Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermek:Igen-vagy nem
Létrehozva: 2016. Április 26. 20:34
Kedves Topiktársak!
Tudom, hogy ez a téma már lehet unalomig lerágott csont, de muszáj nekem is kiírnom magamból a félelmeimet, dilemmáimat,mert sajnos hiába a tág baráti kör, velük nem szeretném ezt megbeszélni,jobb így, relatív idegenekkel..
.A helyzet a következő.: 39 éves voltam most januárban. A férjemmel 7 éve lesz hogy együtt vagyunk, közel száz százalékos egyetértésben éljük az életünket. Amikor még az előző párommal voltam,(vele 17 éves koromtól 32-ig,tehát 16 évig)lehetett volna gyermekem, de ő nem akarta, (mondjuk elég balhés apukája volt, lehet emiatt,vagy a felelősség miatt, nem tudom)én akkor még szerettem volna, mert mindig is(most is)imádtam a kisbabákat..de miután nem jött össze, az évek alatt lemondtam róla, abszolút elkönyveltem hogy nekem már nem lesz. Sok támogatásra mondjuk akkor sem számíthattam volna, (de többre mint most)hiszen apu rég meghalt, volt egy idős,vak nagymamám és az anyám, aki már rég egy terrorista férjjel élt, a három féltesómmal, tehát magunkra lettünk volna utalva. De anyagilag viszont akkoriban minden ok volt, az apjának volt pénze, tehát tudott volna segíteni, és a nagyim is. Mindegy, így alakult, tényleg beletörődtem.
A mostani párom viszont az elején még mielőtt eljegyzett volna, (én elmeséltem neki a sztorit az exemmel gyermek-ügyben)már említette hogy mindenképpen szeretne gyermeket, az én arcomat, orromat mosolyomat szeretné benne látni(mondjuk én az ő göndör haját...:D)akkor 32 éves voltam, és ahogy kiismertem, úgy voltam vele, hogy végül is még nem vagyok olyan öreg, azt mondtam hogy ok, legyen.
Tudtam hogy rá számíthatok mindenben, imád, szeret, két munkahelye volt, akkor még élt a tündér apósom(aki két éve meghalt, pont aznap, amikor kiderült hogy terhes vagyok...) élt a nagyikám, akire anyagilag számíthattunk volna) még nem volt összeveszve a Drágám a családjával, nem volt kisemmizve,(azóta elvették tőle az egyik,értékesebb telkét, a másfél millióról szóló biztosítását, az örökségből ami az apja után maradt volna, a fele annyit kapott, mint a nővére) és végképp megszakította az anyjával, nővérével a kapcsolatot, mert egész életében vita volt közöttük, és ez kiéleződött a felsorolt okok miatt, valamint amiatt, mert amikor terhes lettem, sajnos elvetéltem 8 hetes terhesen, (gondolom após halála is közrejátszott, én akkor érettségiztem(jobb később mint soha, sok volt a stressz, stb)és a telken lettem rosszul, ömlött belőlem a vér, akkor ott aggódott(legalábbis úgy csinált) mi lesz, és rá két hónapra, amikor nem tudtunk neki ugrani a telekre dolgozni, elkezdett üvölteni a fiával, én biztos kitaláltam hogy terhes voltam..na ez volt az utolsó csepp)
Tehát a lényeg annyi, hogy azóta sok változás történt, semmilyen felmenőnk nincs már, aki segíthetne ha baj van, a testvéreink, (ugye neki a nővére mindig is egy önző, csajszi volt, olyan mint az időjárás, egyszer kedves, aranyos, egyszer meg úgy néz az emberre mint a véres húsra)(ezt nem csak én mondom hanem a párom is..)nekem van három féltesóm, akiket édestestvéremként szerettem, de az egyik hozzáment egy kisebbséghez tartozó úriemberhez,és be van fenyítve, nem tartom vele 8 éve a kapcsolatot, a legkisebbel sosem sikerült olyan igazi tesó kapcsolatot kialakítani, a legnagyobb öcsémet nagyon szerettem(és szeretem most is)de annyiszor átvert már , hogy benne nem tudnék bízni, sajnos ő is érdekember...tehát sem szülők, sem nagyszülők, sem rokonok,senki akire számíthatnánk ha baj van, akár érzelmileg, akár anyagilag, akár gyermekfelügyeletileg.
A páromnak van ugye a stabil masszőri vállalkozása, de abból nem keres annyit hogy három ember vígan eléljen belőle, mert ugye fizeti a vállalkozást, bérleti díjat, ami marad, gyűjtögetjük a házra, kajára,de azért jut is az ÉLETRE is. A házra is kellene vagy 3 millió, főleg ha jönne a baba, mert kellene még egy szoba..én ingatlanosként elég instabil keresettel rendelkezem, van amikor megkeresek három havi fizetést, de van hogy három hónapig nem történik semmi. Amikor ilyen helyzet lép fel, Drágám már akkor ideges, hogy neki kell mindent beosztania..mi lesz ha lesz gyerek, akkor még több lesz a kiadás..
