Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósom egy tündér
Torolt_felhasznalo_110799
Létrehozva: 2016. május 6. 20:36
Csak szeretném elmondani, hogy az anyósom egy tündér.
Végtelenül kedves és udvarias, családszerető.Ugyanakkor soha nem ül a nyakunkba, igaz mi sem terheljük őt gyakran, jön és jöhet ha kedve van, és mi is.
Annyira sokszor hallottam rosszat az anyósról.Érthetetlen számomra.
Kedves Anyósom!
Köszönök mindent.De, leginkább a feleségemért
vagyok hálás neked.
Mi a franc bajod van? Hova lyukadok én ki mindig? Az első hsz-emben eleresztettem egy ártatlan poént, hogy ez a cím egy fizetett politikai hirdetés. Egyetlen poén volt, nem több. Persze, akinek nincs humorérzéke, nyilván magyarázni kéne, de nem fogom, mert tapasztalatom szerint az utána se érti meg, csak további olyan dolgokat kever bele, amik nem voltak benne.
Szerintem nagyvonalu volt,mert a muszempillat es a mukormot megmentette,hogy a meny tudja meg hasznalni,ha lemossa a tesztat rola....
Természetesen!
Kölcsönös alapon.. a meny -vő se oktassa a házastárs szüleit.. és azok sem a fiatalokat... saját gyereket se!!!
Amúgy tökmindegy, hogy anyós vagy após vagy épp nagymama! A lényeg, hogy egy rokon nem ítélkezik és nem mond véleményt a házastársakról. Mert nincs köze hozzá. Mindenki élje ez életét, békében, egymás mellett. Tökjól el lehet tölteni egy vasárnapi ebédet úgyis, hogy nem kezdünk bezzegelni, nem vájkálunk a másik magánéletében és nem osztjuk az észt, csakmertijobbantudjuk.
Kábé úgy, mint mikor a barátainkkal jövünk össze. Gondolom ott sem oktatjuk ki egymást, hogy ezt vagy azt miért úgy csinálja.
Mert legtöbbször ez a rossz anyós-viszony oka.
kolléganőm is anyós.a menye műszempillája és műkörme beleesett a maffintésztába és nem vette észre.
rögtön szaranyós lett mert úgy szedte ki a sütiből ezeket a tárgyakat hogy az összes ember látta a kihúzást az asztalnál
nagyon szemét húzás volt az anyóstól, ugye?
és miért hiszi magáról ezt?
az nem az anyós hibája hogy málészájú és önbizalomhiányos.
néha érthetetlen is hogy miért kell nekünk ilyen
csak simán jó rosszakat mondani az anyóra, mert az az anyós és punktum.
Csak akkor hárpia ha azt hiszi harcolnia kell az anyósával..
szerintem két felnőtt ember aki érzelmileg érett, az képes arra hogy elnézze a másik hibáit és befogja akkor is ha valami nem tetszik neki a másikkal kapcsolatban.
hogy a témánál maradjunk, az én anyósom is nagyon jó ember.
a hibáinkat elnézzük egymásnak, nem lehet bolhából elefántot csinálni, ha csak ez nem a cél hogy keresztbetegyél a mamának.
igen, jó anyósom van!
nagyon jó hogy mindig ott likadsz ki
Nem gondolom, hogy minden "menyecske" hárpia lenne
bizony pedig eléggé sokan vannak, mert mint megállapítottátok csak azért van ennyi rossz anyós mert az a nő aki az lenne, az mennynek is selejt
ez jó meglátás!
Ebben ez a szomorú, hogy aki őrlődik az a férj.. és ha besokall az áskálódó miatt.. aki most épp a feleség.. és netán közli , hogy anyám akkor is az anyám... akkor a feleség.. ezt akár támadásnak is veheti......
akár igy- akár úgy mindenképpen a férj a vesztes.
Nem mindig az anyós a hibás, ez biztos. De ahogy korábban is írtam: aki alapból nem jó ember, az egyik életszerepében sem igazán lesz jobb, ha nem hajlandó fejlődni. Én is ismerek olyan nőt, aki teljesen kisajátítja a férjét, pedig az anyósa igazán nem zavarna sok vizet az életükben amúgy sem, de még azt a keveset is sajnálja tőle, már teljesen elvadította tőle a férjét. Ami mégsem teljesen az ő hibája: az a férfi, aki hagyja magát ennyire befolyásolni a felesége által, hogy az amúgy teljesen normális anyját ennyire elhanyagolja miatta, ott megint csak gondok vannak vagy a korábbi anya-fia kapcsolattal, ami miatt ilyen nőt választott későbbre maga mellé, aki ennyire uralkodik felette, vagy szimplán a férj személyisége a gázos.
Meg kell tanulni kiállni a szeretteink mellett, legyen ez anyánk, testvérünk stb. Ha a párunk el akarja mellőlünk marni minden ok nélkül, akkor nekünk kell levonni a konzekvenciákat és lépni valamit. Vagy kiállni a szerettünk mellett, leállítani az áskálódót, vagy rájönni, hogy ez már nem szeretet, hanem kisajátítás, és lépni a kapcsolatból is. Ha meg úgy döntünk, mert hát úgy is dönthetünk, hogy elviseljük, hogy a családunk tagjait utálják ki mellőlünk, és a partnernek hagyjuk is ezt, mellette maradunk - az is szívünk joga, csak ne csodálkozzunk, hogy adott esetben már mi sem fordulhatunk többé a családtagjainkhoz úgy, mint régen.
Csak poénnak szántam, volt utána nevetős fej is...
Miből gondolod, hogy fizetett pol. hirdetés?
