Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"A mezei megtermékenyítés nem képes arra, hogy az agy működését beindítsa." - Ezeket hogy hozod össze? Semmi köze a megtermékenyítésnek az agyműködés beindításához. Két teljesen külön fogalom.
Az agy működését a vérkeringés biztosítja. A vérkeringés már magzati korban kialakul, de azt sem a jóisten indítja be, hanem a méhlepény és a köldökvéna segítségével működik. Nettó biológia. Körülbelül 8. osztályos tananyag lehet.
Kezdem úgy érezni, hogy egy gyerekkel beszélgetek. Nem tudom érthetőbben: az evés, az reflex. A legelső, a középső, meg az utolsó élőlénynél is. Nem tanult cselekvés, hanem feltétlen reflex. Nézz meg egy csecsemőt, akinek a szájához érinted az ujjad. Azonnal beindul a szopási reflex, pedig előtte még soha senkitől nem látta, hogy az mi.
Ez a lélek izé része nekem hablaty. Ezt a részt be is fejeztem. Szerinted van és irányít, szerintem nincs. Kész.
Megmarkolja a köldökzsinórt is, ugyanott szopóreflex is található.
Nem ez a lényeg. Mi adja az ilyen primitív emberi lény izmainak, idegeinek ezt a reflexet? talán az agya. És az agya vajon honnan tudja hogy azzal a kézzel egyszer majd fogni kell?
És egyszer már megkérdeztem, megteszem újra. Miről indul be az agyműködés? A mezei megtermékenyítés nem képes arra, hogy az agy működését beindítsa. A megtermékenyítéssel csak kialakítja az agyat, és képessé tesz arra hogy ingereket fogadjon, értelmezze és reagáljon rá.
Ha az orvostudomány csodát művelne, és mesterségesen létrehoznák az emberi agyat, az attól még nem működne, nem lenne benne élet.
Nem tudom mennyire világos az amit írtam, eléggé elrugaszkodtam a materializmustól.
Én az első állatról kérdeztem ami a földön megjelent.
De egyszerűsítsük le. Gondold el, hogy te vagy az első ember a földön, nem láttad, nem tudod mit kell tenned, éhes vagy. Az első amit teszel hogy a szádba próbálsz tuszkolni valamit? Nem hinném. Hiszen az agyad nem ismeri az összefüggést az étel szájba való vétele, és az éhség között. Ez az első fogyasztás után már lehet reflex, az éhség csillapítása, majd tudatos.
Sejtettem. Én például az írás mögé tudok látni, még ha durván ír is valaki, érzékelni tudom hogy milyen ember. Nem a szavai alapján, ez teljesen más. Amit írnak, írtok, az az emberi lényetek, és azt sok minden befolyásolja. De van azon kívül még valami, amit pontosan érzek, habár képtelen vagyok megfogalmazni. A színtiszta lélek, ami nem rossz, gonosz, viszont érzékelem hogy milyen fejlettségi szinten áll. Érzem a félelmeteket, a határozatlanságot, az erőtlenséget, a derűt, boldogságot, kiegyensúlyozottságot, az érzelmi magányt. A szavaitok csak az emberi részt mutatja, azt amit sokan láttatni akartok másokkal.
Ilyen ember, és olyan ember is vagyok. Mindig a körülmények határozzák meg hogy miként viselkedem, de az alap az mindig ugyanaz. El lehet fedni haraggal, kedvességgel, de a lélek ugyanaz.
Ezt már láttam, kedves kép.
Azt is amikor ikrek ölelik meg egymást, fogják egymás kezét.
És még egy dolgot megemlítenék, ami hasonló.
Fiatalok amikor mély érzelmet éreznek egymás iránt, kéz a kézben sétálnak. Ez idős korban már csak néhány, őszinte szerelmesnél figyelhető meg. A párommal beszélgettünk erről anno, mesélte hogy számára például a kéz a kézben járás olyan intim, hogy azt rajtam kívül egyetlen nővel sem volt képes megtenni. És valóban, a kézből olyan energia jön ki, amely ugyanúgy árthat, mint ahogy gyógyíthat és örömet okozhat.
