Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermek:Igen-vagy nem
Létrehozva: 2016. Április 26. 20:34
Kedves Topiktársak!
Tudom, hogy ez a téma már lehet unalomig lerágott csont, de muszáj nekem is kiírnom magamból a félelmeimet, dilemmáimat,mert sajnos hiába a tág baráti kör, velük nem szeretném ezt megbeszélni,jobb így, relatív idegenekkel..
.A helyzet a következő.: 39 éves voltam most januárban. A férjemmel 7 éve lesz hogy együtt vagyunk, közel száz százalékos egyetértésben éljük az életünket. Amikor még az előző párommal voltam,(vele 17 éves koromtól 32-ig,tehát 16 évig)lehetett volna gyermekem, de ő nem akarta, (mondjuk elég balhés apukája volt, lehet emiatt,vagy a felelősség miatt, nem tudom)én akkor még szerettem volna, mert mindig is(most is)imádtam a kisbabákat..de miután nem jött össze, az évek alatt lemondtam róla, abszolút elkönyveltem hogy nekem már nem lesz. Sok támogatásra mondjuk akkor sem számíthattam volna, (de többre mint most)hiszen apu rég meghalt, volt egy idős,vak nagymamám és az anyám, aki már rég egy terrorista férjjel élt, a három féltesómmal, tehát magunkra lettünk volna utalva. De anyagilag viszont akkoriban minden ok volt, az apjának volt pénze, tehát tudott volna segíteni, és a nagyim is. Mindegy, így alakult, tényleg beletörődtem.
A mostani párom viszont az elején még mielőtt eljegyzett volna, (én elmeséltem neki a sztorit az exemmel gyermek-ügyben)már említette hogy mindenképpen szeretne gyermeket, az én arcomat, orromat mosolyomat szeretné benne látni(mondjuk én az ő göndör haját...:D)akkor 32 éves voltam, és ahogy kiismertem, úgy voltam vele, hogy végül is még nem vagyok olyan öreg, azt mondtam hogy ok, legyen.
Tudtam hogy rá számíthatok mindenben, imád, szeret, két munkahelye volt, akkor még élt a tündér apósom(aki két éve meghalt, pont aznap, amikor kiderült hogy terhes vagyok...) élt a nagyikám, akire anyagilag számíthattunk volna) még nem volt összeveszve a Drágám a családjával, nem volt kisemmizve,(azóta elvették tőle az egyik,értékesebb telkét, a másfél millióról szóló biztosítását, az örökségből ami az apja után maradt volna, a fele annyit kapott, mint a nővére) és végképp megszakította az anyjával, nővérével a kapcsolatot, mert egész életében vita volt közöttük, és ez kiéleződött a felsorolt okok miatt, valamint amiatt, mert amikor terhes lettem, sajnos elvetéltem 8 hetes terhesen, (gondolom após halála is közrejátszott, én akkor érettségiztem(jobb később mint soha, sok volt a stressz, stb)és a telken lettem rosszul, ömlött belőlem a vér, akkor ott aggódott(legalábbis úgy csinált) mi lesz, és rá két hónapra, amikor nem tudtunk neki ugrani a telekre dolgozni, elkezdett üvölteni a fiával, én biztos kitaláltam hogy terhes voltam..na ez volt az utolsó csepp)
Tehát a lényeg annyi, hogy azóta sok változás történt, semmilyen felmenőnk nincs már, aki segíthetne ha baj van, a testvéreink, (ugye neki a nővére mindig is egy önző, csajszi volt, olyan mint az időjárás, egyszer kedves, aranyos, egyszer meg úgy néz az emberre mint a véres húsra)(ezt nem csak én mondom hanem a párom is..)nekem van három féltesóm, akiket édestestvéremként szerettem, de az egyik hozzáment egy kisebbséghez tartozó úriemberhez,és be van fenyítve, nem tartom vele 8 éve a kapcsolatot, a legkisebbel sosem sikerült olyan igazi tesó kapcsolatot kialakítani, a legnagyobb öcsémet nagyon szerettem(és szeretem most is)de annyiszor átvert már , hogy benne nem tudnék bízni, sajnos ő is érdekember...tehát sem szülők, sem nagyszülők, sem rokonok,senki akire számíthatnánk ha baj van, akár érzelmileg, akár anyagilag, akár gyermekfelügyeletileg.
