Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Esküvő gyerekkel ?!
Létrehozva: 2016. június 30. 10:01
Sziasztok !
A barátnőmnek előző héten volt az esküvője . Nagyon jól éreztük magunkat ! Jó volt végre a régi barátokkal találkozni , szórakozni. Úgy éreztem magam mind mikor még főiskolás voltam. Bár nem volt a hangulat felhőtlen a mi korunkban az ember ilyen eseményre a gyermekével az oldalán megy. Természetesen nem kérhetem a páromat " szívem vidd haza a gyerekeket , mert én még szeretnék maradni". Ti ilyen esetben mit tesztek ? Hazamentek lemondóan ?
Hát meg tényleg, ha olyan történik, mint a mi ismerőseinknél is, hogy összevissza cserélték a kártyákat, akkor meg kisebb fajta botrány lesz belőle. Pl. itt is gondosan megtervezték, ki hogyan üljön, de ugye ez a pár olyan, akik évf. társak voltak, így sok emberkét hívtak meg az évfolyamból, meg egyáltalán az egyetemi baráti körből. Ezek közül sokan ott találkoztak hosszú évek óta, spontán csoportok alakultak ki még mielőtt az étterembe értünk volna, és akik együtt akartak ülni, úgy rendezték az ültetőkártyákat...Csak éppen ebből az lett, hogy a vőlegény elvált szülei egy asztalhoz kerültek, a menyasszony anyja, valami számára tök idegen fiatalok közé, ahelyett, hogy a testvére csládja mellett ült volna (ahogy eredetileg volt). Nos, ha nem lett volna ültetési rend, akkor mindeza bonyodalom ki sem alakul, hanem mindenki azokkal ül, akikkel aktuálisan éppen összeverődött.
"Ott látom az okát annak, hogy esetleg nem akarnak gyereket látni az esküvőn, hogy sok emberben minimális jóérzés sincs, hogy ne zavarja üvöltő gyerekkel azt az eseményt, ami másnak fontos, vagy nem szól rá, ha randalírozik stb, de puffog ezerrel, ha esetleg legközelebb megkérik, hogy a gyereket ne vigye..."
Pontosan. Ez pedig aztán mindenkin csattan. Mert a párnak is rossz egy ilyen döntést meghozni és végigvinni, hiszen a gyerekek is a család/barátok részei.
Ha mi nem csináltunk volna ültetést, sokan megszívták volna, mert mondjuk az elején mindenki ül ahova akar, aztán a maradék meg beülhet mondjuk az egy-két helyes "lyukakba", a többi családtagja meg a helyiség másik végébe mert már csak ott maradt hely. Ha nagy teremben kell kevés embert leültetni akkor tökmindegy ki hova ül, ha viszont kb annyi hely van amennyi ember ott lesz, akkor át kell gondolni. Szóval nálunk volt "ülésrend" de mindenkinek elmondtam hogy felül lehet bírálni, ez csak javaslat.
Nekunk volt versesunk, egy nagyo jo ismeros, akinek ez volt az elso es utolso szereplese, es szivbol csinalta :)
még az a jó, hogy nem viszenek reddőrrel ilyen helyekre ha nem mész el
Ültetőkártyás élményeim:
7 évesen: Ott külön gyerekasztal volt. Egyik gyereket sem ismertem. Semmi pénzért nem ültem volna oda, így a szüleim maguk között szorítottak helyet nekem.
Másik: Kevés embert ismertem a vendégek közül, úgy kaptam asztaltársaságot, hogy én beszélek angolul, üljek együtt az angol vendégekkel, legyen, aki beszélget velük. Tök idegenek voltak, mit mondjak nekik?
Legközelebb meg olyan algoritmus alapján kaptunk asztalt, hogy "Hát nektek is van gyereketek". Szintén tökidegen.
