Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermek:Igen-vagy nem
Létrehozva: 2016. Április 26. 20:34
Kedves Topiktársak!
Tudom, hogy ez a téma már lehet unalomig lerágott csont, de muszáj nekem is kiírnom magamból a félelmeimet, dilemmáimat,mert sajnos hiába a tág baráti kör, velük nem szeretném ezt megbeszélni,jobb így, relatív idegenekkel..
.A helyzet a következő.: 39 éves voltam most januárban. A férjemmel 7 éve lesz hogy együtt vagyunk, közel száz százalékos egyetértésben éljük az életünket. Amikor még az előző párommal voltam,(vele 17 éves koromtól 32-ig,tehát 16 évig)lehetett volna gyermekem, de ő nem akarta, (mondjuk elég balhés apukája volt, lehet emiatt,vagy a felelősség miatt, nem tudom)én akkor még szerettem volna, mert mindig is(most is)imádtam a kisbabákat..de miután nem jött össze, az évek alatt lemondtam róla, abszolút elkönyveltem hogy nekem már nem lesz. Sok támogatásra mondjuk akkor sem számíthattam volna, (de többre mint most)hiszen apu rég meghalt, volt egy idős,vak nagymamám és az anyám, aki már rég egy terrorista férjjel élt, a három féltesómmal, tehát magunkra lettünk volna utalva. De anyagilag viszont akkoriban minden ok volt, az apjának volt pénze, tehát tudott volna segíteni, és a nagyim is. Mindegy, így alakult, tényleg beletörődtem.
A mostani párom viszont az elején még mielőtt eljegyzett volna, (én elmeséltem neki a sztorit az exemmel gyermek-ügyben)már említette hogy mindenképpen szeretne gyermeket, az én arcomat, orromat mosolyomat szeretné benne látni(mondjuk én az ő göndör haját...:D)akkor 32 éves voltam, és ahogy kiismertem, úgy voltam vele, hogy végül is még nem vagyok olyan öreg, azt mondtam hogy ok, legyen.
Tudtam hogy rá számíthatok mindenben, imád, szeret, két munkahelye volt, akkor még élt a tündér apósom(aki két éve meghalt, pont aznap, amikor kiderült hogy terhes vagyok...) élt a nagyikám, akire anyagilag számíthattunk volna) még nem volt összeveszve a Drágám a családjával, nem volt kisemmizve,(azóta elvették tőle az egyik,értékesebb telkét, a másfél millióról szóló biztosítását, az örökségből ami az apja után maradt volna, a fele annyit kapott, mint a nővére) és végképp megszakította az anyjával, nővérével a kapcsolatot, mert egész életében vita volt közöttük, és ez kiéleződött a felsorolt okok miatt, valamint amiatt, mert amikor terhes lettem, sajnos elvetéltem 8 hetes terhesen, (gondolom após halála is közrejátszott, én akkor érettségiztem(jobb később mint soha, sok volt a stressz, stb)és a telken lettem rosszul, ömlött belőlem a vér, akkor ott aggódott(legalábbis úgy csinált) mi lesz, és rá két hónapra, amikor nem tudtunk neki ugrani a telekre dolgozni, elkezdett üvölteni a fiával, én biztos kitaláltam hogy terhes voltam..na ez volt az utolsó csepp)
Tehát a lényeg annyi, hogy azóta sok változás történt, semmilyen felmenőnk nincs már, aki segíthetne ha baj van, a testvéreink, (ugye neki a nővére mindig is egy önző, csajszi volt, olyan mint az időjárás, egyszer kedves, aranyos, egyszer meg úgy néz az emberre mint a véres húsra)(ezt nem csak én mondom hanem a párom is..)nekem van három féltesóm, akiket édestestvéremként szerettem, de az egyik hozzáment egy kisebbséghez tartozó úriemberhez,és be van fenyítve, nem tartom vele 8 éve a kapcsolatot, a legkisebbel sosem sikerült olyan igazi tesó kapcsolatot kialakítani, a legnagyobb öcsémet nagyon szerettem(és szeretem most is)de annyiszor átvert már , hogy benne nem tudnék bízni, sajnos ő is érdekember...tehát sem szülők, sem nagyszülők, sem rokonok,senki akire számíthatnánk ha baj van, akár érzelmileg, akár anyagilag, akár gyermekfelügyeletileg.