Te miként látod a világ keletkezését, mit gondolsz róla?
Ha elutasítod azokat a verziókat amelyeket mások mondanak, akkor bizonyára van valamiféle saját elgondolásod, ami különbözik minden mástól. Meséld el, hátha az az igaz, sose lehet tudni.
Te, és bárki más, mint ember felelős a társadalomért. De mint egyéni lélek, a többi lélekért nem lehetsz felelős. életkortól, nemtől, iskolázottságtól és társaitól függetlenül, hiszen ezek mind emberi tényezők. Bármilyen furcsa, még egy hajléktalannak is megvan az elképzelése a teremtésről. Akár a Bibliát követve, akár pedig egyéni elgondolásként.
A Föld mint életterünk, véges. Hogy ennek az élettérnek mikor lesz vége, csak jósolható. Számunkra mint emberi teremtményeknek ez a világ végét jelenti, de a valóságban a világnak nem lesz vége. A végtelennek nincs vége...
Fogóreflex.
„A motoros képességek fejlesztésének módszertana
3.1.2. A primitív reflexek
Markolási reflex (tónusos kézfogó reflex, más néven fogóreflex)
Kiváltó ingere: a gyermek tenyerét érő taktilis inger.
Ingerválasz: az ujjait összezárja, kivéve a hüvelykujjat.
Kiváltható: 0-4 hó közötti időszakban.
Az egyik legkorábbi, és egyben az egyik legismertebb a reflexek közül. Ez az egyik olyan reflex is, amely már a magzati életben is megfigyelhető, vizsgálatok szerint az 5. hónaptól kezdve. A markolási reflex fontos szerepet játszik a mozgásfejlődés során a tudatos fogás kialakulásában..."
(forrás)
Gondolom célt tévesztett a kérdésed, ilyeneket nem írtam.
Upsz, ez érdekes, köszi hogy betetted!
Anyós közben itt nevet, elmeséltem neki hogy miről beszélgetünk napok óta.
Ahogy olvastam a növényeknél a fenyegetés részt, eszembe jutott egy sztori, ha nem látom nehezen hinném.
Az egyik gyerekemnek volt egy macskája, akivel totál ragaszkodtak egymáshoz. A macsekot képtelenség volt kivinni az utcára, teljes erejével a gyerekbe kapaszkodott, remegett. Egyszer úgy hozta az élet, hogy a gyereknek ki kellett mennie 5 napra külföldre, és gondban volt, mi lesz a macskájával. Rám bízta, elmentünk érte. A zárt kis kosarába betettük, kistakarója, minden megvolt. Imádom a macskákat, és a társam is, neki is volt már saját, és az ő ötlete volt hogy vigyázzunk a gyerekére. Az első döbbenet az autóban ért, a macsek nem nyávogott, hanem ez jött ki a száján keservesen: mamma. Sírt a gyerekem után. Megjegyzem, már vittük autóban ugyanígy, de akkor a gyerek mellett volt, és semmi baja nem volt. Otthon pedig ahogy kiengedtük, bánatos szemmel nézett, mintha azt kérdezné hogy miért büntetjük, majd kinézte magának az ajtó mögötti sarkot, és a falnak fordulva órákig ott állt. A páromtól tartott, időnként hátrasandított, de látta hogy ott van, így maradt a sarokban. Én már féltettem a második nap, a kezemből elfogadta a sarokban az ételt, és szemcseppentővel itattam. A párom pedig ahogy kitette a lábát, a macsek azonnal kijött a sarokból, dörgölte magát hozzám, dorombolt, mászkált nyugodtan, nézelődött. Egyszer beesett a szekrény és a fal közé, totál beszorult, a párom húzta el a dögnehéz szerényeket, ő szabadította ki. Akkor engedte hogy kicsit ölelgesse, majd elugrott tőle. Ez így ment 5 napig. Éjszaka ürített, akkor ki mert jönni amikor a párom elaludt. Az utolsó nap telefonált a gyerek hogy átlépték a határt, jönnek hazafelé. Mondtam a páromnak, és csoda történt. A párom az ágyban feküdt féloldalt, nézte a TV-t. A macsek, ahogy kimondtam hogy jön a gyerek, kisétált a sarokból, megállt a párom előtt, és leült az ágy elé, nézett rá mereven. Onnantól sétálgatott nyugodtan, mintha érezte volna hogy hamarosan visszatér a gazdi. A párom alig mert megmozdulni, amikor már szólt hogy most már kimegy slozira, a macsek akkor sem félt, kísérte végig.
