Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
8 hónapos babával
Létrehozva: 2016. Április 21. 16:41
sziasztok!
érdekelne, másoknál hogyan telnek a mindennapok 8 hónapos babával.
miket játszotok; mennyit vagytok a szabadban és ott mit csináltok; hogy oldod meg a főzést, takarítást; mit tud már a babád; hogy zajlanak az éjszakák; kb. mennyit eszik a kicsi, stb? minden érdekel :)
kisfiam 7 hós kora óta mászik és feláll. szombaton lesz 8 hónapos, a héten már az oldalra lépegetést és állásból leereszkedést gyakorolja 
ülni is szépen tud már pár percig. mióta mászik és áll, sokkal kevesebbet nyafog, és nyugodtabban alszik. így már általában csak enni kel fel éjjel, bár azért előfordul hogy többször is felsír (talán a fogzás miatt, még csak egy foga bújt ki). sajna 3 hetes kora óta tápszeres. a hozzátáplálást 4 hónaposan kezdtük, nagyon lassan és óvatosan. most tízóraira és ebédre eszik "kanalast", uzsira, vacsira tápszert. ha csak egyszer eszik éjszaka, akkor kéri a reggeli tápszert is, viszont ha éjjel kétszer eszik, akkor ébredés után nem kér, akkor kanalassal kezdünk, hogy ne tolodjón későre az ebéd.
én elég nehezen tudok főzni és takarítani mellette. pl. ha jön velem a konyhába ott mindig kukázni akar, vagy a nadrágomba kapaszkodva felállni. a szekrényben nem akar pakolni, van egy külső polc, ahová kis tárgyakat tettem neki - addig érdekes, míg mindet leveszi a földre :) székben nem sokáig marad meg, ott az egyetlen szórakozás, hogy mindent ledob. járókába csak akkor teszem, amikor felmosok, vécére megyek, ilyesmi, a konyhába nem lát be a pult miatt. hordozás nem válik be, én egyszerűen képtelen vagyok úgy házimunkát végezni! ő nem szeret a hátamon lenni, ha meg előttem lógna, nem akarnám pl. a tűzhely főlé lógatni, hagymát szelni, vasalni, hajolgatni sem lehet úgy - egyébként is 9kg körül van :)
nálatok hogy alakul?
Amikor a fiam volt kicsi.. na.. jó régen--- sok -sok fiatal játszótéri anyuka között volt egy aki vagy 20 évvel volt idősebb nálunk..
folyton panaszkodott hogy nem bír a kisfiával.. aki akkor már kb 1- másfél éves lehetett... azt siránkozta hogy már nem tudja a kiságyban tartani, mert a gyerek üvölt és ki akar mászni.. a játszótérre babakocsiban beszijjazva hozta....akkora gyereket aki már járni tanul... lépegetne... a kisfiúnak amugy nem volt semmi baja.. azon kivül hogy kissé túletették.
Csak nem engedte az anyukája mozogni...
Nekünk meg mondogatta, hogy ő nem merné a gyerekét a homokozóba beletenni vagy a fűben mászatni.. mert az jajajaj.. szegény gyerek meg szemmel láthatóan szenvedett a beszijjazott sportkocsiban.
Nézd, én nem tudtam volna ellátni a háztartást, ha a gyerek csimpaszkodott volna a nadrágomba. Erre volt jó a járóka. Ő is csinálta a saját dolgát, én is, miközben kommunikáltunk.
Nem kellett beszíjazni sehova. Jézusom! 15 percet kibír? Te mennyit bírnál beszíjazva?
Ilyenkor a "probléma" öröknek tűnik, de nagyon hamar megy el az az idő, amikor mindig ölben lennének - túl hamar...
Nekem nem volt járókánk--- - nem fért volna el.. leteritettem egy hálózsákot, arra rápakoltam egy rakat játékot azokkal elvolt, amig megfőztem pl.. ok.. mondjuk én nem vagyok az a húslevest is kavargató fajta..
Tőlem kérded? Én sem értem.
Nekem nem ikreim voltak, de szerintem egy remek találmány.
"Amúgy meg annyira bírom, amikor az idősebb generáció papol, hogy bezzeg ő... Hát ő úgy csinálta, nevelt, amilyen gyereket nevelt, én meg csinálom, ahogy én tudom."
Ja, papol, erre való a fórum. Nyilván úgy teszed, ahogy neked jó, én meg elmondom, hogyan csináltam én. Baj? Nem kötöttem be a pihenőszékbe, mert minek? Miért jó bekötve lenni egy izgő-mozgó kisgyereknek? Miért jobb, mint a járóka, ami egy másfélszer-másfeles terület volt, ahol mozoghatott, játszatott, kirakta, berakta-a játékait, kapaszkodott, felállt. És nem volt sem bekötve, sem lekötve.
És látott, mert a járóka, és benne a gyerek, mindig ott volt ahol én.
Takarítani is tudtam, főzni is.
