Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Férjem vagy nem férjem
Létrehozva: 2016. augusztus 22. 17:08
Sziasztok!
Segítsetek nekem légyszi, hátha kívülről jobban látjátok a dolgokat, mint én.
Férjemmel 8 éve vagyunk házasok. A gyerek nem jött össze, pedig volt már mesterséges próbálkozásunk is, nem is egy.
Néhány éve eljutottunk oda, hogy úgy élünk, mint a barátok. Vagyis inkább én. Nagyon elhidegültem tőle, mint férfitól, pedig szeretem, de a szexet nem kívánom. Néha rá tudom magam venni, de az nem olyan...és ezt ő is érzi. Tényleg nagyon szeretem egyébként, mindent együtt csinálunk, állandóan jövünk-megyünk, de ez nem az aminek lennie kéne. Szerintem.
Nekem sokkal nagyobbak az igényeim, mint neki, és én ezért teszek is. Otthagytam a régi munkahelyemet és kerestem egy olyat, ahol ugyan sokat kell dolgozni, de meg is fizetnek. Így el tudtunk menni síelni és nyaralni is, ami korábban nem nagyon jött össze.
Sokáig azt hittem, hogy gond van velem szexuálisan, hogy ennyire nem érdekel az együttlét. Aztán azért egyszer-egyszer felbukkant valaki, aki megmozgatott úgy is, de ezekből nem lett semmi, elnyomtam magamban. Éveken át.
Most viszont eljutottam oda, hogy lehet, hogy a férjemnek és nekem is jobb lenne, ha befejeznénk ezt a házasságot, mert csak toporgunk egy helyben, és nem vagyunk boldogok. Ráadásul ez kb. ez az utolsó lehetőségünk, hogy ha új párt találunk, még lehet mindkettőnknek gyereke. El is terveztem, hogy bérelek egy lakást, és elköltözöm egy másik városba, és meglátjuk mi lesz. Már le is van szervezve minden, férjemmel sokat beszélgetünk, érzi ő is, hogy ez így nem jó, de ő nem szeretne kilépni a házasságunkból.
És ami nehezíti az egészet, és szégyenlem is miatta magam:
Közben mindezzel egy időben jött a képbe valaki, akinek nem tudtam ellenállni, és néhány hete alkalmanként találkozunk. Nagyon vonzódom hozzá, de nem lehet ebből hosszútávon semmi, mert sokkal fiatalabb nálam. Lelkiismeret-furdalásom is van ezerrel emiatt a kapcsolat miatt, mert jól érzem magam vele, hogy újra felébredtek az érzéseim, hogy nő vagyok és annyira jó, de közben sokszor eszembe jut a férjem, hogy mégiscsak inkább vele kéne lennem. Őt még el tudnám engedni a férjem miatt.
A kérdésem a következő.
Szerintetek érdemes lehet még a házasságomat megmenteni, mert tényleg ragaszkodom a férjemhez, vagy jobb elengedni egymást, még ha fájdalmas is.
Köszi!
No, akkor most válaszolok. Frusztráltan, mivel beletiportál a lelkivilágomba.
Nők lapja fórumok?
Egy van. És nem a fórummal van baj, hanem az emberek többségének az életvezetésével. Az életük minősége semmit sem ér. Hajszolnak valamit, ami elérhetetlen álom számukra. Nekik miért nem sikerül, másoknak pedig miért adatik meg? Nem szerencse kérdése.
Intelligens kérdések a fórumon: Terhes lehetek? - Hogyan tartsam meg a barátom? - Hüvelyfertőzés vagy sem? - Váljak? - Vajon megcsalt? - Megtartsam a gyereket? - Hogy érjem el hogy belém szeressen?
A felsorolás nem teljes, infantilis kérdések tömkelege.
Intelligens segítség az, amikor valakit akit nem ismersz, a válás felé taszigálsz csak azért hogy megmutasd, te túlélted a sajátodat?
... továbbá...
Én nem húzok le senkit, ezt legfeljebb az érintett(ek) érzik úgy. És ha már így éreznek, akkor minden bizonnyal van némi alapja is.
... továbbá...
