nélkül nem tud 3 ovis kitalálni szabadtéri/beltéri játékot?
Milyenek lesznek ezek a gyerekek? Pedig maholnap iskolaérettek..
A túlféltés és a túlfoglalkoztatás két külön téma, bár mindkettőben lenne mit fejlődni a szülőknek.
Az, hogy mennyire félti valaki a gyerekét, mennyire képes megbízni benne, az eléggé nehezen befolyásolható dolog, nagyon függ a szülő egyéniségétől, és nagyon nehéz leküzdeni az alapvető hozzáállást. Még olyan tudattalan hatások is befolyásolják, hogy pl. a szülő el akarta-e vetetni a gyereket, aztán utána meg lelkifurdalása van, hogy nehogy az élet vegye el tőle, ha mégis megtartotta. Szóval ez nagyon mély dolog, most nem is mennék bele bővebben.
Az unatkozni hagyás már más tészta, pusztán tanulás kérdése lenne sokszor. Mert hogy kéne a gyereket unatkozni hagyni, azzal fejlődne a saját kis kreativitása. Sok szülő tévesen azt hiszi, hogy ha minden másodpercében pattog a gyereknek, leköti minden percét, hol zenebohócot játszik neki, hol pedig varázsdadát, akkor lesz jó szülő. A (számomra) legirritálóbb fajta, aki folyamatosan dumál a gyerekének, és mindig mindent szétmagyaráz (még társaságban is). Azt kéne megérteni sok szülőnek, hogy nem ettől lesz jó anya, apa. A gyereket igenis néha hagyni kell unatkozni, és megvárni, amíg magának talál ki valami jó mókát, vagy ha nem talál, hanem fetreng egész nap a kanapén, akkor meg úgy járt. Nem azt mondom ezzel, hogy soha ne legyen közös program, beszélgetés, mert különben honnan tudná a gyerek, hogy ő maga is mit találjon ki. Csak azt mondom, hogy valahogy elterjedt az a tévhit, hogy jó anya=állandóan a gyerekét "foglalkoztató" anya. De ez nem igaz.
Az önállóság pedig általában bizalom kérdése. Érdekes módon az önállótlan gyerekek szülei mondják azt mindig (legalábbis amit én látok), hogy azért nem hagyja a gyerekének megtenni azt a dolgot, mert nem képes rá. Miért pakolsz be a gyereked helyett az iskolatáskába? Mert otthon hagyná a felét a dolgainak... Oké, hát ha alapból így állunk a gyerekhez, ez egy önbeteljesítő jóslat. És baromság, amivel sajnos nemcsak a saját, de a gyerek életét is megkeseríti az ilyen szülő.
Tudom én, hogy nem vagyunk tökéletesek, de legalább a tanulható dolgokra venni kéne a fáradságot, és tényleg megtanulni. Kevesebb lenne az önállótlan, tutyimutyi gyermekember, az tuti.
Szerintem sincs azzal gond, ha valamit nem pont időre csinál a gyerek. Hova sietünk? Mi van akkor, ha csak egy évvel később törli a fenekét? Mi a jelentősége?
Engem a szülő-ugráltatás zavar. Nekem pont ugyanolyan messze van a vízcsap, mint neki...
Szerintem azért kicsit árnyaltabban kell hozzáállni ehhez a témához, mert nem mindig csak a szülőn múlik, hogy mennyit kell segíteni a gyereknek, vagy hogy mennyire kontrollálja. Vannak olyan gyerekek, akik nagyon hamar igénylik az önállósodást, és vannak, akik kicsit jobban, vagyis inkább kicsit tovább akarnak lógni a szülőkön. A szülő feladata megtalálni a helyes egyensúlyt a gyerek képességeihez, fejlettségi szintjéhez képest.
Az enyémet például sokan elég önállótlannak tartják, például volt, aki ki volt akadva, hogy segítség kell neki például a nagywc utáni tisztálkodásban. Vagy a fürdésben, sokszor az öltözködésben is (például nem tudja behúzni a cipzárt egyedül). Más dolgokban viszont nagyobb szabadságot adunk neki, mert bízunk benne. Én például nem kapok frászt, ha egy kutya közelít felé, mert nagyon is jól fel tudja mérni, hogy mit kell tenni. Ha egy kutya ész nélkül rohan felé, akkor mellénk húzódik, viszont ha azt látja, hogy a farkát csóválva óvatosan odaüget, akkor megkérdezi a gazdit, hogy megsimogathatja-e, és ha a válasz igen, akkor boldogan megszeretgeti, akár hancúrozik is vele. De ezek csak kiragadott példák, ezer féle gyerek és még több szituáció lehet, amire egy kívülálló általánosíthatna, hogy a gyerek túl van féltve, vagy ellenkezőleg, túl lazák a szülők.
Viszont azt gondolom, hogy óvodás korú gyereket felnőtt felügyelet nélkül hagyni semmilyen körülmények között nem szabad.
Nem magas. Az a haláleccerű, dudálós műanyag hinta, amit az ajtókeretbe tesznek. Kisbicebóca 4 hétig volt bokától combig gipszelve.
Mondjuk ha nem volt extrém magasan a hinta, akkor valószínűleg úgy tudott eltörni a combcsont, ha volt benne egy kis ciszta (ez csak ilyenkor derül ki), mert amúgy elég rugalmas és vastag az a csont, legalább autóval el kell ütni a gyereket, hogy törjön. Több ilyen is volt kórházas pályafutásom alatt.
