Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ugyanezt mondtam más szavakkal, de nem kelt ki.
Talán valamit nem tudnak. Amíg van egy kis remény, addig a beteg küzd az életéért. De ha kimondják rá hogy kész, menthetetlen, és nem hónapok hanem még rövidebb idő van hátra, akkor megszűnik körülötte a külvilág, lemond az életről. Egy kisgyerek esetében ez még inkább igaz, az fogja foglalkoztatni hogy beteszik a földbe, elássák, elégetik... tudni akarja hogy mi lesz a játékaival, mi lesz a kedvenc macijával, ki fog inni a kis poharából, ki fekszik majd az ágyába... nem tartom normálisnak azt, hogy egy gyereknek ilyen esetben megmondjuk az igazat. Azt sem hogy mindenki meghal egyszer. A kis értelmével ki tudja kombinálni, hogy ő is elmegy.
Még belegondolni is szörnyű, hogy a kis életének az utolsó napjai hogyan telnek, milyen gondolatok között. Ahelyett hogy a családtagok, az édesanyja reményt adna neki, hogy igen, élni fogsz, küzdünk érted de segíts, még anyuka is lemond róla, és búcsúzik tőle.
Kisgyerek megkérdezi, hogyan kerül a baba az anya hasába?
Gólya, káposzta, kismagocska lenyelése kiesik, a gyerek nem hülye, a gyerek sejt valamit. De vajon biztosan meg kell-e mondani egy óvodás gyereknek az igazat? És ilyen esetben mi az igazság? Mert az, hogy anya és apa egymás mellett alszanak, puszilkodnak, szeretik egymást és akkor baba lesz, az ebben a helyzetben nem az igazság. Az igaz az lenne, ha egy óvodás gyereknek elmondják hogy apának merevedése lesz, a kukiját bedugja anya nunájába, mozgatja addig, ameddig valami váladék nem jön belőle. Az a váladék eljut az anya hasába, ott várja egy kis golyó, amibe a váladékból egy kis rész belemegy. Na, abból lesz a baba.
Ez lenne az igazság. De ki az az idióta, aki egy kisgyereknek, aki nem éri fel ésszel hogy a nemi szervével mást is tehet mint pisil vele és fogdossa, elmagyarázza a nemi aktust?
Más.
Gyerek megkérdezi hogy van-e Isten. Lehet azt mondani hogy ki miben hisz, de egy gyerek konkrét választ kér, nem elégszik meg azzal, hogy filózzon rajta. Ha egy hívő azt mondja hogy van Isten, nem hazudik-e olyasmiről, amit még nem látott, nem tapasztalt? Ha egy hitetlen azt mondja nincs, nem hazudik-e azzal, hogy olyasmit állít biztosan, ami esetleg létezik? Mondhatja hogy nem tudja, de a gyerek választ vár, kérdezni fog másokat is.
Más.
Gyerek nem és nem akarja a gyógyszerét bevenni, noha muszáj. Anyuka minden ötletet bevet, a gyógyszert úgy álcázza, hogy a kémelhárítás is átsiklana felette. Gyerek már-már hajlandóságot mutat a bevételre, de még megkérdezi, ez ugye nem a gyógyszer? Anyuka dilettáns módon bevallja (mert ugyi gyereknek nem hazudunk), hogy de kicsim, ez a gyógyszer? Vagy pedig a csillagokat is lehazudja, nem, ez egy fincsi étel, kóstold meg, csak egy kanállal a kedvemért.
Ha ezekre az esetekre is azt mondod hogy jobb az igazság, akkor nem tudok mit mondani.
Hát, mittudomén, én egy halálos betegnek sosem mondanám a szemébe, hogy igen, meg fogsz halni, semmi remény a felépülésedre. Biztosan végig azt mondanám, hogy bízni kell, az utolsó lélegzetvételig reménykedni kell. És akkor is ezt tenném, ha tudnám, hogy itt a remény már nem segít. És akkor is, ha azt is tudnám, hogy ő is tudja ezt.
Mire gondolsz például?
Ahogy írtam, nekem az rendben van, hogy pl. nem mondok semmit adott témában. Viszont ha kérdeznek, akkor már az igazat.
Amíg a legkisebb fiam nem kérdezte, van-e Télapó, hogy kerül a cucc az ablakba, addig nem mondtam. Amikor kérdezte, akkor már az igazat kapta. Nagyokat is megkértem, hogy csak kifejezett kérdés esetén világosítsák fel a kicsit, viszont akkor nyugodtan, legjobb tudásuk szerint. Tudom, ez sem nagy horderejű dolog, csak egy szimpla példa.
Milyen helyzet lehet, amikor a kérdésre is kamu az elvárt válasz? Most így hirtelen nem jut eszembe, de meggyőzhető vagyok. :-)
Értem, de azért a szép/nem szép, kövér/nem kövér témánál vannak sokkal fajsúlyosabb dolgok is, amikor nem biztos, hogy egy "őszinte" megnyilvánulásért meg kell veregetni az illető vállát, hogy "gratulálok, haver, hogy őszinte voltál, veretes jellem vagy..."