Idén töltöttem a 39 -évemet,(igen,tudom, hogy negyven évesen is szülnek, de azért a legtöbbnek van háttere, hogy boldogságos kismamaként révedezzem kilenc hónapig, felhívhatják anyut, aput, anyóst, tesókat lelki fröccsér, stb) nekem ez nem lenne...
Kb.három négy havi rezsipénz van félrerakva mindig a kereseteimből,(a rezsinket én fizetem)de ki tudja a terhesség alatt tudnék e annyit elrakni, hogy ha mondjuk egy évig nem dolgozom, tudjam fizetni..és még költőpénzről nem beszéltem.
+ a korom végett lehet veszélyeztetett terhes lennék, mi van ha végig feküdnöm kellene,
+
A mi kapcsolatunk (a hét év után is ki merem jelenteni hogy nagyon jó,tartalmas.Jövünk megyünk, spontánul hol egy múzeum, egy mozi szabadon, minden hétvégére van program, és ezt mindketten igényeljük. (bár azt mondja a párom ha gyerek lenne ő kibírná hogy ne menjünk, ezt azért nem hiszem el, mert mondjuk ha két hét kimarad buli ügyben azért hiányzik neki, ha más nem egy összeröffenés a haverokkal a törzshelyen, és bevallom őszintén, hogy nekem is..Ha lenne baba, ezt elfelejthetnénk, mivel senkire sem tudnánk bízni, idegenre nem is akarnám, eleve ha nem ismerném, kizárt, másik itt vissza lehet kanyarodni az anyagiakra is,hogy nem hiszem hogy egy éjszakára-napra megengedhetnénk magunknak babysittert,meg amúgy sem akarnám hogy más nevelje.(amíg két éves nem lenne, nem merném annyira hosszú távra vinni.utána már egyszerűbb lenne, tudom..vinném is mindenhová..
Én sajnos nem vagyok az a fajta nő aki otthon ül, mert gyerek van, a férj meg nyugodtan bulizzon..Egy én is szeretek pörögni, kettő pedig hiába mondják azt hogy az egyik héten menj te, a másikon a párom, nekem úgy nem jó, mert én akkor tudom magam igazán jól érezni ha ő is ott van , még a fél bulit külön is töltjük, akkor is) Tehát,
A szülői, rokoni támogatás hiánya(anyagi, és lelki is)
a félelem a koromtól, az orvoshoz mászkálásról(ja és a szüléstől való félelmemet nem is említettem(mondjuk ha császárral szülnék, akkor nem félnék)
a pénztelenségtől
az elmaradt programokról való lemondásról
ezáltal a kapcsolatunk megromlásától(hiszen annyi olyan topikot olvastam már itt is hogy amint megvan a gyerek, apuka bekattan, tönkremegy a szexuális élet,stb, ezt sem szeretném
valamint felelőtlennek tartanám ha úgy hoznék világra gyereket, hogy ugyanúgy bizonytalanságban éljen mint mi...nem akarok segélyekből élni
és még egy,: amire a gyerek(ha mondjuk 40-41 évesen szülnék amire elvégezné az iskoláit, lennék hatvan- hatvanöt éves..Tehát az egész hátralévő életünk avval telne, hogy hajtanunk kell hogy mindent meg tudjunk adni Neki..
De viszont félek attól, ha nem lesz, mi lesz ha 10 év múlva bekattan a párom(ő még akkor simán leléphet egy huszonévesnőhöz aki tud , és mer is még gyereket szülni neki.. (azt mondja nem , mert nagyon szeret, de ez mostanában vitát generált, nem engedi hogy elmagyarázzam ezeket a félelmeimet neki,) és azóta nem hagy nyugodni a téma.
Légyszi próbáljátok figyelmesen olvasni, ne részleteket ragadjatok ki, mert ez az összes fontos. Ötleteket, tanácsokat várok, akik hasonló helyzetben voltak vannak és mégis merik-merték vállalni.. köszi!
Te nem mérlegelsz, hanem az esélyeidet latolgatod. Azért is félsz annyira a jövőtől, mert ha a funkciógyerek mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket, akkor mi lesz.
