Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermek:Igen-vagy nem
Létrehozva: 2016. Április 26. 20:34
Kedves Topiktársak!
Tudom, hogy ez a téma már lehet unalomig lerágott csont, de muszáj nekem is kiírnom magamból a félelmeimet, dilemmáimat,mert sajnos hiába a tág baráti kör, velük nem szeretném ezt megbeszélni,jobb így, relatív idegenekkel..
.A helyzet a következő.: 39 éves voltam most januárban. A férjemmel 7 éve lesz hogy együtt vagyunk, közel száz százalékos egyetértésben éljük az életünket. Amikor még az előző párommal voltam,(vele 17 éves koromtól 32-ig,tehát 16 évig)lehetett volna gyermekem, de ő nem akarta, (mondjuk elég balhés apukája volt, lehet emiatt,vagy a felelősség miatt, nem tudom)én akkor még szerettem volna, mert mindig is(most is)imádtam a kisbabákat..de miután nem jött össze, az évek alatt lemondtam róla, abszolút elkönyveltem hogy nekem már nem lesz. Sok támogatásra mondjuk akkor sem számíthattam volna, (de többre mint most)hiszen apu rég meghalt, volt egy idős,vak nagymamám és az anyám, aki már rég egy terrorista férjjel élt, a három féltesómmal, tehát magunkra lettünk volna utalva. De anyagilag viszont akkoriban minden ok volt, az apjának volt pénze, tehát tudott volna segíteni, és a nagyim is. Mindegy, így alakult, tényleg beletörődtem.
A mostani párom viszont az elején még mielőtt eljegyzett volna, (én elmeséltem neki a sztorit az exemmel gyermek-ügyben)már említette hogy mindenképpen szeretne gyermeket, az én arcomat, orromat mosolyomat szeretné benne látni(mondjuk én az ő göndör haját...:D)akkor 32 éves voltam, és ahogy kiismertem, úgy voltam vele, hogy végül is még nem vagyok olyan öreg, azt mondtam hogy ok, legyen.
Tudtam hogy rá számíthatok mindenben, imád, szeret, két munkahelye volt, akkor még élt a tündér apósom(aki két éve meghalt, pont aznap, amikor kiderült hogy terhes vagyok...) élt a nagyikám, akire anyagilag számíthattunk volna) még nem volt összeveszve a Drágám a családjával, nem volt kisemmizve,(azóta elvették tőle az egyik,értékesebb telkét, a másfél millióról szóló biztosítását, az örökségből ami az apja után maradt volna, a fele annyit kapott, mint a nővére) és végképp megszakította az anyjával, nővérével a kapcsolatot, mert egész életében vita volt közöttük, és ez kiéleződött a felsorolt okok miatt, valamint amiatt, mert amikor terhes lettem, sajnos elvetéltem 8 hetes terhesen, (gondolom após halála is közrejátszott, én akkor érettségiztem(jobb később mint soha, sok volt a stressz, stb)és a telken lettem rosszul, ömlött belőlem a vér, akkor ott aggódott(legalábbis úgy csinált) mi lesz, és rá két hónapra, amikor nem tudtunk neki ugrani a telekre dolgozni, elkezdett üvölteni a fiával, én biztos kitaláltam hogy terhes voltam..na ez volt az utolsó csepp)
Tehát a lényeg annyi, hogy azóta sok változás történt, semmilyen felmenőnk nincs már, aki segíthetne ha baj van, a testvéreink, (ugye neki a nővére mindig is egy önző, csajszi volt, olyan mint az időjárás, egyszer kedves, aranyos, egyszer meg úgy néz az emberre mint a véres húsra)(ezt nem csak én mondom hanem a párom is..)nekem van három féltesóm, akiket édestestvéremként szerettem, de az egyik hozzáment egy kisebbséghez tartozó úriemberhez,és be van fenyítve, nem tartom vele 8 éve a kapcsolatot, a legkisebbel sosem sikerült olyan igazi tesó kapcsolatot kialakítani, a legnagyobb öcsémet nagyon szerettem(és szeretem most is)de annyiszor átvert már , hogy benne nem tudnék bízni, sajnos ő is érdekember...tehát sem szülők, sem nagyszülők, sem rokonok,senki akire számíthatnánk ha baj van, akár érzelmileg, akár anyagilag, akár gyermekfelügyeletileg.