Én köszi, nem kérem. :-)
Persze ha valaki dagadtnak lát, nem bánom, ha azt mondja helyette, hogy nem ártana fogynod, ahelyett, hogy lóg rólad a háj, de maga a tény jöhet bátran.
mondjam neki csabi, mert ugye úgy se érti (chubby)
én nem vagyok egy falusi vénasszony
az én ismerőeim nem akadnak ilyesmin ki
a többi meg nem érdekel
A "kamu" sokszor nem más, mint empátia és tapintat.
Hát ha ledagadtozod, akkor tuti kiakadnak.
Diplomatikusabb helyette a "jó húsban van ez a gyerek", "hű, micsoda kis vasgyúró" ill. "milyen helyes kis dundika" ha lány.
sokszor bölcs vagyok
kinek mi tetszik az izlés dolga
aki nem bírja ezt felfogni, hogy másoknak nem az a szép ami neki és ettől görcsöl az mehet a picsába
miért kéne a mások szépségével csúfságával álandóan foglalkozni?
a gyerek is ezt a felnőttektől látja
engem nem érdekel senki külseje pölö, ha az ügyfél, vagy tanár, vagy dolgozó, szolgáltató, vagy barát
akkor az érdekel, mit tud, milyen ember
szépsége csak annak érdekel azé foglalkoztat, akivel szexelni akarok
a többi ember külseje nem érdekel
furcsa volna ha neked is és nekem is hápé kategória lenne a barátnőd
azér az már nagy hülye aki a dagadt babán is kikészül
Ez abszolút szubjektív dolog, nyilván ilyen témában nincs igazság. De egy csomó dologban megy a kamu, ha kell, ha nem.
Ne mondja ki, ha nem kérdezik.
Ha kérdezik, akkor mehet a natúr igazság. :-)
Lehet pl. jajjjjde pici / nagy / formás stb., vagy csak egyszerűen megkérdezem az Anyukát, hogy "És TE hogy érzed magad?".
Mindjárt megint mintaanya leszek:
Első gyerek megszületett, jöttek a rokonok a kórházba, hozták ütre-főre a "cuki" babaruhákat, és mondták a szokásost, hogy jaaaaaj, de szép, jjjjaj de édes kisbaba. F...kivolt már tőle.
Jött barátnőm, előkapta a táskájából az üveg Jagert és vigyorogva letette az éjjeliszekrényre. (Örök hálám neki, végre valaki észrevette abban a helyzetben, hogy én is létezem... :-)) Ennyi. Semmi szépkisbabázás...
Én meg bent voltam a szülésén, én sem szépkisbabáztam, hanem őszintén gratuláltam, hogy ennyi idő alatt így megszült egy ekkora kisbabát.
Hülyeségekkel nem szórakoztatjuk egymást, vagyunk ennyire jóban, tiszteljük egymást ennyire.
Mindketten tudjuk, hogy mindkettőnknek a saját kölke tetszik legjobban, nincs ezen mit témázni, hogy szép, vagy nem.
Ne rugózzunk már ezen a szépségen. Pont a hülye elvárásoktól feszülok be és akkor már nem jön ki a számon.
Az a baj, hogy nincs olyan, hogy "az igazság". Az igazság ugyanis az egzakt tudományokat kivéve rendkívül szubjektív dolog. Abban általában nincs vita, hogy 2+2 az 4, de ahogy távolodunk a számszerűsíthető dolgoktól, egyre kevésbé lehet pontosan megfogalmazni, hogy mi az ún. "igazság".
Mondok erre egy nagyon jó példát: nemrég nézegettük a kollégámmal egy céges buliról készült fotókat. És egyszer eljutottunk Ödönhöz, akinek az ölében ült a kislánya, kb. 4-5 éves. Tudtam, hogy lánya született, de sosem láttam róla fotót. Már éppen megszólaltam volna, és mondtam volna valami olyan szellemességet, hogy "Basszus, de szép kislánya van Ödönnek!... Biztos, hogy Ödön az apja?", amikor a kollégám közelebb hajolt hozzám, és halkan, zavartan azt mondta: "Szegény Ödönnek de csúnya lánya van..." Először azt hittem, viccel, de nem. Na, Ödön lánya szép vagy nem?
Én akkor is szeretném az igazat tudni ha az szopacs.
Ezt hozzá is tettem, hogy remélem sosem tudom meg.
Nem vezérel, hogy jó ember legyek. Nincs ilyen célom az igazmondással.
Olvastam egyszer egy ilyen viccet. Babát látogatnak, de a vendég kimondottan csúnyának találja a gyereket, aki a pelenkázón fekszik meztelenül. Nem tud megszólalni, kínos csend, majd a gyerek a hasára fordul.
- De szép sikkes feneke van ennek a gyereknek - mondja a vendég megkönnyebbülten.
Én simán ha jó barát. ☺
Ha azt mondod, az durva megalázás. Ezt már tudhatjuk a naponta megjelenő kövérnős cikkekből.
Akkor logikailag eljuthatunk oda, hogy ne hazudjon a gyerek, de ha kimondja az igazságot, az minősülhet "durva megalázásnak".
de cuki dagadt