Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi az amin spórolsz?
Létrehozva: 2016. május 22. 07:55
Sziasztok! Tudom számtalan topic nyílt már erről, de szerintem elég régiek... Mi az amin spórolsz és hogyan? Mi az amin szerintetek nem érdemes, mert az nem visz előre? Mi az amire sajnálod a pénzt?? Vannak-e bevált helyeitek, ahol élelmiszert, ruhát stb. veszel, mert úgy érzed, hogy oda érdemes menni, mert ott jobban jársz: minőség, ár tekintetében? Van olyan spórolás, ami szerinted is már spúrság?
Ah, ezt mar tultargyaltuk, ugy erzem:-)
Szamomra azert nem relevans a "titkolozom" vagy "nem mondom meg", mert tenyleg senki nem kerdezgeti.
De nem azert, mert "ki lehet kovetkeztetni". Szerintem nem.
Én elég takarékos vagyok,tudok spórolni sok mindenen.
Nem többszázezres fizetésből..
Nem tudom, azok spórolási tippjeire vagy kíváncsi, akik 50-60 ezerből élnek egy hónapban,vagy az átlagtól, esetleg a nagyobb jövedelműektől.
Még nem olvastam végig a fórumot, nagyon hosszú, de elkezdem...:)
Én sem úgy értettem, hogy rajta hagyjuk a ruhán az árcetlit. Hanem hogy aki ismer valamennyire, az azért az életvitelünkből következtethet arra, hogy kb mennyi az annyi. Ha valakivel rendszeresen találkozol, beszélgetsz vele, tudod, hogy milyen autója van, tudod, hol lakik, esetleg belülről is láttad az otthonát, tudod hova megy (vagy nem megy) nyaralni stb, akkor azért úgy nagyjából be tudod lőni. Persze van, akinek milliói lapulnak a bankban és közben szakadt cuccokban jár és egy lepukkant lakásban lakik, és van, aki tele van adósságokkal, mégis kifele azt mutatja, hogy gazdag. De azért szerintem ez nem az átlag, és én most erről beszéltem, hogy én nem csinálok belőle titkot, mert úgyis ki lehet következtetni annak, aki ismer, mert kb annyi van, amennyi "látszik".
Tiszta nagyanyam vagy
amugy a siralyokat en sem szeretem miota elloptak a szendvicsem
Alapvetoen is kevesbe vehemens nepseg, mint a magyar (ez nem feltetlenul pozitiv persze). En nem vagyok egy nyomulos tipus, de mellettuk/koztuk sokszor annak erzem magam:-))
Kulturált érdektelenségből :)) Ahogy a mondás is mondja: "Egy igazi angol úriember úgy tud elküldeni a p..csába, hogy szinte várod, hogy indulhass." :)
Az angolokrol konkretan el tudom mondani, hogy nem egy kivancsi nepseg, nem faggatoznak. Hogy ez most kulturaltsagbol vagy erdektelensegbol fakad, arra nem eskudnek meg
...
Nem ez nem a "magyar" ember tulajdonsága. Ez a "tapintatlan" ember tulajdonsága. Most ha csak a munkahelyemen nézek körül (nagy cég) bőven tudok olyan embereket mondani, akik tapintatosak, diszkrétek, fel sem merül velük kapcsolatban, hogy olyan kérdéseket tegyenek fel, ami nem tartozik rájuk. És van a másik fajta is :) Szerintem nincs arról szó, hogy minden magyar ember ilyen lenne. Aztán persze lehet, hogy a mikrokörnyezeted ennek ellentmond, de ez úgymond egyéni pech. Aztán persze ha teljes társadalmat hasonlítunk össze teljes társadalommal, akkor kijöhet az a végeredmény, hogy X országhoz képest a magyarok sokkal kíváncsibbak a másik magánéletét tekintve, de azért egy társadalom soha nem homogén.
" nem tudok jol kijonni belole, mert
1. Megmondani nem akarom, hanem habogok, eloallok valami fals valasszal, vagy kozlom, hogy bocsdenemtartozik rad, hat egyik se szivderito.
