Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermek:Igen-vagy nem
Létrehozva: 2016. Április 26. 20:34
Kedves Topiktársak!
Tudom, hogy ez a téma már lehet unalomig lerágott csont, de muszáj nekem is kiírnom magamból a félelmeimet, dilemmáimat,mert sajnos hiába a tág baráti kör, velük nem szeretném ezt megbeszélni,jobb így, relatív idegenekkel..
.A helyzet a következő.: 39 éves voltam most januárban. A férjemmel 7 éve lesz hogy együtt vagyunk, közel száz százalékos egyetértésben éljük az életünket. Amikor még az előző párommal voltam,(vele 17 éves koromtól 32-ig,tehát 16 évig)lehetett volna gyermekem, de ő nem akarta, (mondjuk elég balhés apukája volt, lehet emiatt,vagy a felelősség miatt, nem tudom)én akkor még szerettem volna, mert mindig is(most is)imádtam a kisbabákat..de miután nem jött össze, az évek alatt lemondtam róla, abszolút elkönyveltem hogy nekem már nem lesz. Sok támogatásra mondjuk akkor sem számíthattam volna, (de többre mint most)hiszen apu rég meghalt, volt egy idős,vak nagymamám és az anyám, aki már rég egy terrorista férjjel élt, a három féltesómmal, tehát magunkra lettünk volna utalva. De anyagilag viszont akkoriban minden ok volt, az apjának volt pénze, tehát tudott volna segíteni, és a nagyim is. Mindegy, így alakult, tényleg beletörődtem.
A mostani párom viszont az elején még mielőtt eljegyzett volna, (én elmeséltem neki a sztorit az exemmel gyermek-ügyben)már említette hogy mindenképpen szeretne gyermeket, az én arcomat, orromat mosolyomat szeretné benne látni(mondjuk én az ő göndör haját...:D)akkor 32 éves voltam, és ahogy kiismertem, úgy voltam vele, hogy végül is még nem vagyok olyan öreg, azt mondtam hogy ok, legyen.
Tudtam hogy rá számíthatok mindenben, imád, szeret, két munkahelye volt, akkor még élt a tündér apósom(aki két éve meghalt, pont aznap, amikor kiderült hogy terhes vagyok...) élt a nagyikám, akire anyagilag számíthattunk volna) még nem volt összeveszve a Drágám a családjával, nem volt kisemmizve,(azóta elvették tőle az egyik,értékesebb telkét, a másfél millióról szóló biztosítását, az örökségből ami az apja után maradt volna, a fele annyit kapott, mint a nővére) és végképp megszakította az anyjával, nővérével a kapcsolatot, mert egész életében vita volt közöttük, és ez kiéleződött a felsorolt okok miatt, valamint amiatt, mert amikor terhes lettem, sajnos elvetéltem 8 hetes terhesen, (gondolom após halála is közrejátszott, én akkor érettségiztem(jobb később mint soha, sok volt a stressz, stb)és a telken lettem rosszul, ömlött belőlem a vér, akkor ott aggódott(legalábbis úgy csinált) mi lesz, és rá két hónapra, amikor nem tudtunk neki ugrani a telekre dolgozni, elkezdett üvölteni a fiával, én biztos kitaláltam hogy terhes voltam..na ez volt az utolsó csepp)
Tehát a lényeg annyi, hogy azóta sok változás történt, semmilyen felmenőnk nincs már, aki segíthetne ha baj van, a testvéreink, (ugye neki a nővére mindig is egy önző, csajszi volt, olyan mint az időjárás, egyszer kedves, aranyos, egyszer meg úgy néz az emberre mint a véres húsra)(ezt nem csak én mondom hanem a párom is..)nekem van három féltesóm, akiket édestestvéremként szerettem, de az egyik hozzáment egy kisebbséghez tartozó úriemberhez,és be van fenyítve, nem tartom vele 8 éve a kapcsolatot, a legkisebbel sosem sikerült olyan igazi tesó kapcsolatot kialakítani, a legnagyobb öcsémet nagyon szerettem(és szeretem most is)de annyiszor átvert már , hogy benne nem tudnék bízni, sajnos ő is érdekember...tehát sem szülők, sem nagyszülők, sem rokonok,senki akire számíthatnánk ha baj van, akár érzelmileg, akár anyagilag, akár gyermekfelügyeletileg.
