Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Jujujujuj.. :D
Miért?
Lealacsonyító?
A férjeddel is mindig felnőttként beszélsz? Szerintem nem. Egy társ nem csupán szerető, hanem barát, gyerek, szülő, testvér is egyben. Sőt, a legnagyobb ellenség, hiszen kíméletlenül jelzi a hibáidat.
Vajon miért érzem úgy, hogy túl sok vagyok neked, és emiatt keresel állandóan támadási felületet?
Szeretnéd demonstrálni hogy elmebeteg vagyok. 
Nem fog menni, néhányszor már említettem, túl magas az IQ-m ahhoz, hogy ne legyek képes alátok menni önmagam gyalázásában. Ha kell hülye vagyok, ostoba, primitív, esetleg bedobom a lotyó stílust. És lehet hogy mind én vagyok. De hogy ezeknek az ellenkezője is igaz lehet, azt soha ne feledd. 
És mit válaszoltál? :)
Anyáról jut eszembe, amit nemrég Tibi atya oldalán olvastam:
- Anya, én tényleg ronda vagyok?
- Édesem, kértelek már, hogy mások előtt ne nevezz anyának...
Sajnálom.
Én is, mint bárki más, veszítettem el szeretteimet. Egy valakit nem akarok elveszíteni, ha van Isten, engem visz el előbb. Ez viszont már önzés a részemről.
Most épp, ebben a pillanatban hajnal óta nem láttam a társamat. Hiányzik. És nem tudom ezt a hiányt hol érzem, látni akarom, ölelni...
Nem az agyammal érzem, valahol belül kínoz. Az agyam tudja hogy hamarosan jön, mégis hiányzik. Hol érezzük ezt a hiányt?
Igen sokszor kerültem olyan helyzetbe hogy mosolyognom kellett olyanokra akiket nem is ismerek, kénytelen voltam. Így kifejlesztettem magamban egy olyan képességet, hogy tudok hamisan mosolyogni, ami őszintének tűnik. Kellemes dologra gondolok, és egyből megy.
Egy szép külsővel megáldott embert hajlamosak vagyunk felruházni olyan tulajdonságokkal, amelyek nála nem is léteznek. Vegyünk például egy gyönyörű nőt, akinek érzéketlen a szeme. Bamba. Megdugni meg lehet, de vele élni nehéz.
Hm. Aranyos vagy.
Ismerem a kismamák mosolyát, valóban ilyenek. Anyává válnak.
Gyerek voltam még amikor Niki Laudát baleset érte. Sokat filóztam rajta, megégett arccal hogyan látják őt mások, hogyan viszonyulnak hozzá? A társam pár éve nézette meg velem Niki életéről szóló filmet, a felsége szerelme semmit sem változott iránta.
Ha valakinek a viselkedése megváltozik irányunkba, annak valami kiváltó oka mindig van. Ha annak az oknak nem mi vagyunk az okozója, akkor a negatív viselkedése mögött még mindig ott van a szeretete irányunkba.
Hebehurgya?
Na, ezt magyarázd el Iopnak és Csepkének. Hogy a vidám hebehurgya több, mint a karóba húzott komolyság. Szóval neked is a kisugárzás a lényeg. De a kisugárzás honnan jön? 
Nem vagyok már 20 éves. De a kisugárzásom, és ráadásként a szexuális kisugárzásom is olyan erős, hogy a legtöbb férfi megvadul mellettem. Akár idős, akár fiatal légyen. Nem rám másznak, hanem félreérthetetlen jeleket adnak hogy "akarnak". Ez nem jöhet az agyamból. Ez valami nagyon erős belső energia. De abban már nem vagyok biztos hogy ez a lélektől ered.
:DDDDDDDDDD
Jojojo, ertem en.
Megnyugtataskeppen ideirom a ketnyelvu lanyom 3 eves kori miert?kerdeset.
Anya, why is my labujj kiloging from my zokni? (azota is ott ulok az agya szelen es vakarom a fejem, hogy erre mit mondjak es azt is milyen nyelven.)
Hat, ennyit a miert?rol:)
Ne tessék idegesnek lenni. Tessék szépen megnyugodni. Nagy levegő, benn tart, kifúj. Nagyon fontos, hogy mindhárom fázist végig kell csinálni, mert ha csak nagy levegő, benn tart, akkor meg tetszik fulladni.
Jó kérdés. Ezek bonyolult dolgok, az biztos.
Az nem a testméretére vonatkozik?
Egyáltalán mi az a mi az? Miért kell mindent tudni? Miéééért?? Miért nem lehet élvezni, hogy van, aztán kész? Miért kezdek minden mondatot miérttel? Miért miért?
