Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Esküvő gyerekkel ?!
Létrehozva: 2016. június 30. 10:01
Sziasztok !
A barátnőmnek előző héten volt az esküvője . Nagyon jól éreztük magunkat ! Jó volt végre a régi barátokkal találkozni , szórakozni. Úgy éreztem magam mind mikor még főiskolás voltam. Bár nem volt a hangulat felhőtlen a mi korunkban az ember ilyen eseményre a gyermekével az oldalán megy. Természetesen nem kérhetem a páromat " szívem vidd haza a gyerekeket , mert én még szeretnék maradni". Ti ilyen esetben mit tesztek ? Hazamentek lemondóan ?
NEKED nem méltó. NEKIK meg úgy volt jó. Nekem az elegáns szó sem jelent semmit. Semmi köze sem az esküvőmhöz, sem a házasságomhoz.
Amiktől még hideglelést kapok a felsoroltakon túl: Loknikba bodorított haj (ha a menyasszony amúgy nem úgy hordja), székszoknya, barom vers minden ételfogás mellé, és a csókot-csókot kiabálás a vendégektől. Ja még a piros menyecskeruha, és a menyasszonytánc...
Jó, ez rendben, de nem hívőként úgysem megyek a templomba, tehát az Isten előtti rész úgyis kimarad.
Ezek szerint nekik nem fontos, hogy neked a srác pasi, vagy férj. :-)
Azért mi minden lehetséges alkalommal megadjuk a módját - az életünknek... :-) Ezt nem mindig lehet dátumhoz kötni.
Jó, akkor a 10-est megünnepeljük egy 16 napos nyaralással. Úgyis szombat hajnalban indulunk, dedikálhatjuk évfordulónak is végülis. :-)
Ez nem beszólás volt, vélemény. Úgy gondolom, gáz, ha csak azért kerül sor esküvőre mert az ara már gömbölyödik..
Háááát, Nagyika, jó lesz az a hupikék is, meglátod, milyen szép leszek! :-)
Nem mondtunk semmit: Akiket csak temetésen látok, az simán nem kapott meghívót. Nyilván nincs több találkozóra igényünk, ha ez így van, akkor tökmindegy neki, hogy férjhez megyek, vagy nem.
Ezért hangsúlyoztam, hogy az elegáns esküvő is esküvő, efféle szánalmas parádék nélkül. Amiről te írsz, egy parasztlagzi. Szerintem rohadtul nem is méltó az esküvő kifejezéshez.
Így van, Isten és ember előtt fogadnak egymásnak örök hűséget.
Egyébként ez a kéttanús "megoldás" szerintem legtöbbször az olyanokban merül fel, akiknek semmi kedvük a családi kötelező körökhöz és máshogy nem tudják elkerülni.
Nekünk, illetve leginkább nekem általában utólag esik le, hogy volt házassági évfordulónk, ami egyébként sem az a dátum, amikor aláírtuk a házasságlevelet vagy mit. :)
Mondjuk mi szülinapokat, névnapokat sem ünneplünk.
Minket meg rohadtul nem érdekelt az otthonban lévő nagyanyó, amúgyis egy szipirtyó, nekem oda ne tolja a képét számára vadidegenek közé.
Nálunk épp ez volt. A bevonuló a Shrek 2 főcímdala volt (Counting Crows) a ceremónia alatt pedig a kedvenc rockszámaink csak zenei alapjai mentek halkan.
(Guns, U2, Robbie, Metallica, LimpBizkit..)
Nálunk pölö a mulatós zene alapból tiltólistán volt. Mi állítottuk össze a zenei listát, Beatricétől a Doorsig, de mulatós meg agyatlan house nem volt. Nekem egyetlen kérésem volt: Belgát nem akarok hallani.
Én úgyanígy érzek a lagzi szó hallatán. :)
Egy hangulatos esküvőn sosemlátott rokonok meg hülyejátékok még fel sem merülhetnek.
Aki meg olyat rendez, az magából is hülyét csinál, de tudod mit? Megérdemli.
Szülői nyomás?? Kit érdekel? Te esküvőd, az jön akit hívsz.
Én is megértem a te nézőpontodat, és alapesetben én is szívesen osztanám meg a számomra kedves ismerősökkel. Biztos lehet ezt úgy csinálni, hogy mindenkinek jó legyen, de nekünk nem sikerült kitalálni, hogyan :)
Igazából nem szoktam amúgy problémázni ezen, úgy gondolok rá vissza, mint egy kötelező családi banzájra, amit végig kellett csinálni. De messze nem az volt életem legboldogabb napja, sőt. Viszont azt gondolom, ezerszer fontosabb az, hogy milyen a házasság, mint az, hogy milyen volt az esküvő. Hiszen az utóbbi csak egy nap, míg az előbbi jó esetben egy életre szól.
Bizonyos szempontból megértem, miért gondolod azt, hogy a kéttanús esküvőt választanád, egyes fölösleges sallangokat én is kihagytam volna a mai eszemmel az esküvőmből. DE van egy másik nézőpont is: az esküvő - ahogy a vallásosak mondják - Isten és EMBER előtt történik, vagyis nemcsak a házaspár intim fogadalmáról van szó, hanem arról is, hogy a külvilággal is tudatják: ők egy pár, innentől ezt fogadják el, tartsák tiszteletben. Közeli rokonomnak volt tavaly titkos, kéttanús esküvője. A két tanú sem családtag volt, hanem ex-osztálytársak. És azóta se tudtam magamban igazán tudatosítani, hogy ők tényleg férj és feleség. Ha róluk beszélek (a lány a rokonom), mindig úgy említem őket, hogy ő és a PASIJA. Aztán helyesbítek, ha eszembe jut, hogy bocs, a férje. Több mint egy év alatt se tudtam még bevésni az agyamba, hogy ők férj és feleség. Mert kimaradt ez az aktus, amit esküvőnek neveznek... nekik biztosan "megvan" agyilag, de a kívülálló emberek számára nem igazán. Tudom, valakinek ez sem fontos, de nekem pl. igen.