A páromnak van ugye a stabil masszőri vállalkozása, de abból nem keres annyit hogy három ember vígan eléljen belőle, mert ugye fizeti a vállalkozást, bérleti díjat, ami marad, gyűjtögetjük a házra, kajára,de azért jut is az ÉLETRE is. A házra is kellene vagy 3 millió, főleg ha jönne a baba, mert kellene még egy szoba..én ingatlanosként elég instabil keresettel rendelkezem, van amikor megkeresek három havi fizetést, de van hogy három hónapig nem történik semmi. Amikor ilyen helyzet lép fel, Drágám már akkor ideges, hogy neki kell mindent beosztania..mi lesz ha lesz gyerek, akkor még több lesz a kiadás..
Idén töltöttem a 39 -évemet,(igen,tudom, hogy negyven évesen is szülnek, de azért a legtöbbnek van háttere, hogy boldogságos kismamaként révedezzem kilenc hónapig, felhívhatják anyut, aput, anyóst, tesókat lelki fröccsér, stb) nekem ez nem lenne...
Kb.három négy havi rezsipénz van félrerakva mindig a kereseteimből,(a rezsinket én fizetem)de ki tudja a terhesség alatt tudnék e annyit elrakni, hogy ha mondjuk egy évig nem dolgozom, tudjam fizetni..és még költőpénzről nem beszéltem.
+ a korom végett lehet veszélyeztetett terhes lennék, mi van ha végig feküdnöm kellene,
+
A mi kapcsolatunk (a hét év után is ki merem jelenteni hogy nagyon jó,tartalmas.Jövünk megyünk, spontánul hol egy múzeum, egy mozi szabadon, minden hétvégére van program, és ezt mindketten igényeljük. (bár azt mondja a párom ha gyerek lenne ő kibírná hogy ne menjünk, ezt azért nem hiszem el, mert mondjuk ha két hét kimarad buli ügyben azért hiányzik neki, ha más nem egy összeröffenés a haverokkal a törzshelyen, és bevallom őszintén, hogy nekem is..Ha lenne baba, ezt elfelejthetnénk, mivel senkire sem tudnánk bízni, idegenre nem is akarnám, eleve ha nem ismerném, kizárt, másik itt vissza lehet kanyarodni az anyagiakra is,hogy nem hiszem hogy egy éjszakára-napra megengedhetnénk magunknak babysittert,meg amúgy sem akarnám hogy más nevelje.(amíg két éves nem lenne, nem merném annyira hosszú távra vinni.utána már egyszerűbb lenne, tudom..vinném is mindenhová..
Én sajnos nem vagyok az a fajta nő aki otthon ül, mert gyerek van, a férj meg nyugodtan bulizzon..Egy én is szeretek pörögni, kettő pedig hiába mondják azt hogy az egyik héten menj te, a másikon a párom, nekem úgy nem jó, mert én akkor tudom magam igazán jól érezni ha ő is ott van , még a fél bulit külön is töltjük, akkor is) Tehát,
A szülői, rokoni támogatás hiánya(anyagi, és lelki is)
a félelem a koromtól, az orvoshoz mászkálásról(ja és a szüléstől való félelmemet nem is említettem(mondjuk ha császárral szülnék, akkor nem félnék)
a pénztelenségtől
az elmaradt programokról való lemondásról
ezáltal a kapcsolatunk megromlásától(hiszen annyi olyan topikot olvastam már itt is hogy amint megvan a gyerek, apuka bekattan, tönkremegy a szexuális élet,stb, ezt sem szeretném
valamint felelőtlennek tartanám ha úgy hoznék világra gyereket, hogy ugyanúgy bizonytalanságban éljen mint mi...nem akarok segélyekből élni
és még egy,: amire a gyerek(ha mondjuk 40-41 évesen szülnék amire elvégezné az iskoláit, lennék hatvan- hatvanöt éves..Tehát az egész hátralévő életünk avval telne, hogy hajtanunk kell hogy mindent meg tudjunk adni Neki..
De viszont félek attól, ha nem lesz, mi lesz ha 10 év múlva bekattan a párom(ő még akkor simán leléphet egy huszonévesnőhöz aki tud , és mer is még gyereket szülni neki.. (azt mondja nem , mert nagyon szeret, de ez mostanában vitát generált, nem engedi hogy elmagyarázzam ezeket a félelmeimet neki,) és azóta nem hagy nyugodni a téma.
Légyszi próbáljátok figyelmesen olvasni, ne részleteket ragadjatok ki, mert ez az összes fontos. Ötleteket, tanácsokat várok, akik hasonló helyzetben voltak vannak és mégis merik-merték vállalni.. köszi!