A páromnak van ugye a stabil masszőri vállalkozása, de abból nem keres annyit hogy három ember vígan eléljen belőle, mert ugye fizeti a vállalkozást, bérleti díjat, ami marad, gyűjtögetjük a házra, kajára,de azért jut is az ÉLETRE is. A házra is kellene vagy 3 millió, főleg ha jönne a baba, mert kellene még egy szoba..én ingatlanosként elég instabil keresettel rendelkezem, van amikor megkeresek három havi fizetést, de van hogy három hónapig nem történik semmi. Amikor ilyen helyzet lép fel, Drágám már akkor ideges, hogy neki kell mindent beosztania..mi lesz ha lesz gyerek, akkor még több lesz a kiadás..
Idén töltöttem a 39 -évemet,(igen,tudom, hogy negyven évesen is szülnek, de azért a legtöbbnek van háttere, hogy boldogságos kismamaként révedezzem kilenc hónapig, felhívhatják anyut, aput, anyóst, tesókat lelki fröccsér, stb) nekem ez nem lenne...
Kb.három négy havi rezsipénz van félrerakva mindig a kereseteimből,(a rezsinket én fizetem)de ki tudja a terhesség alatt tudnék e annyit elrakni, hogy ha mondjuk egy évig nem dolgozom, tudjam fizetni..és még költőpénzről nem beszéltem.
+ a korom végett lehet veszélyeztetett terhes lennék, mi van ha végig feküdnöm kellene,
+
A mi kapcsolatunk (a hét év után is ki merem jelenteni hogy nagyon jó,tartalmas.Jövünk megyünk, spontánul hol egy múzeum, egy mozi szabadon, minden hétvégére van program, és ezt mindketten igényeljük. (bár azt mondja a párom ha gyerek lenne ő kibírná hogy ne menjünk, ezt azért nem hiszem el, mert mondjuk ha két hét kimarad buli ügyben azért hiányzik neki, ha más nem egy összeröffenés a haverokkal a törzshelyen, és bevallom őszintén, hogy nekem is..Ha lenne baba, ezt elfelejthetnénk, mivel senkire sem tudnánk bízni, idegenre nem is akarnám, eleve ha nem ismerném, kizárt, másik itt vissza lehet kanyarodni az anyagiakra is,hogy nem hiszem hogy egy éjszakára-napra megengedhetnénk magunknak babysittert,meg amúgy sem akarnám hogy más nevelje.(amíg két éves nem lenne, nem merném annyira hosszú távra vinni.utána már egyszerűbb lenne, tudom..vinném is mindenhová..
Én sajnos nem vagyok az a fajta nő aki otthon ül, mert gyerek van, a férj meg nyugodtan bulizzon..Egy én is szeretek pörögni, kettő pedig hiába mondják azt hogy az egyik héten menj te, a másikon a párom, nekem úgy nem jó, mert én akkor tudom magam igazán jól érezni ha ő is ott van , még a fél bulit külön is töltjük, akkor is) Tehát,
A szülői, rokoni támogatás hiánya(anyagi, és lelki is)
a félelem a koromtól, az orvoshoz mászkálásról(ja és a szüléstől való félelmemet nem is említettem(mondjuk ha császárral szülnék, akkor nem félnék)
a pénztelenségtől
az elmaradt programokról való lemondásról
ezáltal a kapcsolatunk megromlásától(hiszen annyi olyan topikot olvastam már itt is hogy amint megvan a gyerek, apuka bekattan, tönkremegy a szexuális élet,stb, ezt sem szeretném
valamint felelőtlennek tartanám ha úgy hoznék világra gyereket, hogy ugyanúgy bizonytalanságban éljen mint mi...nem akarok segélyekből élni
és még egy,: amire a gyerek(ha mondjuk 40-41 évesen szülnék amire elvégezné az iskoláit, lennék hatvan- hatvanöt éves..Tehát az egész hátralévő életünk avval telne, hogy hajtanunk kell hogy mindent meg tudjunk adni Neki..
De viszont félek attól, ha nem lesz, mi lesz ha 10 év múlva bekattan a párom(ő még akkor simán leléphet egy huszonévesnőhöz aki tud , és mer is még gyereket szülni neki.. (azt mondja nem , mert nagyon szeret, de ez mostanában vitát generált, nem engedi hogy elmagyarázzam ezeket a félelmeimet neki,) és azóta nem hagy nyugodni a téma.