(Arról nem beszélve, de ez már abszolút tényleg egyéniségfüggő dolog, hogy én még az apróbb örömöket is szeretem megosztani ismerősökkel egy-egy beszámoló, kép erejéig, egy kirándulást, klassz programot stb. - hát akkor a saját esküvőmet pláne nem tudnám titkolni. Én ilyen vagyok, szeretek osztozni más örömében, de azt is szeretem, ha én oszthatom meg, ha nekem van.)
Szerintem ilyenkor épp azt lehet ünnepelni, hogy ennyi év alatt mennyi szép dolgot éltetek meg együtt. Pusztán az esküvő napjának az ünneplése szerintem értelmetlen.
Aztán hogy Ti ezt gyertyafényes vacsorával vagy családi kirándulással vagy kitudja mivel ünneplitek, az tőletek függ.
Na én legalább zene terén nem hagytam magam, mi U2-ra vonultunk be (vagyis ugye nem vonultunk, de azzal kezdődött a hepaj) :) Egy rock-blues zenekar játszott, a szünetekben pedig egy általam összeállítot tracklist ment. Jöttek is a kritikák, hogy mi ez a zaj... És mikor lesz már a Lakodalom van a mi ucccánkba' :D
Évfordulókat mi sem ünneplünk, azt sem szoktuk tudni mikor van :)
Én nem tudtam ennyire a sarkamra állni, volt például nagymama fél lábbal a sírban, aki állandóan azt rebegte hogy csak azt érje meg, hogy engem lát fehér ruhában... hát most erre mondjam neki azt, hogy így jártál? És akkor ha már az én pereputtyom jön, akkor a cirkuszolós, pajzán játék-, és mulatós követelős, általam alig ismert férjem-rokonyoknak se lehet azt mondani, hogy nem jönnek... Na mindegy, túléltük :)
Egyetlen dolog van, amit másképp csinálnék, hogy nem a Nászindulóra mennék be a terembe, hanem én állítanám össze a zenéket. Bevonuláshoz pl. Guns'n'Roses: You could be mine című száma lenne. :-)
És a pénteki 10. házassági évfordulónkon sem lesz gyertyafényes vacsora. Nekünk ez nem jelent semmit. Az együtt töltött 10 év, sok élmény jelent, egy ilyen vacsora nem.
Már megint egyetértünk? :-)
Nálunk a lagzi, vagy buli, vagymittudoménmineknevezzem azért volt, mert a férjem szeretett volna egy haverokkal bulis esküvőt. Hát lett. Jól sikerült. Volt egy DJ, aki azt játszott, amit kértek. Én pl. Faith No More-t...
Szülői nyomást pedig úgy kerültük el, hogy Anyós összeírta a vendéglistát az esküvő szó első hallatán. Mondtuk neki, hogy köszi, nem kérjük, majd kap meghívót, hogy mikor hova jöjjön. Pont. Após kicsit pörgött a ruhámon, de mondtam neki, hogy nem leszek meztelen, többit bízza rám. Értettek belőle. Én pl. azokat a rokonaimat nem is hívtam, akikkel csak temetéseken találkozom.
Pénztarhálás nem volt. Úgy gondoltuk, hogy a rendelkezésünkre álló pénzzel gazdálkodunk, abból megvendégeljük, akiket ott szeretnénk látni. És nem, nem "kell kifizetnie", nem is elvárt.
Én ha újra kezdhetném, akkor 2 tanús esküvőm lenne és utána kettesben(!) megünnepelnénk, hogy összeházasodtunk. Mondjuk eredetileg is hasonlót terveztünk, csak aztán jött a szülői nyomás, sértődések stb, amiknek engedtünk, nem kellett volna. Szerintem ma az esküvők, lagzik nagy része minderről szól, csak a párról nem. Arról szól, hogy a násznépet zabáltassuk, itassuk és szórakoztassuk mindenféle marhasággal, a pár meg minél több pénzt gyűjtsön be, hogy ezt a cirkuszt finanszírozza. Én rühellem a lagzikat, komolyan hetekig gyomorgörcsöm van előtte, ha esküvőre kell mennünk. És azok a játékok... most egyetértek évivel, hát a gyomrom forog, amikor a nagymama-nagypapa előtt a vőlegény pajzánul bemászik a vihogó menyasszony szoknyája alá. Meg is kaptam a férjem rokonaimtól, hogy uncsi volt az esküvőnk, mert nem voltak se pajzán játékok, se mulatós zene... hát basszus majdnem hazaküldtem őket.
Amúgy mit jelent az, hogy illúzióromboló? Milyen illúzióknak kéne lennie? Én hülyét kapok ezektől a magunk csinálta korlátoktól, hogy pl. egy esküvőnek milyennek kell lennie, milyen az elvárt, kit KELL meghívni, mit illik enni, stb.
Volt olyan esküvő ismerősnél, ahol a polgári után az egész csapat kiment a Pálvölgyi kőfejtőbe bográcsozni, és a menyasszonyon egy sima vászonruha volt, és aznap vágatta 1 centisre az addigi raszta haját. És akkor mi van? Sminket pedig nem kent magára, mert rühelli. Gyereke pedig ott szaladgált mellette, ahogy a többi is. Tökjól megvannak 12 éve. Nekik úgy volt jó.