Azért, mert te azt mondod, és a saját érzéseiden nem tudsz túllépni, nem biztos hogy mások élete szar, és frusztráltak.
Szerencséd van, belebotlottál a fórum egyik trolljába, így némelyik hozzászólásomból kikövetkeztetheted hogy mekkora szarban vagyok frusztrált.
Lehet tehénlepény méretű, lehet csak galambfos, de még az is megeshet hogy én tojok mások fejére. 
Ki ne vonzódna egy sokkal fiatalabbhoz? Különben is, ez a trend.
vajon miért vonzódsz egy sokkal fiatalabbhoz ? talán azért mert magas és nagy a farka ???
Nagyon idealisztikus vagy! Lehet, hogy így kellene történnie egy egybekelésnél, de nem így történik. Mert az ember maga magát sem ismeri eléggé, nemhogy a másikat!
A kibeszélés meg nem ez, hogy névtelenül elmondja, ami nyomasztja. Ebből az ég világon senki nem tudja meg, hogy ki és és ki a férje. Ez nem kibeszélés. A kibeszélés az, ha mondjuk olyan emberekkel beszél, akik nem feltétlen a barátai és ismerik mindkettőjüket..
De itt most nem rólad van szó! Te így működsz, más meg másként. Nem kell mindenkinek olyannak lennie, mint neked. Ha jó lenne a házasságuk, nem ücsörögne itt. Nem jó a házasságuk. Így férhet be harmadik, így ücsörög az nlc-n, égbe kiáltva bánatát. És ettől még nem fog megjavulni a házasságuk, de kaphat olyan infókat, tapasztalatokat, bármit, ami elgondolkodtatja és előrébb lépteti. vagy erre, vagy arra. És akkor már jó.
Emberek vagyunk és így szükségünk van egymásra, társaságra, meghallgatásra, kibeszélésre. Teljesen normális, hogy ha valaki nehéz döntést hoz meg, akkor azon eltépelődik, kétségek gyötrik, fél, időnként bizonytalan. És még természetesebb, hogy könnyebb, ha ezt valakivel megbeszélheti. Persze, nem mindegy, hogy kivel: olyanokkal, akik meghallgatják, még akkor is, ha nem ismerik. Mert nem a házasságán kell segíteni, hanem neki, személy szerint. És ő azt írja le, ami neki fáj, ahogy ő látja, ahogy benne ez működik. Mert mit ér, ha rendes a férje, ha ő ettől még boldogtalan??? Nem bűn az, ha égbe kiáltja a bánatát és jól esik erről beszélnie idegenekkel. Attól még a maga döntését ő fogja meghozni, mert nem úgy nézem, hogy azt fogja "teljesíteni", amit mi itt neki szajkózunk. Mi csak elgondolkoztatjuk. És akkor máris érdemes volt elmondania.
Nem hiszek a "csak én tudom a magam problémáját megoldani, egyedül, senki nélkül, bezárkózva, mert én erős és F@sz@ csaj vagyok"!
Hány éves vagy ? és a szeretőd ?
Te már válaszoltál is anyitód utolsó sorában.
Szia,
Szerintem is lépj, mert ha már most így érzel, mi lesz később? Addigra bukod az új kapcsolat lehetőségét is a gyerekkel együtt. Mással hátha könnyebben összejön (bár nem tudom, mi volt a probléma nálatok). De ilyen érzésekkel szerintem az sem csoda, ha csak nem jön a gyerek. :)
Max kipróbáljátok külön és még utána is van lehetőségetek visszatáncolni, ha úgy adódik. Bár ha tényleg szereted, meg azért összeköt titeket sok élmény, akkor azért rohadt nehéz lesz nélküle eleinte. De egyszer élünk, úgyhogy ne temesd el még magad. :)
Na ez a baj a Nok lapja forumokkal. HOgy hiaba vannak emberek, akik intelligensen megfogalmazzak a kerdeseiket, es emberek akik ugyanolyan szinten megprobalnak segiteni, es kialakul egy beszelgetes, de szinte mindig jon egy valaki aki csak azert szol hozza hogy lehuzza a kerdezot, vagy a hozzaszolokat, es mindezt olyan stilusban hogy az embernek azonnal elmegy a kedve attol hogy reszt vegyen a beszelgetesben.
