Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Párkeresés & tapasztalatok
Létrehozva: 2016. Április 25. 12:59
Sziasztok,
Régen elég aktív tag voltam, visszatértem újra :)
Örök kérdés és találgatás ami egy párkapcsolatot jellemez. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem ma nem egyszerű az ismerkedés sem. Vagy ha valamelyik társkeresőn az ember legalább odáig eljut, hogy pár mondat akkor egyből a rohanjunk az ágyba amit kap. Fontos dolog ez is, de valahogy mintha az emberek nagy nagy részéből elveszett volna az hogy szeretné tudni ki is a másik, és nem feltétlen azonnal az ágyába akarja vinni. érdekelne kinek mi a tapasztalata, mit gondoltok mennyire egyszerű vagy nehéz dolog ma társat találni, és aki keresgél ezt merre teszi ?
ezeket a lányokat is az anyjuk nevelte
miről beszélst te? 40-50 éves pasiknak a banyák kellenek???
inkább max 30ig
én is általánosan írtam
milyen eredményi szoktak lenni, ha egy csóróbbal áll össza olyan aki azért nem annyira az
az álmoskönyv se ír jó arról ha valaki előre iszik a medvebőrére
Igen, szeressen. Ez az első elvárás. 2,5 éve vagyok egyedül, 39 éves vagyok, cseppet sem nézek ki rosszul, saját lakásom van. És rohadtul nem csődülnek a jelentkezők. "miért nem bírják ki egy darabig" Mennyi az egy darab nálad, 20 év? Miért szúrja a szemed ha Bigus pl társra vágyik ahogy mindenki? Mi ebben a kivetnivaló?
Te mindig ugy beszelsz,mint egy ovodas?-az a lenyeg ,hogy szeressen-hany eves vagy?
Egy ev utan miert lett vege?Es ez 2 honapos kapcsolat.....En nem ertem a lanyok es asszonyokat,hogy nem birjak ki egy darabig egyedul?Egyik rosszul sikerult kapcsolat utan,mindjart a masikba..hol itt a buszkeseg?Sajat lakasod van arra csodulnek a jelentkezok,akinek nincs hova menni.Az anyagiakat nagyon romantikus megbeszelni,mert a kozos jovorol szol,hogy hogy fogunk elni egyutt,mi az amit megengedhetunk es mi amiert inkabb sporolnank,ha ezt 2 ember ennyi ido utan,meg mindig nem tisztazta,az nem jo.A jovo az anyagiakon alapszik ,ezt tudomasul kell venni,ha 2 ember komolyan egyutt szeretne maradni.
Sok szerencset!
Gratulálok:) Volt annak idején egy hosszú kapcsoaltom akit a neten ismertem.meg. Az elvárásaim nem anyagi jellegűek. Kiveve azt hogy eltudja magat tartani es ne nekem keljen. Persze a rugalmassagban igazad van. Sok sok egyutt töltött időt kívánok nektek ;)
De még milyen kifordult... :) Rám a huszonévesek tapadnak leginkább... Az egyik ismerkedős oldalon be kellett állítanom, hogy a 30 alattiak ne is lássanak, mert nem bírtam lerázni őket :D
Jelen pasim is fiatalabb nálam
Éltem én eleget langyosban... Nem történtek azalatt rossz dolgok velem, de különösebben jók sem... egysíkú volt minden... Amit azóta (a válásom óta) megélek, azt egy hullámvasúthoz tudnám hasonlítani, megéltem nagy magasságokat, de mélységeket is... Nem cserélném vissza... Azt az embert keresem magam mellé, akivel a langyos szint felett tudjuk tartani az életünket. Remélem, megtaláltam, de tisztában vagyok vele, hogy benne van a pakliban, hogy mégsem. De ha holnap vége lenne is azt mondanám, megéri a szenvedést, mert ettől a két hónaptól én már nagyon sokat kaptam. Nem fogok beállni a fásult, negatív, pesszimista emberek közé. Nem azért élünk, hogy morogjunk.... A jót szeretném meglátni és megélni a lehető legnagyobb menyiségben. A fájdalom és csalódás is hozzá tartozik az élethez, azt is meg kell élni, és újratervezni általa mindent. Örökké nem eshet az eső, mindig keresni kell a kiutat...
Szomorú ha valakinek ilyentől "krémesedik a cuncusa"
S az is, h a 60-as pasik max. 40 évesig keresnek nőt. Meg sem nézik a korban hozzájuk illőt. De viszont a 40-50 éves pasik meg inkább érettebb nőket szeretnének. Szóval kifordult világba élünk.
Mai világba ki tervez 20-25 évre? Meg kell élni a pillanatot, az élet kínálta örömöket. Mának élni, s ha nem jön össze, tovább állni, -em mérgezni egymást- de addig ameddig tartott, többet ad, mint 25-40 évig langyos szarba, ülni nyakig. S azt szajkózni, nekem van férjem, nem hagy el, -még ha 18 éve máshoz is jár az örömért.-
A társkeresésbe is, nem az anyagiakat kell nézni, hanem mit ad a lelkemnek, mennyire érzem vele magam jól. A többi, a jövő zenéje.