Hát ez bizony pont fordítva van. A sírni hagyott, egyedül játszani, aludni "megtanított" babák lesznek később önálótlanabbak, mert kevésbé alakul ki bennük a bizalom.
Amúgy én tökre úgy emlékszem, hogy te pont nem voltál minden nyikkanásra babát felkapkodó anyuka. De javíts ki ha tévedek.
hm.. az ajtókereten még nem másztak fel???
vagy a konyhaszekrényre a fiók-kihúzogatás módszerével???
elöbb- utobb eszükbe jut.
"Ma sok olyan anya is van aki már a gyed-gyes alatt elkezdi építeni a saját vállalkozását. Mert vannak céljai."
Na és ha valakinek az a célja, hogy a lehető legboldogabb gyerekkort biztosítsa a gyerekének, mert ezt fontosabb alapnak tartja a még több pénznél is?
És most nem azokról beszélek, akik kényszerből vállalkoznak, mert különben nem tudnának pelenkát venni. Mert akkor nyílván nincs választás. De egyéb esetben nem biztos, hogy a babának/gyereknek az a legjobb, hogy órákat tölt el a járókában egyedül, amíg anyu bizniszel, melózik, süt-főz, suvickol.
Én meg pont fordítva vagyok ezzel: lehet, jobb lett volna, ha nem lettem volna a gyerek közelébe, ha nem "kapkodom" fel mindig, mert akkor talán most önállóbb lenne és nem lógna rajtam, hanem el tudná magát foglalni.
Szóval én kicsit megbántam, hogy állandóan szórakoztattam, kivittem a konyhába, mindenhol láthatott, nem volt szinte egyedül sose.
leírtuk.
valami össznépi nyafogást vártál, hogy jajajjajmiisjajdenagyonfáájtunk?
vagy mégis mit?
ezért irtam... korábban... te nem megoldásokat keresel hanem kifogásokat....
tök jó ötleteket kaptál.. egyik sem tetszik. tehát jobban szeretnéd ha sajnálnánk..
Gondolod veled kezdödött a gyerekszülés?
te vagy az egyetlen aki zombivá fáradt amig kicsi volt a gyereke...???
el kell keseritselek... Attól a pillanattól, hogy gyereked születik soha többet egy perc nyugtod sem lesz.. akkor sem ha felnőnek... mert akkor meg azon agyalsz, hogy biztos minden rendben van -e velük...
Ezer és egy tanácsot is adhatunk.. egyiket sem fogadod meg.. mert jobban esik nyafogni.
Ne bennünk keresd a hibát, hanem elsősorban saját magadban.
A rosszindulatod döbbenetes.
Ne foglalkozz azzal, hogy miket írkálnak, főleg az idősebb korosztály, mert ugye más f*rkával könnyű verni a csalánt. Láthatod, csak annyit tudnak írni, hogy benyomtáka gyereket a járókába 'oszt el KELL tudnia játszani egyedül is. Aha, persze. Az én babám is keveset alszik napközben, ma pl délelőtt aludt pontosan félórát, délután egyet, miközben bevásároltam, békésen elaludt a babakocsiban:). Annyi a mázlim, hogy este viszont kb fél nyolctól reggel 5- 5:30-ig alszik, így este azért van időm egy-két dolgot megcsinálni, illetve, amennyire tud,a férjem is besegít (ha mással nem tud, akkor lefoglalja a gyereket, az is nagy segítség). Nálatok ez nem működne? vagy kifejezetten téged akar a gyerkőc? Anyukám, (aki szerencsre nem hasonlít az itteni okosokhoz), azt a jótanácsot adta, hogy ne most akarjam megváltani a világot házimunka terén, hanem legyek annyit a babával amennyit csak tudok, mert ő utólag nagyon sajnálja, hogy nem vett fel minket többször, ha nyafogtunk....mert ugye ő is az akkor idősekre hallgatott, akik azt mondták, hogy ne kapkodja fel a gyereket, mert elkapatja... Ja ami nálunk még bevált, az ének. Amikor éppen unja, hogy pihenőszékben ücsörög a konyhában, akkor énekelek neki, és elkezd figyelni, vigyorogni, sőt nevetni, szóval még nyerek egy kis időt.
Vállalkozás: Anyós nem rég elmesélte, hogy ők is vállalkoztak a 2 két kicsi gyerek mellett, nem is volt idejük játszani velük. Eljátszottak szépen egyedül. Most lenne ideje játszani, csak ez a hajó elment. Én gyerekeimet pedig nem passzolom, mert időm és kedvem is van hozzájuk.
Figyu, ezeket a megjegyzéseket rázd le magadról. Ha nem itt kapod meg, akkor majd a játszótéren...
Nem kell ezzel foglalkozni. Csináld úgy, ahogy nektek a legjobb. Senkinek semmi köze hozzá. Ha egyetlen fogpiszkálót sem teszel keresztbe napokig, ahhoz sincs senkinek köze a férjeden kívül, mert vele gondolom egy fedél alatt élsz.