2. Megmondom, de ellentmodasba kerulok magammal."
Paradicsom, nagyon egyet kell értsek veled. És ez nemcsak a lóvéságra vonatkozik, hanem bármi egyéb személyes témára.
Én például azt nem értem, hogy boldog-boldogtalan, akivel egyáltalán nem vagyok olyan intim viszonyban, kérdezgeti a családi dolgaimat. Van egy viszonylag új kolléganő. Kb. fél éve dolgozik nálunk. Semmi bajom vele, aranyos, kedves, közvetlen kis nő. Kicsit egyszerű, mint a faék, de nem gonosz, igaz annyira még nem ismerem.
Egyik nap épp beszélgetős kedvében volt, ami nem baj. De épp nem a szakmáról kezdett el beszélgetni, hanem minden átmenet nélkül privát dolgokról. Nem olyan mélyen intim dolgokat kérdezett, de engem még ezek is zavartak, mert:
1. Nem vagyunk olyan viszonyban, hogy mindent tudnia kelljen rólam
2. Munkahelyen nem feltétlen kell barátkozni. Legyünk jó kollégális viszonyban, az bőven elég.
De amikor elkezdett kérdésekkel bombázni, hogy:
- hol dolgozik a férjed?
- férjed vagy élettársad?
- mi a foglalkozása?
- van gyereketek?
- miért nincs?
- ő már a második férjed?
Mert ő a második férjével is együtt élt 20 évet miután elváltak. Én meg mondtam, hogy az első férjem és még nem vagyunk együtt 20 éve. Mire elkezdte, hogy akkor öreg fejjel mentem férjhez. Mire én: relatív, kinek mi a késő és kinek mi az öreg. Az meg hogy miért nincs gyerekem.... Tényleg nem akartam megbántani, de sikerült. Ugyanis kínomban őszinte voltam, és azt mondtam, hogy ez magánügy. Erre azt mondta, hogy jó, jó, nem akartam ám bizalmaskodni... Mire én: akkor ne kérdezd...
Én is kérdezgethetnék tőle ilyeneket, csak engem baromira nem érdekel, hogy ő melyik férjével hány évig élt együtt és hány gyerekük van innen meg onnan, meg hány nincs. Meg közöm sincs hozzá. Miérteket meg aztán pláne nem kérdeznék. Nekem fura ez a magyar mentalitás, pedig amióta a világra jöttem, itt élek. És mégis.
Néha egészen kacskaringós úton alakulnak ki az irigységek, közvetlen ok-okozati összefüggést nem is lehet kimutatni. Tud rólad valamit, amit továbbgondol, amit szintén továbbgondol, és előbb-utóbb eljut oda, hogy neked jó, neki meg nem. Az emberi lélek mély és ingoványos, és záptojásszagú posványságok is vannak benne :)
Én nem azért tudok túllépni rajta, mert annyira a csúcsra jutottam emberileg, vagy olyan intelligens vagyok, hanem mert egyszerűen behergeltem magam, és nem vagyok hajlandó emiatt idegesíteni magam (pl. megjegyzések). Egyszerűen elegem lett.
Kimondtad a lényeget: "egy normális, frusztrációmentes társadalomban erre nem lenne szükség."
De mi ezt sajnos nem tudjuk így kezelni, ez a tapasztalat. Én se úgy kezdtem, hogy titkoltam. De láttam, hogy nem, nem tudják kulturáltan tudomásul venni az emberek. Mindig, mindig jön hozzá valami megjegyzés egy nem titkolt éllel, ami engem irritál. Nagyon ritka az, ahogy te kezeled, hogy megkérdezed, aztán annyi amennyi és túllépsz rajta.
De ez, hidd el, az 1 ezrelék. A többi 99,99% meg nem ilyen.
