Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nárcisztikus sz.zavar..
Létrehozva: 2016. augusztus 2. 16:03
Sziasztok!
Szeretnék hozzám hasonló tapasztalatokkal rendelkező nőtársaimmal beszélgetni arról,hogy hogyan éltétek túl egy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfivel a párkapcsolatot..?!
Aki ismeri magát a betegséget az biztosan rögtön tudja,hogy elég nehéz téma. Én másfél évig voltam egy ilyen férfival,aki most 34 éves.Én 31 vagyok.
Rengeteg cikket elolvastam a témával kapcsolatban már és már magam sem tudom,hogy mit higyjek.
Már néha magam kérdőjelezem meg a magam ép eszűségét. Teljesen zavart vagyok. A kapcsolatot ő szakította meg véglegesen 2 hete,de már előtte egy héttel ismertette velem a tényállást telefonon.
Együtt éltünk közös jövőt terveztünk,3 hónapnyi ismertség után jegyzett el.
Most már én is látom,hogy ez tipikus tette az ilyen betegségben szenvedőknek. Jelenleg teljesen máshol van és mást csinál,mint amit mondott nekem utolsó találkozásunkkor,hogy hová készül.
Az újabb áldozatát már megtalálta,akivel bár biztosan tényleg nem tudom mi van köztük,de hogy behálózta az biztos.
Hogyan lehet ebből úgy kimászni,hogy ne sérüljek még jobban magam által? Mert ő nem keres,de magamat továbbra is nyúzom millió gondolattal és üldözési mániám van lassan a több száz elolvasott cikkel..
Annyit érzékelek,hogy nem vagyok hibás semmiben,de az önértékelésem a béka feneke alá süllyedt 100 méterrel. Úgy érzem az egész kapcsolatunk egy nagy hazugság halmaz volt és nem tudom volt e benne valami valódi mozzanata,szava,érzése..
Mikor utoljára találkoztunk azt mondta nekem,hogy ne aggódjak biztos fogok még róla hallani...ez nagyon beleégett az agyamba és nem tudom ettől féljek-e vagy sem.
Amilyen gyorsan betoppant az életembe olyan gyorsan igyekezett ki belőle. Mintha az egész csak egy pillanat lett volna,egy álom és nem bírok felocsúdni mi a franc volt ez az egész :-O
A "fajtára" jellemző sorrendben hálózott be és utána épített le,mint valami tárgyat...a kapcsolat vége felé már sajnos a testi bántalmazástól sem riadt vissza.
Csak pörög az agyam és néha úgy érzem megőrülök,mert minden,de minden arra utal,hogy ő ebben a betegségben szenved,aztán egy másik pillanatban meg rám jön,hogy de mi van ha csak én látom bele ezt és nem is az,mert ő alapból bunkó...
Számtalan esetben átéltem hogyan használ fel embereket céljai elérésében és eközben nem riad vissza semmilyen eszköztől.. Mindent láttam és mégis mintha hártya borult volna a szememre...
Most csak azt érzem h menekülnék a világ másik felére...
Mit tegyek,hogy gyorsan sikerüljön kilábalnom ebből,mert néha még azt is érzem h ő hiányzik és ez megrémiszt..
Akinek van tapasztalata ebben a témában az kérem ossza meg velem! Köszönöm előre is :-)
Mondtam neki régen sokszor,hogy ha nem változik egyedül fog meghalni...és azt mondta nem érdekli az is jobb lesz neki :-D
Már tettem lépéseket még ha nem is nagyok,hogy meginduljak a "gyógyulás" útján. Ezzel nincs gond. Nem akarom vissza kapni!!
Hát igen 31 éves vagyok és ez a legnagyobb szégyen nekem,hogy ilyenbe keveredtem.
A szüleimmel jó a kapcsolatom,de vannak ki nem mondott problémák azért.
