Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nárcisztikus sz.zavar..
Létrehozva: 2016. augusztus 2. 16:03
Sziasztok!
Szeretnék hozzám hasonló tapasztalatokkal rendelkező nőtársaimmal beszélgetni arról,hogy hogyan éltétek túl egy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfivel a párkapcsolatot..?!
Aki ismeri magát a betegséget az biztosan rögtön tudja,hogy elég nehéz téma. Én másfél évig voltam egy ilyen férfival,aki most 34 éves.Én 31 vagyok.
Rengeteg cikket elolvastam a témával kapcsolatban már és már magam sem tudom,hogy mit higyjek.
Már néha magam kérdőjelezem meg a magam ép eszűségét. Teljesen zavart vagyok. A kapcsolatot ő szakította meg véglegesen 2 hete,de már előtte egy héttel ismertette velem a tényállást telefonon.
Együtt éltünk közös jövőt terveztünk,3 hónapnyi ismertség után jegyzett el.
Most már én is látom,hogy ez tipikus tette az ilyen betegségben szenvedőknek. Jelenleg teljesen máshol van és mást csinál,mint amit mondott nekem utolsó találkozásunkkor,hogy hová készül.
Az újabb áldozatát már megtalálta,akivel bár biztosan tényleg nem tudom mi van köztük,de hogy behálózta az biztos.
Hogyan lehet ebből úgy kimászni,hogy ne sérüljek még jobban magam által? Mert ő nem keres,de magamat továbbra is nyúzom millió gondolattal és üldözési mániám van lassan a több száz elolvasott cikkel..
Annyit érzékelek,hogy nem vagyok hibás semmiben,de az önértékelésem a béka feneke alá süllyedt 100 méterrel. Úgy érzem az egész kapcsolatunk egy nagy hazugság halmaz volt és nem tudom volt e benne valami valódi mozzanata,szava,érzése..
Mikor utoljára találkoztunk azt mondta nekem,hogy ne aggódjak biztos fogok még róla hallani...ez nagyon beleégett az agyamba és nem tudom ettől féljek-e vagy sem.
Amilyen gyorsan betoppant az életembe olyan gyorsan igyekezett ki belőle. Mintha az egész csak egy pillanat lett volna,egy álom és nem bírok felocsúdni mi a franc volt ez az egész :-O
A "fajtára" jellemző sorrendben hálózott be és utána épített le,mint valami tárgyat...a kapcsolat vége felé már sajnos a testi bántalmazástól sem riadt vissza.
Csak pörög az agyam és néha úgy érzem megőrülök,mert minden,de minden arra utal,hogy ő ebben a betegségben szenved,aztán egy másik pillanatban meg rám jön,hogy de mi van ha csak én látom bele ezt és nem is az,mert ő alapból bunkó...
Számtalan esetben átéltem hogyan használ fel embereket céljai elérésében és eközben nem riad vissza semmilyen eszköztől.. Mindent láttam és mégis mintha hártya borult volna a szememre...
Most csak azt érzem h menekülnék a világ másik felére...
Mit tegyek,hogy gyorsan sikerüljön kilábalnom ebből,mert néha még azt is érzem h ő hiányzik és ez megrémiszt..
Akinek van tapasztalata ebben a témában az kérem ossza meg velem! Köszönöm előre is :-)
Nincs. Azt hiszem, erre nincs recept. Írhatnám, hogy hallgass mindig a belsődre, de tudom, hogy van olyan, amikor nem hallod a belsőd, amikor nem tudod, hogy melyik a belsőd, melyik a külsőd...
Akarad. Vágyjál rá. És próbáld azt a fránya belső hangot követni...
És azt is írhatnám, hogy szeresd magad! Mert akkor nem engeded meg senkinek, hogy olyasmit tegyen, ami neked nem jó. Akkor nem alázod meg magad. (Soha nem más aláz meg bennünket, hanem mi saját magunkat). Fogadd el magad!