Most mar 2-szor adok neked igazad,Niki ezt be kell keretezni!Ha nem hianyzana a baba az eletebol eszebe se jutott volna,es mar nincs sok ideje hatra....
Ha ezek a kérdések így felmerültek annak ellenére hogy gyakorlatilag jól éltek, ne vállalj gyereket.
Nem olvastam a ti -ban azt, hogy oda vagy ezekért a kis gazfickókért, hogy elolvadsz ha egy babát látsz, stb............., vagy szerűen olyan jó a férjeddel hogy ezt csak egy gyerek születése koronázhatja meg.
Úgy vélem, hogy ha jó az együttlét és harmónia van a pár tagjai között, akkor egy idő után automatikusan jön az érzés, hogy gyerekre vágynak.
Miután ez elég személyes dolog, nem tudom miért fontos idegenek véleménye, hiszen te magad tudod a te dolgod.
A magam részérő pedig úgy gondolom és így is volt, hogy mindenféle segítség nélkül is fel lehet nevelni egy gyereket.Elsüllyednék szégyenemben ha én anyagi segítséget vártam volna idős szüleimtől.
Nem a nagyszülők dolga a gyereknevelés.
Ilyen ellátás mint amit most törvényben rögzítettek a gyerekesek számára soha nem volt!És még ez sem elég akkor, ha ezer kifogás van.........
Viszont soha nem lesz részed se gondokban se örömökben amit a gyerektől kaphatsz.
Szo nem volt halomszamra szulesrol.
A no magaban, melyen, azt is megbanhatja, ha szult, csak ez a tema tabu. Az meg nem tabu, ha szeretett volna gyereket, de nem lett. A problemakat meg lehet oldani, hiszen elni kell, csak az a kerdes, milyen aron, mekkora aldozatokkal, milyen esetleges kenyszerhelyzetekkel. Ezekrol nem szokas beszelni, pedig letezo dolgok.
Nem azt írtam hogy ész nélkül kell szülni halomszámra..
hanem annyit.. ha valaki igazán akar akkor megoldja a felmerülő problémákat.
és egy nő egy dolgot fog igazán megbánni ha nem szül pedig szeretett volna gyereket.
itt ez nem áll fent mert cica a szive mélyén nem szeretne csak a pasi kedvéért tenné-
viszont egy pasi ha gyereket akar és igazán akar akkor az ügy érdekében ő is képes lesz bármire, csak legyen neki.....
"..és nem fogja érdekelni boritás, és életmegváltozás, sem nyösszögés sem pedig a mivanha-."
Itt a lényeg. Hogy nem fogja érdekelni a boritás.
A gyerek szivkerdes ES eszkerdes is.
A gyerek nem észkérdés hanem szívkérdés... aki akar és igazán szívből akar, az nem azon agyal mi szól ellene, hanem azon hogyan tudná megoldani a felmerülő problémáit.
Ha azon kezd valaki gondolkodni , hogy milyen érvek szólnak ellene akkor jobb ha nem vállal gyereket.
Most csak egyetlen gondolat erejéig: ha minden ember így lenne felelősségteljes, ahogy Te gondolkodsz.. nos, kihaltunk volna, mint a dinók.
És nem ragadtam ki semmit, hanem összességében reagáltam, az egészre.
Ettől függetlenül mindezek fényében a Te helyedben , ezekkel a gondolatokkal, nem hogy nem vállalnék gyereket, de tennék róla, hogy véletlenül se sikerüljön be.
De... ezt (ahogy már írták is mások) Te már eldöntötted, akkor lennél korrekt, ha ezt mindenféle mellébeszéd nélkül a pároddal is közölnéd. Hogy ha számára a gyerek fontosabb, akkor ismerhesse a lehetőségeit.
És, mielőtt azt hinnéd szólok, hogy számomra nincs semmi elítélendő abban, ha valaki nem szül. Ez nem kötelező (hiába mond mást a Kurmány) és aki belátja, hogy a saját élettere, igényei, körülményei fontosabbak mint egy gyerek, a legjobb döntést akkor hozza, ha nem vállalja.
Hát, sajnos gyakran meg is van az eredménye, mikor valaki "csak úgy szül, oszt jónapot". Nem szégyen az, ha valaki ésszel él és átgondolja a dolgokat. Én még egy autóvásárlást meg egy utazást is nagyon átgondoltam, mert vonzata volt (nemcsak anyagi). A gyerek meg ezerszer komolyabb döntés. Ha nem az, az már régen rossz. Na persze szerintem, teszem hozzá gyorsan.