Barátaim vannak,de a legtöbbjük vagy külföldön él vagy családja van már :-)
Alkat kérdése, hogy kinek mi a sok. Amúgy meg még igen friss neki a dolog, ha egy év múlva rendben lesz, azt hiszem, akkor már nyert ügye van! Az ilyesmit nem lehet siettetni. Még mindig jobb, ha jól kikesergi magát, válaszokat talál a miértjeire aztán meg lezárja valahogyan, minthogy elnyomja magában, beleugrik újabb és újabb kapcsolatokba, aztán csodálkozik, hogy mindegyik így végződik. Ne siettessük!
Jó.Mindenki érti.Szeretnél már családot, gyereket, meg mindent ami ezzel jár,stb..........
De, értsd meg végre hogy az nem ez lesz!
Ne nyafogj ezen olyan sokat, mert saját magadtól veszed el az időt egy lehetséges, tényleg "normális" partner megtalálásához.
Lehet, hogy egyelőre még nem segít, de hidd el, hogy NINCS az a személy, akiért változna! Ha magától nem jön rá, hogy a vesztébe rohan, akkor neki az évei meg vannak számlálva! Nem hiszem, hogy ilyen apát szeretnél a gyerekeidnek! Nem beszélve arról, hogy valamilyen szinten ez a hajlam öröklődik.
A fájdalom még nem enged ráébredni, hogy mekkora mákod van, hogy ez a fickó lelépett. De idővel áldani fogod a Jóistent, hogy így történt!
Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy? Szüleiddel milyen a kapcsolatod? Vannak barátaid?
Ez a személy olyan szinten rám van állva,hogy hihetetlen :-)
Csak azért bánt,mert anélkül ítél,hogy minden tudna. És még soha nem ment át ilyenen.
Az fáj a legjobban,hogy olyan szépen indult és tényleg komolyan indította és így komolyan is vettem. És hogy megint csalódás a vége,mert szeretnék már családot és ehelyett hülyére vett.
Meg az is pl,hogy nem én voltam az a személy,aki...akiért bármit megtett volna,akiért változna,ha akarna esetleg,akit szeret annyira,hogy minden más ne legyen fontosabb..
Általános dolgok tudom..
Az a baj,hogy van bennem egy részem,ami visszafogadná,pedig ésszel tudom,hogy nem lenne szabad :-(
Köszönöm szépen,hogy nem ítélsz el nagyon kedves vagy :-)
A legkönnyebb dolog lehülyézni valakit. És az emberek talán 2-3 %-nak jót is tesz. :) Sajnos itt a fórumon ez most nagy divat. Valamilyen szempontból mindenkit szét lehetne szedni, mert mindenkinek vannak gyengeségei. Megint csak a te feladatod kiszűrni azokat a válaszokat, amik számodra építőek.
Mi fáj neked a legjobban ebben az egész sztoriban? Mi az, aminek a gondolatát a legnehezebben viseled? Ha visszajönne, visszafogadnád?
Azért az jó, hogy nem egy csettintésre múlnak el ezek a dolgok! Akkor világéletedben csinálnád a butaságokat, mert nem tudnál tanulni belőle, és akkor nem jután előbbre. Hidd el, ezek a mély, nagyon erős fájdalmak javadra válnak.
Köszönöm a tanácsod próbálom megfogadni..
Nekem sem jó ilyenkor viháncolni senkivel,mert ha kimozdulok annyi impulzus ér,hogy beindulnak az emlékek is és hát ilyenkor már csak a szebbek...és végem van.
Ez a legnagyobb baj,hogy nem csak egy csettintés és mintha semmi sem történt volna :-)
Egy másik fórumon is leírtam ezeket,ott egyesek teljesen szétszedtek mondván én vagyok a legnagyobb hülye stb..
Hibám az van benne nekem is,de ezt nem gondolom,hogy így lenne.
Igen, ez nehéz periódus. Nem lehet megúszni, ezen túl kell esni. Ezeken mind át kell menned, így aztán sokkal érettebb, okosabb leszel. Ne siettesd magad! Ne akarj rajta túl lenni, bármennyire is fáj. Keresgéld a miérteket. Lassan minden le fog tisztulni.
"Tudom,hogy mindig azt mondják az idő gyógyít,de valójában nem az gyógyít,hanem az ember saját maga..és eközben telik az idő..." - ezt nagyon szépen megfogalmaztad! Ez így van!