Én is kaptam már ilyen rizsát, hogy bezzeg mi mindent el tudtunk végezni egyedül. Erre szoktam azt mondani, hogy tudni én is tudom, csak nem akarom.
Anyukám pont nem rég mondta, hogy mindig is szokás volt a bezzeg-az-én-időmben dumával cseszegetni az épp aktuális korosztályt.
Nem lehet, hogy bírnának, csak nem akarnak?
Miért verseny ez? Annyira sok helyről hallani, hogy bezzeg az én időmben: mostam-főztem-takarítottam-vasaltam, és bezzeg a mai fiatalok... Mi van, ha a "mai fiatalnak" nincs kedve és mondjuk megteheti?
40 évesen nem feltétlenül nevezem magam mai-fiatalnak, de én sem vagyok egy mártír. :-)
Nekem a 3. volt az, amelyik 9-10 hós kora táján nemes egyszerűséggel kimászott a járókából, ahogy a rácsos ágyból is: Beállt a sarokba, a két könyékét kitette, karjaival felhúzta magát, lábat fel, feneket arrébb, és kint is volt. Még odaköthettem volna... :-)
Mondjuk és azért raktam "ketrecbe", hogy a nagyok ne bukjanak át rajta.
A nyitóban arra voltál kíváncsi mások hogyan oldják meg kis gyermekük mellett a napi háztartási teendőket. Most, hogy le mertük írni, hogy hogyan is oldottuk meg anno, az a baj?
Mit vártál? Hogy egyként harsogjuk, hogy "jajj egy gyerek mellett semmire nem jut idő" stb.
Két dolog lehetséges: 1. valaki vagy meg akarja oldani a problémát és meghallgatja mások tapasztalatát, vagy 2. csak azt bizonygatja, hogyan és miért is nem lehet másképp.
Ma sok olyan anya is van aki már a gyed-gyes alatt elkezdi építeni a saját vállalkozását. Mert vannak céljai.
8 hónapos a gyereked, és megint terhes vagy?! :OO
Hát, ha így akartad, akkor gondolom tudtad mire számíts, ügyes vagy, meg tudod oldani egyedül is, ugye?
ki írta, hogy baj ha kipakol a kicsi vagy mászik és feláll???
kimászik a konyhába, igen, aztán csimpaszkodik a nadrágomba, éppen ma nem sikerült időben elkapnom, térdelésből hanyattesett, beütötte a fejét... Ennyi időm van a konyhában, vagy beszíjazom a székbe, amit kb. 15 percig bír nyafogás nélkül.
az én kisfiam most annyira anyás, hogy az sem elég ha lát engem, a nappaliban ott kell üljek vele a Földön, ha pl szeretnék 5 percre leülni ágyrafotelbe, addig nyafog míg fel nem veszem- aztán persze lemászna, és így tovább.
napi 2* alszik, fél-másfél órát, Ennyi idő nekem nem elég minden házimunkára, pláne hogy várandósan most nagyon fáradékony vagyok.
mindegy is, én csak egy beszélgetést szerettem vilna indítani, ehelyett páran osztják itt az észt, mert ők milyen szuper anyák! Kös
Köszi mindenkinek! Nekem elment a kedvem. Kellemes civakodást!
Ezt most nem egészen értem, hogy jön ide.
Van ilyen is, meg a másik véglet is folyik a csapból ezerrel, hogy a gyereknevelés mekkora kín, milyen nehéz, az alvást elfelejtheted, és előbb-utóbb biztosan becsavarodsz attól, hogy nem hordhatod a kiskosztümöt magassarkúval, meg úristen a plusz kilók. És biztos minden nő hazudik, aki azt meri állítani, hogy élete legboldogabb időszaka a babázós korszak :) Aki kicsit is befolyásolhatóbb, jól elszégyelli magát, hogy hogy merészeli élvezni a babájával töltött hónapokat (éveket).
Én ezekkel nem vagyok képbe.
Csak arra emlékszem, anno volt nekem is szomszédasszonyom aki attól tartotta magát jó anyának, hogy 0-24 ben a gyerekkel volt.
Igaz reggel 9-ig aludtak, aztán besétált a belvárosba babakocsival -autóval túl kevés idő telt volna el-"ügyeket intézni" Valamikor 1-2 óra körül hazabotorkált, lefeküdt aludni a gyerekkel aztán 4 körül kiült vele a homokozóba és estig ment a pletyka. A 12 órát robotoló férjét pedig azzal fogadta, hogy ő egész nap semmit nem tud csinálni a gyerektől és hulla fáradt........
Igy van. Ráadasul ha még azt mered mondani, hogy ez életed legnehezebb időszaka, akkor jajj neked! Mert miazhogy nem rózsaszin, mosolygos, babaillatú az egész? Hogy mersz egyáltalán panaszkodni?
Most már hatarozottan kimondhatom, hogy életem azon szakasza, mikor a gyerekem ugy 6-18 honapos kor közt volt, az a legeslegborzasztobb évem volt! :(