És azt is tudom, hogy amennyire egyszerű ezeket leírni, annyira nehéz dolgok ezek. Tulajdonképpen ez életünk értelme: megtanulni elfogadni és szeretni magunkat.
Köszönöm szépen :-) Van esetleg valami tanácsod,hogyan ne adjam fel út közben önmagam keresését?
Igen, ez így van! :) Jó út, de nem rövid és nem sima. Kitartást!!!
Szeretethiányos vagyok igen. Épp ezért nem tudok elszakadni kapcsolatoktól még akkor sem ha rossz. Függő vagyok.
Nehéz magának az embernek beismernie a saját hibáit,de ha sikerül az már jó út úgy gondolom.
Ezek a dolgok általában a gyerekkorunk rosszul megélt, fel nem dolgozott, félre értett, meg nem emésztett vagy egyszerűen csak szeretethiányos élményei.
Fura dolog ez, és érdekes. Bármennyire is szeretnek a szüleink, mégis érnek gyerekkorunkban egész életünkre kiható sérülések. Hisz ők is csak emberek, nem mindig tudnak minket számunkra megfelelő módon szeretni vagy megvédeni. És, hát, saját érdekünkben, a mi dolgunk ezeket rendbe szedni (amennyire lehet), hogy elégedetten és kiegyensúlyozottan élhessünk. Nem könnyű!!! De nincs más lehetőségünk. :)
Elkezdtem ezzel foglalkozni és szép lassan körvonalazódik.
De ez egész gyerek koromig visszanyúlik és egyenlőre nehéz szembesülni dolgokkal.
A lényeg, hogy foglalkozz magaddal! Ismerd meg magad. Gondolkozz el rajta, hogy milyen életkörülmények vezettek téged idáig? Miért vagy ilyen, amilyen?
Köszönöm,hasznos olvasnivaló.
Ezzel már régóta foglalkozom így egymagamban,h én meg ilyen beteg vagyok,de hangosan soha nem tudom kimondani se magamnak és másnak sem.
Mit szólsz ehhez?
http://m.magyarnarancs.hu/lelek/karos-gondoskodas-99465
Szerintem nem minden esetben tér vissza ugyanoda egy ilyen beteg...
Ha abszolút nincs kizsigerelési lehetőség az neki többé nem kihívás.
Gondolom én..
A csak simán bunkót viszont abszolút nem tudom ráhúzni,mint jellemzőt,mert ahhoz meg túl sok a betegségre utaló jel.
Ha nem próbál újra beszippantani akkor csak simán bunkó
Akaratom ellenére vágtam magam alatt az ágat akkor,de ezt akkor nem tudtam. Vagyis nem voltam tisztában vele..
Én valahogy nem tudom elképzelni róla már csak a nagyképű személyisége miatt sem,h újra lealacsonyodna.
De észben fogom tartani. És igyekszem e szerint cselekedni hiszen ezért írtam ide is ki a történetemet.
Épp ilyen helyzetben nem voltam, de ismerek ilyen típusú embereket. Nagyjából tisztában vagyok vele, hogy hogy működnek.
Szívleld meg, amit FullMoon ír, mert nagyon jól vázolja a helyzetet! Nagyon fontos lenne, hogy ha újból próbálkozik, ne engedd vissza!!! Abban reménykedem, hogy azért már elég erős leszel és eléggé tisztán fogsz látni, amikor újból megjelenik. Ha tudja, hogy szereted, erre elég nagy esély van.
Hát rajtam nagyon nagy hatása volt sajnos az tény. Úgy váltunk el,hogy megmondtam neki h szeretem,mert akkor még mindig bevettem azt a rizsát,amit mondott :-(
Hogy ő külföldre megy,mert ki van bukva értsem meg. Meg hogy neki jó volt velem.
Aztán még mindig Pesten van az új nőjével..
ja és persze, nem vágyik vissza dehogyis...! nem ez a lényeg. Csak hogy lássa még tud uralni, még hat rád érzelmileg, bánthat stb. Ennyi. Ne hagyd.