A páromnak van ugye a stabil masszőri vállalkozása, de abból nem keres annyit hogy három ember vígan eléljen belőle, mert ugye fizeti a vállalkozást, bérleti díjat, ami marad, gyűjtögetjük a házra, kajára,de azért jut is az ÉLETRE is. A házra is kellene vagy 3 millió, főleg ha jönne a baba, mert kellene még egy szoba..én ingatlanosként elég instabil keresettel rendelkezem, van amikor megkeresek három havi fizetést, de van hogy három hónapig nem történik semmi. Amikor ilyen helyzet lép fel, Drágám már akkor ideges, hogy neki kell mindent beosztania..mi lesz ha lesz gyerek, akkor még több lesz a kiadás..
Idén töltöttem a 39 -évemet,(igen,tudom, hogy negyven évesen is szülnek, de azért a legtöbbnek van háttere, hogy boldogságos kismamaként révedezzem kilenc hónapig, felhívhatják anyut, aput, anyóst, tesókat lelki fröccsér, stb) nekem ez nem lenne...
Kb.három négy havi rezsipénz van félrerakva mindig a kereseteimből,(a rezsinket én fizetem)de ki tudja a terhesség alatt tudnék e annyit elrakni, hogy ha mondjuk egy évig nem dolgozom, tudjam fizetni..és még költőpénzről nem beszéltem.
+ a korom végett lehet veszélyeztetett terhes lennék, mi van ha végig feküdnöm kellene,
+
A mi kapcsolatunk (a hét év után is ki merem jelenteni hogy nagyon jó,tartalmas.Jövünk megyünk, spontánul hol egy múzeum, egy mozi szabadon, minden hétvégére van program, és ezt mindketten igényeljük. (bár azt mondja a párom ha gyerek lenne ő kibírná hogy ne menjünk, ezt azért nem hiszem el, mert mondjuk ha két hét kimarad buli ügyben azért hiányzik neki, ha más nem egy összeröffenés a haverokkal a törzshelyen, és bevallom őszintén, hogy nekem is..Ha lenne baba, ezt elfelejthetnénk, mivel senkire sem tudnánk bízni, idegenre nem is akarnám, eleve ha nem ismerném, kizárt, másik itt vissza lehet kanyarodni az anyagiakra is,hogy nem hiszem hogy egy éjszakára-napra megengedhetnénk magunknak babysittert,meg amúgy sem akarnám hogy más nevelje.(amíg két éves nem lenne, nem merném annyira hosszú távra vinni.utána már egyszerűbb lenne, tudom..vinném is mindenhová..
Én sajnos nem vagyok az a fajta nő aki otthon ül, mert gyerek van, a férj meg nyugodtan bulizzon..Egy én is szeretek pörögni, kettő pedig hiába mondják azt hogy az egyik héten menj te, a másikon a párom, nekem úgy nem jó, mert én akkor tudom magam igazán jól érezni ha ő is ott van , még a fél bulit külön is töltjük, akkor is) Tehát,
A szülői, rokoni támogatás hiánya(anyagi, és lelki is)
a félelem a koromtól, az orvoshoz mászkálásról(ja és a szüléstől való félelmemet nem is említettem(mondjuk ha császárral szülnék, akkor nem félnék)
a pénztelenségtől
az elmaradt programokról való lemondásról
ezáltal a kapcsolatunk megromlásától(hiszen annyi olyan topikot olvastam már itt is hogy amint megvan a gyerek, apuka bekattan, tönkremegy a szexuális élet,stb, ezt sem szeretném
valamint felelőtlennek tartanám ha úgy hoznék világra gyereket, hogy ugyanúgy bizonytalanságban éljen mint mi...nem akarok segélyekből élni
és még egy,: amire a gyerek(ha mondjuk 40-41 évesen szülnék amire elvégezné az iskoláit, lennék hatvan- hatvanöt éves..Tehát az egész hátralévő életünk avval telne, hogy hajtanunk kell hogy mindent meg tudjunk adni Neki..
