Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi az amin spórolsz?
Létrehozva: 2016. május 22. 07:55
Sziasztok! Tudom számtalan topic nyílt már erről, de szerintem elég régiek... Mi az amin spórolsz és hogyan? Mi az amin szerintetek nem érdemes, mert az nem visz előre? Mi az amire sajnálod a pénzt?? Vannak-e bevált helyeitek, ahol élelmiszert, ruhát stb. veszel, mert úgy érzed, hogy oda érdemes menni, mert ott jobban jársz: minőség, ár tekintetében? Van olyan spórolás, ami szerinted is már spúrság?
Kertes házban nem viszem ki a biciklit az utcára, de volt olyan aki a garázsban nem igazán a biciklit nézte, hanem a férjem szerszámait meg a fűnyírót. Aztán mondta a szomszéd, hogy vigyázzak, mert majd nem ő, hanem a komái jönnek lopni.
Nekem olyan vevőm még nem volt, aki odajött és ne vitte volna a kinézett árut. Pedig most volt nálunk nappali felújítás és túladtunk a szőnyegen, a tv-állványon, a bortartón és az éjjeli szekrényeken. Ezek nagy tárgyak, eljöttek érte, kifizették és vitték.
És majdnem mindent hasonló áron tudtunk pótolni, csak épp az új nappali színeihez igazodva.
Én sem vagyok hajlandó használható, jó állapotú dolgokat kidobni. Van rá példa, persze, hogy valami már nem kel el hónapok óta, azt kiteszem a lépcsőházba.
Barátnőm tett le nálunk jó pár holmiját, mert külföldre költözött, volt amit el lehetett adni, de abból pl sokat kitettem. (ülőpárna, pizzás tányér készlet, fonott kosarak)
De amiről tudom, hogy gazdát talál, azt én eladom. És legtöbbször inkább áron alul, csak vigyék.
Múlthéten adtam el egy kb 8.000 ft-ot érő Hot Wheels pályát 2.000-ért. Viszont én használtpiacon vettem 800 ft-ért.
Ezt ki lehet védeni. Pl. a lakásba csak akkor engedem be a vevőt, ha a tárgy tényleg nagy, és nem tudom megmozdítani, és csak akkor jöhet be, ha nem vagyok egyedül. Egyébként én ki szoktam vinni a lépcsőházba a cuccot, és ott várom. Lakásba be sem jön. Ha pedig kézben simán levihető, akkor egy nyilvános helyen szoktam találkozni a vevővel. Errefelé van közel egy rendőrőrs, közvetlenül előtte van egy pad, ott szoktam a találkát megbeszélni :)
Gyakorlatilag teljesen anonim minden, a jófogás üzenetküldő rendszerén keresztül kommunikálunk. Telefonszámot sosem adok meg, aki nem elérhető interneten, az így járt.
Igen, ez a másik... hogy milyen alakokat szabadít magára az ember, ha hirdet... brr.
ikreim vannak, tehát inden egyidős náluk
konkrétan bicikli, amit 24 ezerért vettem, alig használtan (mert a lányom nem szeret biciklizni) azt elvitték alig 1 hét alatt 15 ezerért.
a fiamé, ami használt volt, de nem gallyra vágva azt árultam 1,5 évig. Persze 5 ezerért elvitték volna, de az irreálisan alacsony ár
Aztán meg ide járkált boldog, boldogtalan némelyik egy fokkal volt csak különb egy hajléktalannál és még fikázta itt a dolgokat
Hát, köszönöm, ebből én nem kérek
Nekünk az állíthatós Fila vált be. Nagyon jól gurul, a lány imádja. :) 30E körül van egy új, szóval azt már tényleg nem adtuk ingyen mi se. :)
Na látod! :-)
Én már csak Roces korit veszek nekik, és magamnak is. Tobbi sz@r volt. Középső fiamnak pár éve 2.000 Ft-ért találtam karcmentes Rocest. Nem is értettem, miért adja. :-)
Én még 12'-osból vettem no-name bringát sok éve, és azt tényleg csak nagyon olcsón vitték el az új árához képest. Azt hiszem 12.000 volt eredetileg, és 4-et adtak érte.
Márkásabb gyerekbringát megveszem használtan 20-ért, használja 3 gyerek (vigyáznak rá és pikk-pakk kinövik), és eladom 17-ért. Más az arány.
Volt még a régi lakásban egy sarokgarnitúránk, férjem még "örökölte" albérletből, kopott volt, és egy nagy szakadás is volt rajta. 10-ért felrakta a netre, és sorban álltak érte. Volt aki mondta, hogy jön és már viszi is, férjem mondta neki, hogy de nem akarja megnézni előbb??? Tényleg szakadt. Mondták, hogy sebaj, már viszik is, és így is tettek. Nem vagyok a vöröskereszt, hogy idegeneknek osztogassak. Pár Ft-os kinőtt ruhákkal, cipőkkel nem szórakozom, arra megvan a megfelelő felvevőhely ajándékba, de azért sporteszközt, bútort nem osztogatok.
