Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósom egy tündér
Torolt_felhasznalo_110799
Létrehozva: 2016. május 6. 20:36
Csak szeretném elmondani, hogy az anyósom egy tündér.
Végtelenül kedves és udvarias, családszerető.Ugyanakkor soha nem ül a nyakunkba, igaz mi sem terheljük őt gyakran, jön és jöhet ha kedve van, és mi is.
Annyira sokszor hallottam rosszat az anyósról.Érthetetlen számomra.
Kedves Anyósom!
Köszönök mindent.De, leginkább a feleségemért
vagyok hálás neked.
Igen, eleinte én is ezt gondoltam az enyémről... Idővel csalódnom kellett, nem is kicsit. Nyugtával a napot. De azért tök jó, ha így gondolod.
Sajnállak Dnaga.. de azt kell mondjam a menyed uralkodik a fiadon... de mégiscsak a fiad az aki nem állt a sarkára már az elején. Lehet hogy a béke kedvéért tette - ezt nem tudom...
De nekem furi hogy egy felnőtt férfi a feleségétől kér engedélyt ahhoz hogy a saját anyja látogathassa őket. Sajnos el van ez már rontva... ott az elején amikor a fiad először kért engedélyt bármire a hárpia menyedtől.
De az voltam, sajnos, amig anyospajti ki nem boritotta a bilit.
Köszönöm szépen.
Kívánok neked szép napot, kellemes délutánt.
Most készülődök megnézni egy filmet, elfáradtunk, kirándultunk délután, isteni volt az idő.Még most is 16 fok van.
Csendikem,nagyon szerencses voltam.
Szep hetveget kivanok,mennem kell vacsorat fozni mielott uj anyos pottyan az olembe.
Ferjem 
de nem duci.
Te sem voltal
ka.
En is pihenem a kereetszkedes okozott fajdalmakat.Vegre nyar van , remelem az 1 m-es hibiszkusz es3 hasonlo meretu oleandereim nem pusztulnak el. Oktober -mai napig bent voltak a hazban.
Akkor Jelly Belly!!!!!!!!Csak csak vannak cuki anyósok!
En megoldottam,56 decemberben megeskudtunk es 57 februar vegen canadabol udvozoltuk/tem.
Elso anyosom testvere lehetett anyosodnak.
84 ben meghalt masodik
anyosomra mai napig szeretettel gondolok.Mult heten montrealban voltunk csaladtag temetesen
,nem tudtam volna hazajonni mielott viragot tettem a sirjara. 
Vejem ma reggel telefonalt,hogy elso legyen az anyaknapi udvozlettel.
haha, nekem anyám ilyen az ünnepekkel... bár idén karácsonykor jófej volt, meg tavaly. a többi ünnepet hagyjuk. Ha jön is morog, ha nem jön is morog, ha ittvan úgy szól bele mindenbe, ha nincs itt, akkor telefonon... de a fene se tudja mi a kínja már. Mondjuk ahogy valaki írta, egyszerűen ezek a tündér emberek előtte se voltak tündére. Csak nagy csoda nem történt.
Mint rossz anyós, hadd szóljak bele. Igen, felneveltem a fiaimat (egyedül), szakmát adtam a kezükbe és úgy gondoltam, majd ha itt az ideje szárnyra kélnek. El is jött ez az idő a nagyobbiknál, egy, két diplomás okos leányka képében. Örültem neki, persze, hiszen ezt azt jelentette, hogy a fiam boldog lesz. Az is lett. A menyem egy talpra esett okos nő. Néha úgy gondolom, ,hogy a kissé tétova, sokat agyaló fiam mellé ilyen nő kellett. Különköltöztek, boldogok voltak, soha nem szóltam bele a dolgaikba, mert ugye felnőtt emberek mindketten, és ők egymást választották. Amíg meg nem volt az esküvő, minimum két hetente jöttek hozzánk, dédelgették a fiam öreg cicáját is, aki nálam maradt. A menyem még az állatmenhelyre is elkísért egyszer, amikor adományt vittem. Nos, az esküvőre a régóta gyűjtött önkéntes nyugdíjpénzemet kivettem, hogy valamivel én is hozzájáruljak a lagzihoz. Az esküvő után romlottak el a dolgok. A menyem onnantól három méter távolságot tartott. Nem jártam a nyakukra, nem csüngtem rajtuk, mivel magam is dolgoztam még, sokat utaztam a munkahelyre, szóval amikor szabadnapom volt inkább pihentem, csináltam a dolgomat, meg még ott volt a kisebbik fiú is és az élettársam. Éreztem én a hidegséget, de nem foglalkoztam vele.