A páromnak van ugye a stabil masszőri vállalkozása, de abból nem keres annyit hogy három ember vígan eléljen belőle, mert ugye fizeti a vállalkozást, bérleti díjat, ami marad, gyűjtögetjük a házra, kajára,de azért jut is az ÉLETRE is. A házra is kellene vagy 3 millió, főleg ha jönne a baba, mert kellene még egy szoba..én ingatlanosként elég instabil keresettel rendelkezem, van amikor megkeresek három havi fizetést, de van hogy három hónapig nem történik semmi. Amikor ilyen helyzet lép fel, Drágám már akkor ideges, hogy neki kell mindent beosztania..mi lesz ha lesz gyerek, akkor még több lesz a kiadás..
Idén töltöttem a 39 -évemet,(igen,tudom, hogy negyven évesen is szülnek, de azért a legtöbbnek van háttere, hogy boldogságos kismamaként révedezzem kilenc hónapig, felhívhatják anyut, aput, anyóst, tesókat lelki fröccsér, stb) nekem ez nem lenne...
Kb.három négy havi rezsipénz van félrerakva mindig a kereseteimből,(a rezsinket én fizetem)de ki tudja a terhesség alatt tudnék e annyit elrakni, hogy ha mondjuk egy évig nem dolgozom, tudjam fizetni..és még költőpénzről nem beszéltem.
+ a korom végett lehet veszélyeztetett terhes lennék, mi van ha végig feküdnöm kellene,
+
A mi kapcsolatunk (a hét év után is ki merem jelenteni hogy nagyon jó,tartalmas.Jövünk megyünk, spontánul hol egy múzeum, egy mozi szabadon, minden hétvégére van program, és ezt mindketten igényeljük. (bár azt mondja a párom ha gyerek lenne ő kibírná hogy ne menjünk, ezt azért nem hiszem el, mert mondjuk ha két hét kimarad buli ügyben azért hiányzik neki, ha más nem egy összeröffenés a haverokkal a törzshelyen, és bevallom őszintén, hogy nekem is..Ha lenne baba, ezt elfelejthetnénk, mivel senkire sem tudnánk bízni, idegenre nem is akarnám, eleve ha nem ismerném, kizárt, másik itt vissza lehet kanyarodni az anyagiakra is,hogy nem hiszem hogy egy éjszakára-napra megengedhetnénk magunknak babysittert,meg amúgy sem akarnám hogy más nevelje.(amíg két éves nem lenne, nem merném annyira hosszú távra vinni.utána már egyszerűbb lenne, tudom..vinném is mindenhová..
Én sajnos nem vagyok az a fajta nő aki otthon ül, mert gyerek van, a férj meg nyugodtan bulizzon..Egy én is szeretek pörögni, kettő pedig hiába mondják azt hogy az egyik héten menj te, a másikon a párom, nekem úgy nem jó, mert én akkor tudom magam igazán jól érezni ha ő is ott van , még a fél bulit külön is töltjük, akkor is) Tehát,
A szülői, rokoni támogatás hiánya(anyagi, és lelki is)
a félelem a koromtól, az orvoshoz mászkálásról(ja és a szüléstől való félelmemet nem is említettem(mondjuk ha császárral szülnék, akkor nem félnék)
a pénztelenségtől
az elmaradt programokról való lemondásról
ezáltal a kapcsolatunk megromlásától(hiszen annyi olyan topikot olvastam már itt is hogy amint megvan a gyerek, apuka bekattan, tönkremegy a szexuális élet,stb, ezt sem szeretném
valamint felelőtlennek tartanám ha úgy hoznék világra gyereket, hogy ugyanúgy bizonytalanságban éljen mint mi...nem akarok segélyekből élni
és még egy,: amire a gyerek(ha mondjuk 40-41 évesen szülnék amire elvégezné az iskoláit, lennék hatvan- hatvanöt éves..Tehát az egész hátralévő életünk avval telne, hogy hajtanunk kell hogy mindent meg tudjunk adni Neki..
De viszont félek attól, ha nem lesz, mi lesz ha 10 év múlva bekattan a párom(ő még akkor simán leléphet egy huszonévesnőhöz aki tud , és mer is még gyereket szülni neki.. (azt mondja nem , mert nagyon szeret, de ez mostanában vitát generált, nem engedi hogy elmagyarázzam ezeket a félelmeimet neki,) és azóta nem hagy nyugodni a téma.