Tudom, hogy mindet a jószándék vezérelte.
a magyarok szeretnek dumálni, csak lusták az alaposságra
nézd meg az eredetit
http://channel.nationalgeographic.com/generation-x/episod e-guide/
Alapvetően szívélyes emberek a románok, és az sem mindegy, hogy hol élnek. Pl ha kimész Erdélyből, akkor nem igazán érdekli őket, hogy magyar vagy, mert annyira nem találkoznak magyarokkal, hogy nincs jelentősége. Erdélyben: ha elenyésző a magyarok száma, akkor azért nem foglalkoznak a nemzetiségi kérdéssel, ha sok, pl Székelyföld, akkor meg azért. Általában a fele-fele arányú településeken vannak konfliktusok....de attól, ha turista vagy, akkor magyar vagy sem, szívélyesek veled.
az érdekes hogy lasszikus zenéket szeretem
de bármilyen úgynevezett népzenékkel a világból lehet kergerni és a szokásaikkal is
a rock és társai meg a déenesemben van benne
irtózom az 1 a zászló egy a tábor dolgoktól is
lehet ezek miat se bírom a szokásokat
Nálunk bevált az ültetősdi, igaz jól is ismerünk minden meghívottat. :)
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/az-x-generacio-magyaro rszagon/
80-as vagyok.
Jaja, ez az ültetősdi olyan izé.... Mert mi van, ha Pityu családja és Józsi családja, akik régen jóban voltak, összevesztek egy-két hete és én pont nem tudok róla. Nagy jóindulattal megcsinálom az ültetésrendet, egymás mellé rakom őket abban a hiszemben, hogy jól ellesznek... Nem beszélve arról, hogy lehet valaki régi ismerőssel ott találkozok egy esküvőn és egymás mellé ülnénk, hogy jól kibeszélgessük magunkat, de nem lehet, mert ott az ültetőkártya....áhhh. Én azon röhögtem egy ismerős pár esküvőjén, hogy a korán érkezők élelmesek voltak, és ha nem tetszett nekik, az asztaltársaság, frankón kicserélték a kártyákat:)))
81ig volt x
75 után apadt a vaskalap már
a tölem 10-15 évvel idősebbek már a nagyja harcot megvívták
nekem is mindegy ki mi, ha normális ember
az lepett meg, hogy falun ugye a hagyomány erős és hogy nem svábul ment a tietek
mert talán még ma is a svábfalu kitünik az átlagból és hagyományőrzőek
Igaz mi már y-ok vagyunk, de szeretem a hagyományokat tovább vinni, a nekem tetsző szokásokat megtartani, átadni a gyerekeimnek...:)
"Ember ha emberrel találkozik " nem számít a nemzetiség. Csak a nemzetisége miatt megítélni valakit hülyeség..
Ehhez kapcsolódóan volt egy kedves történet a hétvégén. A szomszéd nyaralóba érkező ismerősökkel beszélgettünk Erdélyben, akiknek a barátaiknak útközben lerobbant a kocsijuk. Vontatókötelük sem volt, megállt egy román (román román, nem magyar származású) kamionos, adott nekik, amikor kérdezték mivel tartoznak, hogy juttassák vissza, csak legyintett, hogy hagyják. Aztán a román (szintén nem magyar származású) autósboltos, akihez kerültek, elkísérte őket egy nagykerbe, hogy a hiányzó alkatrészt be tudják szerezni, szintén nem érdekből...Ennyit a legendás román-magyar ellentétről..Mi sem találkoztunk semmi negatívval. (Ez nem jelenti azt, hogy nincs is, de a származás nem minden.)
ezért vagy enyhén lázadó
mi az x generáció máá csak azért se csináltunk semmit ami előttünk szokás volt
engem már a nagyapám is hergelt
volt a magyar anyáknapja
akkor nem vettünk virágot
megmondta, nekünk muttertag van 1 héttel később és kész
Ami tetszik, azt megtartom, de csak azért, mert szokás, vagy valaki elvárja, azért nem. Ha nem tetszenek a karácsonyfa, akkor nem vennék.
azéé szoktál menni olyanokra
busó
meg jézusfát is veszel
a névnap szülnap az is mondhatni hülye szokás
ezt a hoppmesterek szokták intézni nem a pár
de a párnak ha van esze olyanokat nem hív meg
és akkor nem volna annyi balhé az esküvőkön is
Lehet, hogy én még a késői kamaszkoromat élem, de lázad minden porcikám a szokások ellen. :-)
És egymást-utálók nem tudnak a terem különböző szélein helyet találni? Nekem kell a saját esküvőmön azzal foglalkozni, hogy melyik melyikkel nem jön ki?
Szerintem alapjában nem rosszak a szokások, ha ez nem erőszakolja meg jelen esetben a párt.
Azaz én pl szívesen csinálok szokás miatt valamit, ha azzal örömet okozok pl anyámnak (lásd köszöntő beszéd). Azaz vannak apróságok, amiket simán megcsinálom szokás miatt
akkor jól szemmelvertek a magyarok, megigéztek, megbabonáztak