Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermek:Igen-vagy nem
Létrehozva: 2016. Április 26. 20:34
Kedves Topiktársak!
Tudom, hogy ez a téma már lehet unalomig lerágott csont, de muszáj nekem is kiírnom magamból a félelmeimet, dilemmáimat,mert sajnos hiába a tág baráti kör, velük nem szeretném ezt megbeszélni,jobb így, relatív idegenekkel..
.A helyzet a következő.: 39 éves voltam most januárban. A férjemmel 7 éve lesz hogy együtt vagyunk, közel száz százalékos egyetértésben éljük az életünket. Amikor még az előző párommal voltam,(vele 17 éves koromtól 32-ig,tehát 16 évig)lehetett volna gyermekem, de ő nem akarta, (mondjuk elég balhés apukája volt, lehet emiatt,vagy a felelősség miatt, nem tudom)én akkor még szerettem volna, mert mindig is(most is)imádtam a kisbabákat..de miután nem jött össze, az évek alatt lemondtam róla, abszolút elkönyveltem hogy nekem már nem lesz. Sok támogatásra mondjuk akkor sem számíthattam volna, (de többre mint most)hiszen apu rég meghalt, volt egy idős,vak nagymamám és az anyám, aki már rég egy terrorista férjjel élt, a három féltesómmal, tehát magunkra lettünk volna utalva. De anyagilag viszont akkoriban minden ok volt, az apjának volt pénze, tehát tudott volna segíteni, és a nagyim is. Mindegy, így alakult, tényleg beletörődtem.
A mostani párom viszont az elején még mielőtt eljegyzett volna, (én elmeséltem neki a sztorit az exemmel gyermek-ügyben)már említette hogy mindenképpen szeretne gyermeket, az én arcomat, orromat mosolyomat szeretné benne látni(mondjuk én az ő göndör haját...:D)akkor 32 éves voltam, és ahogy kiismertem, úgy voltam vele, hogy végül is még nem vagyok olyan öreg, azt mondtam hogy ok, legyen.
Tudtam hogy rá számíthatok mindenben, imád, szeret, két munkahelye volt, akkor még élt a tündér apósom(aki két éve meghalt, pont aznap, amikor kiderült hogy terhes vagyok...) élt a nagyikám, akire anyagilag számíthattunk volna) még nem volt összeveszve a Drágám a családjával, nem volt kisemmizve,(azóta elvették tőle az egyik,értékesebb telkét, a másfél millióról szóló biztosítását, az örökségből ami az apja után maradt volna, a fele annyit kapott, mint a nővére) és végképp megszakította az anyjával, nővérével a kapcsolatot, mert egész életében vita volt közöttük, és ez kiéleződött a felsorolt okok miatt, valamint amiatt, mert amikor terhes lettem, sajnos elvetéltem 8 hetes terhesen, (gondolom após halála is közrejátszott, én akkor érettségiztem(jobb később mint soha, sok volt a stressz, stb)és a telken lettem rosszul, ömlött belőlem a vér, akkor ott aggódott(legalábbis úgy csinált) mi lesz, és rá két hónapra, amikor nem tudtunk neki ugrani a telekre dolgozni, elkezdett üvölteni a fiával, én biztos kitaláltam hogy terhes voltam..na ez volt az utolsó csepp)
Tehát a lényeg annyi, hogy azóta sok változás történt, semmilyen felmenőnk nincs már, aki segíthetne ha baj van, a testvéreink, (ugye neki a nővére mindig is egy önző, csajszi volt, olyan mint az időjárás, egyszer kedves, aranyos, egyszer meg úgy néz az emberre mint a véres húsra)(ezt nem csak én mondom hanem a párom is..)nekem van három féltesóm, akiket édestestvéremként szerettem, de az egyik hozzáment egy kisebbséghez tartozó úriemberhez,és be van fenyítve, nem tartom vele 8 éve a kapcsolatot, a legkisebbel sosem sikerült olyan igazi tesó kapcsolatot kialakítani, a legnagyobb öcsémet nagyon szerettem(és szeretem most is)de annyiszor átvert már , hogy benne nem tudnék bízni, sajnos ő is érdekember...tehát sem szülők, sem nagyszülők, sem rokonok,senki akire számíthatnánk ha baj van, akár érzelmileg, akár anyagilag, akár gyermekfelügyeletileg.