Idővel majd arra is rájössz, hogy mi jó neked, mitől érzed magad majd egy kicsit jobban. Vannak a jól ismert receptek: legyél minél többet a barátaiddal, menj fodrászhoz, sportolj, stb.stb. Nekem nagy kakiban ezek soha nem váltak be....szóval majd szépen rájössz, hogy neked mi lesz a jó. Mert van olyan!!!
Nagyon bíztam és hittem az egészben.És nem gondoltam volna,hogy ez ennyire eldurvulhat. Nem tudtam belátni,hogy nincs olyan,hogy valakin nem lehet segíteni,pedig addig nem lehet amíg ő maga sem akarja azt a változást. Minek is akarná,hiszen mindig előteremti azt a pénzt,amivel él,mint hal a vízben és nem kell érte napokat dolgoznia,hogy mondjuk egy nap alatt ne szerezzen mondjuk 30 ezer ft-ot..
Abból merítettem erőt,hogy másoknál is vannak komoly problémák és mégsem adják fel az első megjelenésekor,hanem segítik a másikat és kitartanak mellette..
Tudom,hogy mindig azt mondják az idő gyógyít,de valójában nem az gyógyít,hanem az ember saját maga..és eközben telik az idő...
Minden napom úgy kezdődik,hogy hatalmas szorítás a gyomromban és a mellkasomban és csak kb. délutánra enyhül..Nem tudom melyik része fájjon jobban a sok közül..
Talán az,hogy még ezek után is érzek valamit iránta.Ez a legrosszabb..
"Tudom,hogy hibás vagyok én is benne,de hogy ennyire jóhiszemű voltam és ennyire eltaposott ezt egyszerűen most nem tudom feldolgozni."
Még nem, de hidd el, idővel jobb lesz! Most még gyomorszájon vágott a dolog és nem kapsz levegőt. De ez előbb-utóbb elmúlik.
"Azért is számít,hogy beteg,mert így legalább tudom,hogy nem én rontottam el az egészet,hogy nem magam miatt aláztak úgymond,hanem mert beteg"
Persze, picivel könnyebb, ha "van mire fogni". Nos, ez tényleg betegség, ráadásul súlyos!
Senkit nem "maga miatt" aláznak! Nincs olyan, hogy valaki megérdemli, hogy alázzák. Ezért nem kell eltűrni. Senkinek.
Nos, ha tanulmányoztad a betegséget, akkor olvashattad, hogy NINCS személyiség, aki tudna hatni ezekre. Nem TE nem tudtál. Ezekre NEM LEHET. Önsorsrontók és húznak magukkal mindenkit, aki ezt hagyja.
Megismétlem magam: magaddal foglalkozz. Ha jó a háziorvosod, és elmeséled neki, hogy lelki válságban vagy, elvileg elküldhet pszichológushoz, ahol nem kell fizetned. Érdemes lenne megpróbálnod.
Igen azt én is érzem,hogy ez nem egy sima lélektépés nálam...
Bíztam benne,hogy van olyan fontos a személyiségem,hogy én tudok rá hatni,kicsit álomvilág,de hogy én vagyok az,aki.....neki....
Az ágyban igazából akkor volt atraktívabb,ha volt benne alkohol és ez lehet furán hangzik.
De például akkor több mindenre volt kapható,jobban kényeztetett és gyengédebb volt. Ez számomra is meglepő volt,pedig nem szerettem úgy lenni vele,ha már nagyon volt benne.
Minden nap igényelte a szexet szinte. Igaz az utóbbi időben már szinte arról szólt,hogy neki mi a legfontosabb és csak utána jöttem én.
Pozitívumként azt tudom mondani,hogy úgymond színt vitt az életembe. Pörgést, másfajta nézeteket és ez alatt nem pont a bűnözésre gondolok.
Érzelmileg mindig elhintett valamit,hogy meglegyen a kötődés úgy gondolom.
Szia!