Arra, hogy a macsek honnan érezte meg hogy jön a gyerek, én milyen rezgést adtam neki amit fogni tudott, azóta sem vagyok képes gombot varrni.
Nem Neked írtam, hanem az ő korábbi "okosságára".
Neked most nem írnék. Egyébként pedig ha elolvasod a Bibliát, közelebb kerülsz kicsit ahhoz a korhoz és még meg is lepődnél itt-ott. ;-)
Ebben mi a hihetetlen? Komolyan kérdezem. Mi olyan elképzelhetetlen abban, hogy egy hatalmas birodalomban és a provinciáiban nagyjából egy korszakban, méghozzá egy nehéz korszakban több olyan ember és eszmerendszer is felbukkant, aki/ami kiutat jelenthetett, vagy legalábbis az emberek benne látták a reményt? Érdemes a korszakról szóló történelmi műveket (nem szépirodalmat, hanem tudományos műveket) olvasni, de még inkább érdemes a hanyatló császárkor történetíróit olvasni. Olyanokat, akik konkrétan akkor éltek.
"A lassan kialakuló, majd mindent elsöprő éhségérzetre nem lehet ösztönösen reagálni. A gyomorban érezni az éhséget, ha reflex lenne akkor a gyomrát dörgölte volna a fához." - Tárgyi tévedés. Olvass utána.
"Félsz attól, hogy a testedben él valaki aki noha te magad vagy, esetleg mégsem tudsz róla semmit úgy, mint a testedről?" - Találkoztam volna vele, ha így lenne. :D
Csak és kizárólag az írásaid alapján tudnék véleményt mondani a személyiségedről, mi más alapján volna még lehetséges itt? Nem bocsátkozom feltételezésekbe, hogy vajon ilyen vagy olyan ember lehetsz-e, mert az nagyon kevés és behatárolt szelete a lényednek, amit itt látok belőled.
Az egyszeri paraszt ember képtelen másképp ábrázolni a földönkívülieket. Képtelen felfogni, hogy léteznek olyan organizmusok is, amelyek másképp élnek mint mi, de élnek.
Ismered Vito-t. Neki volt egy műsora arról, hogy szellemek megerőszakolnak nőket. Oké, ez rendben van. Ki mit hisz. Rákérdeztem, ha vannak szellemek, vannak földönkívüliek, akkor nem lehetséges-e, hogy földönkívüliek szellemei erőszakolnak meg földi nőket? És el tudtam érni nála a totális döbbenetet.
Szerinte nem. Rákérdeztem hogy miért is nem? Ha szellemek léteznek, a lélek átszállhat egyik helyről a másikra, akkor vajon mi akadálya lenne annak, hogy egy nem földi szellem egy földi nő ágyában kössön ki? 
A növényes rész sajnos nem vicc. Vannak olyan frekvenciák amelyeket nem tudunk érzékelni. Hangot ugyanúgy, mint fényt.
A vízről sem hallottál? Hogy a gyönyörű kristályok a negatív, gonosz gondolatokra zavarossá válnak?
Jut eszembe, az étkezés előtti ima sem lehet véletlen.
Ez mondjuk lehet vicc is. Anya főzött valami finomat. No fiam, akkor imádkozzunk...