De viszont félek attól, ha nem lesz, mi lesz ha 10 év múlva bekattan a párom(ő még akkor simán leléphet egy huszonévesnőhöz aki tud , és mer is még gyereket szülni neki.. (azt mondja nem , mert nagyon szeret, de ez mostanában vitát generált, nem engedi hogy elmagyarázzam ezeket a félelmeimet neki,) és azóta nem hagy nyugodni a téma.
Légyszi próbáljátok figyelmesen olvasni, ne részleteket ragadjatok ki, mert ez az összes fontos. Ötleteket, tanácsokat várok, akik hasonló helyzetben voltak vannak és mégis merik-merték vállalni.. köszi!
Egyetértek, nekem programozott császárom volt, de vajúdtam előtte (indították oxitocinnal). A fájások persze nem voltak kellemesek, de megmondom őszintén én rosszabbra számítottam. A tolófájások nálam kimaradtak, így arról nem tudok nyilatkozni. Na de amikor az altatásból felébredtem, az tényleg kín volt. Ahogy írtad, mintha minden szét akarna szakadni. És utána még napokig. Persze minden nap jobb lesz, és igazából kibirható (nekem sok műtétem volt, volt amiből fájdalmasabb volt a felépülés, mint a császár), azért azt nem mondanám, hogy sima liba, szerintem összességében egy komplikációmentes természetes szülés kevésbé megterhelő.
Szerintem nem azért nem az a nem amit írtál.. hanem egyetlen dolog miatt--- hogy egyáltalán felmerül cicában a kétkedés.. legyen vagy ne legyen.
és ha felmerült akkor inkább nem a válasz.
mert aki gyereket akar az minden követ és kálit megmozgat hogy legyen gyereke... és nem fogja érdekelni boritás, és életmegváltozás, sem nyösszögés sem pedig a mivanha-.
Mindenki a sajátját tartja a legrosszabbnak. :)
Mondjuk a 16 órás vajúdást, a kitolást és a másfél hétig ülni sem tudok érzést szívesen becserélném.
Most ez részben off, de szívemből szóltál. Nekem sajnos császárral fejeződött be a szülés, mert kétujjnyi tágulásnál leesett a baba szívhangja és a doki azt mondta, nincs mire várni. Bár összehasonlítási alalpom nincs, mert hüvelyi úton nem szültem, de amint elmúlt az érzéstelenítő hatása és az volt az érzésem, ha mozdulok szétszakad a hasam, akkor voltam úgy vele, hogy hülye, aki önként ezt választja. OK, hogy maga a gyerek kiemelése nem fáj, de utána meg pokolian fáj minden.
bebiztositsa a ferjet?? szerintem cica egyaltalan nem hulye, hogy gyerekkel akarjon biztositani, o is tudja, hogy az lehetetlen. en ugy latom, hogy cica boldogga akarja tenni a ferjet, es egy gyereknek o is orulne, csak persze fel azoktol a kovetkezmenyektol (is), amiket te is leirtal. pedig eleg belegondolni, hogy mivel a ferj akar gyereket, igy tisztaban van vele, hogy az eletuk megvaltozik, tehat szerintem felesleges a para.
cica es a ferje het eve vannak egyutt. ha ez a kapcsolat azert tart ennyi ideje, mert cica jo no, akkor el van bacva' az egesz, es akkor tenyleg ne legyen gyerek, csak buli es fanta. de nem hiszem hogy cica ferje egy feluletes fax lenne, mert akkor nem akarna gyereket, nem akarna csaladot alapitani, hanem maradna a kis kenyelmes bejaratott eletenel. de akar. tehat tovabb lepne a kenyelembol, a kenyelmetlenbe, nehezbe, problemasba. es cicaval akarja.
a masik dolog, hogy cica negyven eves majdnem. ha a "jonosege" alapul a kapcsolat, es az meghatarozo, akkor meg nehany ev, es amen... mert akarmennyire is jo no valaki, 45-50 evesen nem versenyezhet egy huszonevessel. le fog szakadni a bore, rancos lesz, tokas, es zsiros a csipoje, akar szul gyereket, akar nem. ha a ferjenek az szamit, hogy buszke legyen a nagyon jo nojere, akkor le fogja cserelni cicat. de ismetlem, en ezt nem hiszem el, mert akkor nem akarna csaladot alapitani.
de nekem mindegy hogy mit csinal cica. lenyeg hogy jol dontson. es ne hagyja befolyasolni, megfelelmiteni magat.
