Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermek:Igen-vagy nem
Létrehozva: 2016. Április 26. 20:34
Kedves Topiktársak!
Tudom, hogy ez a téma már lehet unalomig lerágott csont, de muszáj nekem is kiírnom magamból a félelmeimet, dilemmáimat,mert sajnos hiába a tág baráti kör, velük nem szeretném ezt megbeszélni,jobb így, relatív idegenekkel..
.A helyzet a következő.: 39 éves voltam most januárban. A férjemmel 7 éve lesz hogy együtt vagyunk, közel száz százalékos egyetértésben éljük az életünket. Amikor még az előző párommal voltam,(vele 17 éves koromtól 32-ig,tehát 16 évig)lehetett volna gyermekem, de ő nem akarta, (mondjuk elég balhés apukája volt, lehet emiatt,vagy a felelősség miatt, nem tudom)én akkor még szerettem volna, mert mindig is(most is)imádtam a kisbabákat..de miután nem jött össze, az évek alatt lemondtam róla, abszolút elkönyveltem hogy nekem már nem lesz. Sok támogatásra mondjuk akkor sem számíthattam volna, (de többre mint most)hiszen apu rég meghalt, volt egy idős,vak nagymamám és az anyám, aki már rég egy terrorista férjjel élt, a három féltesómmal, tehát magunkra lettünk volna utalva. De anyagilag viszont akkoriban minden ok volt, az apjának volt pénze, tehát tudott volna segíteni, és a nagyim is. Mindegy, így alakult, tényleg beletörődtem.
A mostani párom viszont az elején még mielőtt eljegyzett volna, (én elmeséltem neki a sztorit az exemmel gyermek-ügyben)már említette hogy mindenképpen szeretne gyermeket, az én arcomat, orromat mosolyomat szeretné benne látni(mondjuk én az ő göndör haját...:D)akkor 32 éves voltam, és ahogy kiismertem, úgy voltam vele, hogy végül is még nem vagyok olyan öreg, azt mondtam hogy ok, legyen.
Tudtam hogy rá számíthatok mindenben, imád, szeret, két munkahelye volt, akkor még élt a tündér apósom(aki két éve meghalt, pont aznap, amikor kiderült hogy terhes vagyok...) élt a nagyikám, akire anyagilag számíthattunk volna) még nem volt összeveszve a Drágám a családjával, nem volt kisemmizve,(azóta elvették tőle az egyik,értékesebb telkét, a másfél millióról szóló biztosítását, az örökségből ami az apja után maradt volna, a fele annyit kapott, mint a nővére) és végképp megszakította az anyjával, nővérével a kapcsolatot, mert egész életében vita volt közöttük, és ez kiéleződött a felsorolt okok miatt, valamint amiatt, mert amikor terhes lettem, sajnos elvetéltem 8 hetes terhesen, (gondolom após halála is közrejátszott, én akkor érettségiztem(jobb később mint soha, sok volt a stressz, stb)és a telken lettem rosszul, ömlött belőlem a vér, akkor ott aggódott(legalábbis úgy csinált) mi lesz, és rá két hónapra, amikor nem tudtunk neki ugrani a telekre dolgozni, elkezdett üvölteni a fiával, én biztos kitaláltam hogy terhes voltam..na ez volt az utolsó csepp)
Tehát a lényeg annyi, hogy azóta sok változás történt, semmilyen felmenőnk nincs már, aki segíthetne ha baj van, a testvéreink, (ugye neki a nővére mindig is egy önző, csajszi volt, olyan mint az időjárás, egyszer kedves, aranyos, egyszer meg úgy néz az emberre mint a véres húsra)(ezt nem csak én mondom hanem a párom is..)nekem van három féltesóm, akiket édestestvéremként szerettem, de az egyik hozzáment egy kisebbséghez tartozó úriemberhez,és be van fenyítve, nem tartom vele 8 éve a kapcsolatot, a legkisebbel sosem sikerült olyan igazi tesó kapcsolatot kialakítani, a legnagyobb öcsémet nagyon szerettem(és szeretem most is)de annyiszor átvert már , hogy benne nem tudnék bízni, sajnos ő is érdekember...tehát sem szülők, sem nagyszülők, sem rokonok,senki akire számíthatnánk ha baj van, akár érzelmileg, akár anyagilag, akár gyermekfelügyeletileg.