Légyszi próbáljátok figyelmesen olvasni, ne részleteket ragadjatok ki, mert ez az összes fontos. Ötleteket, tanácsokat várok, akik hasonló helyzetben voltak vannak és mégis merik-merték vállalni.. köszi!
Azt gondolom az emberek azert kezdenek egyre ovatosabbak es adott esetekben negativabbak lenni mert a rossz pelda sokkal tobb mint a jo.
Nezd meg csak a kapcsolatokat ferfiak es nok kozott. A hazassagok egyuttelesek tobb mint fele vegzodik valassal. az emberek megtagadjak azokat az ertekeket amik nagyon sokaig idotalloak voltak es egyre onzobbek durvabbak es kimeletlenebbek lesznek.
Ha azt nezed hogy naponta meghalnak nok a ferjuk/tarsuk kezetol, ha vegiggondolod hogy "termeszetesse valt" hogy megcsaljak elhagyjak a terhes felesegeket a kisbabas anyakat es ez mar meg se lepi az embereket akkor miert csodalkozol hogy az emberekben (foleg a nokben) egyre tobb a ketseg. mert ezt mutatja a gyakorlat hogy sajnos okuk van ra.
Hat en ezt nem irtam le , mert sokan amugy is negative szemelyisegnek tartanak kulonosen gyerek ugyben....
De fuggetlenul nemzetektol szintol es fejlettsegtol, en mar nagyon regota ugy gondolom hogy az emberi faj fenntartasaval csak elorehozzuk a bolygonk pusztulasat.
Raadasul azt is gondolom hogy az emberi fajban ma mar sokkal tobb a minden fele teren ertektelen, termeszet pusztito, moralisan halott egyed mint amennyi ennek az ellenkezoje.
Amikor latom hogy az ember hogyan pusztitja az esoerdoktol a tengerek vilagat mindig megkerdojelezem hogy van -e egyaltalan jogosultsagunk arra hogy magunkat tartsuk a legertekesebb reszenek az elovilagnak. szerintem nem.
De ezek az en gondolataim , velemenyem nem kivanom hogy barki egyetertsen velem.
Altalanossagban veve igen, igaz, csakhat a "leosztas" se mindegy. mert nem, egyaltalan nem annak kellene lenni az elet celjanak hogy Banladeshben az a no akinek ott a halott ehenveszett csecsemo a kezeben mar terhes a 10. gyerekkel akibol 2 maradt eddig eletben.
Persze tudom azert szulnek annyit hogy hatha marad aki majd gondoskodik roluk. de ha elmessz ettol fejlettebb vilagba ott ahol a "segelyert" szulik a gyereket es nem szeretetbol meg utod utani vagybol akkor tulajdonkeppen az emberiseg mint faj jobban jarna ezeknek az egyedeknek a meg nem szuletesevel.
De ez mar egy masik topic temaja lehetne, ne offoljunk
De azzal amit pl. a Kover Laszlo mondott (nem biztos hogy o ?) hogy a noi let kiteljesedesenek kellene lenni a gyerekszulesnek ez nemcsak tevedes hanem kifejezetten elavult es sok esetben karos szemlelet.
Ilyen eset amikor a no azt gondolja rendbehozhato a rossz hazassaga ha szul egy vagy tobb gyereket, ha tul oregek, betegek a szulok .
Az valamelyik hszlasod utan jutott eszembe hogy mivel te alapbol nem ismered szerencsedre milyen erzes nagyon szegenyen felnoni, tudod az hogy a legszegenyebbekbol is kerulhet ki zseni stb. csak nagyon kicsit igaz. Ott ahol a nyomor extreme ott nem a tanulas a fontos nem a kitores hanem az hogy fazol, apad anyad reszeg, nincs fedel vagy egy visko van a fejed felett allandoan ehes vagy. Ilyenkor semmi mas nem lebeg az egyen elott csak hogy a legkisebb es legsurgosebb szuksegletei ki legyenek elegitve.
a nyomort nem jo tovabborokiteni.
Nagyon. es te mert nem otthon elsz gondolom ugyanugy azt tapasztaltad amit en hogy ott nem szokas ilyen temat meg se penditeni nemhogy durvan belebeszelni vagy velemenyezni/
Ugyanez van a "mennyit keresel , mibol vetted, mennyibe kerult?" tipusu kerdesekkel amit Mo on gond nelkul tesznek fel az emberek , csak az a baj hogy ha kikerulnek az orszagbol akkor is felteszik, es csodalkoznak ha dobbent vagy kifejezetten elutasito reakciokat kapnak.