Tényleg, most hogy mondod: a gyerek előző márkás görkoriját mi is eladtuk! Vagyis nem én, a férjem. :D Én már hanyagolom ezt a témát tényleg. :D Nem nekem való dolog, és az önkritika se rossz erény. :)))
Álszentség? :O Ezt se mondták még rám soha. :) Jószívűnek, naivnak neveztek már, de álszentnek... jó, hát ezt is megértem. :D
Ez jó módszer. Bár én már tényleg leszoktam ezekről, nagyon nem az én világom. :) Ha véletlenül olyan van, amit szinte már csakis használtan lehet vagy érdemes beszerezni, inkább a férjemre bízom, neki van idegrendszere ezekhez. Nekem nem nagyon. :)
Van olyan ismerősöm (egyébként tök gazdag), aki mindenütt tud alkudni. De esküszöm, még elektronikai boltokban teljesen új termékek árából is. Simán, fapofával odamegy, és százezerrel olcsóbban megvesz egy zongorát vagy egy új tévét. Igaz, készpénzben. Egyszer az ő történetein felbuzdulva én is próbáltam alkudni egy boltban. Szó szerint üvöltött velem az eladó, hogy mégis hol képzelem magam, egy arab piacon? Amellett, hogy soha többé nem tettem be oda a lábam, mert azért mégse ordibáljon már a vevővel egy kereskedő, a kedvem is elment ettől olyannyira, hogy még a piacon se alkudok,sőt, borravalót szoktam adni. Nem sokat, de ha mondjuk 680 a cseresznye, nem kérek vissza a 700-ból. Pedig látom, hogy a piacon azért szoktak alkudni meg engedni is. De már nem vagyok rá képes, és végül is nem is halok bele abba a húsz forintba... egész nap kinn áll a nénike, megérdemli.
Csak úgy megemlítem: 2 hónap alatt Chuggington, Thomas meg Dínóvonat játékokból cca. 30ezret kerestem.
Látom az álszentség ismét felszínre tör nlcfalván..
Ne mond, nekem, hogy egy bicajt nem tudsz eladni! Egy jó fotó, egy jó szöveg és garantáltan 1 héten belül új gazdára talált! Ha szép állapotban van. Én múlthónapban adtam el gyerek futóbicaját. Szépen lesuvickoltam, beruháztam egy új 400 Ft-os (!!) ülésre és feltettem jófogásra. 3 napig forródrót volt a telefonomon, annyit csörgött. 10e az eredeti ára, én 6500 ft-ért kínáltam, alku nélkül elvitték.
Én a gyerek sporteszközt adom-veszem folyamatosan, viszont azt vettem észre, hogy csak a márkásat lehet eladni, a no-name cuccok max. ajándékba.
Biciklit, görit, korit is használtan veszem (Mindegyik bélése kiszedhető, mosható), olyan hamar növik ki, hogy 1-2 idényt bír az adott sporteszköz, és kicsivel kevesebbért adom tovább. A következő árába csak bele kell pótolni, mert újabb, nagyobb. Ezekből mindig jó márkát veszünk, magamnak is megvettem a használt (és nem lehasznált) bringát. Egy korit pl. simán kinőnek 1 tél alatt, és használják 10x (igen, állítható méret, és persze belenő - nyárra. :-))
Én ilyen esetben, ahol lehet találni összehasonlítási alapot, meg szoktam nézni, mennyi újonnan az ára, azt megírom az eladónak, mert nyilván ez a kiindulási alap. Ha ugyanaz az X termék vadiújan, garanciával mondjuk 30 000, akkor érdemes rákérdezni, hogy használtan-kopottan mégis miben reménykedik, amikor 40-ért árulja? :) Mert egyébként tényleg van ilyen...
Hát nekem nem szokott ilyen gondom lenni. Bár az is igaz, hogy a határeseteket én ingyen adom általában. Érdekes, olyan volt már, hogy eljött érte, és rákérdezett, hogy biztosan ingyen van? Mert ő szívesen fizet érte valami kis pénzt. De ha egyszer ingyen hirdettem, nem fogom később mondani, hogy ja, mégsem.
Közben egyébként rájöttem, hogy az emelet+lift hiánya csak nekem okoz ekkora szorongást, soha nem volt ebből gond, csak én gondolom úgy valamiért, hogy ezért mentegetőznöm kell... Még a bazi nagy szekrényt is minden pofavágás nélkül vitték le, pedig az tényleg nehéz volt.
