Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egyedül, mikor?
Létrehozva: 2016. május 27. 08:56
Sziasztok!
Kíváncsi lennék, mit gondoltok, egy gyereket hány éves korától lehet egyedül
- oviba/iskolába engedni?
- otthon hagyni míg a szülők elmennek 1-2 órára?
- leengedni a boltba pár dolgot vásárolni?
- barátokkal együtt hagyni játszani a ház előtt vagy játszótéren?
Nekem meg 3 kis korkülönbséggel, és igen, ahogy írod, az életük múlhat azon, hogy az ember megtanítja őket, hogy nem császkálnak el ész nélkül...
Igen, egyetértek, a gyereknek meg kell tanítani, hogy vannak tabu tárgyak. Nálunk is bármikor kinyithatja a gyerek az evőeszközös fiókot, de esze ágában sem lenne kivenni a nagykést. Van neki egy műanyag kése, de azt is kérésre veszi el. Mondjuk banán daraboláshoz.
A kézkirántást szerencsére nem tapasztaltam meg. Sokáig nem mentünk kézenfogva, de úgy 3 éves kortól már stabilan nyújtotta a kezét. Mondjuk a gyerekem nem az az elszaladgálós fajta.
Nekem ikreim vannak és rengeteget voltam vélük egyedül, de nem törött egyiknek sem csontja, nem rohantak az autók közé, pedig hidd el nagy kihívás egyszerre két azonos korú gyermeket szemmel tartani. Szerintem ez is olyan mint a boltban evés, van aki megtanítja a gyerekkel, hogy akkor eszünk, iszunk, mikor kifizettük, meg van olyan szülő, akinek ez hatalmas feladatot jelentene és inkább nem is próbálja, meg.
Szóval sok mindenre meg kell tanítani a gyereket és sokszor kell figyelmeztetni is.
Nálunk a kerti medencével is ez van: Ha bent vagyok a házban, akkor bekiabál, aki a vízbe megy.
Gyufa: Nem tudom, itt hány éves gyerekről van szó, de úgy gondolom, hogy akkor hagyom egyedül a gyereket, ha biztos vagyok abban, hogy akkor sem nyúl a gyufához, ha az asztal közepén hagyom. Mert nem lehet minden eldugdosni. Ha épp nem gyufa, akkor kés...
Kezét kirántja: Nézz körül az utcán, hány anyuka lohol a gyerek után lélekszakadva kiabálva, mert a gyerek tojik megállni...
Nem meglepődött, csak beléd akart kötni. :-)
A gyerekeket nevelni kell. Ha megtanítod neki mit lehet/mit nem, akkor képes alkalmazni a szabályokat.
Kirántja anyu kezéből magát? Neeee!
5 évesen nem búvárkodhat a kádban? Ott kell mellette ülni? Nálunk már fél éve szabály, hogy amint gyerek lebukik a víz alá (ritkán csinálja), akkor kiabál, hogy "merülök!" és kiált, akkor is, ha feljön.
A gyufát el kéne tenni a gyerek elől, drága apuka!!
Évvesztes vagyok.
Nagycsoportot 2x kellett járnom. Már szeptember végén 6 éves lettem, mikor elkezdődött az utolsó ovis évem, így csak 7 évesen kerültem suliba.
De azt hittem ez nem olyan meglepő, millió más gyerkőc jár így oviba.
Lehet evvesztes es lehet az is hogy egy evet visszatartottak az oviban.
En pl. szept. 1 en szulettem , de a nagyim azt akarta hogy kezdjek 6 evesen. Nem kellett volna, lelkileg nem voltam iskolaerett. Valoszinuleg ennek is koszonhettem hogy gyuloltem az iskolat es amilyen hamar csak tehettem ki is maradtam belole. marmint hogy nem fejeztem be nappalin a gimnaziumot. Pedig en nem is jartam oviba.
Hogy hány éves korától lehet felügyelet nélkül hagyni egy gyermeket, arra nem merek válaszolni.