Aztán megszületett az első unoka. Hozzánk nem hozta el a menyem, mert hogy ott a cica. Az a cica, ami kicsi kora óta a fiamé volt. Az első ellen szavam az volt, hogy nem vagyok hajlandó egy 16 éves állatot az utcára vagy menhelyre tenni. Ha menni akartam, előtte felhívtam őket. Volt, hogy a telefonban hallottam, ahogy a fiam megkérdezi a menyemet: feljöhet anyu? Nem írom ide, hogy hogyan éreztem magam. Nagyon sokszor volt, hogy telefonáltam, de most ne gyere, nem alkalmas, megyünk el, most a meny szülei jönnek, most a keresztanyu jön, most nagybácsihoz megyünk, stb.. Volt, hogy meg volt beszélve, hogy mehetek, de aztán a fiam hív, most ne gyere anyu, mert... A hangján érezni lehetett, hogy már megvívta a harcot miattam. Inkább engedtem, hogy én ne okozzak gondot. Közben megszületett a második unoka is. Még mindig nem jönnek hozzám, pedig a cica már négy éve elpusztult. A kisebbik is két éves lett már, amikor a menyem visszament dolgozni. Akkor kellettem én, hogy menjek és vigyázzak rájuk, amíg az egyik szülő haza nem ér. Senkit nem érdekelt, hogy én reggel négykor keltem és majdnem éjfélre értem haza. De örömmel vállaltam, mert az unokáimról volt szó. Örültem, hogy segíthettem. Aztán jött a harmadik unoka is. A menyem otthagyta a munkát, otthon maradt, már megint nem volt rám szükség. Megszületett a harmadik pici is. Mentem látogatni, meg sem foghattam. Ajándékot nem vehetek nekik, mert a menyem maga vesz, én elég ha csak kifizetem. Soha nem kérdezték meg, hogy van-e annyi pénzem... A kisebbik fiam kb. öt éve nem megy hozzájuk, mert addig mesterkedett a menyem, amíg a két testvér teljesen el nem távolodott egymástól. Fáj a szívem, mert nincs sok közeli rokonunk, az élettársam lelépett, amikor munkanélküli lettem, ha én meghalok, a kisebbik gyerekemnek, szinte senkije nem lesz, ha addig meg nem nősül. Senkire nem fog tudni számítani.
Jelen pillanatban ott tartok, hogy nem vagyok hajlandó kalapozni a "láthatásért" ha látni akarom az unokáimat, elmegyek az óvodához. Elengedtem a fiam kezét. Nem szólok bele az életükbe, hiszen ők ketten boldogok. Remélem. Most már onnan jön a telefon, hogy nem akarok-e menni. Van amikor nem akarok. Igen, rohadt szemét és rossz anyós vagyok. Sok boldogságot kívánok azoknak, akiknek jó anyós akadt.
'Picifiackaja' volt az egyetlen predaja, te erre lecsaptal ra, es elvetted tole, neki nem maradt semmije. Gondolhatod, mekkora gonoszsagot kovettel el ellene. Te csak egy kiiktatando baki lettel szamara ezutan. Szomoru, vegtelenul szomoru. Meg ha igy is tortenik, egy egeszseges lelku no nem igy reagal.
O egy vegtelenul onzo, siman gonosz es rettenetesen maganyos no lehetett. Gondolom, a fiaba utolso szalmaszalkent kapaszkodott, mint egyetlen kotelek az eletehez. Ha lett volna nemi intelligenciaja, felfogja, hogy a gyerek marpedig elobb utobb kiszall a feszekbol. A madar meg tanitja is a fiokajat. Valamit, akarmit keresnie kellett volna, ami uj ertelmet ad az eletenek. En ezert is ki vagyok akadva azokon a fiatalokon, hogy az anya, miutan a fia megnosult, klubbokba, utazgatni jar, oltozkodik, baratnozik, netan uj pasija akad, stb..., akarmi amivel elfoglalja magat, ami uj ertelmet ad az eletenek, ahelyett, hogy otthon ulne otthonkaban es lesne, mikor nyitjak ra (jo ritkan) a fiatalok az ajtot, es az unokazasban elne ki magat.
Te anyos' gondolom, az eskuvoig nem hitte el, hogy az o fia valoban megteszi 'ovele', hogy el mer venni egy not es 'elhagyja' anyucit. Addig nem voltal ellenseg, innen kezdve bizony komoly veszelyt jelentettel.
Nagyon beteg lelkű nő volt,amit előre nem lehetett látni.
Amíg a férjem csak udvarolt nekem,anyós maga volt a bűbáj,jópofa,barátságos. Az cirkuszok,folyamatos provokációk,szurkálódások csak az esküvőnk után kezdődtek. Mintha nem is ugyan az az ember lett volna,mint előtte. Fiatal és naiv voltam,sokáig nem is értettem,mi történt,mi volt a problémája.
Utólag kiderült,nem hitte el,hogy a fia egyszer megnősül, "elhagyja őt egy némberért" és gyereket is akar.
Az ember nem angyal. Mi nem vagyunk tokeletesek. A jo emberek csupan torekszenek az igazi josagra. Hibat mindenki kovet el. A jo ember beismeri, bocsanatot ker es torekszik, allandoan torekszik a josagra. Tolem ha valaki bocsanatot ker es a bun valoban megbocsajthato, megkonnyebbulok es meg is bocsajtok. Ha nem az, nekem ne jatssza meg magat.
Ma haboru sem kell az ilyesmikhez.
O egyszer megmutatta nekem, hogy kell egy gyereket feloltoztetni, az egyik unokajan. Figyelj, hofeher ing, hofeher nadrag, hofeher zokni, hofeher szandal egy oteves vasottrongy fiugyerekre.
Aztan gondolod, hogy hozta be a kinti jatszasbol a gyereket? Ugy nezett ki, mint egy tepett kemenysepro. 
Lehetett neki valami mentalis, pszichikai betegsege is. Amirol nem tehet, csupan a kornyezetet teszi tonkre.
En pl bevallom, oriasi problemakat okoztam anyospajtinak. En pl ha csikosat adtam a gyerekre, akkor kockasat kellett volna. Ha egyszinut, akkor mintasat. Es soha nem felejtette el megjegyezni hogy mert nekem semmi izlesem sincs.
Aha! Itt többen angyalokról beszélünk,csak azok inkább fekete ruhában szálltak a földre. Vagy azokat nem is angyaloknak nevezik?
Hát tény, hogy fura élete volt. Az a generáció, ahol a háború betett a családi kapcsolatoknak. Nem részletezem.
Meg egy hetfeju sarkannyal is jobban jartal volna.
Meg az is konnyezett a szepseg, gyongedseg lattan. Ugye, hogy vannak 
-ok, itt, kozottunk, emberek kozott, lent a foldon. 