Ne mondj ilyet magadról! Már mért lennél vénasszony?
szerintem, jobb nem mondani semmit... lehetnek olyan reszletek, amelyeket mi nem lathatunk a forumon keresztul, es amelyek megbontottak a kapcsolatot. ezzel nem azt akarom sugallni, hogy Dnanga rossz anyos lenne, es csak a fenyes oldalt irta le, hanem egyszeruen csak azt, hogy van masik oldal is. az pedig nyilvanvalo, hogy nincs oszinte, nyitott, megbeszelos kapcsolat anya-fia kozott. ebbol sulyos problemak erednek mindig. a barati koromben van hajszalra hasonlo tortenet, de en ott ismerem a masik oldalt is...
a legcsodalatosabb anyos-meny sztorival meg otthon talalkoztam. szombatonkent dolgoztam egy boltban mint diak, es Marika neni is, mint nyugdijas. ilyen cuki oreg nenit meg a fold nem hordott a hatan, egyszeruen imadtam! :-) nagyokat dumaltunk, nevettunk, meg arnyeka sem volt benne a ronda oregasszonyos kritizalos, korlatolt venasszonynak. mindig oriasi szeretettel beszelt Juditkajarol, akirol azt hittem eleinte, hogy a lanya, pedig a menye volt. es mivel nem laktunk tul messze egymastol, mindig egyutt indultunk haza, es idovel szokasunkka valt, hogy felmegyek hozzajuk egy kavera. Juditkam neni, -viccesen igy hivtam Marika neni utan szabadon- miutan eltemette az alig negyven eves ferjet, -aki Marika neni fia volt- egyutt maradt az anyosaval, es ugy eltek mint anya es lanya. a mi kis kaveszertartasunk folytatodott akkor is, amikor mar kulfoldon eltem, csak persze ritkabban. aztan egyszer Juditkam neni elment hozzank, es mondta a szuleimnek, hogy Marika neni meghalt. amikor hazamentem, meglatogattam Juditkam nenit... konnyek kozott elmeselte, hogy mennyire szerette az anyosat, hogy jobb volt hozza mint a sajat edesanyja, soha nem kritizalta, soha nem bantotta, csak szerette, a hibaival egyutt. soha nem hivta Juditnak, csak Juditkamnak, vagy kislanyomnak. ezutan Juditkam nenivel kaveztam... aztan Juditkam neni is meghalt ket ev mulva...
ezt a tortenetet csak azert irtam le, mert nekem meggyozodesem, hogy az egyetlen dolog, ami mukodove teszi az anyos/apos-meny/vej kapcsolatot, a szeretet, es/vagy a tisztelet. tudom hogy nyalasan/ elcsepelten/kozhelyesen hangzik, de attol meg igy van ez. es megfigyeleseim alapjan allithatom, hogy az anyosok/aposok komoly hanyada keptelen szeretet erezni a gyerekuk valasztottja irant, es meg tiszteletet nem hajlandoak tanusitani, de a maximum szinten varjak el, alazatos viselkedessel megspekelve. marpedig ez beteg dolog... semmilyen csaladi kapcsolat nem mukodhet igy...
Ez tetszett!!!
Ő egy nagyon meghatározó személyiség szeretne lenni...
nagyon szeretne beleszólni mindenbe... szülni is jobban tud mint bármelyik nő.
mi meg nem hagyjuk... sűrű bólogatások között csináljuk ahogy nekünk jó, Nemrég azon sértődött meg, hogy nem kértük ki a véleményét a legkisebb felsőoktatásbeli jelentkezéséről. Hangot is adott neki, mi meg eleresztettük a fülünk mellett.
Akkor nagyjából tudod miről beszélek. ... Bár talán egy após személye kevésbé meghatározó ilyenkor, mint az anyósé.
De javíts ki ha tévedek.
Sajnálom, hogy igy alakult...
én nagyon fiatalon tanultam meg, hogy apósomnak úgysem tudok megfelelni soha... ezért aztán nem is reagálok ha litániázik.
anyósom soha nem szólt bele a dolgainkba.. sosem kritizált...elfogadott olyannak amilyen vagyok és én is őt.
Ez egy igen hosszú és fájdalmas (nekem) történet. Biztos én is követtem el hibákat, nem vitatom. Mindenáron meg akartam felelni neki, azt hittem akkor jó meny leszek és elfogad de ez sehogysem sikerült.
Tudod a jószándékot sokszor összekeverik a gyengeséggel, és ha azt hiszik gyenge vagy, beléd is rugnak, mert ideális céltábla vagy azoknak, akik saját fusztrációjukat másokon élik ki.
Nem gondolom, hogy minden "menyecske" hárpia lenne. Mint ahogy azt sem gondolom, hogy minden anyós alapból gonosz.
Viszont egy dologra nagyon jó volt. Már senkinek sem akarok megfelelni.
És megpróbálok majd a tapasztalataimból tanulni a jövőre nézve, bármi vár is rám majd e téren.
Miért csalódtál?
-amugy.. szerintem.. az anyós nem angyal meg tündér.. hanem csak ember. Pont annyira mint a menyecske.
A TI meg férfi--- és neki nem jut eszébe hogy harcot vivjon az anyósával. A menyecskék egy részének meg ez az életcélja.. és anyós vagy felveszi a kesztyűt vagy visszavonul. Mindkét esetben ő lesz a rettenetes anyós.
Szomorú történet. Úgy látszik minden családba besikerül keverednie ilyen vagy olyan módon egy bomlasztónak.
Hiába, a családon belüli kapcsolatok a legnehezebbek...