Örülök,hogy férfi véleményt is kaptam,annak meg végképp,hogy nem ítélkeztél végig. Én nem gondolom,hogy fog már keresni,mert elvágta a szálakat. Meg minek,ha van egy új balek? :-)
Az első egy évben nem volt ennyire úgymond szélhámos,pár hónapja durvább lenni a dolog. Pedig vállalhatott volna munkát ő is,mert akkor én is dolgoztam..De könnyebb volt extrém dologba fogni.
Bevallom őszintén,hogy elkezdett Escort munkát dolgozni..férfiakkal...
ez most lehet egy újabb sokk mindenkinek..
Régen fiatalabb korában filmekben is játszott és szintén dolgozott ilyet.
Jelenleg is foglalkozik ezzel és ezzel az a baj,hogy belülről felőrli,mert sokszor láttam,hogy kényszer,de a pénztért mindent bevállal.Feszültségeket generált nála. Ezt csak alkohollal tudta végig csinálni mindig. Én minden egyes alkalommal rágtam a fülét hogy hagyja abba és menjen keressen munkát,de neki a könnyen jött pénz fontosabb,mint az hogy a lelke ne sérüljön..
3,5 évvel ezelőtt ért véget egy 9 éves kapcsolatom így akkor nem mondhattam el,hogy sok "élettel" találkoztam. De utána viszont igen,aminek annyira nem örülök,mert állandóságra vágynék nem virágról virágra szállni.
Próbáld meg mégis szakember segítségét kérni! Szükséged van rá.
Nem az a gond,hogy anyagilag,egzisztenciálisan lenullázott ez a beteg pasi,hanem az a nagyobb baj,hogy lelkileg,pszichésen is komoly pusztítást végzett. Előbbiből könnyebb kilábalni,de a lelki torzulásokat,sebeket csak szakember segítségével lehet valahogy feldolgozni.
A pszichopatákat sok esetben még a szakemberek sem tudják megmenteni,ők sem tudnak rajtuk segíteni.
Tehát semmi képpen ne értékeld,ne fogd fel kudarcként a dolgot!
A szemétségét pedig NEM lehet a betegségével magyarázni,az jellemhiba.
Ha ez a pasi így folytatja (gyógyszerek+alkohol) hamar zárt osztályra is kerülhet,ha előbb nem hal bele. Az ilyen típusú emberektől mindig menekülni kell,ellenkező esetben a környezetükben lévő,rajtuk segíteni akaró embereket is magukkal rántják,kicsinálják.
Tulajdonléppen mi fogott meg téged ebben a pasiban?
Írtad,hogy nem dolgozik,iszik,pszichiátriai szereket szed. Tehát nem a pénze,szexuálisan sem lehetett valami nagy ász,mert aki piál és nyugtatókat szed,az egyáltalán nem lepedővirtuóz.
Milyen társaságotok,kölcsönös érdeklődési körötök,perspektívátok lehetett?
A sajnálat,a félelem tartott mellete?
Abban bíztál,hogy majd melletted megváltozik,te majd megmented és utána boldogan éltek,míg meg nem haltok?
Mit adott neked ez a,pasi,ez a kapcsolat,ami pozitívumként értékelhető? Csak mert azt írtad,érzelmileg még mindig kötődsz hozzá.
Kedves Xobacicus!
Hóbogyó után már nem sok okosat lehet mondani.
Tényleg az a fontos, hogy légy magadhoz türelemmel az elkövetkezőkben. És légy következetes mert szinte biztos, hogy fog még próbálkozni nálad (szüksége lesz olyan visszacsatolásra, hogy ő még fontos neked, vagyis még tud manipulálni téged) és szükség lesz az elszántságodra. Én általában nem vagyok híve a szakításnak, de az esetetekben nagyon egyértelműnek látszik, hogy Te csak nyerhetsz, ha kikerülsz a bűvköréből.
Mindig meglep, hogy a férfitársaim milyen módszerekkel tudják magukhoz láncolni a nőket (és, hogy a nők között milyen sokan vannak, akik hajlamosak(?) az ilyen párkapcsolatra.
Én azt az egyet csodálom, hogy Téged nem riasztott el az a fajta ügyeskedő életmódja amiről írtál? Mert ez tipikusan szélhámos magatartás, aminek lehet, hogy te kezdetben az élvezője voltál, de azért nagy általánosságban kijelenthető, hogy aki így éli a "közéletét" az valószínűleg a magánéletében sem lesz különb, főleg ha krízisbe kerül.