Az életben semmire sincs garancia. Gyereket vállalni csak úgy érdemes, ha igazán, zsigerből vágysz rá. H a csak a férjed kedvéért szülnél felejtsd el. Ha olyanja van, leléphet akkor is, ha szülsz és akkor is, ha nem. Amiket felsoroltál ellene, nyomós érvek, de pl. a buli, az egy olyan dolog, hogy szerintem az első pár hónapban, örültök, ha alhattok, nemhogy bulizás. :)(mondom ezt úgy, hogy az én gyerekem egyébként 7 hetes kóra óta az éjszakákat átalussza). Amúgy meg nem kell elszakadni a barátoktól, csak a a találkozásoknak más keretet adni. Az anyagi megfontolás fontos, de ha nektek jutott minden hétvégén bulira, meg utazgatásokra, akkor azért nem kell éppen filléres gondokkal küzdenetek (gondolom, azért nem úgy éltek, hogy 7végén ereszd el a hajam, hétközben meg zsírosdeszka:)). A másik meg az, hogy lehetne, hogy ma jó körülményeitek vannak, de ebben az országban bármi megtörténhet egyik napról a másikra és úgy nem lehet élni, hogy rettegve várod, hogy holnap "elüt a villamos". Szóval mindenre van érv és ellenérv is, neked kell tudni, hogy tényleg szívből szeretnél-e babát, hogy le tudnál e mondani a jelenlegi életviteletekről? Mert ezek az elsődleges kérdések.
Félreértettél, nem azt mondtam, hogy nem kell átgondolni a körülményeket, ellenkezőleg.
Azt mondtam, hogy szerintem aki igazán akar gyereket, azt az pont nem tartja vissza, hogy nem lesz kinek odaadni, hogy vigyázzon rá, mert főleg az elejején az ember ki sem akarja adni a kezéből ilyen esetben. Legalábbis velem így volt.
Könnyen dobja a témát a párod, miszerint hülyeségeket beszélsz a félelmeiddel, azért ezek általános érzések, mégiscsak örökre megváltozik az életed - övé is, mert apa lesz, de egy anya mindig nagyobb felelősséggel jár, te fogsz csinálni mindent, te fogsz 0-24-ben a gyerekkel lenni négy fal között mondjuk legalább egy évig... Ha esetlegesen szétmegy a pár, akkor anyára marad a gyerek legtöbbször. Egyébként sok szülő nem tud semmivel sem segíteni a gyereknek az élethez elindulásban, nekem sem segítettek... ez házkérdést tekintve gáz, mert mindenképp hitelre szorul ilyenkor az ember lánya, kivéve ha a párjának van lakása. De egyébként továbbtanulás, külföld, stb. ezek az én feladataim voltak, elmentem diákmunkára és kész. Amúgy ha havi 10 ezret félretesztek neki, az nem olyan nagy érvágás, ha már van munkád, és mégis kis kezdetnek jó, ha tandíjra kell hirtelen vagy ilyesmi. Nem hiszem, hogy 20 év múlva lesz államilag támogatott felsőfoktatás mondjuk... :D
Ez a társadalmi nyomás inkább a nőkre szokott helyeződni, mikor lesz már gyerek, miért csak egy gyerek van, aztán ha kettő van, akkor mikor jön a harmadik, stb.
Fontos lenne-e annyira a gyerek Neked, hogy le tudj mondani 2-3 évre a rendszeres bulizásról?
Fontos-e a férjednek ugyanannyira, hogy ő is lemondjon róla?
Fontos-e Neked annyira az a gyerek, hogy ne a császárt válaszd, mert egy természetes szülés a babának jobb? (Mellesleg az anyának is, mert a simán szülő nők hamarabb jönnek rendbe.Ha valakinek úgy alakul, hogy császárral KELL szülnie, az teljesen rendben van, de hogy valaki válassza..ne adj isten idő előtt...)