Helyette elmondok pár esetet, amelyeket a mi gyermekünk produkált, valamint megemlítek egy súlyos balesetét, amely az én hibámból következett be.
Majd végül megemlítem a 800 méter magasra mászó kisgyermekeket!
Meg kell jegyeznem, hogy hivatásunkból és nekem munkakörömből eredően sok - sok negatív, drámai, tragikus tapasztalatunk volt már gyermekek vonatkozásában.
Gyermekünket ezért is szemünk világánál jobban féltettük, vigyáztuk, óvtuk, neveltük.
Az édesanyja szokta fürdetni este. Kisfiúnk nagyon szeretett hancúrozni, lubickolni, az időt húzni a kádban. A fürdés
elhúzódott. Egyszer feleségem magára hagyta a gyermeket, valamiért kiment a fürdőszobából. (Késő estig, sokszor éjszakán át szolgálatban voltam). Amikor visszalépett, a gyermeket a kád alján víz alatt találta. "Búvárkodtam" - volt a válasz. Búvárkodott kb. 5 évesen! Többet nem hagyta magára fürdés közben.
Egy esetben munkából hazaérve az édesanya be lépett a szobába és mit látott? A kicsi fiúcska kezében egy doboz gyufa és gyujtogatta a gyufaszálkakat! Ekkor fogadtuk fel a szomszéd nénit mai szóhasználattal babysitternek.
Az édesanya sétáltatta a kisfiút a városban. Hazafelé menet egy utcasarokhoz értek. Ugyanabban a pillanatban léptem elő én is egy másik utca takarásából a tulsó oldalra. A gyermek meglátott, kitépte kezét az édesanyjáéból és "apánka"
felkiáltással futott át felém, miközben egy autó 10 méterre közeledett felénk.
"MARADJ" - ordítással berohantam a kereszteződésbe és felkaptam a gyermeket. Lépni már nem volt időm, a kocsi veszett csikorgással megállt tőlünk vagy fél méterre. A helyzetet a gépkocsi vezetője kiválóan megoldotta!
Másfél éves korában kisfiúnk combnyaktörést szenvedett el az én hibámból.
A bekövetkezett törést beszámítva a picike gyermek 6 traumát kellett átéljen, melyekből négyet a kórház dolgozói követtek el. A négy között egy olyan eset történt meg, amit soha nem lehet feldolgozni, (persze azt sem tudom feldolgozni, hogy eltörött a combja) amit ha leírnék, itt azt kiabálnák az anyák, hogy EZ NEM IGAZ!
A 6 traumával szemben az egyenlet másik oldalán 2 pozitív történés áll. MIndkettőt én követtem el a gyermekért, ezért maradt életben akkor!
800 méteres bambusz létrán másznak fel a szikla tetejére a kisdiákok és mennek hazafelé az iskolából! Gondolom, ugyanezt az utat teszik meg lefelé, iskolába menet.
Google beír: "800 méter magas bambuszlétrán járnak iskolába a kisdiákok". Borzalmas látvány!
...Ja és neki már volt annyi lélekjelenléte, hogy elkóválygott a kanpéig elájult, ott akadt fenn a szeme, nem még a fejét is szétcsapta...
Pont az ilyen amúgy ártatlan szituációkból tud baj lenni, mert azért 100-bólintok 99 esetben nem a ház gyullad rá.
Múltkor 7 éves fiam esett úgy, hogy a honaljába szúrt az újsagtartó sarka, és a hirtelen fájdalomtól elájult. Még csak hulyeséget sem csinált.
Nem. Az a megfelelő, ha rám néz, hogy látom-e, én meg pl bólintok. Alap, hogy ők szólnak, nem én nyomozó utánuk.
Ha pl a lakásban vagyok, férjem indul akárhova és vele akar menni valamelyik, akkor bekiabál, hogy ''Anya, mentem apával.'' Pedig végülis apja tudja, hova tűnt...