A páromnak van ugye a stabil masszőri vállalkozása, de abból nem keres annyit hogy három ember vígan eléljen belőle, mert ugye fizeti a vállalkozást, bérleti díjat, ami marad, gyűjtögetjük a házra, kajára,de azért jut is az ÉLETRE is. A házra is kellene vagy 3 millió, főleg ha jönne a baba, mert kellene még egy szoba..én ingatlanosként elég instabil keresettel rendelkezem, van amikor megkeresek három havi fizetést, de van hogy három hónapig nem történik semmi. Amikor ilyen helyzet lép fel, Drágám már akkor ideges, hogy neki kell mindent beosztania..mi lesz ha lesz gyerek, akkor még több lesz a kiadás..
Idén töltöttem a 39 -évemet,(igen,tudom, hogy negyven évesen is szülnek, de azért a legtöbbnek van háttere, hogy boldogságos kismamaként révedezzem kilenc hónapig, felhívhatják anyut, aput, anyóst, tesókat lelki fröccsér, stb) nekem ez nem lenne...
Kb.három négy havi rezsipénz van félrerakva mindig a kereseteimből,(a rezsinket én fizetem)de ki tudja a terhesség alatt tudnék e annyit elrakni, hogy ha mondjuk egy évig nem dolgozom, tudjam fizetni..és még költőpénzről nem beszéltem.
+ a korom végett lehet veszélyeztetett terhes lennék, mi van ha végig feküdnöm kellene,
+
A mi kapcsolatunk (a hét év után is ki merem jelenteni hogy nagyon jó,tartalmas.Jövünk megyünk, spontánul hol egy múzeum, egy mozi szabadon, minden hétvégére van program, és ezt mindketten igényeljük. (bár azt mondja a párom ha gyerek lenne ő kibírná hogy ne menjünk, ezt azért nem hiszem el, mert mondjuk ha két hét kimarad buli ügyben azért hiányzik neki, ha más nem egy összeröffenés a haverokkal a törzshelyen, és bevallom őszintén, hogy nekem is..Ha lenne baba, ezt elfelejthetnénk, mivel senkire sem tudnánk bízni, idegenre nem is akarnám, eleve ha nem ismerném, kizárt, másik itt vissza lehet kanyarodni az anyagiakra is,hogy nem hiszem hogy egy éjszakára-napra megengedhetnénk magunknak babysittert,meg amúgy sem akarnám hogy más nevelje.(amíg két éves nem lenne, nem merném annyira hosszú távra vinni.utána már egyszerűbb lenne, tudom..vinném is mindenhová..
Én sajnos nem vagyok az a fajta nő aki otthon ül, mert gyerek van, a férj meg nyugodtan bulizzon..Egy én is szeretek pörögni, kettő pedig hiába mondják azt hogy az egyik héten menj te, a másikon a párom, nekem úgy nem jó, mert én akkor tudom magam igazán jól érezni ha ő is ott van , még a fél bulit külön is töltjük, akkor is) Tehát,
A szülői, rokoni támogatás hiánya(anyagi, és lelki is)
a félelem a koromtól, az orvoshoz mászkálásról(ja és a szüléstől való félelmemet nem is említettem(mondjuk ha császárral szülnék, akkor nem félnék)
a pénztelenségtől
az elmaradt programokról való lemondásról
ezáltal a kapcsolatunk megromlásától(hiszen annyi olyan topikot olvastam már itt is hogy amint megvan a gyerek, apuka bekattan, tönkremegy a szexuális élet,stb, ezt sem szeretném
valamint felelőtlennek tartanám ha úgy hoznék világra gyereket, hogy ugyanúgy bizonytalanságban éljen mint mi...nem akarok segélyekből élni
és még egy,: amire a gyerek(ha mondjuk 40-41 évesen szülnék amire elvégezné az iskoláit, lennék hatvan- hatvanöt éves..Tehát az egész hátralévő életünk avval telne, hogy hajtanunk kell hogy mindent meg tudjunk adni Neki..
De viszont félek attól, ha nem lesz, mi lesz ha 10 év múlva bekattan a párom(ő még akkor simán leléphet egy huszonévesnőhöz aki tud , és mer is még gyereket szülni neki.. (azt mondja nem , mert nagyon szeret, de ez mostanában vitát generált, nem engedi hogy elmagyarázzam ezeket a félelmeimet neki,) és azóta nem hagy nyugodni a téma.
