Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósom egy tündér
Torolt_felhasznalo_110799
Létrehozva: 2016. május 6. 20:36
Csak szeretném elmondani, hogy az anyósom egy tündér.
Végtelenül kedves és udvarias, családszerető.Ugyanakkor soha nem ül a nyakunkba, igaz mi sem terheljük őt gyakran, jön és jöhet ha kedve van, és mi is.
Annyira sokszor hallottam rosszat az anyósról.Érthetetlen számomra.
Kedves Anyósom!
Köszönök mindent.De, leginkább a feleségemért
vagyok hálás neked.
Majdnem mintha az én anyósomról írtál volna, bár nála azért nem ennyire durva a megkülönböztetés. Nálunk az van, hogy anyósnak a középső lánya a mindene, a fia (a férjem) és a kisebbik lánya...hát ők csak úgy vannak. A középső lány (neki) mintagyereke, a (saját gyerekének) mintaajnya, mindent jól csinál, a legokosabb, a legleg:)). Megjegyzem, 4 unokája van, hát a mintanya sógornőm a gyereke a leghisztisebb mind közül, ráadásul önző, basáskodó gyerek, (miközben anyós bőszen a kisebbik lányát szapulja, hogy milyen rosszak a gyrekei...hát azok csak kis aranyos rosszcsontok emellett...a saját gyerekem még nem téma, mert csak 8 hós) A szomszédunkban lakik, de ha nem visszük át a gyerekünket, magától havonta ha ránéz, akkor is 5 percre, de észt osztani tud, amikor felvázolja, hogy a "kedvence" mit hogy csinál. Hát pont lesz*rom, a gyereke hisztissége és önzősége pont jól mutatja, hogy milyen csodásan nevelik.
Egyikőtök felnőttebb mint a másik!
https://www.youtube.com/watch?v=v9AFhLn7ynU
:)
Aranyos vagy, de mostmár sokkal jobb így, nékülük. Nem vagyok már kitéve semmilyen hangosan előttem vagy hátam mögött tett megjegyzésekre, persze tudod csakis "jóindultaból", meg "segítő szándékkal"... Letettem ezt a hátizsákot, és sokat tanultam belőle.
Az exem... hát talpraesettnek nem is mondanám, egyáltalán. Sajnos az a kombináció, aki úgy igazán anyuci pici fia, neki amit az anyja mondott az szent volt... Még félt is az anyjától időnként. Amikor a családi pénzügyeket például nem velem beszéli meg hanem az anyjával, mármint a családunk pénzügyeit, értsd 2 felnőtt és 2 gyerek... nem volt egy egészséges kapcsolat.
A legrosszabb az volt benne, hogy az unokákat sem vette emberszámba a kedves mama. Azt szörnyű volt látni és megtapasztalni.
Anyósom első kérdése az elsőszülött unokához a 2. napon, mikor jött látogatni... A hangsúlyt nem tudom ezen keresztül visszaadni de beleégett az agyamba az első két kérdése amit hozzánk intézett:
"És lát ez a gyerek? És hall ez a gyerek?"
És játék közben elengedett aranyos mondatok: "Nyissz a nyaka!" Életében 2x ha játszott a nagyobikkal, a kisebbikkel soha...
Ezek a mondatok nagyon fájtak.
Örülök, hogy vége lett. úgy 20 évig bírtam....
Egyébként azt gondolom amit valaki már itt is leírt, a jó kapcsolathoz két ember kell, de elég egy is, hogy elrontsa.
En viszont azt ajanlom neked,hogy vagy szedjel tobb -tudat modosito-szert ,vagy maradj meg a sormintaknal,mert olvashatatlan amit irsz...kavinton,ginseng?Probald meg ,mint utolso lehetoseget,mert szanalmas vagy,es erthetetlen,nem igen szoktam vegig olvasni,mert kar az idoert!