De, ismerem ezt a képet is. A magzat nem tudatosan nyúlt ki és fogta meg a sebész ujját, hanem a bemetszéskor az egész karját kidugta, majd visszahúzta, hogy csak a keze lógott ki. A sebész megfogta, hogy visszahelyezze, az érintésre pedig reflexszerűen markolt rá a magzat az ujjára.
Újabb hatásvadász kép.
Mi is volt az eredeti kérdésed?
Akkor azt is elhiszed, hogy DiCaprio a medvével verekedett?
Az állatokat az ösztönei vezérelik, az ember pedig az önálló gondolkodással emelkedhetne ki ugye, csak manapság már a nagy többség inkább lefelé süllyed.
Elképzelhetőnek tartom, hogy abban a korban simán felbukkant néhány messiás, de a későbbi érdekek úgy kívánták, hogy egyet ki kell emelni és az Jézus névre hallgatott.
Képes vagy egy ősz hajszáladat az eredeti színre visszaállítani? Ugye, hogy nem. Akkor miért gondolod, hogy Tőled függ, Rád van bízva, meddig élsz, mikor halsz meg?
Neeem.
A reflex vagy tanult, amikor már evett és tudja hogy mit kell tennie, vagy pedig ösztönös, hirtelen történik. A lassan kialakuló, majd mindent elsöprő éhségérzetre nem lehet ösztönösen reagálni. A gyomorban érezni az éhséget, ha reflex lenne akkor a gyomrát dörgölte volna a fához. A szomjoltást könnyebben megértem, a szomjhalálküszöbén az első állat bizonyára a vízbe tolta a pofikáját.
Valahogy mégsem hihető!
Minden tiszteletem az agyé, de nem vonnám mindenért felelősségre.
Nos, lottót én csak néhányat csináltam, talán 6 éve az egyiket. Gondoltam hátha. A remény megvolt, de tisztában voltam az esélyeimmel. Nem könnyű megoldás, nehogy azt hidd. Amikor tudod hogy totál hülyeséget teszel, hiszen 50% vereség az rengeteg.
Természetesen minden érzést az agy dolgoz fel, némelyeket az agy érzékel, de vannak érzések, amelyeket nem az agy érzékel. Szégyent, szomorúságot, szánalmat, szerelmet nem az agyaddal érzel.
Félsz attól, hogy a testedben él valaki aki noha te magad vagy, esetleg mégsem tudsz róla semmit úgy, mint a testedről?
Megkérdezlek. Nem ismersz, és most felejtsed el az írásaim szövegét, csak az érzelmeidre hagyatkozz. Mit gondolsz rólam, milyen lehetek? Ha találkoznánk, gyűlölettel viseltetnénk egymás iránt, vagy megértéssel? Mondom, az írásaimat szövegét felejtsed el, csak arra hagyatkozz, amit érzel. Vajon jó ember lehetek, vagy rossz? Az írás csak a gondolatok kifejezése, és nem teljes. Teljessé az érzelmek teszik, amit csak egy figyelmes, érzékeny olvasó érezhet.
Nehéz erre válaszolni, főleg hogy a többiek ezerrel figyelnek, ugrásra készen.
Ezt a képet sem ismeritek? Ahol születés előtt műtétet kell végezni az életbentartásért és a baba kinyúl és megfogja a műtős ujját? (Aztán még a méhben marad, hogy tovább fejlődhessen, csak később születik majd meg.)
Maxima :D Majd észben tartom..
Én téged nem ismerlek,tehát nem rólad írtam.Ahálával kapcsolatban sem,és semmi másban sem.
De,nagyon vallásos környezetben éltem,és láttam hogyan viselkednek,reggel,este,étkezéskor..erre írtam a rutin szerüt..
Talán mert álságosnak gondoltam azt a világot azért utasítottam el,már gyerekkoromban.