Azért nem hinném, hogy őket kéne példának állítani. Vannak felelősségteljesen gondolkodó emberek is. Pl. a TI. is ilyen. Nem mindenki ösztönlény.
Az az érzésem, te már réges-rég elhatároztad, hogy nem szülsz gyereket. Most tőlünk vársz megerősítést.
Harmincévesen tudatosabb, huszonévesen kettő. :)
Nekem huszonévesen nehezebb volt, mint harminc fölött. Tudatosabb tudtam lenni, és ez többet jelentett, mint önmagában a kor. Igaz, akkor két gyereket szültem egymás után...
de huszonévesen elönn hozod formába magad.. mint negyvenévesen-
arról nem is beszélve, hogy negyvenen túl már egy csomó baj előjöhet.. ami nem függ össze azzal hogy szültél -e vagy sem-.
Húsz évesen éppen úgy eltűnik minden izom, és elformátlanodik a test, mint 30 évesen (szültem 24,25 és 30 évesen), az embrer vagy tornával, odafigyeléssel helyrehozza magát, vagy úgy marad. 40 évesen az is elformátlanodik, aki nem szült, csak éppen nem figyel magára...Amennyire én látom...
Az jó, bár sok múlik a gyerek méretén is, a fején és úgy magán a méreten is.
nem tudom hány évesen szültél de egy negyven körüli nő már nem regenerálódik olyan könnyen mint egy huszonéves.
De amugy igazad van... csak a gyerekvállalást nem ilyesminek kell eldöntenie.
testünk változik.. a korral is... ill főleg azzal
A harmadiknál edzettem, olajoztam én is lelkesen, hogy nehogy már harmadiknál is vágni kelljen, a másodiknál úgyis két vágást is kaptam, a mennyiség megvan... erre a legkisebbnek lett a legnagyobb feje, pedig a másik két gyerkőc is elég nagy fejjel született, háát megkönnyebbülés volt, mire a doki úgy döntött, megbeszélés ide vagy oda, jobb lesz inkább vágni..Mondtam volna én is, hamarabb is, ha meg tudtam volna szólalni..
Három bő négy kilós gyereket szültem simán, nem hat ki semmire. :)
Ja, egy ismerősömnek összejött a gátvágás nélküli szülés, igaz, ő edzett rá rendesen gátmasszázzsal. Azt mondta, már a megfigyelőből az újszülött osztályra is a saját lábán ment át:).
Fájdalom akkor is van, de szerintem a TI attól fél, hogy kihat a szexuális életre, általában ettől tart az ember...
Persze, kibírható, na de etzt választani csak mert fél attól, hogy a szülés fájdalmas.......bakker azt császárral sem úszod meg.:)
Hát igen, mindenkinek máshogy alakul, és máshogy érzi. Hallok én is fantasztikus élmény és ilyesmikről, no, sajnos ezt én nem mondhatom el, mondhatni rémálom. De ha hüvelyi, akkor gátmetszés nélkül azt mondom nem olyan évesz, anélkül akkor egy nap nagyon fájdalmas, és vége. Utána nincs küszködés, mert hát kicsit kényes helyen van az a seb, még szabadon hagyni se lehet, hogy gyorsan gyógyuljon.
Jaja, van ebben valami, de a vajúdás része nekem is megvolt, bár csak 8 órányi, a fincsi-fincsi oxi infúzió is, aztán mégis csak császár lett. Amúgy van olyan barátnőm is, aki elsőt szülte császárral, másodikat hüvelyi úton és visszasírta a császárt, pedig csak 4 óra vajúdás volt a második. Meg olyan barátnőm is, aki kettőt szült normál úton, harmadik lett császár farfekvés miatt, és azt mondta, hogy tuti nem lenne három gyereke, ha mindjárt az első császár lett volna, annyira sz*r volt neki.
Ehhez muszáj leírnom, hogy ismerek olyan pasit.. ötvenes.. akinek két hosszú kapcsolatából nem lett gyerek.. elsőnél nem akart a nő.. másodiknál nem lehetett..
és most már van neki.. ezidáig.. 3 kicsi... de lehet már jön a negyedik is..
...csak az anyuci más... és kicsik a korkülönbségek.. az első kettő között.. néhány hónap.
A pasi mindig akart gyereket.. hát lett is neki.
és nem egy akárkicsoda... sem ő sem az anyukák.