Légyszi próbáljátok figyelmesen olvasni, ne részleteket ragadjatok ki, mert ez az összes fontos. Ötleteket, tanácsokat várok, akik hasonló helyzetben voltak vannak és mégis merik-merték vállalni.. köszi!
lehet hogy igazad van. ennem otthon elek es itt sok a fiatal anyuka.
oszinten szolva en azt is jobban partolom ha valaki 18 evesen lesz anya mintha 40 meg 50 eves koraba jut eszebe hogy szulni akarja az elsot. azzal nincs baj ha valaki 2. 3. gyereket szuli 40 korul de az elsot semmikeppen sem jo szerintem.
azert van annyi nyomorek meg beteg gyerek mert a nok ennyire kitoltak a szules normalis idejet. Te jol csinaltad a legjobb korban szultel.
Nekem ezekrol az oregedo anyakrol eszembe jut a Feher Anna aki 25 evig boldog hazassagban elt, 53 evesen szult aztan szepen elvaltak.
es tuti hogy nem veletlenul, mert termeszetellenes egy 53 eves "kismama" es valoszinu az apuka sem erezte mar magat a fiatal apa szerepeben a legjobban.
és milyen népszerű is lenne a csinicica az anyajószágok közt
de az a szuritKAPUNK bárgyú társaság, nem lenne neki oké a mostaniak helyett
Ezt cáfolom, hogy 10-15 évvel fiatalabb anyukák lesznek a közelében. Nem így van! 35-40 évesen szülni manapság általános. Az a pár év meg semmit nem számít. A dokik éppen hogy rám bólintottak kb "elismerően", hogy 26 éves voltam (tavaly), mert nekik az a ritka, és hát ők sem szeretik, hogy ennyire kitolódott időben a szülés. Szóval nem lenne ritka madár. Vannak 25-30-asok is, de én látok és ismerek bőven 35 felettit.
A leírtak alapján én aboszolút a NEM-re szavazok.
Az, hogy láttál egy másfél éves gyermeket, és azt hitted, az babázás, hogy megölelgetted, na, az pont nem az...
Keress lehetőséget valóban babázni, esetleg egy fél délutánt 1,5 hós gyermekes családdal tölteni, aztán mondd, hogy babáztál, és ezt akarod... Akkor átszavazok az igenre...
nagyon durva a helyzet
-14 év 23 190
15-19 év 11 931
20-29 év 23 059
30-39 év 33 817
mindenki összesen 490 578
113,
látod,
pedig az ilyen jó nőknek kéne szaporodni, nem a csámpásaknak
egyszer csak lenne a vilában egy csomó jó nő
Eü kockázat nemcsak az életkora miatt van, hanem a bulizós életstílus is rizikófaktor.
http://prenatalis-fejlodes.blog.hu/2014/07/05/anya_baba_k apcsolati_zavar_a_mehlepeny_oregedese
Okos cica vagy es jol fogtok donteni
ha a ferjed egyszer nem tudja kialudni magat (en gyulolom ha nem birok aludni egy duvad leszek masnaP, es olyan gyerek aki szuletese napjatol vegig alussza az ejszakat ahogy itt valaki mondta biztosan van en meg soha sem hallottam/lattam ilyet.
de engem mindenekfelett es legjobban az eu. kockazata a dolognak az ami visszatartana es az hogy a ti korosztalyotok mar nem kisbabas korosztaly. akik a barataitok most azok elmaradnak es te nem fogsz tudni beilleszkedni a toled 10-15 evvel fiatalabb anyukak vilagaba.
ez a problema vegigkiserheti a gyerekedet is , kesobb hogy a mamaja "oreg" az o szemeben ill. inkabb a tarsai szemeben.
a bulizasnak meg nem egy ket evre hanem sok evre vege, a mikor meg mar lehetne akkor ti lesztek hozza tul idosek.