"Én képtelen vagyok ilyenekre gondolni."
Attól, hogy nem gondolsz ilyenekre, attól még megtörténhet. Sok tragédia fakad abból a hozzáállásból, hogy "velünk ez úgysem történhet meg" (aztán utána meg jön az, hogy "miért pont én"...).
És nem is csak az extrém vészhelyzetekről van szó, elég egy kisebb baleset (mert azt hiszem azt leszögezhetjük, hogy egy gyerek sem nő fel kisebb balesetek nélkül), amikor nem várhatjuk el egy 4 évestől, hogy egyedül, segítség nélkül, higgadtan, ésszerűen oldja meg a felmerülő problémát. Pláne ha fél, bepánikolt, fájdalma van.
Nekem már az a szitu és épp elég gáz, ha csak a gyerek mondjuk elbambul és megbotlik egy széthagyott játékban, eltaknyol, felreped a szája mondjuk és ömlik belőle a vér. Nem egy hatalmas tragédia, minden gyerekkel megeshet, de ha ilyenkor nincs otthon senki, belegondolni is rossz, hogy hogy pánikolhat szerencsétlen gyerek. Legalábbis én el nem tudok képzelni annyira tökös, talpraesett 4 évest, hogy feltápászkodik, lemossa a sebet, esetleg fertőtleníti is, keres magának egy sebtapaszt 'oszt megy tovább játszani...
Bocsi,te meg 6 evesen oviba jartal?Az mar az iskola kezdese.
Gyerekmedence. Még a legpisisebbnek is max.térdig ér. Nem az uszoba hagytam egyedül pancsolni.
Ma nagyon gyakorolta a merülést es a mélyben a vízalatt-úszást, ugyhogy hidd el nagyon is ottvoltam mellette. ;)
Az megfelelő jelzés, ha a tarsasag masik 5 tagjának odakiált a gyerek -epp mellőled-, hogy "várjatok!"?? Ez elég? ;)
Pedig nem ártana. És nem azért, mert a fiad hülye, hanem azért, mert gáz, ha egy figyelmetlen 6 éves felrúgja, vagy víz alá nyomja...
Nem kell kérveny, csak egy jelzés, hogy elhúz. Alap.
Ha ma a strandon nem szolt volna gyerek, h elindul a gyerekmedence felé, az igen, engem is zavart volna.
De pl nem lestem, hogy mit csinál a gyerekmedencében, hagytam, h ellegyen ott egyedül is. ;)
Azert ha megyünk a tök egyenes sétálóutcán es a gyerekem szemmel láthatoan csatlakozik a barátnőmhöz, majd együtt fordulnak be a házunk felé, nem, nem cseszem le, amiert nem nyujtott be kérvényt, h elmehet-e. ;)
Mi a tök köze van hozzá?
Én se csoszogok el a piacra úgy, hogy nem szólok senkinek, hadd keressenek ezek a hülyék. .. Ne már hogy a gyerek lazán megcsinálja.
+ képes feismerni, hogy mi a vészhelyzet, vagy miből lehet az, és pánik helyett ésszerű döntést hozni. Na erre pont nem alkalmas egy 4 éves. Puszta szerencséjén múlik ha megússza.
Ez nagyon gyerek függő Az ikreim első osztály második félévétől jártak haza egyedül. Ez egy nagyváros, iskola előtt lámpás zebra. Azon átmentek utána már a járdán kellett csak közlekedniük és közel laktunk az iskolához. Ahogyan ennek híre ment egyre több, környékünkön élő gyerek is velük akart önállóan hazamenni. Működött a dolog. De én sokáig figyeltem őket, bokrok mögül, félreeső helyre parkoltam ahonnan jól láttam őket, útba eső boltból leskelődtem utánuk stb.
10 évesek voltak mikor elköltöztünk, onnan már busszal kellett menniük, azt is hamar megtanulták. És erre az időpontra esett az is amikor már egyedül hagytuk őket itthon.