Egy nárcinak az a lényeg hogy MINDENKIT uraljon maga körül. Megcsócsál, kiköp és ha netán van még rajtad mit rágni újra bekap. Ha hagyod magad.
Áh nem hiszem,mert talált számára jobbat,ami pörgősebb életet és nagyobb pénzt hozott számára.
Egy nárci szerintem a szürke életbe nem vágyik már vissza.
Te is voltál hasonló helyzetben már?
Igen az nagyon nagyon fáj,hogy csak színjáték volt az egész :-(
Edzd magad szellemileg, mert fog még keresni (ha tényleg nárcisztikus szem. zavarban szenved), akkor amikor kezdenél túllenni rajta megjelenik és újra leigéri a csillagos eget.
Nem lesz jobb később sem, ezt tartsd észben. Ha visszafogadod, már tudod mi lesz a vége..
Én tudom, hogy mi fáj a legjobban egy ilyenben: az, hogy az a másfél év nem volt valóság. És tényleg nem volt az. És így elvesztegetett idő.
Ha nincs munkád menekülj. Költözz el, változtasd meg a számodat, mond meg az ismerőseidnek hogy semmilyen könyörgésre ne adjanak ki rólad infót, ha kell költözz el. Keress munkát, állj saját lábra. És ne nézz vissza, csak előre. De leginkább ne dőlj be neki!!
Köszönöm a biztatást :-)
Megkérdezhetem,hogy esetleg te is jártál hasonló cipőben? Vagy már kérdeztem? Nem emlékszem.
Idővel majd fogod érezni! Nem megy ez egyik napról a másikra...
Köszönöm szépen!
Esetleg neked is volt ehhez hasonló tapasztalatod?
Ő teljes mértékben elzárkózott előlem,mert új nője van.Így nincs értelme keresnie.
Igyekszem építeni a szét taposott lelki világom,de nehezebb mint gondoltam :-/
Meg fogsz gyogyulni ebbol az allapotbol, tartsd szem elott mekkora szerencse hogy nem lett gyereketek.
Ami a legfontosabb ne inogj meg semmifele keresre, konyorgesre erzelmi zsarolasra, hogy ongyilkos lesz stb.
SOHA nem fog valtozni es ha ongyilkos lenne nem lenne kar erte.
legy kitarto es minden helyrejon meglatod. sok szerencset es erot kivanok neked a jovohoz!
A kis hullámokat érzem :-) A reggeleim mindig rosszul indulnak,mert depisnek érzem magam,de aztán ez elmúlik a délutánra. :-)
Most megpróbálok hatni az agyamra és magamra erőltetni pozitív gondolatokat!
Például van egy díszkövem. Ha meglátom vagy megfogom akkor kötelezően hálát kell adnom valamiért,ami van az életemben. Ez a hálakövem :-) Ezt egy filmben láttam és úgy döntöttem kipróbálom.
3 nap alatt elértem odáig,hogy teljesen beleégett az agyamba ez a szokás.
Bár néha meg abszolút nem éreztem hogy valamit is haladtam volna...
"Már tettem lépéseket még ha nem is nagyok,hogy meginduljak a "gyógyulás" útján. Ezzel nincs gond. Nem akarom vissza kapni!!"
Ezt örömmel olvasom! :) Igen, így kezdődik a gyógyulás! Lassan, de biztosan. És nem egyenesen ível felfelé, hanem kis hullámokat ír le közben, de felfele tart!
Szégyen??? Minek??? Nem kor függvénye ilyesmibe belekavarodni...Nálad most jött el az ideje! :)
Köszönöm a meglátásod. Elkezdtem azért ismerkedni is vagyis inkább megadtam az esélyt neki,de nem azért,hogy nagyon gyorsan találjak valakit,mert annak úgysem lenne jó vége.
Nem zárkózom el semmitől,de közben próbálom magam gyógyítani. elnyomni semmiképp nem akarom!