Légyszi próbáljátok figyelmesen olvasni, ne részleteket ragadjatok ki, mert ez az összes fontos. Ötleteket, tanácsokat várok, akik hasonló helyzetben voltak vannak és mégis merik-merték vállalni.. köszi!
Ő az egyetlen aki bárhogy beszélhet velem, soha nem pörölök.
Veled viszont nem őriztük együtt az ágy melegét, neked nem szabad.
Tehát légy oly kedves... 
Mit szeretnél tőlem racionálisat hallani? Azt hogy igen, imádom a pénzt? Azt, hogy bárkin keresztüllépek ha az érdekeim úgy kívánják? Azt, hogy ha valakiből nincs valamilyen hasznom, az számomra nem létezik? Vagy mit még? Ezeket titkolni kell, főleg egy nőnek.
A társam és a gyerekeim azon kevesek közé tartoznak, akik iránt érzek. A gyerek léte kellemes érzés, olyan mint amikor luxus tárgy kerül a tulajdonodba, és mégis más, mert oda-vissza működik. Ideális esetben.
Nem születtem csórónak, már a nagyszüleim sem. Számomra épp ezért természetes a pénz, nem foglalkozom vele túl sokat. Imádom, de nekem nem a pénz az élet értelme, azon már túljutottam.
Nem én döntöttem el hogy kinek és hová, milyen körülmények közé szülessek, nekem ez a lap lett leosztva, és tudtam, megtanultam vele élni.
Igen sajnos ez igy van. Nekem is fajt az elv miatt, de a varandossag alatti vizsgalatok es maga a szules 250ezerbe kerultek minimum.
Amugy attol mert sztk-ba jaraz, a nagy genetikaira mehetsz pluszban maganba, sokan duplaznak es inkabb biztosra mennek... Nagyobb odafigyeles, ujabb gépek.
kellene amcsi kérókat is árulnod
mostanában elég sok magyar vesz és akar venni mégy erre is használják AIRBNB
ottani megfelelő emberekkel még össze is tudnálak boronálni
csak annyi a baj ezzel, hogy nem kerestek hozzá eleget
és az idő szalad, közben minden amortizálodik még +
szeretnének biztos
ugye milyen jó lenne köztük?
kijött 2 fogunk
egész éjjel csavart a hasikánk
...
De, van jövőkép, és ha kész lesz a ház , akkor tartalékolni is fogunk tudni..mi nagyon sok helyre el szeretnénk jutni, imádunk kirándulni, világot látni, koncerteket nézni,jókat enni-inni, ha hétvége van, jó sokat aludni,spontánul megindulni..(kicsit hedonisták vagyunk sajnos)ezért is mérlegelek.. amúgy imádom a taknyos babapuszit..
Ismerem Őt annyira, hogy tudom hogy nem hagyna magunkra, és imádna, de lehet nem lenne ilyen boldog mégse mint most..lehet egy darabig élvezné a dolgot, de ismerem annyira, hogy szerintem ingerült lenne attól hogy nem tud aludni, hogy még jobban spórolni kell,stb.(azt mondja nem így van, de én meg tudom..Nem csak ő, hanem tudom hogy én is..utálom ha nem alszok rendesen, ha egyáltalán bármiben korlátozva vagyok..
Ne sértődj meg, de röhögnöm kell rajtad.... (jó értelemben)jó a duma..
Amikor három éve voltam (akkor még csak a derékrészemen éreztem, )a Ferencvárosi szakrendelőben megnézték rendesen, és már akkor mondták hogy két csigolyám össze van csúszva..(megkaptam a leleteket, arról a Drágám is látta mi van)itt külön kérvényt kell benyújtani, és vinnem kell egy cd-t amire kiirják..világi
Azóta szerinted? De minden rendben...szerintük.Nemhogy MRI -re küldött volna, az legalább biztosabb eredményt ad.
Na hogyha most teherbe esek, nekem nincs pénzem magándokira alkalmanként tízezerért hogy belém nézzen, tehát marad az sztk,az ultrahangja, és a szűrései, amik ha nem pontosak, lehet születik egy beteg gyerekem amiről ugye már te is beszéltél..Mert az egy dolog hogy a szülésért fizet az ember, de egy öt perces vizsgálatért..