Erre még nem tudtam magyarázatot találni: néha benézek ilyen hirdetési oldalakra, és horribilis, irreális árakon akarnak megszabadulni emberek durván leamortizált, béna, használt cuccaiktól. Múltkor valami leszakadt ajtajú szekrényt láttam ötvenezerért. :O Meg hibás íróasztalokat, széteső bicikliket árulnak tényleg sok lóvéért. Volt már, puszta kíváncsiságból, hogy ráírtam az eladóra, mennyit enged... úgy elküldött anyámba, hogy alig vártam az indulást. :D Hogy mit képzelek, majd tán ingyen...! De ha én tettem fel valamit (nagyon ritka volt ez is, mert jobban szeretem elajándékozni ezeket, amíg megtehetem), akkor nem kellett tökolcsón se. A gyerek kinőtt, de tökéletes állapotú kisbicóját pl. azért nem akartam ajándékozni első körben, mint általában minden mást, mivel akart helyette nemcsak új biciklit, hanem egy jó drága görkorit is (abból újat veszek, nem kérdés). És gondoltam, hogy akkor legalább a görkori árába beleteszem, amennyit a régi kisbicikliért kapunk. Hát nem kaptunk érte semmit, semennyiért nem kellett... végül az is ajándék lett. Vagy csak belőlem felejtették ki a kereskedő vénát? :D
(az meg külön a halálom, amikor ilyen fb-s csoportokban kibahúha drágán akarják továbbadni a gyerekeik kinőtt ruháit... van csoport, ahol kétezer volt egy egyszerű póló... hát én ezeket a kinőtt, de még szép ruhákat öblös-hatalmas szemeteszsáknyi méretben szoktam elajándékozni, eszembe nem jutna pénzt kérni érte... főleg annak tudatában, hogy van olyan ismerősöm, aki rászorul és nagyon fog neki örülni. Használt ruhát pénzért továbbadni... léptem is ki ezekből a csoportokból, bár időről-időre visszarak valaki... de nézem, hogy még mindig ez van, felhúzom magam, és lépek is ki...
a turiban is használt ruha van, de ott fizetnek bérleti díjat, alkalmazottat, adókat stb... ezek meg a saját gyerekük otthoni ruháját árulnák még egy turkálónál is drágábban... ész megáll.)
Ez érdekes. Én szinte mindenen túl tudok adni. Még gyerekruhán is, pedig abból ma már Dunát lehet rekeszteni.
De egy használati tárgyat, jobb játékot, szép bútordarabot, pikk-pakk pénzé lehet tenni. Csak visszagondolok, március-áprilisban, 60-70 ezret lazán összekerestem az eladásaimmal.
Hajdú-Bihar megyében élek. A gyerekek szuper emeletes ágya, a bicikli sem kellett potom pénzért sem, így odaadtam ajándékba, csak ne fogja a helyet.
Nem bizony, főleg hogy ez egy Szeged-Debrecen párhuzam volt
Bp-i példát is tudok.
Pár hete történt, feltettem jófogásra egy tükrös fürdőszoba szekrényt. 3 nap alatt elkelt. Férjem vitte el a találkozási pontra kocsival. Nem volt könnyű darab, erre megjelent egy hölgy, nagy hálálkodás közepette kifizette az 5.000 forintot és gyalog (busz, metro) vitte haza a szekrényt. Férjem meg csak nézett, a hölgy meg mondta, óóó, ennél már nehezebbet is vitt haza.
azt még az angol melós se érti meg, nemhogy egy keleteurópai
ha a jóházi családok nem készítik fel a gyerekeiket a vadakra is akkor azok legyőzhetőek
és az meg már hogy néz ki ha a surmó nyer
az agyban kell lenni, c partition amin a normális élet megy a normálisakkal, de kell egy d partition is amin a söpredék támadásának az elhárítására meg van a megfelelő tudás
Ebben nagyon tévedsz. Lehet, hogy felétek mindenki jól él, errefelé a hirdetés feladása után egy órán belül minimum 10-15-en fognak jelentkezni. Ez tapasztalat sajnos. Azért sajnos, mert én lennék a legboldogabb, ha az ilyen bútorra nem lenne vevő. A lerobbant, foltos, régi, ütött-kopott polcos szekrényt sírva vitte el valaki, hogy ha nem adtam volna ingyen, nem lett volna bútoruk, és mennyire boldog.
Mint oly sokszor hangsúlyozom, az ország nem csak Budapestből áll.
Hát, sok szerencsét s férjednek. Még a jó állapotú használ bútorok sem nagyon kellenek. Nemhogy egy általad leírt darab, főleg a negyedikről cipelni.