Rengeteg kérdésemre soha senki ,..egyetlen magát hívőnek valló ember(beleértve a lelkipásztort ) sem tudott olyan magyarázatot adni amit el tudtam fogadni.Akár a Bibliáról,akár Krisztusról,pláne nem a világ "teremtéséről" beszélt.Sohasem hittem el hogy egyetlen akárki,egyetlen gondolatára teremtődött a világ körülöttem,egyszerre,és a"semmiből".
Talán ezért alakult ki bennem egy sajátos elképzelés mindezekről.
De azt gondolom,hogy felelős vagyok az életemért a társamért,gyakorlatilag mindenkiért,csak nem mindenkiért egyformán
.Felelős vagyok a Földért,hogyan adom tovább azt az élettért amit kaptam,rontok-e rajta,vagy legalább megpróbálom megtartani,esetleg védeni,ne okozzak kárt.
Olvasva a hsz.-kat azt gondolom számít ebben a kérdésben is az életkor,a munkahely,az iskolázottság,a tudás, a tapasztalat.De legínkább az egyéni gondolkodás.Ezért nálam nem érv,hogy mit olvastam valakitől mondjuk ebben a témában.Max.tájékoztató jelleggel fogadom el ami semmire sem kötelez.
Te azt elhiszed, amit iop írt?
"Volt egy ismeretterjesztő sorozat régebben, nem emlékszem már, mi volt a pontos címe, talán Alternatív történelem, de ebben egyáltalán nem vagyok biztos, szóval arról szólt, hogy bizonyos elterjedt és tényként a köztudatban lévő különböző történelmi eseményeknek van-e valós alapjuk, és ha van, mennyi, illetve hitelesnek tekinthető források és ezzel foglalkozó szakemberek szerint mi lehetett a valóság. Az egyik rész Jézus életével és korával foglalkozott. És nagyon érdekeseket mondtak. Ami nagyon megmaradt: Jézus korában messze nem Jézus volt az egyetlen "messiás" vagy magát ennek feltüntető (vagy mások által őt ennek feltüntető). Abban az időben viszonylag sok "messiás" volt, egy-egy "körzettel". Mindegyiknek voltak hívei, "csodatételei" stb. Az, hogy végül az utókor számára a Jézus nevű maradt meg/fenn, tulajdonképpen csak a véletlennek tekinthető, illetve annak, hogy a kora keresztény történetírók pozícióban lévő képviselői őt emelték ki."
Egy rokonom is meghalt és újraélesztették, neki volt halál utáni élménye. Sajnos azóta már meghalt.
Egyébként azt gondolom, hogy nem tipikusan a valláshoz tartozó dolog ez sem, ezért írtam a múltkor, hogy kis gondolkodással sok minden belátható.
Ott vannak például azok a túlvilági könyvek (Moody) is. Ott is ilyen élményekről írnak.
Valóban, amiről mi, és az emberek beszélgetnek, néha gondolnak rá vagy akár nem, mind mind feltételezés. De ahhoz hogy bármit is feltételezzünk, létre kellett hogy jöjjön a világ, a Föld, az emberek.
A teremtésben pedig nem csak a logikus, ésszerű magyarázatokat kell megvizsgálni, hanem az összes lehetőséget.
Némileg megértelek, hiszen én is az agyat tartom a legnagyszerűbb dolognak. Az agy irányít mindent. De mi az, ami az agyat beindítja? Ha a materiális részt nézzük, nincs semmi, ami önmagától működésbe lépne.
Akár egy kapcsoló a TV-hez, akár egy fuvallat a fák leveleinek a mozgásához. Vegyünk egy fejletlen újszülött agyat. Az agyának a barázdái arra elegendőek, hogy levegőt vegyen, sírjon, táplálkozzon, aludjon, ürítsen. Semmi több, csak vegetál. De egyáltalán, mi veszi rá az agyát arra, hogy ezeket a funkciókat ellássa, noha nem tanulta? Az agynak már a születés előtt tudnia kell egy minimális ellátást biztosítani, hogy az újszülött az életét ne újraélesztéssel kezdje.