Rockcica!szerintem nagyon rossz otlet volt ez a topic. persze, kaphatsz egy rakas ilyen-olyan nezopontot, okos, logikailag hibatlan levezeteseket, de ebben a kerdesben pont erre nincs szukseged. hiszen toketeletesen tisztan latod a helyzetedet, a kornyezetedet, tudod, ha vallalod, mire vallalod. nem jo, ha masok befolyasolnak, ez az a dolog, amit a sajat erzeseitek, es helyzetetek felmerese alapjan kell eldonteni. az ide leirt velemenyek marpedig befolyasolni fognak, de a kovetkezmeny egyedul a TIED. es ha rosszul dontesz a befolyas hatasara, banni fogod...
a helyzetetek nem rozsas, de nem is gaz. atlagcsalad-sztori lenne, ha vallaltok gyereket.
a bulizassal kapcsolatban pedig leirnam a sajat tapasztalatomat. en rengeteget jartam, es barmennyire is hihetetlen, egyszercsak meguntam. ultem/alltam a buliban, es megjelent egy erzes, egyfajta belso unalom, azt kerdeztem magamtol, mi a francot csinalok en itt?? elkezdtem agyalni, namivanma', kioregedtem volna? aztan rajottem, hogy az eletem egy masik szakaszba lepett, melyben a bulizas joval kisebb szerepet jatszik. ez egy termeszetes dolog (mondjuk, erre kesobb jottem ra), es valoszinuleg a te eletedben is be fog kovetkezni. csak persze, nem tudhatod, hogy mikor...
szoval, szerintem, csak befele nezz, es te magad -a ferjeddel egyutt- a sajat szempontjaid szerint donts, kulso hatas nelkul.
én meg azért gondollak nem átlaghülye önzőnek
MERT mérlegesz
csak maradj is meg a normális oldalon
te most marhaságot beszél az emócid elbolondított
az urad meg hordja haza szatyrokban a pénzt
soha nem éltél csórón
hol van ott az önkontroll 40 évesen, ahol a ház csak valamilyen
és a pénz meg fel van élve
Látom érted a problémát..nem szeretném ha a gyerekem csórón nőne fel..és ahogy más valaki írta, nem a luxus játékokra gondolok, hanem arra ha tanulni akar később, álmai, vágyai vannak és én nem tudom neki megadni..ezt nem akarnám..Sok ember szarik rá hogy mi lesz a gyerekével, az a lényeg hogy neki kell és kész..én ezért mérlegelek
Én azért is mondtam, hogy szerintem inkább ne, mert azt gondolom, hogy ha már most azon aggódsz, hogy hogy fogjátok kibírni szórakozás, otthonról eljárkálás nélkül, akkor később, amikor élesben csináljátok, amikor tényleg hosszú hónapokig csak a babával sétálgatni mozdulsz ki, akkor nagyon nehéz lesz, és esetleg majd a gyereken csattan az ostor akkor is, ha nem így szeretnéd.
Magamból kiindulva azt gondolom, hogy ha valaki tényleg tiszta szívből vágyik egy gyerekre, akkor nem aggodalmaskodik ilyesmiken. Meg például nekem olyasmi eszembe sem jutott, hogy a családból ki fogható be segíteni, sőt, alig győztem "lepattintani" a nagymamákat :) Persze később jól jött, most is jól jön, hogy például anyukám nagyon szívesen vigyáz rá bármikor. Szóval igen, jó ha van segítség, de szerintem nem egy döntő körülmény.
Szóval szerintem nem ez a ti utatok, az általad leírtakból nekem úgy tűnik, hogy nektek úgy a legjobb, ahogy most van.
Pontosan tudod hogy a luxus játékot nem szó szerint értettem.
Legyen bármiről is szó, egy szülő elő tudja teremteni a gyereke számára azt, ami feltétlenül szükséges.
Van egy olyan érzésem, hogy nem amiatt sorolta fel az ellenérveket hogy azt megerősítsék mások, hanem épp amiatt hogy elmondják, egy gyerek léte nem a külső körülményektől függ."
Így van...jól látod
Élnek, és csak ez számít. Én megbízom bennük, így ők is önmagukban.
Erre gondoltam én is hogy leírom..
Pont ez az hogy a mostani életvitelünkhöz teljesen jó ez a jövedelem, mindenre jut azért, utazásokra is, stb, csak a jövőben ez megváltozna,és ettől tartunk egy kicsit. Abszolut megvan az önkontroll, hiszen mindig össze tudjuk gyűjteni a fontos dolgokra a pénzt, csak az a baj hogy pl. a házra még nagyon sokat kell költeni, és az is elég sok gyűjtögetést igényel még..ne hidd hogy elverjük a pénzt hetente aztán meg nem eszünk..szó sincs erről,
a másik, ő nagyon szeretné a gyereket, nem hiszem hogy cserbenhagyna vele..
Nem, dehogy! Saját házam van berendezve, felszerelve mindennel, igényesen... csak tartalékom nincsen sajnos..
