Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Túlaggódott terhesség
Létrehozva: 2016. augusztus 23. 09:39
Sziasztok! 16 hetes terhes vagyok. A páromnak már van egy 9 éves fia, akivel (önhibán kívül) nem tudott és nem is tud sok időt tölteni, így már mikor kiderült, hogy terhes vagyok, leszögezte, hogy minden pillanatban ott akar lenni mindenhol. Ezzel nem is volt gondom, viszont már most úgy érzem, hogy kezd túlzásba esni. Ő alapjáraton nem olyan típus, hogy túlaggódna, meg véresen komolyan venne mindent, na ehhez képest most teljesen ki van fordulva magából. 9 hetes voltam, amikor előállt azzal, hogy ő új munkát keres, ami sokkal jobban fizet, mert nekem nemsokára úgyis abba kell hagynom a munkát, nem szabad stresszelnem magam. Úgy terveztem, hogy legalább az utolsó hónapig fogok dolgozni, mert basszus, műkörmös vagyok, de nem érti meg, hogy abban semmi stressz nincs...
Pont pár napja költözködött az egyik barátnőm, és segítettem neki. Egy doboz volt nálam, amiben evőeszközök voltak, szóval nem a franciaágyat készültem a hátamon vinni. Egyszer csak a párom megjelent a barátnőmnél, hogy én mit csinálok, miért terhelem magam, ez tilos, meg blablabla...esküszöm kínos volt.
A legutóbb pedig, tegnap, a barátnőimmel megbeszéltük, hogy este menjünk be a városba, laza csajos este, semmi extra. Fél 8kor mentem el, 10 körül már untam magam, de ezalatt körübelül harmincszor hívott, "jól vagy?" "minden rendben?" "nem fázol?" "ugye nem iszol?" és hasonlók. Kihisztizte, hogy értem jöjjön, pedig mondtam, hogy nem szakadok meg, ha fel kell ülnöm a metróra...
Én tényleg értékelem, hogy fontos neki ez az egész, meg örülök is, tudom, hogy jó apa lesz, de néha ott tartunk, hogy kezdek megőrülni tőle. Tudom, hogy az ő gyereke is, és ugyanannyi beleszólása van neki is, de egyszerűen utálom ha irányítani akarnak (ezt tudja pontosan, meg amúgy ő is ilyen) ráadásul nem gondolom, hogy olyan egetverően veszélyes dolgokat csinálnék, amik ártalmasak a babára. Nem hiszem, hogy a műkörömépítés az. Vagy a buszozás.
Volt már valaki hasonló helyzetben? Mit csináljak vele, ez csak átmeneti elmebaj lehet, megszűnik majd, ha megszületik a baba? Bármi véleményt, tanácsot szívesen elfogadok.