A pszichiátriai problémák és az ivás is olyan dolog, ami alapján én óvnék minden nőt az ilyen embertől. Főleg ha szeretnél valaha gyermeket.
Azért az, hogy ilyen emberrel jöttél össze, az jelentheti azt, hogy a korod vagy tapasztalatok hiánya miatt nehezen tudsz okosan dönteni. Érdemes odafigyelni erre, mert a zsák és a foltja effektus működhet nálad. Akár mert a szüleid kapcsolata is hasonló volt vagy mert úgy érzed, hogy neked segítened kell a problémás alakokon. Volt olyan ember a környezetedben (családtag, barát) aki már a kezdetekkor is ellenezte a kapcsolatodat ezzel a férfival? Ha volt, érdemes a későbbiekben is hallgatni rá.
De a legfontosabb most az, hogy ez a másfél év megtanított arra, hogy ki az, akitől érdemes távol tartani magadat.
És szerintem ne legyél szobacicus :)
Igen tudom,hogy szerencsém van. És sajnos azt is,hogy én magamtól nem léptem volna ki olyan szinten tartott hálóban!!! :-(
Tudom,hogy hibás vagyok én is benne,de hogy ennyire jóhiszemű voltam és ennyire eltaposott ezt egyszerűen most nem tudom feldolgozni.
Azért is számít,hogy beteg,mert így legalább tudom,hogy nem én rontottam el az egészet,hogy nem magam miatt aláztak úgymond,hanem mert beteg.Ez most így lehet hülyén hangzik...nem tudom jobban elmagyarázni most.
Amikor normális volt éppen,akkor azt láttam hogy ő valahol jó ember,csak teljesen hülye...hogy az a jó ember nekem tetszett.És azzal a jó emberrel bármeddig eltudtam volna élni.És ez bánt,hogy miért nem lehetett csak az a jó ember ő...
Az a baj,hogy ezeket a gyógyszereket már régen is szedte kihagyásokkal és többször. Saját bevallása szerint is gyógyszerfüggő. Most ezt tavaly nyáron írta fel neki a doktor,de már rég nem kellene szednie ezeket,de szedi is és iszik is rá. A legutóbbi alkalommal már fű alatt szerzett magának. Ja és sokszor rám fogta hogy miattam kell bevennie,mert állandóan felb...om.
Nem jár kezelésre sehová szóval vaktában szedegeti,mert már rutinos.
Bennem is volt egy majd én megmentem,mert megtudom kihívás nem vitatom...ami most kudarc élményt is okozott..
Örülök és vhol mégsem tudok és ez idegesít a legjobban,hogy még ezek után is kötődöm hozzá érzelmileg.
Ezt jóval nehezebben élem meg,mint egy "normál" szakítást..
Köszönöm a bátorító szavaidat :-) A kezdet nagyon nehéz...
Mondhatnánk, hogy baromi nagy szerencséd van, hogy ennyivel megúsztad. ha ő nem lép ki az életedből, a te életednek annyi....vagy sérülten, agyontépázva valahogyan kikullogtál volna belőle.
Nos, ettől még nem könnyű neked most, tudom. Nem is kell az legyen. Hagyd magad gyászolni, hagyd magad tépelődni kicsit a dolgokon, és hidd el, idővel leülepszenek benned a dolgok. És tanulni fogsz belőle.
Olyan nincs, hogy "én teljesen ártatlan vagyok a dologban, velem csak úgy ez megtörtént". Ilyen nincs. Voltak jelek, amiket nem ismertél fel, vagy nem akartál észre venni, tehát asszisztáltál ehhez az egészhez. Emiatt ne hibáztasd magad, nem láttál még ilyet, belesodródtál, hinni akartál neki, stb, stb. Így történt. És most vége. (Szerencsére)
A te szempontodból teljesen mindegy, hogy ő beteg-e vagy bunkó. Arra számítasz, hogy könnyebb neked elfogadnod a dolgokat, ha beteg és kvázi "nem tehet róla"? Írták itt már neked, nem vele kell foglalkoznod mostantól, hanem magaddal. Hogy neked mi a jó. Hogy miért hagytad magad kisemmizni? Hogy miért hajtottál neki fejet annyiszor? Ezek a fontos dolgok számodra, nem az, hogy ő beteg, vagy sem...Tök mindegy!