A legtorvenyszerubb magyarazat az hogy az o eletuk annyira szar hogy muszaly keresniuk egy kiutat ahol a frusztracioikat levezethetik azaltal hogy masok donteseit, dilemmait kritizaljak.
Remes. Nikita, hozzajuk tartozol.
Az érzelem vezéreljen mindig az emberi kapcsolataidban, ne a gondolatok.
Elmagyarázom a kibeszélést, hogy többé ne tedd. Ha szeretsz valakit, nem tárgyalod meg másokkal az illető személyes, nem másokra tartozó problémáit, mert megbízik benned. Nem csak amiatt kell megbízni a másikban hogy nem csal meg, nem hagy el, nem vét ellened, hanem amiatt is, hogy ami a házasságban történik, (házasság alatt 1+1 személy értendő, még gyerek sem) az ott is marad.
Az érettséget is csak azért írtam, mert minden embernek látnia kellene a fától az erdőt. Ha valaki házasságra adja a fejét, ismernie kell minden fát, minden fűszálat, korhadt fadarabot a fa alatt. Egy érett embernek tudnia kell, mikor és hogyan került oda, ki ültette, ki tette tönkre, és mit kell kivágni ahhoz, hogy az az egy ne tegye tönkre a többi fát is.
Átvitt értelem volt, de remélem érted.
Aha.
Te most úgy "segítesz" neki, hogy fogalmad sincs a házasságuk apró pillanatairól. Az egyik fél leírt egy kis szösszenetet, és te most az alapján eldöntötted, hogy segítés néven a válás felé tologatod.
Ha én, vagy a társam írnánk ide a napi apró cseprő problémáinkat, megkérdeznétek hogy melyikőnk halt meg és ki csücsül a börtönben.
Most épp megette a csokimat. A múltkor beleléptem az egyik kisméretű horogjába, amit ki kellett szakítania a talpamból. Eltéved a szennyestartó és a szoba közötti enyhe kanyarban. Nálam ez mind válóok. Lenne. De imádom. És nem egy férfi bókolgat nekem X év után, hanem szinte hetente udvarolnak. Nem kellenek, nem érdekelnek, mert én szeretem a társamat. És nem mások fogják eldönteni hogy meddig maradunk együtt, hanem mi ketten.
Igazából már döntöttem. Nehéz volt, de meghoztam a döntést, mert elköltözöm.
Nem szeretném a férjemet bántani, és mivel pl. te sem tudod kik vagyunk, nem érzem, hogy őt beszéltem volna ki.
Egyszerűen van az úgy, hogy az ember nem látja a fától az erdőt, és valaki kívülről olyan dologra tud rávilágítani, amire nem is gondol.
Ez de jó hír.
Akkor, tudd, hogy szeretnek és nem fognak megvetni érte. Az, hogy a párod is - ezek szerint - nagyon korrekt, inkább könnyíteni fog, mint gátolni.
Azt kell kimondanod hangosan, hogy:
Nagyon szeretem a párom, de tovább kell lépnem (naponta többször is, mindig, mikor elkap a padlóra kerülés vágya)
Igen, jó ember vagyok és jönni fog valaki, aki rajong értem és én is rajongani fogok érte.
Ami a legnehezebb az az, hogy ha az érzelmeidet megfelelően fel tudod dolgozni, akkor az elméd ösztönösen megmutatja, hogy mi a helyes lépés.
A lényege, hogy ha sajnáltatod magad, vagy búsulsz, vagy sóvárogsz, az mind, korlátként áll az elméd elé és nem segít hanem gátol.
Lehet barátként is elválni. Én ezt tettem. Hidd el, tudom milyen elveszteni az Istennőmet (esetedben az Istenedet)
Első lépés, hogy fel kell dolgoznod és megértened, hogy nem vagy rossz, gonosz, buta, önimádó, csak egy boldogságra vágyó ember.
Mond ki hangosan - mikor nem hallja senki - hogy "jó ember vagyok, nem bántok senkit, és szeretnék gyermekeket". Ez kb 1-2 hónap annak függvényében, hogy milyen mélyen van az érzelmeid gyökere.
Ha ez túl misztikus, akkor adok privátba egy pszichológust, aki segít.