A páromnak van ugye a stabil masszőri vállalkozása, de abból nem keres annyit hogy három ember vígan eléljen belőle, mert ugye fizeti a vállalkozást, bérleti díjat, ami marad, gyűjtögetjük a házra, kajára,de azért jut is az ÉLETRE is. A házra is kellene vagy 3 millió, főleg ha jönne a baba, mert kellene még egy szoba..én ingatlanosként elég instabil keresettel rendelkezem, van amikor megkeresek három havi fizetést, de van hogy három hónapig nem történik semmi. Amikor ilyen helyzet lép fel, Drágám már akkor ideges, hogy neki kell mindent beosztania..mi lesz ha lesz gyerek, akkor még több lesz a kiadás..
Idén töltöttem a 39 -évemet,(igen,tudom, hogy negyven évesen is szülnek, de azért a legtöbbnek van háttere, hogy boldogságos kismamaként révedezzem kilenc hónapig, felhívhatják anyut, aput, anyóst, tesókat lelki fröccsér, stb) nekem ez nem lenne...
Kb.három négy havi rezsipénz van félrerakva mindig a kereseteimből,(a rezsinket én fizetem)de ki tudja a terhesség alatt tudnék e annyit elrakni, hogy ha mondjuk egy évig nem dolgozom, tudjam fizetni..és még költőpénzről nem beszéltem.
+ a korom végett lehet veszélyeztetett terhes lennék, mi van ha végig feküdnöm kellene,
+
A mi kapcsolatunk (a hét év után is ki merem jelenteni hogy nagyon jó,tartalmas.Jövünk megyünk, spontánul hol egy múzeum, egy mozi szabadon, minden hétvégére van program, és ezt mindketten igényeljük. (bár azt mondja a párom ha gyerek lenne ő kibírná hogy ne menjünk, ezt azért nem hiszem el, mert mondjuk ha két hét kimarad buli ügyben azért hiányzik neki, ha más nem egy összeröffenés a haverokkal a törzshelyen, és bevallom őszintén, hogy nekem is..Ha lenne baba, ezt elfelejthetnénk, mivel senkire sem tudnánk bízni, idegenre nem is akarnám, eleve ha nem ismerném, kizárt, másik itt vissza lehet kanyarodni az anyagiakra is,hogy nem hiszem hogy egy éjszakára-napra megengedhetnénk magunknak babysittert,meg amúgy sem akarnám hogy más nevelje.(amíg két éves nem lenne, nem merném annyira hosszú távra vinni.utána már egyszerűbb lenne, tudom..vinném is mindenhová..
Én sajnos nem vagyok az a fajta nő aki otthon ül, mert gyerek van, a férj meg nyugodtan bulizzon..Egy én is szeretek pörögni, kettő pedig hiába mondják azt hogy az egyik héten menj te, a másikon a párom, nekem úgy nem jó, mert én akkor tudom magam igazán jól érezni ha ő is ott van , még a fél bulit külön is töltjük, akkor is) Tehát,
A szülői, rokoni támogatás hiánya(anyagi, és lelki is)
a félelem a koromtól, az orvoshoz mászkálásról(ja és a szüléstől való félelmemet nem is említettem(mondjuk ha császárral szülnék, akkor nem félnék)
a pénztelenségtől
az elmaradt programokról való lemondásról
ezáltal a kapcsolatunk megromlásától(hiszen annyi olyan topikot olvastam már itt is hogy amint megvan a gyerek, apuka bekattan, tönkremegy a szexuális élet,stb, ezt sem szeretném
valamint felelőtlennek tartanám ha úgy hoznék világra gyereket, hogy ugyanúgy bizonytalanságban éljen mint mi...nem akarok segélyekből élni
és még egy,: amire a gyerek(ha mondjuk 40-41 évesen szülnék amire elvégezné az iskoláit, lennék hatvan- hatvanöt éves..Tehát az egész hátralévő életünk avval telne, hogy hajtanunk kell hogy mindent meg tudjunk adni Neki..
De viszont félek attól, ha nem lesz, mi lesz ha 10 év múlva bekattan a párom(ő még akkor simán leléphet egy huszonévesnőhöz aki tud , és mer is még gyereket szülni neki.. (azt mondja nem , mert nagyon szeret, de ez mostanában vitát generált, nem engedi hogy elmagyarázzam ezeket a félelmeimet neki,) és azóta nem hagy nyugodni a téma.
Légyszi próbáljátok figyelmesen olvasni, ne részleteket ragadjatok ki, mert ez az összes fontos. Ötleteket, tanácsokat várok, akik hasonló helyzetben voltak vannak és mégis merik-merték vállalni.. köszi!