cica
a sok hatos csak szövegel
mert soha nem élt csórón
mikor megfut az agya az emócival
az ura "fejbebassza" és vissza a földre
ugy ugye cica
a jó kaszni féltendő
mert az uradnak is attól van rád kedve
Megoszlanak a vélemények, de többen mondják azt hogy helyesen teszem a mérlegelést, hiszen (mint egy hozzászóló is mondta már,)bocsánat hogy nem tudom már ki) ezeket a problémákat amiket felvetettem, egyesével még meg lehet oldani, ki lehet küszöbölni, de nálunk halmozott.. továbbra is bennem van a kérdés, de több billen a nemre mint az igenre a mérlegemen..sajnos.ügyintéző is jól látja..ő ilyen mindig mindent odavág,és sajnos sokszor igaza van.. Amaryndának is a hozzászólása bölcs, a másik két kedvencemét is imádom, de az ővék tényleg érzelmi alapon való döntést tartják helyesnek.Nem tudom, nehéz..
De...
ezt bele sem írtam
Most hogy feltetted ezt a kérdést elolvadok e ha babát látok...
Pont tegnap volt lehetőségem egy kicsit babázni, délután egy ügyfelem családostól jött lakást nézni, másfél éves kislánnyal.A kislány édes volt, gyönyörű, megölelgettem, gagyogtam neki,tök jó érzés volt a kis babaszagát beszívni..De tényleg nem önt el az a mindent elborító érzés hogy nekem ez azonnal kell..amikor mentem hazafelé, elkezdtem megint gondolkodni a témán, hogy milyen boldog pillanatok érhetnének ha minden aggodalmamat félretéve szülnék..bevillant pár kép..ahogy megszületik, milyen jó lehet a kezemben tartani, az első éjszaka otthon amikor fekszik mellettünk és gyönyörködünk benne, az első fürdetés, az első szavak..de rögtön bevillannak a problémák is..Hogy lényegében onnantól már nem csak akkor babázok ha "kedvem"van hozzá..hanem örök életemre felelősséggel tartozok egy kis életért, és eszembe jutott a saját életem, hogy lényegébe anyukám-apukám is engem a semmire szültek, mert sem saját lakás(jó nálunk ez nincs), de sem egy egzisztencia, semmi amivel elindíthattak volna mint oly sok szülő teszi a gyerekével...ösztönzés a tanulásra( pénz nélkül elég nehéz)el is váltak,apám 17 éves voltam amikor meghalt, mert nem bírt leállni az alkohollal, anyu meg hozzáment egy seggfejhez, aki még eleinte azt sem nagyon kultiválta hogy ott voltam náluk, tehát sokszor felteszem a kérdést, hogy mi a francnak szültek meg ha nem volt stabil életük, Mert ugye csak magamra hagyatkozhattam egész életemben(ill. a nagymamámra az utolsó 10 évben mondjuk amíg élt)..
És én ezt nem akarom hogy ő is feltegye ezt a kérdést 18 évesen, hogy anyu apu, én miért nem tudok sportolni/egyetemre menni/én miért nem kapok ballagásra mondjuk legalább egy nyakláncot, ja és miért nincs rajtatok kívül egy darab rokonom sem..Szóval ezeken filóztam..és utána jött sorba hogy még egy csomó tervem van az életemben, meg akarok tanulni végre én is vezetni, tanfolyamokat elvégezni,stb(és ugye ott a házunk, amit be kéne fejezni)és ha szülök, akkor ezeknek lőttek.Sajnos elég későn érő típus vagyok, a szakmát is amit szeretek csak hét éve találtam meg,a párom hozta ki belőlem pont ezeket az ambiciókat.
Ma éjszaka megébredtünk,(mint minden éjjel, nagyon rossz alvók vagyunk, a Drágám nyolcra ment ma, tiszta ideges volt hogy nem tudott megint aludni..)és amit előző este bekötött ujjamat a lábamon(beszakadt a körmöm) elkezdtem vakarni..rám szólt hagyjam abba mert lejön a kötés,én továbbra is vakargattam, észrevette, és azt mondta"babám tényleg nem kell gyerek mert te is olyan vagy mint egy kisgyerek" és szeretetteljesen átölelt.röhögtünk... szóval valamilyen szinten érzi ő is hogy nem biztos hogy nekünk való.+ Ő is akar még egy csomó dolgot az életben, ami pénzbe kerül, gondolom filózik rajta azért hogy tényleg szeretné e a babát vagy sem.