Összességében, ha mindkettőtöknek tud fontosabb lenni az a gyerek magatoknál, akkor a többi nem számít, vállaljátok be, de ha nem, akkor csak azt fogjátok érezni, hogy mi mindenről mondtatok le miatta.
A legnagyobb sulya cicanal annak van hogy nehogy a ferje idovel meglepjen egy novel aki meg kepes es akar szulni neki.
ez elegge bizonyitja hogy nem az o gyerek utani vagya az ami a merleget a gyerek fele billentene hanem hogy bebiztositsa a ferjet.
ezt meg nem biztos hogy pont egy gyerekkel lehet.
akik programos bulizos eletet elnek ott egy ferj nagyon hamar teli van am azzal hogy a felesege lehanyt poloban karikas szemmel esetleg 24 orabol 22 ot egy hasfajos babaval van egyutt es nem jut minimalis ideje sem a ferjere legalabbis kezdetben.
arrol nem beszelve hogy Cica nagyon jo no es a ferje erre kezdettol nagy hangsulyt helyezett hogy buszke lehet a felesegere. es ez egy idore mindenkeppen megszunne, a sexrol es a torodesrol kozos programokrol nem is beszelve.
Igen, ez egy nagyon fontos tenyezo.
van egy ismerosom 37 volt hogy az elsot megszulte de nem csinaltatta meg a vizsgalatokat csak az elsot mert azt mondtak neki hogy 30 % ban biztos hogy Down szindromas a gyerek. Megszuletett nem downos de eleg "lassu" szoval azert nem egeszen normalis.
Most 40 es ujra terhes, megvolt az elso vizsgalat (nem ertek hozza milyenek ezek) es most mar 49 % ra iteltek hogy downos lesz . azt mondta o nem akar semmi tovabbi vizsgalatot akkor is megszuli.
Az elso se teljesen egeszseges most erre bevallaljak a masikat is.
Szoval a kor nagyon nagy tenyezo, es en amugy is ugy erzem hogy nincs meg benned az a rettento nagy gyerek utani vagy ami megkonnyiti a problemak elviseleset a gyerekekkel. En nem szulnek, de tudod ez csak velemeny nem az enyem a dontes.
Szia Amarynda!örülök Neked..az a baj hogy én is valahol azt érzem,hogy elment a hajó..és ugye újabb dolgot vetettél fel,mi lenne ha nem lenne egészséges úristen belegondolni sem mernék...
Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a gyerek valóban cél.
a gyerek cel, csak eppen felmeres alatt allnak a celhoz-, es a celnak szukseges eszkozok.
Igen az lenne, ha a gyerek nem eszköz lenne, hanem cél.
aha, tehat akkor tok normalis dolog mindaz, ami cica megfogalmazott... szerintem is! :-D
Támogatom a nem-et.Nem a topikindító kora miatt,inkább azért mert van egy láthatóan jól bejáratott életük amit a gyerek(ek)érkezése tuti fel fog borítani.Az a pasi aki nyüszög két hét után,hogy nincs buli,az vagy tojik majd anyu fejére és szülés után is megy bulizni(anyu meg szenvedjen egyedül),vagy hisztis lesz mert az egész élete jó pár évre a feje tetejére áll.
Ráadásul nem tudni milyen gyereket dob a sors.Lehet,hogy egy alvós -evős-telepellusost(aztán jön a dackorszak és a szívás),de lehet,hogy egy ADHD-s,vagy autistát,vagy disz-est,akivel rengeteget kell foglalkozni és még jobban aláássa kapcsolatot
Családi támogatás nélkül is sikerült sokaknak felnevelni a gyerekét,de ez nagyon sok lemondással jár és ahogy látom a gyerek nem összetartja,hanem inkább próbára teszi a kapcsolatokat.Ha erős együtt mennek tovább,ha nem..ottmarad a topikindító negyvenes éveiben egy gyerekkel és pasi nélkül.
Azt, hogy figyelembe veszi az anyagiakat, teljesen normális, sőt szükséges. Az is teljesen érthető, hogy ragaszkodik a férjéhez.
Az észrevételemet már leirtam, ha lehet, nem bocsátkozom ismétlésbe.