Otthon tisztelet a kivetelnek az embereknek valahogy mintha nem lenne minimalis fogalma sem a MAGANUGY jelenteserol.
Szóval a Csillagok között c- filmet ajánlom megnézésre.
Ösztönből?
Miért kell mindenáron fenntartani az emberi fajt?
Nézd meg ezt a filmet
Attól, hogy te még nem láttál ilyet, attól még létezik. Az általam említett példában a család szétesőben volt, mielőtt kiderült a gyerek betegsége. Ez a tragédia összehozta őket, képesek voltak összetartani a bajban és együtt vállalni ezt a hatalmas felelősséget, átértékelődött a fontossági sorrendjük, ahogy hosszú évekig otthon ápolták a gyereket és minden tőlük telhetőt megtettek, hogy szeretetteljes környezetet és amennyire csak lehet, boldog, tartalmas életet biztosítsanak neki. Legalábbis ők valahogy így magyarázták. A gyerek sok éve meghalt, a család azóta is együtt van.
Elismerem, valószínűleg nagyon ritka az ilyen. De létezik, és szerintem nagyon tanulságos.
Én meg ismerek olyat, hogy a gyerek megölte az anyját, meg hogy az anya megölte a gyereket,meg gogy Iszlám államos lett a gyerek...meg olyat is,hogy az utcán a fejére esett egy tégla.
Rémtörténeket és egyéb házimesék, vannak,akik ebben élik ki magukat, hogy naplózzák maguk körül a negatív eseményeket, mások meg simán élik az életüket.
Sok ember ma már annyira óvatos,annyira fél, hogy magától az élettől óvja meg önnön magát.
Mindenesetre ne üljetek repülőre,mert hallottam már olyat, hogy leesett.
És biciklist is gázoltak már halálra.
Nem egyedi eset. Egészséges babával terhes feleség mellől is sokan lelépnek, mert hirtelen megijednek a felelősségtől.
Én azt gondolom, az az ember, aki képes a társát magára hagyni a legnagyobb bajban, az jobb is ha kikerül a képből. Az ilyen ember egyszerűen gerinctelen. És erről nem a gyerek tehet, akár egészséges, akár nem.
Ismerek én olyan pasit is, aki a gyerek puszta léte miatt lépett le az exétől... Pedig a vér szerinti csemetéje és egészséges.
Ha Te vagy korrekt másokkal,miért várod el mástól?
A magyar nők elérték,hogy nem,nem kérdezhetik meg a munkaadók...eleve nem vesznek fel nőt sok helyre.
Mi még mindig ott tartunk,mint 30 éve,a munkahely az jár alanyi jogon és örüljön a munkáltató,ha sziveskedik megjelenni a munkavállaló.
Ebben a szimbolumban te lennel az arado folyo?
Áh, mindegy, már megszoktalak.
Elég vizuális vagy? A veled való beszélgetést így képzeld el, adott egy folyó (beszélgetés), ami elkezd áradni, kifolyik lassan a medréből, te pedig csóválod a fejed hogy még ilyet, és cseppenként próbálod visszahordani a vizet a folyóba. Utána ismét csóválod a fejed, hogy a fene ott enné meg, zavaros a folyó, hülye ez a víz.
Azert nem beszelgetek magamban, mert minden bizonnyal magamat is sajatosan ertelmeznem.
Nekem úgy tűnik, sokszor fogalmad sincs arról hogy mit írsz.
Ha pocsék a házasság, el lehet válni.
Ez független attól, hogy valaki akar-e gyereket.
Szájba rágom, a házasságok 90%-a eleve pocsék, mindegy hogy van-e beteg gyerek, vagy egyáltalán nincs gyerek.
És még most sem vagyok abban biztos, hogy nem csak szavak mentek át a mondatból.
Ha ennyire sajátosan értelmezel, akkor miért nem beszélgetsz magadban?
Legyszi ird majd meg, mi lett a dontesetek!
Erről mindig eszembe jut Baló Júliának az a betelefonálós műsora, ami a kétezres évek elején ment - éjszaka. Bárki felhívhatta és élő adásban bekapcsolták az illetőt a műsorba. Elmondhatta gondját-baját.
Emlékszem, egyszer egy nő azt panaszolta el, hogy milyen hálátlan a nagyobbik lánya, mert amint végzett az iskolájával, fogta magát és elment, elköltözött, ráadásul külföldre a barátjával. Micsoda hálátlan, önző, blablabla...