193
van normális vizsgálat
nem a saccolókhoz kell menni
csíííjagom
mindenkinek magánügye lenne milyen gyerek jó neki, tőlem lehet minotaurusz is
csak legyen rá pénze, miilió dollár
és ne a többi faszával verje... közpénzből
Azt én is csak megerősíteni tudom, hogy a más gyereke és az én gyerekem közt a különbség óriási. Nekem nincs bajom, sose volt mások kisgyerekével, és alapvetően jól el is voltam velük, bár az egészen kicsik (mondjuk két évnél kisebbekkel) sokat nem nagyon tudtam kezdeni sosem. Abban meg belegondolni, hogy mondjuk 2-3-4 óránál több időt együtt vagyok velük eléggé ijesztő volt, főleg,hogy mi a nyűt lehet kezdeni vele 0-24-ben!? :P
A saját gyerekemnél ez fel se merül, teljesen más típusú érzés az amit a saját gyereked felé érzel - valaki írta, hogy a szerelemmel hogyan lehet (ill nem lehet :)) összehasonlítani, hát nagyon egyet tudok érteni azzal a hozzászólással.
A kombinált tesztre messze nem mondanám, hogy megbízható, csupán egy becslést ad statisztikai alapon, hogy melyik kockázati csoportba tartozik a magzat a Down és az Edwars szindróma szempontjából, kb. 5-6 tényező alapján, amiből egy az UH, a többi a vérvételi eredmények - amit kisezer olyasmi is befolyásol aminek pl. nincs köze ezekhez a betegségekhez.
Általában 1:250-ig magas a kockázat, 250 és 800 közt talán közepes és 800 fölött kicsi, és sokszor valóban 1:5000 jön ki, vagy még nagyobb második érték. Viszont több olyan történet van (személyesen is tudok) ahol a kockázat magasra jött ki, nem kicsit, hanem pl. 1:20-hoz stb, és teljesen egészséges gyerek lett belőle. Ez hasonló jellegű mint pl a bölcsőhalálra mutató tényezők - azt se lehet még szűrni, csak megfigyelik, hogy ahol bölcsőhalál volt mik a közös tényezők, és ezért mondják, hogy pl. aluliskolázott szülők, dohányos szülő, koraszülés, stb nemtudok többet fejből növeli a bölcsőhalál esélyét, pedig valójában "csak" arról van szó, hogy ahol ez bekövetkezett ott ezek együtt álltak a legtöbb esetben, viszont ahol ezek együttállnak ott egyáltalán nem törvényszerű, hogy baj lesz.
A kombinált teszt hasonló: Down-os babáknál bizonyos vérvizsgálatok bizonyos tartományokba estek, és ezért statisztika alapján próbálják csökkenteni azoknak a számát, akik toábbi vizsgálatokat kérnek, mert így sokaknál meg lehet spórolni ezeket.
De azt azét ne mondjuk, hogy megbízható, legfeljebb azt, hogy jó indikátor arra, hogy érdemes-e további figyelmet szánni az ilyen jellegű vizsgálatokra, vagy a legalacsonyabb kockázati csoportba tartozik a terhesség (megjegyzem, ott sem kizárható a betegség, csak kisebb eséllyel jön ki, mint pl. egy gyógyszernél a ritka csoportba sorolt mellékhatás, ami attól még adott esetben szintén lehet eléggé súlyos...).
A legtöbben pedig elvetetik, akkor is, ha még csak nem is tudják biztosra megmondani, hogy beteg, csak valószínűsíthető.
Én nem tudom, hogy mit tennék, tényleg nem, remélem soha nem is kerülök ilyen döntéshelyzetbe. Mert nem lenne egyszerű meghozni a döntést, én nem tudnám a lelkiismeretemet elhallgattatni azzal az álszent dumával, hogy az ő érdekében teszem. Mert nem tudhatom előre, hogy hogy lenne jobb neki, hogy nem élne-e boldog életet betegen is.
van 1-2 gyerekes ismerősöm, de ha így dumálnának akkor be is fejezném öket
bele szoktam olvasni a gyerekes topicokba;-)))
valamiért mindig a selejt a szapora
itt mindent megcsinálnak, világszinvonal
ki kell fizetni
látod te jobban tudod az idióta dumákat
es nem is igen fog szerintem...
ezzel most nem ertek egyet, fokent azzal a mondatoddal hogy
"az emberi let ertelme az utodok letrehozasa"
de nem fontos hogy mindenben egyforman gondolkodjunk. Az utodok letrehozasa akkor fontos ha mod es lehetoseg van arra hogy ne ugy nevelodjon fel hogy allando nyomor vegye korul es ha olyan szuloktol szarmazik az utod akiket csunya kifejezessel elve erdemes szaporitani.