Hogy ki es meddig ir azt te a 45-os iq-dal nem befolyasolhatod,addig is oszinte reszvetem a kornyezetednek,hogy eddig is elviseltek....ha..egyaltalan elviselnek valahog,
.nem hiszem,hogy akar ebben ,vagy mas topikban kaptal volna aranyszegelyes[vagy akarmilyen]meghivot...?Nagyjabol mindenki utal,mint a pestist...Ezt a jelet viszont naponta latod,mindenkivel,akivel talalkozol,nem?
ez tényleg egy jó megfelelő név
nem fogok most itt "nálad" válaszolni neki, mert ezt a topikot már ne bassza szét, mint ahogy a többit szokta
Rockcicához csatlakozva örülök, hogy van példa ilyen kapcsolatra is! Nálunk az anyukám és a férjem jól kijönnek, ezen a vonalon nincs gond, tolerálják egymás gyengeségeit. És persze anyukám fő szempontja az, hogy együtt legyen a család. Sajnos a másik oldal ennek ellentéte. Az én anyósom már a férjemmel se törődött, a bátyja volt mindig az etalon, a férjem akármit csinált, soha nem volt elég jó, soha nem ért fel a fivéréhez. Ezt tőle tudom, de most már tapasztalom is tíz éve. A férjemnek magáznia kell a szüleit, így persze nekem is, a bátyja vígan tegezi őket. Ez a nyelvi diszkrimináció szerintem önmagában mindent elárul erről a családról, ha meggondoljuk, mit fejez ki a magázás. Először velem is mézes-mázos volt az anyósom, viszont már akkor gyanút kellett volna fognom, amikor a másik menyét folyamatosan szapulta a háta mögött, meg persze a sógorom háta mögött. Még nem is ismertem a sógornőm, már annyi rosszat hallottam róla, hogy az évekre elég volt. Viszont a nagyobbik fiáért rajong, ezért "eltűrte" a menyét, és mindig ment hozzájuk, azok meg hozzá. Köztünk nem lett szoros a kapcsolat, mivel a férjemmel eleve nem volt az neki, de aztán észrevettem, hogy ha mi nem hívjuk fel őket, ők nem telefonálnak ránk hetekig. Legalább is hetekig bírta a férjem. Végül hívta őket ő. Ha meghívtuk őket magunkhoz, az volt a válasz, hogy jönnek, ha lesz gyerek (ez eléggé fájó volt, mert évekig próbálkoztunk hiába), aztán mikor lett, fél éves koráig nem látták. Utána fél órát egyszer. Aztán egy éven át erőltettem a sűrűbb találkozást, hogy ne csak egy nagymamája meg nagypapája legyen a gyerekemnek, ráadásul ők fél órányira laknak, a szüleim meg órákra. De aztán belefáradtam, mert mindig úgy jött, mint akinek a fogát húzzák, és érkezéskor első kérdésük az volt, mikor indul vissza vonat. Aztán kiderült, rólam is ugyanolyan rossz a véleménye, mint a másik menyéről. Persze mi is mentünk párszor. Aztán amikor lazábbra vettem a dolgot, megint csönd lett, nem jelentkeztek, én meg eluntam. Most nagy szükség lett volna a segítségére pár napra, ezt is megtagadta. Már nem akarok szoros kapcsolatot velük. Mint anyát, vérig sért azzal, hogy nem szereti úgy a mi gyerekünket, mint a másik fia nagy kamasz fiait. És ezt nem bocsátom meg neki. Hát ez az én történetem.
Szerencsére a párom vehemensebb annál, hogy hagyja magát, de még így is adott négy-öt esélyt, mielőtt kimondta hogy akkor erre neki nincs szüksége..A durva az hogy még a nővére is ilyen, most már vele sem tartjuk a kapcsolatot, mert nincs értelme.
Sajnálom hogy így alakult nálatok, hogy nem volt talpra esetebb a pasid...
nem sántarózsi ez hanem veresprosztó
Kiskegyed mióta impotens?
köszönöm a kedves hozzászólásod