De sajnos a jó társ, ritka mint a fehér holló, remélem Bigus megtalálta a másik felét.
Egy szóval nem mondtam, hogy ennek a pasinak, akivel most vagyok nincs semmije... Csak általánosságban, elvekről beszéltem. Egyenlőre még nem tartunk ott vele, hogy anyagiakról beszéljünk... Mindent a maga idejében. Megvan a magamhoz való eszem, nem veszi el a szerelem
No comment...
neked azért több van mit a 2 gatyás csupasz faszú pasinak
milyen sok kéróval rendelkező nő baszott már rá arra, hogy nincstelen faszit beköltöztetett
és fordítva is
azt írtam meg kell élni
és nem 2-3 hónap után kell famfárokkal hirdetni, milyen jó párra leltem lilaködben mint a 16 éves
hanem majd amikor tények mutatják, hogy milyen fasza 25 év volt
Hehe, nekem is csak a létminimumra van pénzem... Pont ezért nem várok el többet a másik féltől sem.
Háááát a te hozzáállásoddal nem tudok azonosulni, sajnálom. Keresed a kákán a csomót,úgy látom...
Nem mindegyik új párt képzelem number one-nak, 3,5 éve ő az első, akiben látok lehetőséget, írtam...
Az esést pedig vállalom, ha megéri... Az érzelmek megélése és pozitivitás nélkül mit sem ér az élet számomra. Mindent akkor kell megélni, amikor jelen van az életünkben, nem 25 év múlva visszatekintve nyugtázni...
te akkor "gavallér"vagy és az átlag nőnél sokkal több a jövedelmed
mert ha közösen amortizáljátok a pasival le azt ami a tied és majd te veszel új dolgokat, mert a pasinak csak a létminimumra van pénze
ez nem mostanában fog kiderülni
majd 20-25 év múlva
amikor látod még együtt vagytok és nyugtázod az eltelt éveket, hogy remekek voltak
megkel élni ha jó
nem érdemes nagy örömködő gondolatokat szövögetni, mert onnan az esés sokkal nagyobb, ha valami gikszer bejön
a kor arra jó, hogy nem mindegyik új párt képzeli be a number one-nak nagy lelkesen kis idő után, mint a tapasztalatlan tinik
A többes számot a lányomra értettem, vele élek.... Fenn tudom magunkat tartani, nincs szükségem anyagi értelemben férfira. Viszont ha együtt fogok élni valakivel, egyértelmű, hogy közösen tartjuk majd fenn magunkat. Nem tudok még egy embert eltartani, de engem sem kell senkinek eltartania.
Hogy hogyan osztjuk el a költségeket, az majd megegyezés kérdése lesz. Annyi pénze legyen az illető férfinak, hogy a kajájára, rezsijére elég legyen. Nem kell, hogy lakása vagy autója legyen, nekem van... Az a lényeg, hogy szeressen és én is őt, és harmóniában élhessünk.
Valószínűleg álomvilágban élek, de így érzem jól magam :)
De, erről (is) szól:)
Egyértelmű, mindenkiben maradnak tüskék és a lelkek megsebződnek. Nem vagyunk ártatlan gyerekek.
még nem hallottad, hogy nők nőt fikáztam, mert gazdagabb pasija van az átlagnál?
de azért te is a pénzt többes számban említed legyen tető a fejünk felett
ha egy férfi megmutatja a lelkét, érzelmekkel hat rám és megmozgatja az én érzéseimet, azzal végtelenül boldoggá tud tenni.
ehhez viszont semmi szükség nem lenne a közös kasszához
Azért a régi rossz tapasztalatok sajnos kihatnak főleg az elején... Az első hetek elég "zűrösek" voltak. De dolgozunk rajta, hogy minden akadály elháruljon.
Két harmincas ember tele sérülésekkel, múltbéli rossz tapasztalatokkal, teljesen különböző életvitellel... Ez már nem olyan, mint 20 évesen, amikor a hajdani férjemmel együtt kezdtük a felnőtt életet, közösen alakítottunk ki mindent. Most már dolgozni kell rajta, kitartás kell hozzá, hogy működőképes legyen a két élet összeboronálása. Nincs garancia, hogy sikerül, de ha meg sem próbálom, akkor esélyem sincs... Pozitív vagyok és bizakodó.
A válásom után sokáig azt gondoltam, nem akarom újrakezdeni a páros életet, nem akarok együtt élni senkivel, azt gondoltam, az elvesztett hitem miatt úgysem menne. Ő az első ember 3,5 év alatt, aki meg tudta ezt változtatni bennem, aki vissza tudta adni a hitemet.
Na, jó, nem csöpögök tovább, ez a topic nem erről szól
Bigus, akkor előttetek az élet meg a boldogság!!!
Igen-igen, találkozgatunk és tele vagyok jó érzésekkel... :) Csak idő kell, amíg kialakul a bizalom, amíg összehangolódunk, amíg kiderül, hogy hosszútávon működőképesek leszünk-e együtt. Az érzelmi alap megvan mindkét részről