Vannak emberek akik (most nem a topicinditorol van szo , de te se rola irtad) akik sokkal jobb ha meg se szuletnenek, mert csak kar szarmazik a letukbol. tehat nem MINDEN ESETBEN az elet ertelme az utod letrehozasa.
tokeletesen egyetertek veled!
regebben pl. en is szabadjara engedtem az erzelmeimet barati kapcsolatok kialakitasaban. aztan egyik rosszabbul sikerult mint a masik.
ma mar nagyon fontos hogy olyan emberekkel baratkozzak akik hasonlo ertekrenduek, persze legyen meg a szimpatia hiszen anelkul nem megy, de mar nem kotok olyan baratsagokat hogy jaj szegeny milyen esendo meg mennyi baja van es kozben teljesen mas az eletrol alkotott velemenyunk. es igazad van bejott nekunk is azota nem ernek baratoktol csalodasok kihasznalasok stb.
Igazság szerint, van pár olyan vizsgálat, ami fizetős, de nem egetrengető összeg. 12. ik héten Down kór szűrés, (kombinált teszt). Ez nem megy tb-re viszont megbízható. Utána meg 18ik héten van egy nagy genetikai UH, ami sztk alapú, de ha nem találod elég megbízhatónak, akkor elmész egy privát rendelésre. Ez egyetlen alkalom, nem hiszem, hogy földhöz vágna az összeg. 18-ik héten már nagyjából mindent látnak. Nyilván, a gyerekvállalást nem ennek kell eldöntenie, de ha attól félsz, hogy beteg gyerek, az azért elég hamar kiderül, és lépni lehet, ha nem akarod vállalni.
En ezt pl. soha nem ertettem es mar nem is fogom.
Nalunk a gyerek kapott oltast es nem MI kaptunk a gyerek volt beteg es nem mi vagyunk betegek stb.
ettol mar csak a pocaklako , bufizunk, szopizunk, ciczunk, kakcsizunk az amitol jobban kiutest kapok. attol hogy egy no terhes vagy mar anya lett miert kell ugy beszelni mintha meg is hulyult volna?
Raadasul alapbol helytelen beszedre tanitja igy a szulo a gyereket.
Nekem is van ismerősöm, ahol apuka secperc alatt lepattant az oxigénhiányos gyerek mellől. Valóban nem egy diadalmenet egy ilyen kisgyereket nevelni. A részletekbe most nem mennék bele.
Csak tippelni tudok: a férfiak nem fognak védekezni, a nőknek pedig lehet, hogy nem áll módjukban beszerezni a fogamzásgátló eszközöket.
Vagy szerinted úri huncutságból, kalandvágyból szülnek mondjuk egy lebombázott városban, ahol se lakás se élelem?
ez a hullahopp ha esetleg nem voltam világos
az ember is az 50es évek utáni sokkal jobb létben szaporodott veszettül
és még azt se feledd, hogy az ember mesterségesen avatkozik bele
gyógyítja magát, halottat újraéleszt a hullahoppal, terhességet csinál bögrében, terhességet gátol, terhessget szakít meg
Mert a szex oszton.
De akkor háborúban, menekülttáborban, putriban miért születik annyi gyerek?
Az állatok igen.. az emberek meg pont forditva.
66 év alatt 2,5 milliárdról 7,4re szaporodott el az ember
az is világos, hogy ahol már a gdp 1före évi 40000 dollár fölött van, ott se adatik meg minden gyereknek az emberhez méltó élet és ebben csak 24 ország van benne
En sem hivnam ki a sorsot magam es a meglevo, halisten egeszseges csaladom melle.
Itt Angliaban nagyon komoly gazdasagi szektor az elesettek gondozasa, vedelme, tarsadalomba helyezese vagy intezeti ellatasa. Orult penzek vannak benne, ezer torvennyel megtamogatva (be is tartjak) Itt nem jar feltetlenul anyagi lecsuszassal, gondozo is jar bizonyos esetekben alanyi jogon, meg onkormanyzati lakas meg mifene is, de az emberi, erzelmi reszt nem lehet megsporolni.
Ami szinten nagyon szomoru, hogy az apak nagy resze meg a nem sulyosan problemas, mondjuk 'csak' figyelemzavaros, enyhen autisztikus, stb. gyerekek mellol is lelep par even belul...nem birjak es kesz.
Attol meg nem sok koze van a kutyakemeny hetkoznapokhoz beteg gyerekkel.....