Most úgy megölelnélek Titeket Nikitá-val együtt...
én is rengeteg okot tudtam sorolni, miért ne, mitől félek, de mégis, valahol akartam, ezért lett is
és nem bántam meg, egy csöppet sem, imádom őket
erről a kérdésről nem ésszel, hanem szívvel kell dönteni (kivéve persze, ha olyan nagyon komoly életválságokról van szó, mint betegség, súlyos anyagi probléma srb)
nyagyon sok ember az ilyen szirup emócik miatt baszik ki a saját gyerekeivel és persze magával is
gondolod, hogy neked se kellene okosabbnak lenni?
már kicsi az vagy, mert nem eszementen gyártod is le a gyereket
csak billegsz és ne a hülyeoldalra billenj át
Ezek is jó érvek az igen mellett...és Feleseleké is. Természetesen mi fogjuk eldönteni akarunk e, csak jó olvasni a véleményeket, tanácsokat, lehet pont a megerősítésben fognak segíteni)
"akiben látni fogjátok majd egymást, amikor már nincs a másik." tudod ez a mondat az ami miatt viszont nagyon szeretném ha lenne... annyira szeretem Őt, és igen, őt szeretném benne látni, csak ne félnék ennyire a jövőtől..
Hát igen az a gond hogy a közvetlen baráti körből senkinek sincs gyermeke, vagy ha igen, már felnőtt..tehát felnőtt programok vannak, leginkább éjszakába nyúló, hangos zenés, amolyan ereszd el a hajam..és még ez sem gáz, mert nyáron a kertben lehet bulit rendezni bőven, szeretnek nálunk lenni, de így van, egy pár hónapos kisbabának nem biztos hogy jó ha üvölt a rockzene...a többi, múzeum ilyesmi az ok, de ott sem lehet szerintem amíg kicsi (minimum három éves korig)elvinni mert1. elkezd hisztizni valami miatt, lehet nem mindenki tolerálja, kettő nem érdekli nem köti le.
a ruhákat én is turiznám, hiszen alapból feleslegesnek tartok egy kisgyereknek márkás holmit venni, amikor havonta nő..
A családi támogatás(maradjunk akkor a lelkinél)nekem nagyon fontos lenne, hogy legyen egy anyum, nagyim, anyósom, bárki aki őszintén szeret,akihez bármikor fordulhatok. Nem akarok mindent a Drágámra terhelni, ő is elég idegszegény a múltja miatt..Az egyik hozzászóló már írta hogy gyermeteg lelkületű vagyok, és ez így is van)nekem nagyon nagy szükségem lenne rá(még most is hogy nincs babám)
a szülés sem annyira gáz, mert úgyis "leboltolnám" a császárt
Inkább a többi..
ez egy normális gondolat
MARADJ meg ennél
és nem csak a cigányok nyakra-faszra
Ezek azert nem jo jelek...azt gondold vegeig, hogy MAGADNAK szulnel-e. Hogy vegig tudnad-e, akarnad-e csinalni egyedulallokent (ami alatt azt kell erteni, hogy csalad, hatter, fix jovedelem nelkul) ha ugy hozna a sors. (Remeljuk, csak elmeleti a kerdes.)
Azért ha nálad felmerült, hogy nincs nagyszülői segítség, akkor abba is gondolj bele, ha gyereked lesz, neki ugyanezt a "sorsot" kínálod fel, mert ti már nem valószínű, hogy nagy segítség lesztek kb 70 évesen.
Ezt a kisebbségi szöveget azért ne add át a gyermeknek, mert nem hinném, hogy jó, ha ilyen mentalitásban nő fel.
Te nem akarsz mindenáron gyereket, ha valaki naggggyon akar nem keres kibúvókat, hanem szül, oszt' jónapot. Nem mérlegel, meg közvéleménykutat....
Szerintem 3 dolgot kell fontolóra venned, ezek az alappillérek:
-képes vagy-e arra, hogy a gyerek legyen az első az életedben, tudod-e magadat a második helyre tenni (ez pár évig nagyon fontos, aztán könnyebb lesz)
- elég stabil önértékeléssel (önbizalommal) rendelkezel-e, és persze a párod is, hogy a gyereknek a megfelelő érzelmi alapot tudjátok biztosítani (két bizonytalan, lelkileg gyenge embernek nehéz lesz a gyereknevelés)
- anyagilag tudjátok-e finanszírozni a későbbi igényeket, nem a pelenkát, meg a babakocsit, hanem amikor már sportolni, tanulni szeretne
Ha csak azért vállalod, hogy a párod nehogy elhagyjon, annak a gyerek issza meg a levét, és az élet bebizonyítja, hogy akkor is "elhagyható" vagy, ha van gyereketek.