Nem szégyen a sírás, ha nem zavarsz vele másokat:)
Pedig egyértelmű voltam. Ha valakiben felmerül a válás gondolata, és olyan szinten foglalkoztatja hogy vadidegeneket kérdez, akik nem is ismerik a hátteret, akkor nincs miről beszélni. Kétféle jellemzést már tudok adni rólad, az egyik a befolyásolhatóság, a másik az éretlenség.
Ha a férjeddel jól élnétek, nem csúszhatna be még véletlenül sem a képbe valaki más. Ezzel párhuzamos az, hogy biztos vagy te abban, hogy a férjednek csak te lebegsz a lelki szemei előtt, akár úgy is, hogy nem akar válni? A házasságokban, emberei kapcsolatokban a pozitív és negatív érzések általában azonos szintűek mindkét félnél.
Ha valamilyen témában nem tudok dönteni, akkor a társam segít, de ő sem úgy hogy megmondja mit tegyek vagy ne tegyek, hanem rávezet a megoldásra.
És végezetül egy kérdés. Te a házasságtól férjet, gyereket vártál? Ha a gyerek elmarad, akkor a férjed már "elromlott", a tudatod kiütötte? Nem kívánod mint férfit, mert nem teljesítette a férfiúi kötelességét?
Kemény szavak, de gondolkodj el rajtuk. És ne más döntsön helyetted, főleg a férjed háta mögött ne. Ez az igazi megcsalás, gusztustalannak tartom. Azt, akit valaha szerettél, most elárulod. Legalább ezt az egy, őt is érintő problémát oldd meg kívülállók nélkül.
A szüleim mellettem vannak mindenben, és a férjem anyukájával is beszéltem. Én akartam elmondani neki, hogy mi a helyzet, és nagyon korrekt volt.
Könnybe lábadt ugyan a szeme, de megértette a helyzetet.
És a férjem is nagyon-nagyon rendes. Emiatt is nehéz.
Szia!
Ez természetes.
Ha ez könnyű volna, akkor már rég meglépted volna. Azzal, hogy itt (vagy máshol is) segítséget kérsz, felismerted, hogy döntened kell és ehhez segítséget is kérsz. A tanácsoknak az a lényege, hogy felhoznak olyan dolgokat is, melyre nem gondolsz, de nem arra valók, hogy feldolgozatlanul elfogadd őket. Ne haragudj azokra akik "keményebben" fogalmaznak. Neki is van igazságuk, segíteni akarnak, de lehet, hogy nem olyan formát választanak amely könnyen eljut hozzád.
A Buddhisták szerint ( én is inkább ez vagyok)ha segítséget kérsz, akkor azt meg is fogod kapni.
A mérleg egyik serpenyőjébe az van amit már átéltél, és konkrét tapasztalataid vannak róla, míg a másikba a jövő, amit csak elképzelni tudsz. Ezért nehéz a döntés és az egyik az konkrétum, míg a másik az vízió.
Marad a remény, az önbizalom és a hit.
Mindháromhoz bátorságra van/lesz szükséged. A férjeden/párodon kívüli családod támogatására számíthatsz?
Köszönöm :)
Igen, jól esne beszélgetni!
Már az is sokat segített, hogy leírhattam! És a biztatásaitokat is köszönöm!
Nikita666 örülj neki, hogy olyan határozott vagy, hogy Neked nem okoz gondot egy ilyen döntés, nekem sajnos nem megy ez olyan jól! ;)
És te ezt egyedül képtelen vagy eldönteni?
Szia, annyira ertem amit irsz es biztatlak hogy lepj. A ferjed es kozotted van egy lelki kapcsolat, ami nagyszeru es ertekes es ha lehet akkor probaljatok megorizni, de ez a kapcsolat nem teljes.
Nem minden hazassag egyforma es van ahol nem hianyzik a szexualitas es teljes boldog eletet tudnak elni a felek e nelkul is. de ha neked hianyzik, ha ugy erzed nem teljes a boldogsagod, szeretnel no is lenni, meg anya is lenni akkor nem szabad hogy visszahuzzon megszokas, a baratsag.