Ezek vannak.(ja és jól fel is húztam magam mert másfél órát vártam..bocsi hogy itt mérgelődtem egyet...
nem, nem hangzik kiabranditoan, hanem nagyon is biztatoan. donteni mindig, mindig esszel kell. persze figyelembe kell venni a sziiiivet' is, de a esze az utolso szo.
beszéljen veled az urad szépen, mert neki perelsz ha nem
ez is nekem emóci ebben semmi raci nincs
és bizony magad se a csórónak szültél
pedig azt is tehetted volna
Szívem, a jó nők megöregszenek, a jó férfiak ugyanúgy. Kivéve ha korán halnak. Öreg férfi ha jó, talál magának zamatos husit. De egy idő után az erekciónak lőttek, mivel a pénisz gidre gödre is meszesedik. Sajnos. Az öreg jó nők pedig találnak maguknak kiskakast, a lik megvan, csak be kell olajozni.
Hát akkor ki jár jobban, a jó férfi, akinek van úgy 50 éve csajozni míg impotens lesz, vagy a jó nő, aki bármeddig ficánkolhat?
Egyébként nekem még egyszer ne írd azt hogy marhaságokat beszélek, alapból nem vagyok marha. Tisztelj meg azzal, hogy szépen beszélsz velem, másképp is ki tudod fejezni a gondolataidat.
Emóci pedig egyáltalán nem vagyok. Az, hogy szeretem a gyerekeimet, szerelmes vagyok a társamba, nem jelenti feltétlenül azt, hogy emóci lennék. Épp azon kevesek közé tartozom a nők közül, akik racionálisan gondolkodnak. Nem tudod, és nem csak te, sokan mások sem tudják mit jelent a szerelem. És sokaknak hiába van gyereke, mégsem képesek megfelelően nevelni. Meg lehet adni mindent egy gyereknek, de mit ér, ha a szülő alkalmatlan arra, hogy jól szeresse a gyerekét. Te sem élted még át, hogy milyen az, amikor egy olyan nő ölel, akire teljesen rábízhatod magad, nem csalódsz soha. nem élted még át, hogy milyen az, amikor a gyereked rád sem nézve nyújtja a kezét, védelmet keresve. Mert feltételek nélkül bízik meg benned. Egy baba vállalása nem azon múlik, hogy anyagilag hogy bírjuk, mi lesz belőle. A legrosszabb körülmények között élő gyerekből is lehet hatalmas zseni, az akarat utat tör magának. Mindent meg akarunk adni nekik, jó körülményeket, továbbtanulást. Ez természetes. De ilyen alapon senki ne vállaljon gyereket, hisz ki tudja mit hoz a holnap. Az a legkevesebb hogy egy apa elhagyja a családját. Le is bénulhat. Az anya is megnyomordhat, ne adj isten meg is halhat a szüléskor. Tűz üthet ki, leéghet a családi ház, oda a vagyon. Bármi történhet. És szerintem alig akadna szülő, aki a nehézségek között ránézve a gyerekére kijelentené: bárcsak ne született volna meg. Az utódok létrehozása az emberi lét értelme. Semmi más nincs ami fontosabb ennél. Aki a saját kényelmét és nyugalmát helyezi előtérbe, az minek született? Talán alkot valami hasznavehetőt, hagy valamit az utókorra. De általában nem.
Mindig megnevettetsz..... Most is. Köszönöm. Rám is fér, mert bujkál bennem valami nyavalya.
Az utolsó mondattal egyetértek. Az előzővel meg.... Biztos nagyon kiábrándítóan hangzik, de én az utóbbi 20-22 évben racionális döntéseket hoztam. Azóta érzem jól magam a bőrömben. Amíg az érzelmeim, indulataim alapján döntöttem, rendre megbántam. És mindenki átvágott, mint szart a palánkon.
Van, akinél már az egy is kihat. Te szerencsés vagy.
aki már időben gyerekként és fiatalon is tanult, annak már nem nehéz a fejlődést hozzátanulni
pont az egy seggel sok lovat akaró emberk szoktak kikészülni
A bulik pedig mindig sokba kerültek. Nincs tartalék, nincs jövőkép, nincs semmi, csak ugyanez 20-30 évre előre.Brrrrrrrrrr...............
Ennél már tényleg jobb, ha Csibészkétől kapok egy taknyos puszit.