Aztán - ahogy a műsorvezető kérdezgetett - kiderült a leányzó fekvése. Ugyanis anyuka elmesélte azt is, hogy van egy súlyosan sérült kisebbik gyereke (kb. 12-13 éves lehetett akkor), akivel kommunikálni is lehetetlen volt, viszont az ellátása egész embert kívánt. A nő ezért nem is nagyon tudott dolgozni, hogy el tudja látni a sérült gyereket. A férje már rég otthagyta őket. Nyilván anyagi gondjai is voltak. És akkor kifakadt, hogy milyen hálátlan dög a nagyobbik gyereke, hogy elhúz, aztán csak a saját életét akarja élni, mikor neki otthon segítségre lenne szüksége, hgoy el tudja látni a kisebbiket, meg hát számolt a nagyobbik gyerek fizetésével is.
Fel sem merült benne - míg rá nem világítottak - , hogy nem a nagyobbik gyereke az önző, hanem ő. Ugyanis a gyereket ő vállalta, nem a testvér. Természetes igénye, hogy végre a saját életét akarja élni, nem állandóan a fogyatékos húga bárgyú mosolyát nézni, körülötte sürögni-forogni, anyucinak segíteni. Nem az ő döntése volt. Miért evidens az anyukának, hogy ha ő elcseszte az életét, akkor csesszük már el az egészséges gyerek életét is? Juli meg is kérdezte, hogy őszintén mennyi figyelem jutott az egészségesre? Mennyi törődés, szeretet? Nyilván minimális. De az anyuka ezt persze másképp látta.
Tehat akkor ha mar ugyis szar a hazassag, de mindenkeppen az lesz, akkor egy beteg gyerek ide vagy oda, nem szamit.
Aha.
Jó, akkor fordítsuk meg a dolgot. Szaporodj.
Van kivel, van hová, van mire. Megteszed? Nem. És nem csak azért mert te nem akarsz, hanem amiatt sem, mert tudod hogy az emberiség megérett a pusztulásra. Téged már gátol a fejlettebb értelmed, másokat nem.
A közpénz elcsépelt szó lett. Mindig akkor vesszük elő, amikor valami irritál, tulajdonképpen bármire ráhúzható.
Genetikai kód. Tudod hogy baj van, bármikor elpusztulhat az utódod, így az agyad utasítja a testedet hogy minél több gyereked szülessen.
Háborúban amikor találtak árva csecsemőt, apácák vették magukhoz, mellre tették, és noha soha nem szültek, beindult náluk a tejtermelés. Mert szükség volt rá, az agyuk ezt a parancsot adta.
Neked minden giccs.
A házasságok 90%-a eleve pocsék. Akár beteg gyerekkel, akár gyerek nélkül is, a házaspárok tönkreteszik egymást. Tudod, az a jóban rosszban együtt, az valahogy hiányzik. Jóban igen, naná. De ha bármilyen nehézség adódik, egyből cserben hagyják a másikat.
Félreértettél.
Én az emberi lét értelméről írtam, de ez lehet akár állat, vagy növény is. Ha nincs utód, kihal az adott faj.
Tehát leegyszerűsítve, nem az az emberi lét értelme hogy jól érezzük magunkat, dolgozgassunk, költekezzünk, hanem az, hogy utódokat hozzunk létre, ezáltal biztosítva a faj fennmaradását.
A szaporodás is ezt szolgálja, az orgazmus pedig azt, hogy legyen kedvünk szaporodni.
Igazad van, sajnos vannak olyan emberek akiknek nem kellett volna megszületniük. De én nem az emberi társadalomról, hanem az emberi fajról beszéltem.
"A nők magukkal és anői nemmel tolnak ki,ha szemétkednek"
Te tényleg olyan egyszerű vagy, mint a sárga tányér (igaz, ez nem új). Mi a szemétkedés? Az, ha valaki egy ÁLLÁSINTERJÚN nem a szexuális életét meg az intim szféráját köti vadidegen emberek orrára vagy az, ha gyereket szül (dacára annak, hogy a munkáltatónak nem tetszik), mikor állítólag ez az élet rendje?
Nem, a nők akkor tolnak ki saját magukkal - és a jövő nemzedékével is - ha ezt hagyják, tűrik és birka módjára bólogatnak.