Nem is kell 'mindent' megadni a gyermeknek. Tanulja meg azt is, hogy nincs. De ha orokke csak azt hallana, abba beleszakadna a szulo szive is. Ugy elni meg, hogy lehet ma ram esik egy tegla es holtan esek ossze, nem erdemes. De lehet, hogy tenyleg megtortenik es akkor mar lehet sopankodni, de addig minek. Hatha megsem hull le eppen akkor az a tegla. Igy van, aki gyereket vallal, anyagilag is keszuljon fel ra, ha eppen nem lesz munka akkor is legyen legalabb mit enni. De hat erre, a takarekoskodasra eppen egy 40 eves embernek, ill kettonek mar volt kb 20 eve. Ha nem is sok, de valami kis tartalek csak kellene, hogy legyen. Hoci nesze, rengeteg erv ide vagy oda, aki akar gyermeket, az megszuli es felneveli. Aki meg nem akar, az dontse el, hogy nem es kesz. En mielott eljottem, mar ott tartottam, ha nem lesz tulora, mit eszunk. Pedig heti 60-80 oraban dolgoztam. Azelott nem volt ilyen, de akkorara ilyen cudar lett a vilag. Tanulni meg meg lehet majd Magyarorszagon is szokni, amit az altalatok 'hulye' amerikai ember csinal, hogy tanul, kozben dolgozik, vagy egy ev munka, egy ev tanulas. Megdobbentoen sok ember vegzi el kozepkoruan a foiskolat, egyetemet itt. Addig dolgozott, aztan tanult, most meg jol keres.
egy gyerek iszonyatosan sok penzbe kerul, miert is ne venne szamitasba, hogy megengedheti-e? mert "vagyni" nem eleg, bar az ingyen van, a realizalas pedig igen draga. egy intelligens leny, bizony elgondolkozik ezen a kerdesen. csak mar akkora a kepmutatas a tarsadalomban, hogy aki szoba hozza, az aztan kap a fejere. mingya' megkerdojelezik, hogy te aztan tenyleg akarod-e, mert akarod akkor aSZtan a sziiivedre hallgatsz. hat' a francokat. igenis, szamolni is kell! sem szeretettel, sem aldozattal nem lakik jol a gyerek. :-D
es mi abban az erhetetlen, hogy a ferjet is szereti, es fel attol, amit naponta lat. hogy a ferj egyszercsak lepattan egy ropogos seggu huszeveshez? igy is egyedul van, nem szamithat senkire, hat' hogy a fenebe ne felne, hogy vele is megtortenhet?
minden no kibirja a gyereksirast-karikas szemeket-faradsagot-stb. kicsit minden no megzakkan azokban a nehez idokben, majd cica is meg fog kicsit orulni. aztan majd elmulik, ahogy masoknal is elmult.
minden par remenykedik benne, hogy majd a gyerek megorokli a szebbik szulo arcvonasait, a szebbik szemszint, es stb. ezek olyan cuki almodozasok, -szerintem, de csupan ezekert senki nem vallalja be! :-D
Vágyik rá. :)
Ja, ez tisztán lejött a nyitó hsz-ból, ami inkább hasonlított egy főkönyvi kivonathoz, mint egy gyerekre vágyó nő álmaihoz.
Vágyik persze :) de amire a legfőképpen, hogy bebiztosítsa magát a férjre oldalán. Ha kell, akkor gyerekkel. Csak meg kell fontolni, hogy megéri-e. Mert ugye nem biztos, hogy a férj valóban annyira akarja-e a gyereket, vagy csak ez a szokásos szöveg. Ha valóban annyira akarja, akkor mindenképpen meg kell szülni, mert ha 10 év múlva már kedvezőek lesznek az anyagiak a gyerekvállaláshoz, akkor lehet, hogy a férj lepattan egy szülési hajlandóságot mutató nő kedvéért. Ez ugye kockázat.
Ha annyira akarja, akkor még mindig kockázatos, mert csak magukra számíthatnak és lehet, hogy mégsem lesz utána fenékig tejfel az élet. Bár ugye a császár le lesz zsugázva, de mi lesz addig is, amig a gyerek leköti az időt és energiát. Mert ugye kötelezettségek is lesznek, azokat sajna nem lehet lepasszolni... Kibirja-e a kapcsolat a folyamatos gyereksírást, betegségeket, kialvatlanságot, karikás szemeket, vagy esetleg megakad a férj szeme másokon is, akik kevésbé elgyötörtek?