Akinek az, az ne csinálja.
Igen, lehet langymelegen is élni.
10-15 évig csak gyerekezni, utána 10-15 évig karriert építgetni és lehet mindezek előtt 10-15 évig valamit tanulni amit elfelejt a következő 2 x 15 évben.
És akkor sír hogy nehogymá', mi lett az életem.
Mindent lehet, ha valaki akar - ez a mottó.
Világos viszont hogy ehhez hasonló érdeklődési/gondolkodású társ
kell.
Ha 100 év lenne a kiszabott, az is kevés lenne, olyan csodálatos az élet.Amiből vagy kiveszed a részed úgy hogy teszel azért amit akarsz, vagy hagyod elsuhanni és kész...........
Atyaég. Hát ha nem lehet vele ezekről a dolgokról beszélni, akkor vedd észre, hogy alkalmatlan a feladatra. Te teljesen egyedül lennél folyamatosan a szarban, mert neki kényelmetlen bizonyos témákról beszélni. A gyereket nem csak megcsinálni kell, ő meg kb. csak ennyit akar vállalni az egészből.
Ahogy elolvastalak, kb. az a legerősebb érved a gyerek mellett, hogy mi van, ha lelép a férjed. Ugyan már, emiatt nem szabad. Már csak azért sem, mert nézz szét, úgy lépnek le a pasik a gyerekek 1-3 éves korában, mintha csak egy kismacska lenne. A gyerek soha nem volt és soha nem lesz visszatartó erő annak, aki menni akar, bár nem hiszem, hogy bárkinek jólesne, ha csak ezért maradna a drága férfi.
Szabad, laza életet éltek, ezt szeretitek, az életeteket 100%-osan felforgatná egy gyerek, borítékolva van a válás az esetetekben.
Ha nincs megfelelő háttér ÉS olthatatlan vágy a gyerek iránt, akkor inkább ne. Sokaktól hallom, hogy nem akar gyereket, de az egyetlen ok amiért szülne, hogy fél attól, hogy 10 év múlva megbánja ha kihagyja. Inkább bánjunk meg valamit 10-20 év múlva, mint hogy magunkra erőltessünk valamit, amire nem is vágyunk, csak ez az élet rendje.
Egyébként már önmagában az kizáró ok lenne nálam, hogy a férjem élete a buli. Nincs ezzel semmi baj, csakhogy ilyen életbe nem fér bele a gyerek. Ő valószínű csak annyit lát az egészből, hogy cuki, illatos, puha, és majd te ellátod, az meg eszébe sem jut, hogy ez bizony neki is lemondást jelentene. Ha ő erre nem kész, akkor ne állítsa hogy vágyik a gyerekre, az nem egy plüssmaci amit beállítunk a sarokba ha meguntuk és majd elővesszük, ha újra eszünkbe jut.
Azért meg pláne nem kell gyereket vállalni, mert attól fél az ember hogy kifut az időből. Nem való az mindenkinek és ezzel a világon semmi probléma nincs. Hozzáteszem, nem tartom kizáró oknak hogy nincs rokonság akire számíthatnátok, gyereket úgy vállaljon 2 ember, hogy ők maguk megoldanak mindent. Mindenki éli az életét, se ideje, se energiája más gyerekére. Ha vki felajánlja a segítséget, az más, de elvárni senkitől nem lehet ilyesmit.
amit írsz az egy vesszőfutás, nem kellemes élet
még 25 évesen is sok
Persze, át kell hogy gondoljatok mindent.yszerre csak egy dolgot csináljak.
Mit vesztetek és mit nyertek.
Viszont a gyerekezés nem másfél éves korában kezdődik, hanem attól a pillanattól kezdve ahogy megtudod hogy áldott állapotban vagy!!!!!!!
De, én szerintem több dolgot is lehet csinálni és nem egyesével kell venni az akadályokat. Sok mindent is lehet, egyszerre sok mindent.
Például dolgozni
, gyereket neveln
i, tanuln
i és világot látni
.
Jó sűrű, klassz program, hosszútávú,így semmiről nem kell lemaradni.
Néha fárasztó, de az eredmény lenyűgöző.
Isteni érzés megcsinálni azt amit meg akar tenni az ember.
a nők is le vannak pukkanva
Népbetegség nálunk a koraszülés
egyészségtelen táplálkozás, életvitem már gyetekkortól