A tekintetes asszony nem az, akire fol lehet tekinteni?
Azt értem, de a szemgolyó önmagában semmit sem tükröz. Persze, a pupilla mérete reagál (ideges emberé szűkül, szerelmesé meg tágul :) ), ennyi. A körülvevő dolgok (arc bőre, ráncok, izmok) változása teszi szelíddé, mosolygóssá, haragossá, stb.
Ha megnézel egy sminkelés előtti és utáni képet, a lány arca igazán semmitmondó, de feldob egy olyan sminket, hogy igéző dögös maca lesz belőle, még ügyintéző autó sem tud neki ellenállni. :D
Azt nem tudom, de van olyan, hogy tekintetes asszony. Az biztos okos, vagy ilyesmi.
Jajjmar, de izek vagytok!
Inkabb mondjatok meg, mitol ertelmes vagy buta a tekintet? Egyaltalan, mi az a tekintet?
Csak ezt a szószátyárságot, csak ezt el bírnád hagyni, egészen kedvelhető fórumozó lennél.
Izee, jolvanna. :)
Nem egészen ezzel kapcsolatban írtam, hanem arra a közismert mondásra válaszolva, hogy "a szem a lélek tükre". És ezzel kapcsolatban írtam, hogy de mi van azzal, aki nem lát.
Ne vidd túlzásba a magyarázatot. :D
Ezt láttad már?
A táncos nő szemeit figyeld
A felnőtt gondolkodásmód nem mosolytalanságot vagy besavanyodást jelent. Én pl. ma nagyon sokat röhögtem, ez egy ilyen nap, a munkatársaim ma nagyon elemükben voltak. De a téma felnőtt volt, és a humor is felnőtt volt. Nagyon szégyellném, ha világlátásban és hozzáállásban ott tartanék, mint mondjuk 12 évesen.
Szerintem igen.
Milyen jó,hogy nem gondolkodunk egyformán.
Látod én erre a kérdésre azt mondanám,hogy amíg a küszöbön állsz addig kint vagy,ha befelé lépnél akkor még mindíg nem vagy bent,csak elindultál befelé.
Ha beléptél már ,akkor bent vagy.
Nem.
Gyermeki ésszel gondolkodni egy felnőttnek, nem épp dicsőítendő mutatvány. Épp ellenkezőleg.
Nem hidalok le, csak nem vagyok hozzászokva, hogy felnőttekkel gyereknyelven kell beszélni.
Nem vagy konzekvens.Nem lélektelenül írtál,hanem érzelmek nélkül.tárgyilagosan.Az hogy fájt az azért van ,mert tavaly az egyik idén a másik húgomat vesztettem el.
Nem,nem temettük,hamvasztottuk,és az egyiküket nem is boncolták,mégis fájt olvasni a tárgyilagossággal írt sorokat.
Hol fáj??Az agyamban,mert a hiányuk fáj,tudom,hogy nem látom,hallom őket ,már csak a gondolataimban élnek tovább,pedig élhettek volna még.
A rokonszenvet nem tudom agyam melyik részével érzem,mert lusta vagyok utánanézni,hogy hol lakik az érzelem benne.
Olyan emberre nem mosolygok akit nem bírok elviselni,igaz olyan embert nem is ismerek.Egy időben egy munkahelyen volt ilyen ember a közelemben,hozzá voltam a legudvariasabb(nem mosolyogva),mert nem akartam hogy bántson,de nem kerestem a közelségét.
A szeretet nem külső függő,de valóban talán könnyebb szeretni egy szép külsővel megáldott embert,mint egy visszataszítót.Nem tudom,de lehet.
Én már nagyon régen a tulajdonságaiért szeretek valakit meg,vagy eredendően szeretem már.Például a gyerekeimet már a pocakomban szerettem,már akkor mosolyogtam magamban ,sokszor csodálkozva néztek is rám ezért.
De sok kismamát láttam már így magábafordulva mosolyogni.
Az elcsúfúlt emberekről ,...nos nem lehet mérvadó az hogy valakit baleset ér,vagy megcsúnyúl,miközben már én megszerettem.
Az meglehet,hogy ha természete változik meg,vagy a viselkedése felém,közömbös lesz.
Általában nehezen szeretek meg valakit,és annak az illetőnek a velem szembeni viselkedése mérvadó.Nem vagyok túl nyitott ember.Nem szerettem még számomra közömbös,szép embereket csak azért mert csinos a külsejük.
De megszerettem, okos,hebehurgya,de csúnya embert az eszéért,a kisugárzásáért,mert jó volt a közelében lenni,tanulni tőle.