A volt pasid kemény pszichiátriai gyógyszereket szed,mert beteg!!
Meggyógyulni nem fog. A gyógyszerei,ha rendesen szedi és jár pszichiátriai ellenőrzésekre csak a tüneteket csökkenti,kicsit élhetőbbé teszi számára a mindennapokat.
Az ilyen pszichiátriai betegekkel kevesen tudnak probléma nélkül együtt élni,de aki mégis valamiért kénytelen,általában maga is előbb-utóbb megbetegszik. A nők sajnos hajlamosak megsajnálni,felkarolni az ilyeneket,de tévedés azt hinni,hogy ezzel segítenek,viszont szó szerint bele szoktak betegedni egy ilyen kapcsolatba. Ennek pedig semmi értelme.
Örülj,hogy megszabadultál egy pszichopatától!!!
Próbálj meg önmagadban bízni,legyenek terveid és NE AGYALJ a múlton!!
A környezetváltozás,új tervek az ilyen esetekben mindig segítenek. Jó ötlet szerintem a külföldre utazás,a külföldi munkavállalás is.
Lesz pénzed,önállósodsz,vissza kapod az önbecsülésed,mert ugye pont ezektől az értékektől szabadított meg egy aljas pszichopata.
Nem lesz könnyű,de nem lehetetlen a sikered!
Egyelőre ne ugorj még bele egy új kapcsolatba!
Mindig törekedj az önállóságra,az anyagi függetlenségre!
Ha nem vagy semmilyen szempontból kiszolgáltatva egy pasinak,akkor nagy az esélyed arra,hogy csak a minden szempontból megfelelő,egészséges(!) egyenrangú társra találsz.
Szerintem ez a pasi "csak" simán bunkó, annyi plusszal, hogy amolyan uralkodó típus. Ahogy leírtad, szerintem igazi agresszor. Örülj, hogy megszabadultál tőle. Szerintem az van, hogy leszívta az energiáid és most, hogy nincs kicsit üresnek érzed az életed. Felejtsd el, és tényleg örülj, hogy csak másfél éved ment rá és nincs közös gyerek.
Köszönöm a válaszokat. Sajnos szakember segítségét nem tudom igénybe venni,mert jelenleg munkám sincs. Anyagilag függővé tett magától,a végére szinte kisemmizett.
Agyilag fel tudom fogni,hogy óriási szerencsém van,de mégis szenvedek,mint egy kutya.. Teljesen kifacsartnak érzem magam.
Már az első együttlétünkkor rá akart beszélni,hogy csináljunk gyereket,mert annyira megtalálta bennem a másik felét..még jó,hogy akkor észnél voltam.
Pár hónap után elszigetelt a családomtól azzal,hogy hozzájuk költöztetett. Utána már nem volt olyan kedves. Egyre több veszekedés volt,nem vitt sehova,de ahová ő akart menni oda nekem kötelezőn mennem kellett vele. Utána viszont megkaptam,hogy mindent egyedül kell csinálnia és megoldania,mert nekem milyen jó dolgom van csak otthon ülök egész nap.
Minden nap ivott,a minimum 6 doboz sör az mindig megvolt. Emellé gyógyszert is szedett/szed...Rivotril és Truxal..ugyanis depresszióra hajlamos és sokat volt emiatt kezelés alatt már. Gond nélkül vezet alkoholosan,mindig csak neki lehet igaza más véleménye számára nulla.
Nem dolgozik,hanem mindenféle trükkökkel teremti elő a pénzt. Tavaly egy nagy cégtől húzott le pénzt hónapokig pszichikai alapon..egy külföldi nő ismerősétől a legkörmönfontabb módokon tud kimanipulálni pénzt és mindig eléri a célját.