Egyébként amit meg abszolút nem értek, az az irigység. Azt sem tudom elfogadni, csak inkább értem, hogy ha valaki sokkal többet keres a másiknál és azt irigylik. Ezt idáig értem (bár én nem ilyen vagyok, hogy irigykednék). De nekem az nagyon magas, mint lónak a sítalp, mikor olyan irigykedik rám, aki kb. 6-szor vagy 8-szor többet keres nálam. És nekem van ilyen kollégám. Ezzel pláne nem tudok mit kezdeni. Csak az az egy épkézláb tippem van, hogy talán azt irigyli tőlem, hogy én (mi) a sokkal kevesebb pénzből is sokkal többet fel tudunk mutatni, mint ők. Ha nem ez a helyzet, akkor lövésem sincs.
De lehetne hosszan folytatni a sort. Még 1998-ban egyszer befizettem egy last minute spanyol buszos útra. A semmiből jött az ötlet, szabad ember voltam, egyik nap megálmodtam, másnap mentem befizetni az utat.
Erre olyan megjegyzéseket kaptam egy-két embertől, hogy még válaszolni se tudtam a döbbenettől.
Az egyiknek már akkor is 3-4 milliós kocsija volt (nekem egy öreg kis Polski), és előtte jött haza rokonoktól, 3 hetet töltött Floridában. De megjegyezte, milyen jó nekem, hogy telik spanyol útra. Tényleg, nagy gazdagság kellett, utószezon, buszos út, ellátás nélkül, sose felejtem el, 21 990,- Ft volt. Úgy vágták utánam, csak menjen valaki, ne üresen menjen a busz.
Hát iop, ilyenek az emberek zömmel (mély tisztelet a kivételnek), ezért top secret a fizetés.
Én nem megvonnám a vállam, hanem rávágnám, hogy igen, jól keres, hiszen azért ment külföldre, hogy jól keressen, nem? Ha rosszul akar keresni, azért nem megy az ember külföldre, hanem megoldja helyben :)
Nem szeretem megmondani én sem. Magánügyem. Senkinek semmi köze hozzá. De szerencsére nem nagyon kérdezi senki. (Anyukám családjában rendes beszédtéma a ki mennyit keres v. mennyije van kérdéskör, ill. mi mennyibe kerül, stb.. Ezt sem értettem soha. Apu családjában még soha nem hallottam ilyenről.)
Inkább egyébként akkor érzem magam kellemetlenül, ha valaki elkezdi magától (SOHASEM kérdeztem még senkitől azt sem, hogy egy x cipőt mennyiért vett meg, nem még, hogy mennyi a fizetése), kéretlenül taglalni, hogy mennyit keres és mire mennyit költ. Ilyenkor kicsit úgy érzem, ő is várná, hogy én elmondjam, mennyit keresek. De ilyeneket nem szoktam lereagálni. Egyszerűen, ha közlési kényszere van, elengedem a fülem mellett, én meg nem reagálok érdemben.
A másik, az öcsém külföldön dolgozik és él. Kedves közös ismerősök közül volt már, aki megjegyezte, hogy biztos jól keres. Itt egyrészt annyi, hogy szerintem nincs köze hozzá, főképp ne tőlem akarja megtudni, másrészt azt itt senki nem veszi figyelembe, hogy ott mennyiért bérel lakást, mennyi a havi bérlete, nem egy bkv jeggyel jön haza, hanem repülőjegyet kell vennie, stb. Ilyenkor csak megvonom a vállam, hogy lehet...
Na, tehát egy újabb Vivike-topik. További jó szórakozást az asszisztálóknak is.
Igen, vagy külföldre.
oszrákba is mehetne ló kis euróért
Jaja.
Max. éttermek kiszolgálójaként lehetne eladni.
http://npkbeef.com/index.php?route=information/information&information_id=8
https://www.facebook.com/MeszarSteakHentesEsMas/
láttad magyarban is milyen drága a husija?
:))
Biztos van, a környékünkön a tejelőkön kívül ez van. Jó az mindenre.
a wagyu-ból meg nagymilkósok lennétek
meg se ehetnéd mert pazarlás
vennél a boltban marhahúst
látom a francia limó van
az nagyon jó
http://www.limousin.hu/hu/fooldal/
elég kicsi annak a husa
nem tudom mennyire jó grillre
angol olasz francia nincs magyarban?
spórolás reggelivel szombat-vas
Szürke marha.