Merj nagyot almodni, olyant amiben teljes eletet elhetsz mint no, mint szereto, mint anya, mint barat, es gondolj arra hogy ha husz ev mulva visszanezel akkor ne azt lasd majd hogy "akkor kellett volna csak nem mertem meglepni" mert a tisztesseg, meg a konvenciok meg ez meg az ezt kivanta, hanem azt hogy fuggetlenul attol hogy hogy alakult a sorsod kesobb, megprobaltal valtoztatni es megkeresni azt amire vagytal belul, ami hianyzott. Tudod van az a klise de igaz mondas hogy az emberek azert felnek a valtoztatastol mert arra fokuszalnak hogy mit veszitenek, nem pedig arra hogy mit nyernek....
Ami meg a szeretodet illeti, mindegy hogy fiatalabb vagy idosebb nalad, most arra van szukseged hogy kielhesd azt hogy no vagy, mert ez hianyzott az eletedbol. Elvezd amig tart, fenntartasok es felelmek nelkul....
Sok sikert :-)
Szia!
Ha szükséged van közösségre, vagy csak olyanra aki meghallgat, visszajelez, akkor nosza, írj.
Én is annyi segítséget kaptam, hogy legalább viszonozni tudok belőle valakinek.
Emil
Szia!
Mintha csak a saját történetemet olvasnám. 12 év, gyerek nem jött, feleségem megunta és hazaköltözött.
Padlón voltam én is, de kettőn áll a vásár. Ha az egyik fél nem akarja, a másik megtehet bármit, csak elodázza azt a lépést, ami kikövetelt a kapcsolat, vagy annak hiánya.
Én is kaptam, annyi tanácsot, hogy ha könyvbe foglalnám, nagylexikon lenne belőle.
Kérdések amiket fel kell tenned, én is megtettem:
1. Megtettél mindent azért, hogy boldoggá tedd a párod?
2. Ő megtett mindent, hogy te boldog legyél?
3. Olyan érzelmet vált ki jelenleg belőled ami vonz (vagy taszít?)
Én még mindig odavagyok a feleségemért, a lehetetlent bármikor megcsinálom, de csodára én sem vagyok képes. Ha nem jön össze - és orvosilag sincs oka - akkor annak energetikai okai vannak.
Beszéltem, egy megtermékenyítést végző nővérkével, aki kérdezte, hogy szerinted mi történik nagy többségében, mikor a csészében egy éjszakára "összeeresztünk" egy spermiumot és egy petesejtet?
Nem tudom - mondom, mi?
Ez esetek 99%-ban reggelre a csésze legtávolabbi pontjára húzódnak egymástól, mert nem ............. (kedvelik egymást, taszítják egymást, más a rezgésük?)
Egyszóval bármennyire is fáj és még fájni is fog, lépj tovább.
A szégyen szóra még csak gondolni sem szabad. Ezen én is átestem. A feleségem minden barátnője őt irigyelte, hogy ilyen pasi, meg van-e testvére, főzni is tud?, úhh, meg stb. Mikor kiderült hogy hazaköltözött, akkor annyit mondtak, hogy ha neked nem jó, akkor lépj tovább.
Ha van valaki, aki érdeklődik irántad akkor könnyebb, ha nincs akkor csak mosolyogj arra aki tetszik, vagy hívd meg egy kávéra.
Mindenki úgy keresi a boldogságot, ahogy tudja.
Ha nincs gyerek, a házasság nem érte el célját, csak egy kapcsolat maradt. Persze ettől még lehetne tartalmas, de úgy látszik, a tietek nem az.
A férjeddel maradhatsz baráti viszonyban akkor is, ha megszűnik az együttlét, ne szenvedjen. Aztán majd talál magának mást.
Remélhetőleg te is találsz, és hátha baba is lesz, amíg ki nem futsz az időből.
Én mennék.
Szerintem nem kell lelkifurdalásod legyen, ez a te életed!
Nem kell elnézést kérned, mert ez nem sikerült.
Csomóan bennemaradnának az állóvizbe, de sztem bátor es tökjó dolog, hogy továbblépnél!
Hajrá!
Lépj!
Csak tartsd szem előtt, hogy a gyerek "összejövéséhez" azért kell némi szex.