Én már az utóbbi pár hónapban minden voltam csak nő nem...pancser,balf...sz,állandó hülye gyerek. Szerinte nélküle nem értem semmit. És ezek csak részletek...
Olvastam sok oldalon sok tapasztalatot nem csak nőktől...és ez olyan,mintha csak valami rossz vicc lenne,hogy ilyen létezik.
Az utolsó találkozásunk is úgy végződött,hogy maga miatt megy el ahova mondta. Hogy értsem meg..és közben záporoztak a könnyei és megölelt és megpuszilt.
És én hülye még most is képes vagyok egyáltalán azon elgondolkodni,hogy mi van ha ez tényleg így van? És tényleg nem vert át..holott ezt tudom hogy még csak eszembe se juthatna.
Gondolkodom,hogy elutazom egy időre külföldre,de abban sem vagyok biztos,hogy attól megoldódnának a bennem lévő feszültségek.
Ez egy mokuskerek. Elkapott a gepszij es sodor magaval. Ezert erzed ugy, mintha meg o hianyozna neked. Nem fogsz erre az alakra soha szeretettel emlekezni. Szerencsed van, ha tovabb maradsz vele, akar teljesen is tonkretehetett volna teged, testileg, lelkileg. Meg konnyen kigyogyulsz belole. Orulhetsz, hogy ennyire szeret teged az Isten, ha van tenyleg.
Amiatt ne bakodj, hogy hulye voltal. Az ilyen alakok atverik az egesz vilagot, ahogy latod is, mar masik hal vergodik a halojaban, anelkul, hogy ennek tudataban lenne. Nekem is van legalabb egy pasi, akivel nem tudom miert tartottam fent a rovid de rohadt kapcsolatot. Igy tanul, edzodik az ember. Ja, es igen, ok szoktak lelepni, de en mar elotte regesreg leepitettem ot. Ugy gondoljak, ezzel gyoztek, hat nem. Az gyoz, mint te is, aki siman megszabadul toluk.
Mielőbb keress egy pszichológust!!! Szükséged van rá!
Egy olyan (feltételezhetően) sérült emberrel éltél együtt,aki igen komoly lelki sérüléseket okozott neked,amit úgy tűnik egyedül nem tudsz feldolgozni.
Kell neked a szakember segítsége ahhoz,hogy képes legyél majd egy normális párkapcsolatban élni egy lelkileg ép emberrel és ne ismét egy beteget válassz,mert erre is van esély. Egyre több a sérült,beteg,személyiségzavaros pasi.
A szakembertől a kérdéseidre személyre szabott,konkrét választ is kaphatsz.
De addig se kínozd magad a miértekkel,mert sajnos nem tudsz magadnak válaszolni és sajnos az sem segít,ha mások hasonló helyzetükről beszélnek neked.
Örülj,hogy megszbadultál tőle és NE OLVASS többet a pszichiátriai betegségekről sem,mert aki nem tanulta,az téved/het/ a diagnózist illetően is! (Lehet,hogy a volt pasid 'csak' egy gátlástalan gazember).
Ezen vagyok,de nagyon friss az egész "élmény" és hatása alatt vagyok...
Millió kérdés..miért pont én? Hogy nem láttam ezt közben? stb...
A telefonszámlája a nevemen volt pl..mert neki nem lehetett,mert tartozása van a társaság felé..az autómat beszippantotta egy általa jobbnak vélt autóba,ami szintén a nevemre került..
csak ennek köszönhetem,hogy kaptam vissza belőle pénzt :-)
És most az új áldozat nevén van mind a kettő..pedig az autó lehetne a sajátján,mert jelenleg is árulja,de nem..
Szövevény szövevény hátán és csak bambulok előre,hogy te jó ég mi volt ez a forgó szél!
Akkor menekülj, es örülj, hogy csak masfel ev volt, es nem több. Nekem öt evem ment ra, bar mi nem eltünk szorosan együtt, es hala istennek olyan nagyon közös jövöt sem terveztem vele, de meg utana is probalt keresztbe tenni nekem.
Utazz el valahova, ahova szeretnel, de vele nem ment, ne vele es a multtal foglalkozz, hanem magaddal.