Ha mégsem akarja annyira, mint amennyire mutatja, akkor meg ugye szívás az egész.
Szóval mindenképpen meg kellene beszélni...
Amúgy nekem pontosan az tűnik komolytalannak, hogy a gyerek majd megörökli az arcvonásokat és ezért már be kell vállalni.. :)
hm. És ha nem? Akkor mi lesz?
Mérlegelj. De jól dönts!
Én a helyedben már semmiképp nem vállalnék. Van egy jól bejáratott életetek, nem vagytok már fiatalok, egy csecsemő nagyon csúnyán bele tud rondítani ebbe. Főleg, így, hogy ennyi a kétség bennetek.
Szia Cica!
Tudod mi veled mar regota ismerjuk egymast bizom benne hogy semmit nem ertesz felre abbol amit irok.
Eloszor is en Nikivel ellentetben a nem -re szavaznek mert ez az egymast latjuk a bababan szepen hangzik csak nem is mindig igaz es csak emiatt nem jo vallalni egy gyereket. Az sem biztos hogy a korod lehetove teszi hogy ha most eldontod akkor fel ev alatt teherbe esel.
Mi van ha masik 2-3 ev es meg mindig nem vagy terhes
A korod miatt jelentosen megnott a veszely hogy a gyerek nem lesz egeszseges, es azt is vedd szamitasba hogy minimum 60 leszel mire a gyerek erettsegizik. akkora lesz a generacios tavolsag hogy fogalmad se lesz hogyan kezeld az akkori problemakat.
A ferj ha bekattan az hidd el gyerek nelkul is megtortenik, ha nem akkor eszebe sincs. gondolj rank 40 eve elunk egyutt a fiam 21 eve halt meg es kozos gyerek nincs mert ot 6 honapos koratol neveltuk egyutt. lehet az elet gyonyoru es teljes kesobb is nektek kettesben.
Azt gondolom azok alapjan amit leirtal te a ferjed kedveert szulnel attol valo felelmedben hogy megis elhagy egy noert egyszer hogy gyereke legyen. Viszont kepzeld ha ez bekovetkezik ugy hogy otthagy teged is es a gyereket is?
Nem hiszem hogy arra van szukseg hogy te aldozatvallalasbol (megha nem is mondod ki) szulj egy gyereket. Ha az ember nem akarja igazan akkor minden dolog amirol lemond ugy erzi hogy felesleges es terhes aldozat . Ha nagyon akarsz gyereket akkor nem zavarnak az elmaradt baratok programok atalvatlan ejjelek. ha raadasul a gyereked nem egy sikeres gyerek , nem tul jo tanulo, atlag alatti stb allandoan az jar az eszedben hogy nem kellett volna. es ez bizony egy nagyon rossz erzes megmergezheti az eletedet orokre.
Ha ugy dontesz, hogy megis vallalod sok szerencset kivanok neked hozza, de a leirtak alapjan en azt hiszem erre a helyzetre mondjak
"ez a hajo mar elment".
Mindenesetre barhogyan dontesz jo egeszseget es boldogsagot kivanok neked hozza es azt hogy mindkettotok szamara megnyugtato es megfelelo modon dontsetek. Mert ez kettotokon mulik nemcsak egyikotokon, de azert a suly feled billen a te tested, egeszseged is a tet, az anyasag akarmennyire egyenjogusagrol papolunk megis foleg kicsi korban az ayak feladata legnagyobb reszben.
udv. A.
en pedig ugy gondolom, hogy ha valaki tiszta szivbol vagyik gyerekre, attol meg alaposan atgondolhatja a korulmenyeket. en inkabb azt az elgondolast tartom veszelyesnek mely szerint: en tiszta szivbol vagyom gyerekre, oszt' utanam az ozonviz...
miert lenne mar "funkcio-gyerek"? o is vagyik ra, csak fel. nem termeszetes dolog ez a mai gazdasagi rendszerben, a szetszeledt csaladi kapcsolatokat tekintve?