Ráadásul úgy, hogy összetöri magát...
Szerencsétlenül. Ismerem a szülőt ott volt 2 lépesre. Pici meg olyan ügyetlenül zuhant, h eltört a combja. Nem tehetett rola.
Ferjem se tehetett a töresről, pillanat műve volt, gyerek váratlanul ajtonyilasba tette a kezét.
Szerencsere egyik esetből sem lett maradando.
Nálunk tökjó a közösség, sokan ismerjük ehymast, név szerint, le is állunk dumalni a ház előtt. ;)
Fiamnál ez az egy gyenge láncszem, h imád csacsogni, ezt már a lelkére kötöttem, h mehet egy házkört bicajjal (4 lepcsohaz) de nem állhat meg beszélgetni senki ismerőssel. :) Betartja. ;)
Az egyik elvonta a figyelmét a másik közben elcsente az ollót.
az én gyerekeim így a gyufát csenték el hogy tábortüzet gyújtsanak a kertben a tűzrakónál. észrevettem mielött meggyújtották volna.. de a stratégia ez volt..
Babahintából? A mienken öt pontos biztonsági öv van! Hogy lehet abból kiesni, pláne, hogy ott a szülő mellette? Mire figyelt akkor az apja?
Nem tudom, nálunk gyakorlatilag mindenki a gyereket ugrasztotta egy olyan piti beszerzésért, mint a kenyér, vagy egyéb apróság. Tényleg, mindösszesen a lépcsőn kellett lemenni, tömbház ajtón ki, közvetlenül mellette a bolt ajtón be, és ugyanez visszafelé. Egy öt éves képes ezt a műveletsort végrehajtani........Igaz, az is tény, hogy azért abban az időben a lakók figyeltek egymás gyerekére. Manapság meg kb. azt sem tudják, hogy adott gyerek egyáltalán abban a lépcsőházban lakik-e.
Haha,ha nagy a csend, akkor pláne rá kell nézni. Anyósom mesélte, hogy a férjem és a húga (5 és 4 évesek voltak), nagy csendben el voltak a gyerekszobában. Gyanútlanul tett-vett. még örült is, hogy milyen jól eljátszanak, nem nyafognak, nem egymást gyepálják. Amikor benézett, iszonyatosan néztek ki: fodrászosat játszottak, összevissza nyírbálták egymás haját. Anyós mai napig nem érti, hogy tudták észrevétlenül elcsenni az ollót. :))
Én elküldtem fagyiért egy kétszázassal a strandon, működött. ;)
Milyen babhintából tud kiesni egy másfél éves úgy, hogy ott áll mellette a szülő?
Persze, az élethez kell szerencse is, de ez nem azt jelenti, hogy ne vigyázzunk a gyerekekre. Még akkor is, ha ez a korai önállóság rovására megy.
Tudod, gyereksebészeten dolgoztam. Felnőttek hülyesége végtelen..
Ennyire nem tudnék félni.
Velem is baja lehet, sztem nem rajtunk múlik. Emlékszel tökrég, 2 éves lehetett a fiam, eltört a keze? Férjem ott állt mellette...
Bnőm kislánya kiesett a babahintából, otthon, padlóra...ő is ott állt mellette, eltört a lába. 1,5 évesen.
Azt ugye tudod, hogy Amerikában ezért börtönbe zárnának? Már azért is, hogy leírtad itt.
És jogosan.
Á, én sem. Akkor is ránéznék, ha hosszabb ideje gyanúsan csendben van. :-)
Többiek kiokosították, melyik pénzt dobja. :-)
4,5 évest én még egy negyedórára sem hagynék egyedül,valahogy nem tudnék nyugodtan futkározni.
Hát ha olyan ügyes a gyerek, akkor vegye. :-)
Kicsi 4 éves volt, amikor bevezettük a nyaralás alatt az 1 EUR / fő / nap zsebpénzt és egy olyan kempingben voltunk, ahol szét lehetett őket engedni némi felügyelettel. Meglestük a kempingben, hogy mi történik. Beszáguldott a boltba. Többiek kiokosították, melyik a 20 centes gumicukor. Azt elvette, felhajította a pénzt a pultra (nem érte fel), majd grazie-ciao felkiáltással elszáguldott. :-)
Legnagyobb baj legyen, hogy a gyerek elveszti a pénzt, vagy a boltos átveri. Az is egy tapasztalat. Engem az vezérel csak, hogy a gyereknek ne essen olyan baja, ami visszafordíthatatlan.
Múltkor a 6 éves mondta, hogy itthon akar maradni a 9 évessel, majd az vigyáz rá. Kb. hangosan röhögtem... :-)
A kicsi elég öntörvényű. Én beszabályozom, de szerintem szétvernék egymást, ha a nagy próbálná szabályozgatni.
A fagyizóban mi baja eshet ha te ott állsz kint és várod???
megveszi az összes fagyit??
szerintem csak megtanul kérni egy felnőttöl - aki nem a családtagja.
Ugyan már. Nálunk a tömbházsor alatt volt anno a boltsor: pékség, zöldséges, élelmiszer. Simán lementem 5 évesen 1 kenyérért, vagy tejért. Sema pénzt nem veszítettem el soha, sem a visszajárót. És nem vásároltam kenyér helyett perecet, vagy mittudjam. És ezzel mindenki más is így volt. Bolt a tömbház alatt, mi történhetett volna....ráadásul a boltosok is ismertek minket.