És igazad van, nem ELVÁRÁS a szülői segítség, de úgyis segítenek ha van miből, és ez megnyugtató..nem csak anyagilag értem..
Soha semmiben nem lehet biztos az ember...
olyan élethelyzet hogy tökéletes, pedig a mai világban nem létezik... biztos állás sem létezik. Biztos anyagi helyzete is csak a politikusoknak van-
A koruk még nem akadálya a gyerekvállalásnak ... az életmódjuk a munkájuk sem lenne az....- - szerintem egyetlen akadálya van és az a bizonytalanság....Hogy nem azt mondja ki... gyereket szeretnék ezért ezen ezen és ezen kell változtatnom...--- hanem azon agyal.. mi szól ellene.
7 éve együtt vannak... 7 év alatt mindegyikük kereshetett volna egy stabilabb állást... 7 év alatt rakhattak volna félre pénzt... nem feltétlenül a gyerek miatt hanem egymás miatt is.
tudjuk, hogy a jó nők nagy sztárok az életben és ezt sokan féltik
de az idő őket is lelöki a dobogáról, mert tolonganak a fiatalok
azok a nők akik nem bombának születte inkább lesznek anyák
az nem jár a fejedben, hogy a jócsaj állagod is nagyon félted?
Nem azt írtam, hogy szüljön mindenki rakatra, hanem ha annnnyira vágyom egy gyerekre, akkor szülök, és kész senki nem állít meg. Itt pedig egy csomó negatív dolog van felsorolva, pozitív az anyuka részéről szinte semmi.
kuci, SAJNOS, általában
ezért nő fel a rengeteg gyerek méltatlan körülmények között
azért azt a tényt nagyom figyelmenkívül hagytátok
hogy az olyan pasik, mint a cica haverozós embere és még nagyon széles a skála
DUMÁLJÁK, hogy nekik kell gyerek
de amikor lesz, simán ott hagyják a nőre az összes terhet
ők nem adják lejjebb az életvitelüket a nő meg szopik otthon a gyerekkel
majd a nő visszamenekül a melóba, mert kiakad a bezártságtól és a kevés pénztól a kisgyerek meg be van baszva a bölcsődébe
a pasiknak eszükbe se jut, hogy ha kell gyerek, akkor minimum havi 100ronggyal többett kellene hazavinni és haverozós életet befejezni
és ebből meg már egyenes a szokásos út
a nő elégedetlen, zúgolódik
majd szétmennek
és újra ki lett baszva egy gyerekkel
Ha valóban szeretnétek gyereket,akkor én az igen-re szavaznék!
Ha a pároddal nem tudod megbeszélni a kételyeidet,az megnehezíti a dolgod,de nekem az az érzésem,hogy ő ezzel nem lerázni akarja a dolgot,hanem csak nem akar ennyit problémázni ezen,mint te. Szerintem simán csak gyereket akar!
Biztosan ő is tudja,hogy mivel jár egy gyerek,csak nem meri azt mondani,hogy vágjatok bele,mert ő ezt szeretné,mert akkor úgy tűnhet,hogy nem eléggé felelősségteljes a témával kapcsolatban és nem akarja rád erőszakolni azt,amit szeretne. (Férfiagy néha bonyolult). Szerintem azt is tudja,hogy mindig egy nő (te!) vállal többet és ő viszi a bőrét a vásárra ha gyereket szül.
Nekem is van gyerekem,de nekünk eszünkbe sem jutott,hogy majd nagyik vigyáznak rá,segítenek (pedig több is volt,akik örömmel vállalták volna,mert mindketten elvált szülők gyerekei vagyunk). Ritkán vettünk igénybe külső segítséget gyerekvigyázás ügyben,tanácsot tőlük sosem kértem(sőt!) és anyagilag szintén nem jutott eszünkbe segítséget kérni. Igyekeztünk mindent magunk megoldani (bíztunk magunkban!) ami jól,kevésbé jól,de többnyire mindig sikerült is.
Nem kell mindig és mindenben a tökéletességre törekedni,mert a tökéletesség az nagyon relatív és mindenkinek mást jelent!
Bennünket is mindenki ijesztgetett és rémtörténeteket meséltek a hónapokig, évekig tartó éjszakázásról és a zombi üzemmódról,de végül nálunk semmi ilyen nem volt! Minden éjszakát az első naptól nyugiban végig aludta a lányom,soha nem sírt,nálunk csak ez esti elalvással volt nagyon sokáig gond. De ha már elaludt a lányom kb. 10-11-kor,akkor reggel 6-7-ig mindig nyugalom volt. Soha nem kellett éjszaka etetni,vagy bármiért felkelni hozzá.
Nem mondom,hogy nincs nyűgös baba,főleg ha beteg stb. de tapasztalatom szerint ha egészséges a gyerek és nyugodt,jó légkörű a család,a környezete,sokkal ritkábbak az éjszakai gondok a babákkal,mint amennyi 'rémtörténetet' mesélnek és panaszkodnak az évekig tartó "zombi üzemmódról" az anyukák.
Több hozzátok hasonlóan működő ismerősünk is volt,akik 'ereszd el hajam' hangos bulikba jártak rendszeresen a barátaikkal,szórakoztak ezerrel,utazgattak és el sem tudták képzelni,milyen lehet az élet,hogy bírnák ki ezek nélkül,ráadásul egy gyerekkel. Nos,amikor az egyik ilyen bulizós ismerősünknél kopogtatott a gólya,először teljesen kétségbe estek,hogy mi lesz velük ezután,no meg az ismerőseik is. "Nekik gyerek"!??
Megszületett a baba,hazavitték a kórházból és az első hetek nyűglődése után náluk odaadóbb,boldogabb szülőket el sem lehetett képzelni. Minden átértékelődött számukra és mindannyiunk megdöbbenésére első helyre a gyerek került,semmi és senki nem volt nála fontosabb.
Benne van a pakliban,ha gyereketek lenne,a barátaitok egy része biztosan elmaradna,mert egyrészt fáziskésésben vagytok velük szemben,másrészt megszűnnének,ritkábban lennének a hangos zenés,ereszd el a hajam bulik nálatok.
Azt nem tartod elképzelhetőnek,hogy hozzátok hasonló kisgyerekesekkel barátkoznátok össze és a későbbiekben velük jönnétek össze bulizni? Mondjuk babócák aludnának,játszanának egymással a szobában,ti meg bulizhatnátok pl. a kertben és közös programokat is szervezhetnétek. Akár úgy is,hogy egyszer ti vigyáznátok az ő gyerekükre,amíg ők elmennek valahova,máskor pedig fordítva. Anyukák sok jó ötletet,tanácsot is tudnak ám adni egymásnak,sőt egymás lelkét is tudják ápolni,ha arra van szükség! Szóval nem lennél egyedül. Nálunk így működött a dolog.
Nektek kell dönteni,de az a gond,hogy túl sok negatívumot láttál,olvastál,hallottál gyerekvállalás ügyben.
Pedig hidd el,többen vannak,akik simán veszik az akadályokat,nem rémálom a szülés,képesek jól beosztani a pénzt,nem válnak évekig slampos zombikká,örömteli a szex szülés után is,nem hagyja el a párjuk,nincsenek fenn minden éjszaka üvöltő,nyűgös gyerekkel,de ez ugye soha nem téma! A 'hír' mindig az,ha probléma van,ezekkel van tele mindenhol minden babás fórum,panaszkodnak,rémtörténeteket mesélnek a 'fészen' is.
Higgy magatokban és abban is,hogy neked miért ne mehetne minden simán és jobban,mint másoknak!
csak az okor biztos a dolgaban, az intelligens ember meg elgondolkodik... cicaek helyzete foleg kivan gondolkozos-merlegelest ... ket kozepkoru ember, tartalek nelkul, ingatag munkaval, felelmekkel. jol meg kell gondolni...
Segitett valamit a topik a dontesben? Kaptal pl uj szempontokat?
Ha netalántán így lenne, akkor voltaképpen nem számít a férjére.
Mert a gyerekvállalás mindkét felet érinti.Az a férfi aki gyereket akar, az nem fogja otthagyni a nejét ha szülés után az ágyban sem, ha nem megy minden úgy ahogy korábban.
Mindkét félnek - és itt a férfinek leginkább - türelmesnek kell lennie egymással.
Másképpen el sem tudom képzelni!
Nem, nem csak akkor.
Akkor bánja meg ha a szíve mélyén nem akart csak megfelelni akart.. úgy érezte elvárás... valaki részéről....